Tartalom: Amikor a tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, nyomban egy másik szörnyeteg bukkan fel, hogy jóvátételt követeljen tőle. Magával hurcolja a lányt egy baljós és mágikus vidékre, amit ő csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden hazugságot és figyelmeztetést, amit korábban a tündérek veszedelmes világáról hallott. Azonban a birodalom felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és a lánynak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Egy jótanács: ne Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség című regényével egyidőben olvassátok el Sarah J Maas legújabb sorozatának kezdő kötetét, mert könnyen lehet, hogy hozzám hasonlóan, ti is bele fogtok bonyolódni abba, hogy melyik könyvben mi történik, mivel a két történet nagyon sok helyütt párhuzamba állítható egymással. Ez alapvetően nem nagy hiba, mindannyian legalább két-három történetet tudnánk példának hozni, ha újramesélésről van szó. Viszont, mivel az írónőknek a stílusa is elég hasonló, emiatt nem kizárt, hogy lesz némi kavarodás a fejetekben - vagy csak én voltam ennyire peches, mert nekem bizony akadt -.
Tehát, egy újabb Szépség és a Szörnyeteg feldolgozással van dolgunk, ám véleményem szerint egy sokkal komplexebben felépített világba ágyazva. Jóllehet, annak idején csak az Üvegtrón novellákhoz volt szerencsém, már abban is feltűnt, hogy Maas szereti a hosszú leírásokat, és ezen a szokásán - meglepő módon -, ebben az esetben sem változtatott. Éppen emiatt, a regény rendkívül lassú, ami lehet, hogy sokaknak elveszi majd a kedvét - bevallom, helyenként nekem is félre kellett tennem egy kicsit, és inkább mással foglalkoznom -, de a regény, nagyjából utolsó harmada meglepően pörgős és izgalmas lett, amikor viszont már képtelen voltam letenni.
Nekem tetszett ez az emberi és tündérvilág, amelyek, bár el vannak választva egymástól, elkerülhetetlen módon össze vannak kapcsolva egymással, mi sem jobb példa erre, mint Feyre esete, aki a regény elején elejt egy farkast, és ezzel azonnal magára vonja a Tavasz Udvarának főtündérének figyelmét. Persze ez nem véletlen, viszont, az engem meglepett, hogy elég sok mindent mutat be az írónő, mire idáig eljutunk, holott ez tényleg a cselekmény kvázi legeleje. Rengeteget foglalkozunk Feyre családjával, akik közül mindenki a saját nyomorával van elfoglalva ahelyett, hogy valamilyen úton-módon megpróbálnának összefogni és együtt alakítani valamit sanyarú sorsukon. Olyan, mintha egytől-egyig Feyre-től várnák a megoldást, pedig a lány messze nem az a mindenre kész valaki. Engem inkább Katsa-ra emlékeztetett, akinek szintén a túlélés lebegett mindig is a lelki szemei előtt.
Alapvetően egy nagyon makacs, viszont meglepően gyenge karakternek tartom őt, aki megpróbál erősnek látszani, de közben valahogy mégis folyamatosan az volt bennem, hogy Feyre az a fajta, akit ha nem mentene meg valaki állandóan, tuti otthagyná a fogát.
Tamlint én egy erős harcosnak, ám gyengekezű vezetőnek ismertem meg, aki mellett muszáj, hogy ott álljon a legjobb barátja, Lucien - a rókamaszkos tündér -, különben mozdulni se nagyon tudna hova, annyira lerántja szerencsétlent az önmarcangolás. Az, hogy Feyre-t magához láncolta úgymond azzal, hogy magával vitte, sokáig számomra egy teljesen értelmetlen dolog volt. A regény legvégére ugyan tisztult a kép, de nekem az a véleményem, hogy a kettejük dolga egy kicsit kidolgozatlan. Nem véletlen nem emlegetek romantikus szálat, mert szerintem ebben a könyvben ez nincs, igaz, nekem nem is hiányzott volna különösebben, Az ACOTAR inkább egy világot felépítő kezdet, amibe ez még nem igazán fér bele. Majd talán, idővel.
Nehéz róla úgy írni, hogy az ember ne lőjön le belőle semmit, ezért én inkább azt mondanám, hogy ha valaki szereti a hosszú, lassú folyású történeteket, amikben el kell mélyedni ahhoz, hogy élvezetes legyen, akkor ezt a kötetet neki találták ki, ez biztos. Viszont, ebben az esetben el kell azt fogadni, hogy ez még tényleg csak bevezet dolgokat, karaktereket és helyzeteket, és a nagy szerelmet a következő kötetben lesz érdemes keresni. :)
Tehát, egy újabb Szépség és a Szörnyeteg feldolgozással van dolgunk, ám véleményem szerint egy sokkal komplexebben felépített világba ágyazva. Jóllehet, annak idején csak az Üvegtrón novellákhoz volt szerencsém, már abban is feltűnt, hogy Maas szereti a hosszú leírásokat, és ezen a szokásán - meglepő módon -, ebben az esetben sem változtatott. Éppen emiatt, a regény rendkívül lassú, ami lehet, hogy sokaknak elveszi majd a kedvét - bevallom, helyenként nekem is félre kellett tennem egy kicsit, és inkább mással foglalkoznom -, de a regény, nagyjából utolsó harmada meglepően pörgős és izgalmas lett, amikor viszont már képtelen voltam letenni.
Nekem tetszett ez az emberi és tündérvilág, amelyek, bár el vannak választva egymástól, elkerülhetetlen módon össze vannak kapcsolva egymással, mi sem jobb példa erre, mint Feyre esete, aki a regény elején elejt egy farkast, és ezzel azonnal magára vonja a Tavasz Udvarának főtündérének figyelmét. Persze ez nem véletlen, viszont, az engem meglepett, hogy elég sok mindent mutat be az írónő, mire idáig eljutunk, holott ez tényleg a cselekmény kvázi legeleje. Rengeteget foglalkozunk Feyre családjával, akik közül mindenki a saját nyomorával van elfoglalva ahelyett, hogy valamilyen úton-módon megpróbálnának összefogni és együtt alakítani valamit sanyarú sorsukon. Olyan, mintha egytől-egyig Feyre-től várnák a megoldást, pedig a lány messze nem az a mindenre kész valaki. Engem inkább Katsa-ra emlékeztetett, akinek szintén a túlélés lebegett mindig is a lelki szemei előtt.
Alapvetően egy nagyon makacs, viszont meglepően gyenge karakternek tartom őt, aki megpróbál erősnek látszani, de közben valahogy mégis folyamatosan az volt bennem, hogy Feyre az a fajta, akit ha nem mentene meg valaki állandóan, tuti otthagyná a fogát.
Tamlint én egy erős harcosnak, ám gyengekezű vezetőnek ismertem meg, aki mellett muszáj, hogy ott álljon a legjobb barátja, Lucien - a rókamaszkos tündér -, különben mozdulni se nagyon tudna hova, annyira lerántja szerencsétlent az önmarcangolás. Az, hogy Feyre-t magához láncolta úgymond azzal, hogy magával vitte, sokáig számomra egy teljesen értelmetlen dolog volt. A regény legvégére ugyan tisztult a kép, de nekem az a véleményem, hogy a kettejük dolga egy kicsit kidolgozatlan. Nem véletlen nem emlegetek romantikus szálat, mert szerintem ebben a könyvben ez nincs, igaz, nekem nem is hiányzott volna különösebben, Az ACOTAR inkább egy világot felépítő kezdet, amibe ez még nem igazán fér bele. Majd talán, idővel.
Nehéz róla úgy írni, hogy az ember ne lőjön le belőle semmit, ezért én inkább azt mondanám, hogy ha valaki szereti a hosszú, lassú folyású történeteket, amikben el kell mélyedni ahhoz, hogy élvezetes legyen, akkor ezt a kötetet neki találták ki, ez biztos. Viszont, ebben az esetben el kell azt fogadni, hogy ez még tényleg csak bevezet dolgokat, karaktereket és helyzeteket, és a nagy szerelmet a következő kötetben lesz érdemes keresni. :)
Kedvenc karakter(ek): Rhys, Feyre
Gyűlölt karakter(ek): Feyre családja
Pont: 10/9
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 512
Sorozat: A Court of Thorns and Roses (#1)
Résztvevő blogok listája:
11.20 - Kelly & Lupi olvas
11.21 - Függővég
11.22 - Sorok között
11.23 - Insane Life
11.24 - MFKata gondolatai
11.25 - Deszy könyvajánlója
11.26 - Always Love a Wild Book
11.27 - CBooks
11.28 - Könyvvilág
11.21 - Függővég
11.22 - Sorok között
11.23 - Insane Life
11.24 - MFKata gondolatai
11.25 - Deszy könyvajánlója
11.26 - Always Love a Wild Book
11.27 - CBooks
11.28 - Könyvvilág
Nyereményjáték:
Feyrének a regényben különböző próbákat kell kiállnia, ezért úgy gondoltuk, hogy Nektek is ez lesz a dolgotok. Minden egyes blogon egy-egy feladatot/fejtörőt kaptok és a helyes válasz(oka)t kell beírnotok a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Most mindenképpen érdemes tüzetesen végigolvasni az értékeléseket, mert jó pár kérdésre ott kaphattok válaszokat. És mi lesz a jutalmatok? Három ügyes játékos 1-1 könyvvel lesz gazdagabb!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk!
“A leírásból találjátok ki a könyvbeli szereplőt és írjátok be a nevét a rafflecopter megfelelő mezőjébe:
Faj: főtündér
Külső: A történet nagy részében egy rókamaszkot visel. Az egyik szeme sárgásbarna, a másik hiányzik - egy aranyszem helyettesíti a valódit. Az arcán egy brutális sebhelyet visel, az állától a homlokáig húzódik. A haja vörös, a bőre sápadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése