2016. június 16., csütörtök

Blogturné #174 - Jamie McGuire: Gyönyörű áldozat

Miért: Jamie McGuire.

Tartalom: Falyn Fairchild, a következő kolorádói kormányzó lánya mindent képes hátrahagyni. Már megtette ezt a kocsijával, a tanulmányaival, és még a szüleivel is. Megtörten tér vissza szülővárosába, és pincérkedést vállalva a Bucksaw Kávézóban. Falyn minden műszak után félretesz egy kevés pénzt, és reméli, hogy hamarosan összegyűlik annyi, hogy vehessen egy repülőjegyet, és eljusson az egyetlen helyre, ahol igazán megbocsátást nyerhet, a régmúlt bűneiért: Eakinsba, Illinoisba. 
Taylor Maddox abban a pillanatban megérezte, hogy Falyn bajban van, amint leült egy asztalhoz a kávézóban. Taylor csábító, megszegi az ígéreteit, és még akkor is káprázatos, amikor piszok borítja be – minden megvan benne, ami Falyn szerint egy rámenős, szexi tűzoltóban is. Falynt nem vonzza az, hogy egy legyen a srác hódításai közül, ám egy Maddox fiúnak egy ellenálló lány a tökéletes kihívás. 
Amint Falyn megtudja, hogy mit nevez otthonának Taylor, minden megváltozik. A Maddoxokra jellemző kitartás lehet, hogy nem lesz elég Falynnel szemben. És most először lehet, hogy Taylor lesz az, aki megégeti magát. (Maxim)


Vélemény: Ha nem is lett ez az első számú kedvencem a sorozatból - mert azt a helyet egyelőre T. J. és Liis története birtokolja -, a második helyre könnyedén esélyes a harmadik, most megismert Madoxx testvér. 
Taylor-ban talán az tetszett a legjobban, hogy olyan foglalkozást választott magának, ami egyáltalán nem hétköznapi. A tűzoltóságnak dolgozik, de csak akkor végeznek valódi tűzoltási feladatot, amikor az erdőtüzekről van szó, s min ilyenek, a csapatuk folyamatos mozgásban van. Falyn és a környezete több utalást is tesz rá, hogy a helybéliek miként vélekednek ezekről a férfiakról , hogy nem érdemes velük kezdeni, mert úgyis csak eszközöknek tekintik a nőket, akiket aztán nyugodt szívvel félre lehet dobni. Taylor nyilván elüt ettől a tendenciától, de azért annyira nem, mert kezdetben ő is inkább egy futó flörtként kezeli a lányt, ez akkor változik meg jelentősebb mértékben, amikor kiderül, hogy Falyn minden vágya az, hogy eljusson az ő szülővárosába. 
A főhősnőnk stílusát szerettem, de azt, ahogyan ezt az Eakins-szálat erőlteti, nem igazán, és még akkor sem tudtam ezt jobban tolerálni, amikor megtudtam az okát. Ugyanis, az én véleményem szerint az egész olyan hatást kelt, mintha csak ki akarná használni Taylor jólelkűségét, nekem pedig ez a mentalitás nem volt szimpatikus. Bár elnézve a szüleit - akiktől finoman szólva falra lehet mászni, mert ennyire önző, egoista és egyben megalomán embereket már régen láttam bármilyen regényben -, talán nem is akkora csoda, hogy Falyn elsősorban saját magára gondol, és csak másodsorban arra, hogy a tettei vajon miként hatnak ki teszem Taylor-ra, aki tényleg bármit megtenne érte, és ezért egy kicsit sajnáltam az elején, amíg a lány el nem kezdte viszonozni az érzéseit.
A kettejük kapcsolata egészen jól működik, bár szinte rögtön azután, hogy összejönnek, elkezd felbukkanni a többi Maddox-fiú, akik egyszerűen ellopják a showt tőlük, és a figyelem inkább irányukba kezd összpontosulni. Mondjuk Tyler felbukkanását egyszerűen imádtam. Az, hogy egypetéjű ikrek, remek humorforrás, bár én szívesen olvasnék egy olyan novellát, amikor még csak kamaszok, és adott esetben visszaélnek a hasonlóságukkal, szerintem nagyon szórakoztató lenne.
Bevallom, Travis változatlanul idegesít, bár most meglepően keveset szerepel, ami kifejezetten jót tesz a könyvnek. Viszont Cami és Liis cicaharcát egyszerűen indokolatlannak érzem. Cami-re továbbra is mérges vagyok, ez tény, hiszen gyakorlatilag úgy csalta egyik testvért a másikkal, ahogy nem szégyellte, de szerintem ezt nem kellett volna már ebben a részben reklámozni. Ez a múlt, hagyják egymást békén, és kész.
De, visszatérve, Falyn és Taylor jók együtt, az erotikus részekből egy picit vissza lehetett volna venni, mert szinte csak ilyen jeleneteik vannak egy idő után, de ettől még szerettem őket, mert Falyn érezhetően elkezd változni a srác hatására, ez pedig jót tesz a könyvnek, főleg, amikor az egyik igazán drámai rész zajlik. Látni, hogy a lánynak tényleg vannak érzései, nagyon jó volt.
A humort egy kicsit hiányoltam ebből a részből, egy olyan vicc volt benne, amin igazán jóízűt tudtam nevetni, a többit, amit annak szántak, én beleerőltetésnek éreztem. 
McGuire hozza a tőle megszokott színvonalat, rajongóknak abszolút ajánlható.

Kedvenc karakter(ek): Taylor, Falyn
Gyűlölt karakter(ek): Falyn szülei
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 356
Sorozat: The Maddox Brothers (#3)


Résztvevő blogok listája:

06/16 CBooks
06/18 Dreamworld

Nyereményjáték:

Megihletett minket a borítón szereplő tollpehely, ezért most olyan borító részleteket találhattok az egyes állomásokon, melyeken szintén toll/tollpehely látható.
A rafflecopter megfelelő sorába a könyv íróját és címét várjuk.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2016. június 12., vasárnap

Blogturné #173 - R. S. Grey: Testcsel

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Az olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.

*Észbontóan jóképű – kipipálva.

*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.

*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.

Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan az értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a csapatból, hogy időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”) De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Lehetséges, hogy kezdek telítődni az NA-korosztálynak íródott regényekkel, mert a Testcsel esetében az volt az érzésem olvasás közben, hogy ez nem feltétlen nekem szól. Könnyen előfordulhat, hogy az én igényeim változnak, de szeretnék egyszer egy olyan, fiatal felnőttek szóló könyvbe belefutni, ahol nem az a legkomolyabb alapvetés - és a cselekmény mozgatórugója -, hogy a pasi annyira jól néz ki, hogy a főhősnőnek instant nedvesedni kezd tőle a bugyija, már akkor is, ha épp csak beszél róla. Hiú ábránd, tudom, de egyszer olyan jó lenne látni, hogy a csaj nem abba szeret bele, ahogyan az álmai netovábbja kinéz, hanem mondjuk abba, hogy jó humora van, érdeklik más dolgok is a szexen kívül, szóval van benne valami plusz, ami érdekesebbé teszi, mint a külseje - az elmaradhatatlan tetoválásokkal kiegészítve -. 
Az a baj, hogy a Testcsel a maga módján egy egyszerű kliséhalom. Minden létező csavar előfordul benne, ami egy ilyen NA-regénytől megszokott - ha épp nem egy az élet által megkínzott hősnőt akar nekünk bemutatni -, nem túl változatosan. 
Ami ezen a folyamon enyhíteni képes, és egy kicsit talán színesíteni tudja, az Kinsley. Ennek a lánynak elképesztően idegesítő, nagyzoló stílusa van, amitől szerintem sokakban kicsapódik majd az a bizonyos biztosíték - én is közel álltam hozzá olykor -, de aztán beláttam, hogy végre egy olyan főhősnőt kapunk, aki a sarkára mer állni, és nem egy sarokban kuporogva várja - lehetőleg kisírt szemekkel -, az őt megmenteni vágyó lovagot. Fanyar humora van, és kivételesen inkább ő az, aki a maga módján teperni kezd a pasiért - annak ellenére, hogy ezzel elég sokat kockáztat -, amit egyébként a maga módján egészen szórakoztató látni... Bár, mivel Liam elég hamar kötélnek áll, nincs meg bennem az igazi elégedettség amiatt, hogy legalább ebben hozott volna valami kimondottan újat és üdítőt a regény. Minden a szex na meg a foci körül forog - bár az utóbbiért jár a pluszpont, mert nem csak beszélnek róla, mint létező dologról, hanem folyamatosan láthatunk edzéseket is. 
Liam és Kinsley kapcsolata voltaképpen bot egyszerű. A tanár-diák viszonnyal próbálnák meg kicsit drámaibbá tenni, de hamar egyértelművé válik, hogy ez azért nem éppen egy ilyen jellegű kapcsolat, csak annak van mondva. Éppen ezért tobzódnak az erotikus részekben, amik közül egyik-másik kifejezetten jól van megírva, de némelyiknél én inkább a töltelékszerepet éreztem csupán. 
És ha már a korábban említett edzések: a csapatkapitány, Tara, elképesztően idegesítő. Nem csak arról van szó, hogy egy álnok, alattomos picsa, hanem egyszerűen annyi, de annyi rosszindulat van benne, hogy nekem még a gyomrom is felfordul tőle, konkrétan. Persze, értem én, hogy szélsőségessé kellett tenni, mint Kinsley abszolút ellenpólusa, de akkor is. Van a pofátlanságnak és a visszataszítóságnak egy határa, amit nem hittem volna, hogy át lehet lépni, de gratulálhatunk Tara-nak, mert neki sikerült. 
Grey stílusát nekem kicsit nehéz volt megszokni, de összességében nem volt rossz. Aki még nem fáradt bele az NA-klisék tömkelegébe, annak szívből tudom ajánlani, én pedig már csak azért fogok ennek a korosztálynak szóló regényeket olvasni, hogy egyszer-egyszer végre elmondhassam egyről: na ez nem volt tipikus. Végre adott valami újat, valami egészen mást. 

Kedvenc karakter(ek): Kinsley
Gyűlölt karakter(ek): Tara
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Mergl-Kovács Barbara
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 408
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

jún. 6 - Angelika blogja
jún. 8 - Insane Life
jún. 10 - Kristina blogja
jún. 12 - CBooks
jún. 14 - Media Addict
jún. 16 - Dreamworld

Nyereményjáték:
C


Nem kell aggódni, nem várunk igazi fociszakértelmet senkitől a nyereményjátékunkban. De azért egy kis kutatás nem árt!
Minden állomáson egy sztárfocista képét és egy nemzeti lobogót találtok. Nincs is más dolgotok, mint összepárosítani a zászlókat és a sportolókat annak megfelelően, melyik nemzet válogatottját erősítik. A válaszolást megkönnyítendő minden játékost megszámozunk, és minden zászló kap egy betűjelzést. Tehát ilyen válaszokat várunk majd a Rafflecopter doboz soraiban: 1 - D, 2 - F
1.
A helyes megfejtést beküldők közül három szerencsés nyertes megnyeri a könyv 1-1 példányát.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2016. június 11., szombat

Évszakzárás #4 - 2016 tavasza

Forrás
Kissé megkésve ugyan, de megérkeztem a tavaszi összefoglalómmal. :)

Nagyon zűrösen alakult számomra ez az elmúlt néhány hónap, mint a magánélet, mind az egyetem terén, és ez azt hiszem, az olvasmányaim listáján is meglátszik. Mivel a Könyvfeszt, illetve a Könyvhét között vagyunk éppen, egyértelműen a turnés könyvek kerültek előtérbe, hiszen a munka és az egyetem mellett - sajnos - csak ezekre tudok jelenleg időt szakítani. De bízom benne, hogy a nyár ennél egy fokkal bíztatóbban alakul majd azért, jó lenne végre a félbehagyott könyveimet is befejezni, hiszen akad köztük olyan is, amire lassan egy éve nem tudok időt szakítani, és lássuk be, ez nem éppen a legjobb eset egy könyvmoly életében. Igaz, szerencsésnek érezhetem magam, hogy elég jól meg tudom jegyezni, hol is tartok egy-egy könyvben, és akkor is gond nélkül tudom folytatni, ha egy egész év kimarad például. Ettől függetlenül szeretném, ha tudnám pótolni az elmaradásaimat, mert akkor úgy érezném, végre haladok is egy kicsit az olvasásaimmal.
Lássuk, mennyit, és mit is olvastam idén tavasszal.

Összesen: 26 db

Blogturnés könyvek: 25 db
"Szabadidős" olvasmányok:  1 db

Young-Adult:  18 db
New Adult:  5 db

2016. június 10., péntek

Blogturné #172 - Kim Holden: Bright Side

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Titkok. Mindenkinek van egy.

Némelyik nagyobb, mint a másik.

És amikor a titkokra fény derül…

Némelyik meggyógyít…

Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene.

Mindketten titkolnak valamit.

És amikor a titkokra fény derül…

Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít. (WOW)


Vélemény: Kissé hektikus volt a kapcsolatom ezzel a könnyvel. Na, nem azért, mert rossz lett volna, mindössze az elején nehezen tudtam ráhangolódni. 
Be kell vallanom, engem kezdetben kimondottan idegesített Kate karaktere. Túl harsány személyisége van, ami elhiszem, hogy sokak számára kimondottan szimpatikussá teszi majd a főszereplőnket, engem mégis zavart. Talán azért, mert én magam igencsak pesszimista jellem vagyok, és éppen ezért, számomra szokatlan ennyire optimista karaktert látni, és egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Persze, erre is megvan a magyarázat, a történet voltaképpen legnagyobb meglepetése, egy olyan csavar, ami nem túl meglepő, mégi, a cselekmény egyik mondhatni remek csavarja, ami sok mindent megmagyaráz. 
Ugyanakkor az is biztos, hogy a lány Gus-szal való kapcsolata egyszerűen felfoghatatlan. Mármint, ez a történet legelején kiderül, hogy nem sokkal korábban volt egy egyéjszakás kalandjuk, amivel még nem is lenne semmi baj, ha nem legjobb barátok lennének, ami miatt igen furcsán veszi ki magát a dolog... Annál is inkább, mivel szerintem a fiú fülig szerelmes Kate-be. Igaz, legtöbbször csak telefonon kommunikálnak egymással, a beszélgetéseikből ez egyértelműen kitűnik, plusz a lány is olyan, mintha viszonozná az érzéseit... Engem ez bevallom, olykor kicsit összezavart, mert olyan volt, mintha együtt járnának, x kilométer távolságból. Ugyanakkor kellemes meglepetés volt a számomra, hogy a lefekvés csak rövid ideig szerepel kettejük között, mint téma. Sokkal inkább az élményeikről beszélgetnek egymással, ami nagyon szimpatikussá tette a barátságukat - amiről elég nehéz volt elhinni, hogy tényleg csak annyi -. 
Kellert nagyon megkedveltem, annak ellenére, hogy a regény hosszához képest, ő relatíve keveset szerepel, mivel, mint ahogyan arról már volt szó, inkább Kate és Gus barátsága a lényeg, elvégre egy sokkal hosszabb kapcsolatról van szó. Ugyanakkor Keller testesíti meg a történetben a romantikus szálat, ami nem volt rossz, csak szerintem egy kicsit indokolatlan. A csavarig nem igazán éreztem a súlyát, hogy ő miért annyira fontos, de a végére összeállt, hogy mit is jelent neki a lány, és viszont. Nincs túlerőltetve, túlmagyarázva benne ez a szál, épp annyi, amennyire szükség van, és nyomja agyon a cselekményt. 
-Szerethető mellékszereplők is akadnak a sztoriban, akik tényleg mellékes szerepet töltenek be a nahy egész szempontjából. Ilyen például Clayton és Pete, akik időről-időre eltűnnek, majd újra fel-felbukkannak, majd, amikor nincs rájuk szükség, eltűnnek.
A regény legvége belopja magát az ember szívébe. A maga módján egyszerre keserédes, és mégis, rendkívül felemelő a befejezése, igaz, a maga egyszerű drámaiságával meg tudja hatni az embert. A történet meglepő komolysága miatt inkább a fiatal felnőtt generációnak ajánlanám szívesen, bár egy érettebb gondolkodású kamasz is átérezheti a regény mondanivalóját. Én csak ajánlani tudom. 

Kedvenc karakter(ek): Keller
Gyűlölt karakter(ek): Maddie
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 496
Sorozat: Bright Side (#1)


Résztvevő blogok listája:

06.06 Kelly és Lupi olvas
06.08 Dreamworld
06.10 CBooks
06.12 Kristina blogja

Nyereményjáték:

Sokunk kedvencei közé tartoznak a menő rockbandák frontemberei, a történetben Gus testesíti meg ezt a karaktert, hozzájuk  kötődik a  játékunk is. A képek alapján fel kell ismernetek a bandákat, a nevüket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát nem az énekesek, frontemberek nevét várjuk, hanem az együttesek nevét! 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!

2016. június 9., csütörtök

Blogturné #171 - Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság

Miért: Jennifer E. Smith.

Tartalom: Ellie O’Neill és Graham Larkin azonnal egymásba szerettek, amikor egy elírt e-mailcím váratlanul összehozta őket. Már több mint egy év eltelt azóta, hogy elbúcsúztak egymástól. Akkor megígérték, hogy írnak egymásnak, de a levélváltások egyre ritkábbak lettek, végül teljesen elmaradtak.


Ellie elsős az egyetemen, és úgy érzi, tovább kellene lépnie, és maga mögött hagynia a múltat. Graham pedig azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy film- és reklámszerepeket vállal.

Egy nap azonban Graham New Yorkba érkezik. Ellie-ben megelevenednek a régi szép emlékek, de fél, hogy az érzései nem találnak viszonzásra. Ennek ellenére barátnőivel elmennek a fiú koncertjére.

És amikor Ellie és Graham újra szemtől szemben állnak, de fellobbanhat újra a láng? Vajon túl tudnak lépni a többhónapnyi hallgatáson és a megbántott érzéseken, és megtalálják a boldog végzetüket? (Maxim)
Vélemény: Ugyan annak idején nem olvastam az első részt, miután megismerkedtem Jennifer E. Smith könyveivel, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ezt is elolvassam. Mivel a novella folyamatosan visszautal a korábban történt eseményekre, véleményem szerint önálló kötetként is teljesen jól értelmezhető, könnyű összerakni, mi történt korábban, és ez hogyan hat a most elmesélt történetre. 
Ez egy nagyon rövid novella, aminek nincs különösebben nagy cselekménye, inkább a hangulatán van a hangsúly. Négy-öt hosszabb jelenetből áll az egész, de ennyi éppen elég, hogy az ember megszeresse Ellie-t és Graham-et. Akik olvasták az előzményt, tudják, hogy ez egy tipikus kamasz lovestory, ahol a sikeres, gazdag színész beleszeret a szürke, kertvárosi leányzóba. Ezerszer lerágott csont, mindenki csuklóból felsorol még legalább két hasonló sztorit, de Smith történetében van valami, ami a többiből általában hiányzik, ez pedig az ártatlanság bája. 
Nagyon cuki és aranyos, az én ízlésemnek talán már-már egy kicsikét túl rózsaszín. Tény, hogy nem vagyok egy optimista alkat, de ebben a könyvben kifejezetten azt éreztem, hogy ilyesmi aligha történne a való életben, nem azért, mert teljesen elképzelhetetlen lenne, hanem mer ebben a 120 oldalban is valahogy túl sok a véletlen. Ellie épp véletlenül New Yorkban van, véletlenül épp elmennek a premier mellett, és megállnak nézelődni, mire véletlenül kiszúrja őket Graham egyik embere? Értitek mire gondolok? Bármennyire is szeretnénk elhinni, túl valószerűtlen az egész.
Tudom, emiatt úgy tűnhet, hogy nem szerettem a könyvet, de valójában ez egyáltalán nincs így. Nagyon tetszett, mindössze vannak benne olyan vonások, amik számomra már nem a legjobbak, mert túlzásnak tartom azokat. Ettől függetlenül, Smith stílusa szerethető, mint mindig. Azok közé az írók közé tartozik, akik remekül át tudják adni az érzelmeket, még egy olyan gyámoltalan és esendő karakteren át is, mint például Ellie. Tipikusan az a fajta, aki inkább elbújna a sarokban, minthogy emberek közé kelljen mennie. Ezzel mondjuk nekem nem volt problémám, de ha - és feltételezem így van -, a lány ugyanilyen volt a regényben is, akkor el nem tudom képzelni, hogy figyelhetett fel rá Graham. Szegény lány annyira szürke, hogy adott esetben lehet, hogy ha elnyelné a beton, senkinek sem tűnne fel. Emiatt például egészen biztosra veszem, hogy idővel sort kerítek a könyvre is, mert a novella felfet egy-két kérdést, aminek a magyarázatára igencsak kíváncsi lennék. 
Graham, mint olyan, túlon-túl tökéletes. Rendkívül idealizáltnak mutatja be az írónő, bár, ha belegondolok, hogy milyen volt például a Létezik-e térkép a szerelemhez főhőse, ez talán annyira nem meglepő, s talán ez is része Smith stílusának. Minél kedvesebb, bájosabb, minél rózsaszínebb történetet tárni az olvasó szeme elé, aki így arra a néhány órára, amíg elolvassa egy könyvét, megfeledkezhet a világ minden bajáról... S arra, belátom, ez a novella is tökéletes. 
Az írónő rajongóinak csak ajánlani tudom, egészen biztosan szeretni fogják ők is. :)


Kedvenc karakter(ek): Ellie
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 120
Sorozat: This Is What Happy Looks Like (#1.5)


Résztvevő blogok listája:

06/01. - Angelika blogja
06/05. - Deszy könyvajánlója
06/07. - Kelly & Lupi olvas
06/09. - Cbooks
06/11. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Ellie-t és Grahamet a véletlen, pontosabban egy elírt email címre küldött üzenet hozta össze, ezért mostani játékunkban a leveleknek jutott a főszerep. A blogturné minden állomásán egy-egy híres ember szerelmes leveléből találtok egy idézetet. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, azokkal a szavakkal ki öntötte írásba gyengéd érzelmeit. Ha ügyesek vagytok, s Fortuna is mellétek szegődik, megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai levélrészlet: “A testem csordultig tele van lényeddel napokig és napokig. Te vagy az éjjelem tükre. A villám vad fénye. A föld nedve.“


2016. június 7., kedd

Blogturné #170 - Michelle Hodkin: Mara Dyer változása

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Mara Dyer valaha úgy gondolta, hogy maga mögött hagyhatja a múltját. Nem menekülhet előle.

Azt hitte, talán csak képzelte az összes problémáját. Nem képzelődött.
Biztos benne, hogy mindazok után, amin keresztülmentek, a fiú, akit szeret, már semmit sem titkol előle. Nagyon téved. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Eleinte kicsit tartottam ettől a könyvtől, nem azért, mert ne szerettem volna az előző részt, hanem pont azért, mert sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy a második rész igencsak gyengécske a trilógia többi részéhez képest. Itt azonban szerencsére szó sincs erről.
Remek folytatást kaptunk, lényegében ott vesszük fel a fonalat, ahol az előző rész lezárult, és ez nagyon jót tesz a könyvnek. Igaz, van némi in medias res érzése az embernek, szóval kézbevétel előtt lehet nem árt belelapozgatni a Mara Dyer eszmélése végébe, hogy az ember pontosan tudja, mi és miért történik. Ez persze csak egy ötlet, ha valaki figyelmesen olvasta annak idején az első kötetet, hamar fel tudja majd venni a ritmust. 
Ezt nem tudom nektek jobban megfogalmazni, de a cselekmény jól egyensúlyoz a különböző állapotok között. Egyszer azt hinné az ember, hogy Mara őrült, majd a következőben történik valami, ami miatt elgondolkozik az olvasó, hogy oké, talán mégis csak igaza van, és nem csak hallucinálja a dolgokat, mint ahogyan arról a környezete már-már kényszeredetten próbálja meggyőzni, élén az édesanyjával. Utóbbi nem annyira meglepő, hiszen egy pszichiáterről beszélünk, akitől igencsak távol állnak a paranormális dolgok. 
Mara sokat változik a korábbiakhoz képest - és ezt nem csak azért mondom, mert erre utal a kötet címe is -, egyre inkább elmerül ebben a mondjuk ki, képtelen helyzetben. Folyamatosan az őrület és épelméjűség szélén táncol Jude miatt, és az egyetlen ember, akinek a fiú véletlenszerű - vélt vagy valós - felbukkanásairól őszintén beszélhet, az Noah. A többi ember nemes egyszerűséggel őrültnek hiszi a regény kezdetén, legfeljebb nem mondják a szemébe. Mondhatnám, hogy a környezet reakciója valahol teljesen logikus, hiszen ők nem igazán tapasztalják meg azokat a dolgokat, mint főhősnőnk, de azért én valahol nagyon sajnáltam emiatt Mara-t. 
Noah kitartása a regény elején a maga módján szívet melengető, ezt elismerem, de azért néha nekem volt olyan érzésem, hogy túlpörög bizonyos dolgokat. Megértem, hogy támogatni akarja Mara-t, és gyakorlatilag bármire képes a barátnőjéért, de néha azért eszembe jutott, hogy igazán leállíthatná magát olykor. Ettől függetlenül nem volt vele problémám, mert úgy voltam vele, hogy ez egy olyan dolog, ami majd idővel változik. Viszont egy dologról nagyon nem szabad elfeledkeznünk, ez pedig az, hogy ő sem éppen egy szent. Ahogyan a lány, ő maga is változik, és néha ez nem biztos, hogy előnyös. Én az első részben nem kedveltem meg különösebben, most viszont mintha kifejezetten hullámzóvá vált volna a kapcsolatom a karakterével. Az egyik pillanatban még kedveltem, a következőben pedig szerettem volna spontán agyonverni. 
A horrorisztikus jelenetekből most sincs hiány, Hodkin nagyon ért hozzá, hogy a lehető legváratlanabb pillanatokban csempéssze bele ezeket az elemeket, például egy tükör segítségével. Persze a horror szerelmeseinek ezek a részek alighanem klisésnek fognak hatni, de nekem, aki sosem ugrált az ilyesmiért, volt, hogy nagyon betaláltak, és szabályosan felállt a hátamon az a bizonyos nemlétező szőr.
Lebilincselő és izgalmas folytatást kaptunk az írónőtől, ami miatt úgy érzi az ember, megéri várni a trilógia lezáró kötetére. Egy dolgot viszont megjegyeznék: szerintem ez tipikusan egy olyan regény, ami, ha egyhuzamba, rövid idő alatt olvasod ki, kicsit eltelíti a fejedet. Mivel nagyon részletes, és rengeteg minden történik benne, inkább több nap alatt érdemes elolvasni, mert higgyétek el, egyben nagyon tömény. Zseniális, de tömény. 

Kedvenc karakter(ek): Mara, Noah
Gyűlölt karakter(ek): Jude
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 512
Sorozat: Mara Dyer (#2)


Résztvevő blogok listája:

jún. 7 - CBooks
jún. 9 - Deszy könyvajánlója
jún. 11 - Media Addict
jún. 13 - MFKata Gondolatai
jún. 15 - Kelly & Lupi olvas


Nyereményjáték:

Ezúttal nem lesz túl nehéz a dolgotok a nyereményjátékban.
Az első részből már ismerős lehet ouija tábla. Úgy döntöttünk, mi is kérdezünk tőle! De nem áruljuk ám el, mit - mindenesetre a turné minden állomásán megtaláljátok a kapott válasz egy betűjét. De vigyázat! A tábla kicsit kótyagos volt, így a betűk összekeveredtek, nektek kell rájönnötök, pontosan mit is üzent.


2016. június 4., szombat

Blogturné #169 - Julie Kagawa: A halhatatlanság szabályai

Miért: Abstractelf ajánlotta.

Tartalom: Ha életben akarsz maradni ebben a pusztuló világban, fel kell venned a harcot az ellenséggel…


Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a Peremben él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé válik. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Bár annak idején olvastam a fülszöveget, mégis meg tudott lepni ez a könyv, mégpedig azzal, hogy változtat a megszokott kliséken. Allison gyűlöli a vámpírokat - akik egyre több és több városban ragadják magukhoz a hatalmat, bélyegzik meg az embereket, stb -, erre, szinte a történet legelején, bekövetkezik az általam nem várt fordulat: ő maga is vérszívóvá válik. Szokták mondani, hogy az ember életösztönénél nemigen van erősebb reakció, amit ki lehet belőlünk váltani, és a főszereplőnk esete éppen erre jó példa. Szinte át sem gondolja a döntését, csak arra tud koncentrálni, hogy túl akar élni, bármi áron. Nekem ez nagyon szimpatikus volt benne, mert egy nagyon emberi reakció volt a részéről.
A folytatás sem rossz, bár egy ilyen ütős kezdés után bevallom, a legkevésbé sem azt kaptam, amire számítottam. Félreértés ne essék, a történet színvonala egész idő alatt kitart, és kimondottan érdekes, plusz Kagawa stílusa sem rossz. Egy dolog felett azonban nem tudok elmenni szó nélkül, ez pedig az, hogy hogyan próbál meg Allie túlélni vámpírként. Kanin, a mestere meglepően keveset szerepel, így lényegében a lánynak fel kell találnia a spanyol viaszt, hogy miként is mennek a dolgok. ha megfordul az a bizonyos kocka. És kapaszkodjatok meg: a könyv szakít a megszokott klisével, hogy a lány belezúg a tanítójába, hiszen kettejük között egyáltalán nincsen romantikus kapcsolat. Minden csak a túlélésről szól, és nem egymás körberajongásáról. Újabb pluszpont az írónőnek ezért. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy ez a történet folytatásában sem lesz másként, mert szerintem ez lehet a könyv egyik legnagyobb vonzereje, hogy nem a rózsaszín nyáltengerrel, hanem az izgalmas cselekményével tudja igazán fenntartani az ember érdeklődését.
Számomra külön öröm, hogy bár ebben a disztópikus világban is van némi romantikus szál - mert ez, mint tudjuk, a YA-regényekben elkerülhetetlen -, de nagyon minimálisra van leszorítva, nem fordul át a könyv egy komplett nyáltengerbe. Allie inkább marad határozott, mintsem romantikus lélek, ami szerintem az egyik legnagyobb erőssége. Az a fiú, aki mondjuk így, kiváltja az érdeklődését, Ezekiel, egy ember. És persze, ez a fele már nevezhető kissé klisésnek adott esetben, de szerintem egyáltalán nem lett az, hiszen a két szereplő nem esik egymásnak abban a pillanatban, hogy találkoznának, sőt. Elég lassan formálódnak köztük a dolgok, mivel nem ez képezi a történet gerincét, hanem az, ahogyan a lány próbál életben maradni - olykor igencsak furcsa, számomra kissé irreális és felfoghatatlan döntések által -. Emberek és veszettek veszik körül, van, akinek ő hajt a vérére, de akad olyan is aki kifejezetten az övére, és ez a furcsa macska-egér játék rengeteg izgalmat tartogat magában, hiszen a könyv igencsak bővelkedik az akciójelenetekben, ugyanakkor nem veti meg a kissé horrorisztikus elemeket sem. És megjegyzem, a regény, úgy utolsó negyede, szerintem kiemelkedően jól sikerült a történet többi részéhez képest, ha addig nem is tudott teljesen berántani, utána már nem volt ilyen problémám, szinte megállás nélkül faltam és faltam a betűket, amíg a végére nem értem. Egyszerűen csak hűha. Én nagyon elvoltam vele, bár bevallom, leginkább Allie karaktere miatt szerettem, a többi szereplő nem fogott meg különösebben, de ennek talán az lehet az oka, hogy a könyv elsősorban őrá, nem pedig a környezetére fókuszál. Talán a folytatásban másokról is megtudhatunk néhány dolgot.
Ugyan nem olvastam Kagawa másik sorozatát, engem a Halhatatlanság szabályaival sikerült megnyernie magának. 

Kedvenc karakter(ek): Allison, Zeke
Gyűlölt karakter(ek): Jeb
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 464
Sorozat: Eden-trilogy (#1)


Résztvevő blogok listája:

Május 25 - Media Addict
Május 29 - Függővég
Június 2 - Kelly Lupi olvas
Június 4 - CBooks
Június 5 - MFKata gondolatai

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunk nem más, mint egy játékos könyvajánló.
Ha szereted az A halhatatlanság szabályaihoz hasonló tini vámpíros könyveket, akkor könnyen ki fogod találni, hogy melyik ilyen stílusú könyv borítójának részletét mutatjuk meg.
A könyv íróját és címét a rafflecopter megfelelő sorába kell beírnotok és helyes megfejtők közt három példány kerül sorsolásra az Éden trilógiájának nyitókötetéből.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2016. június 3., péntek

Blogturné #168 - Tara Sue Me: Az alávetett

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Abby King a titkos fantáziájának él.

New York a West Industries jóképű és briliáns igazgatójaként ismeri Nathaniel Westet, de Abby többet is tud róla: a férfi egy gyakorlott, szexi domináns, aki új alávetettet keres magának. Abby, aki szeretné egyszerű könyvtárosi életét feldobni, és belevetni magát a gyönyörök világát, felajánlja magát Nathanielnek, hogy teljesítse be legtitkosabb vágyait.

A Mesterrel töltött egyetlen hétvége után Abby már tudja, hogy még többet akar, és ezért hajlandó alávetni magát Nathaniel feltételeinek. De a gyönyör ellenére, amit a vállalkozó szellemű Abby kap, a szabályok mögé rejtőző Nathaniel mindvégig hideg és távolságtartó marad.

Ahogy Abby egyre mélyebben bonyolódik bele a hatalom és szenvedély szívfájdító világába, attól fél, hogy Nathaniel szíve sohasem lesz elérhető számára – a sajátját pedig aligha tudja megmenteni… (Művelt Nép)

Vélemény: Azt hiszem, ez a könyv számomra a kellemes - és egyben abszolút pozitív - csalódás iskolapéldája. A fülszövege alapján azt hittem, egy abszolút Szürke-utánzatot fogok lapozgatni, de egyáltalán nem ez történt. Hiába a hasonló alap, van egy igen jelentős különbség a kettő között, ez pedig a főhősnő. Abby valóban alávetett/alárendelt akar lenni. Persze kicsit klisésnek hathat, hogy egy könyvtárosnőről beszélünk, akiből alapvetően senki sem nézné ki, hogy zárt ajtók mögött szereti az alázatos szeretőt játszani az ágyban. Érdekes kettősséget ad ez az egész jellemének, főleg azért, mert ez nem ebben a regényben kezdődik nála, hanem már így éli egy ideje az életét, Nathanielt csak egy köztes állomásnak tűnik, mint ideális domináns úr, de nem feltétlen végállomás ezen a téren. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a férfi rákényszerítené az akaratát azáltal, hogy gyakorlatilag 24/7-ben figyeli, és zaklatja, ami miatt végül a lány beadja neki a derekát. Persze itt is vannak bizonyos megkötések az uralkodó fél részéről, de messze nem olyan szintű behatárolásról van szó, mint mondjuk a Szürkében azzal a bizonyos, nevetséges szerződéssel.
Nathaniel valóban domináns személyiség, és nem egy kvázi a múltját ilyen módon felejteni akaró elmebeteg, mint Christian Grey. Nem hitegeti Abby-t, hanem abszolút nyílt lapokkal játszik, és ez számomra rendkívül szimpatikussá tette egyébként. Ezen a téren engem bizonyos szempontból Tiffany Reisz Soren-jére emlékeztetett, de azért nem teljesen, hiszen Nathaniel nála jóval visszafogottabb, már-már abszolút szolid. Mondom ezt úgy, hogy Me regénye egészen egyszerűen tobzódik az erotikus részekben. Nem rosszak a jelenetek, de szerintem egy kicsit a mennyiséggel sikerült túllőnie a célon, mert nem viccelek, szinte minden tizedik oldalra jut legalább egy szexjelenet, és egy idő után ezzel is be lehet azért sokallni, amikor az olvasó úgy érzi, más sem történik a könyvben, csak csinálják, mint a nyulak, annak ellenére, hogy azért Me ötletéből ennél ezerszer többet is ki lehet hozni - amire alighanem idővel sor kerül, hiszen az eddig kilenc részes szériából legalább négy kötet csak kettejükkel foglalkozik, azt sejtetve, hogy azért több minden van itt a háttérben, mint amire elsőre számítanánk, én legalábbis nagyon bízom benne, hogy így van -.
Ez összességében nem akkora csoda, elvégre a fülszövegből is rájöhettetek, hogy itt az alárendelt-domináns kapcsolat kibontásán van a hangsúly, annak is leginkább a hálószobában való megvalósításán. A főszereplők között kimondottan jó a kémia, bár azért a kötet végére én egy kicsit úgy éreztem, mintha szem elől tévesztette volna a célját, és nem tudott volna mit kezdeni magával, ha róluk van szó. Különösen igaz ez a regény végére, ami szerintem egy elég hirtelen lezárást kapott. 
De azért bőven akad itt kikacsintás is, megismerkedhetünk Nathaniel családjával, ami egyébként a maga módján egy egészen üde színfolt a történetben.
Remek kikapcsolódást nyújtott számomra ez a regény, nem vártam tőle túl sokat ugyan, de azt kell mondanom, akkor is messzemenően jobb volt, mint azt az előzetes ismereteim alapján vártam volna. A műfaj rajongóinak szerintem kimondottan kellemes élményt nyújthat. :)

Kedvenc karakter(ek): Abby
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Angster László
Kiadta: Művelt Nép Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 384
Sorozat: The Submissive (#1)


Résztvevő blogok listája:

06.03. CBooks
06.05. Kristina blogja
06.07.. Deszy könyvajánlója
06.09. Inasne Life

Nyereményjáték:

Mennyire ismered az erotikus domináns-szubmisszív könyvek világát? Az alávetett turnén, most tesztelheted, ráadásul, ha helyesen válaszolsz mindegyik kérdésre, akkor esélyed van arra, hogy megnyerd Tara Sue Me: Az alávetett példányai egyikét.
Minden állomáson találsz majd egy kérdést a bejegyzések alján, és a megfejtést a rafflecopter megfelelő részébe kell beírnod.

A mai kérdés: Minek a rövidítése a BDSM magyarul?