Tartalom: Ellie O’Neill és Graham Larkin azonnal egymásba szerettek, amikor egy elírt e-mailcím váratlanul összehozta őket. Már több mint egy év eltelt azóta, hogy elbúcsúztak egymástól. Akkor megígérték, hogy írnak egymásnak, de a levélváltások egyre ritkábbak lettek, végül teljesen elmaradtak.
Ellie elsős az egyetemen, és úgy érzi, tovább kellene lépnie, és maga mögött hagynia a múltat. Graham pedig azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy film- és reklámszerepeket vállal.
Egy nap azonban Graham New Yorkba érkezik. Ellie-ben megelevenednek a régi szép emlékek, de fél, hogy az érzései nem találnak viszonzásra. Ennek ellenére barátnőivel elmennek a fiú koncertjére.
És amikor Ellie és Graham újra szemtől szemben állnak, de fellobbanhat újra a láng? Vajon túl tudnak lépni a többhónapnyi hallgatáson és a megbántott érzéseken, és megtalálják a boldog végzetüket? (Maxim)
Vélemény: Ugyan annak idején nem olvastam az első részt, miután megismerkedtem Jennifer E. Smith könyveivel, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ezt is elolvassam. Mivel a novella folyamatosan visszautal a korábban történt eseményekre, véleményem szerint önálló kötetként is teljesen jól értelmezhető, könnyű összerakni, mi történt korábban, és ez hogyan hat a most elmesélt történetre.
Ez egy nagyon rövid novella, aminek nincs különösebben nagy cselekménye, inkább a hangulatán van a hangsúly. Négy-öt hosszabb jelenetből áll az egész, de ennyi éppen elég, hogy az ember megszeresse Ellie-t és Graham-et. Akik olvasták az előzményt, tudják, hogy ez egy tipikus kamasz lovestory, ahol a sikeres, gazdag színész beleszeret a szürke, kertvárosi leányzóba. Ezerszer lerágott csont, mindenki csuklóból felsorol még legalább két hasonló sztorit, de Smith történetében van valami, ami a többiből általában hiányzik, ez pedig az ártatlanság bája.
Nagyon cuki és aranyos, az én ízlésemnek talán már-már egy kicsikét túl rózsaszín. Tény, hogy nem vagyok egy optimista alkat, de ebben a könyvben kifejezetten azt éreztem, hogy ilyesmi aligha történne a való életben, nem azért, mert teljesen elképzelhetetlen lenne, hanem mer ebben a 120 oldalban is valahogy túl sok a véletlen. Ellie épp véletlenül New Yorkban van, véletlenül épp elmennek a premier mellett, és megállnak nézelődni, mire véletlenül kiszúrja őket Graham egyik embere? Értitek mire gondolok? Bármennyire is szeretnénk elhinni, túl valószerűtlen az egész.
Tudom, emiatt úgy tűnhet, hogy nem szerettem a könyvet, de valójában ez egyáltalán nincs így. Nagyon tetszett, mindössze vannak benne olyan vonások, amik számomra már nem a legjobbak, mert túlzásnak tartom azokat. Ettől függetlenül, Smith stílusa szerethető, mint mindig. Azok közé az írók közé tartozik, akik remekül át tudják adni az érzelmeket, még egy olyan gyámoltalan és esendő karakteren át is, mint például Ellie. Tipikusan az a fajta, aki inkább elbújna a sarokban, minthogy emberek közé kelljen mennie. Ezzel mondjuk nekem nem volt problémám, de ha - és feltételezem így van -, a lány ugyanilyen volt a regényben is, akkor el nem tudom képzelni, hogy figyelhetett fel rá Graham. Szegény lány annyira szürke, hogy adott esetben lehet, hogy ha elnyelné a beton, senkinek sem tűnne fel. Emiatt például egészen biztosra veszem, hogy idővel sort kerítek a könyvre is, mert a novella felfet egy-két kérdést, aminek a magyarázatára igencsak kíváncsi lennék.
Tudom, emiatt úgy tűnhet, hogy nem szerettem a könyvet, de valójában ez egyáltalán nincs így. Nagyon tetszett, mindössze vannak benne olyan vonások, amik számomra már nem a legjobbak, mert túlzásnak tartom azokat. Ettől függetlenül, Smith stílusa szerethető, mint mindig. Azok közé az írók közé tartozik, akik remekül át tudják adni az érzelmeket, még egy olyan gyámoltalan és esendő karakteren át is, mint például Ellie. Tipikusan az a fajta, aki inkább elbújna a sarokban, minthogy emberek közé kelljen mennie. Ezzel mondjuk nekem nem volt problémám, de ha - és feltételezem így van -, a lány ugyanilyen volt a regényben is, akkor el nem tudom képzelni, hogy figyelhetett fel rá Graham. Szegény lány annyira szürke, hogy adott esetben lehet, hogy ha elnyelné a beton, senkinek sem tűnne fel. Emiatt például egészen biztosra veszem, hogy idővel sort kerítek a könyvre is, mert a novella felfet egy-két kérdést, aminek a magyarázatára igencsak kíváncsi lennék.
Graham, mint olyan, túlon-túl tökéletes. Rendkívül idealizáltnak mutatja be az írónő, bár, ha belegondolok, hogy milyen volt például a Létezik-e térkép a szerelemhez főhőse, ez talán annyira nem meglepő, s talán ez is része Smith stílusának. Minél kedvesebb, bájosabb, minél rózsaszínebb történetet tárni az olvasó szeme elé, aki így arra a néhány órára, amíg elolvassa egy könyvét, megfeledkezhet a világ minden bajáról... S arra, belátom, ez a novella is tökéletes.
Az írónő rajongóinak csak ajánlani tudom, egészen biztosan szeretni fogják ők is. :)
Kedvenc karakter(ek): Ellie
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 120
Sorozat: This Is What Happy Looks Like (#1.5)
Résztvevő blogok listája:
06/01. - Angelika blogja
06/03. - Always Love a Wild Book
06/05. - Deszy könyvajánlója
06/07. - Kelly & Lupi olvas
06/09. - Cbooks
06/11. - DreamworldNyereményjáték:
Ellie-t és Grahamet a véletlen, pontosabban egy elírt email címre küldött üzenet hozta össze, ezért mostani játékunkban a leveleknek jutott a főszerep. A blogturné minden állomásán egy-egy híres ember szerelmes leveléből találtok egy idézetet. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, azokkal a szavakkal ki öntötte írásba gyengéd érzelmeit. Ha ügyesek vagytok, s Fortuna is mellétek szegődik, megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A mai levélrészlet: “A testem csordultig tele van lényeddel napokig és napokig. Te vagy az éjjelem tükre. A villám vad fénye. A föld nedve.“
A mai levélrészlet: “A testem csordultig tele van lényeddel napokig és napokig. Te vagy az éjjelem tükre. A villám vad fénye. A föld nedve.“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése