Tartalom: Mara Dyer valaha úgy gondolta, hogy maga mögött hagyhatja a múltját. Nem menekülhet előle.
Azt hitte, talán csak képzelte az összes problémáját. Nem képzelődött.
Biztos benne, hogy mindazok után, amin keresztülmentek, a fiú, akit szeret, már semmit sem titkol előle. Nagyon téved. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Eleinte kicsit tartottam ettől a könyvtől, nem azért, mert ne szerettem volna az előző részt, hanem pont azért, mert sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy a második rész igencsak gyengécske a trilógia többi részéhez képest. Itt azonban szerencsére szó sincs erről.
Remek folytatást kaptunk, lényegében ott vesszük fel a fonalat, ahol az előző rész lezárult, és ez nagyon jót tesz a könyvnek. Igaz, van némi in medias res érzése az embernek, szóval kézbevétel előtt lehet nem árt belelapozgatni a Mara Dyer eszmélése végébe, hogy az ember pontosan tudja, mi és miért történik. Ez persze csak egy ötlet, ha valaki figyelmesen olvasta annak idején az első kötetet, hamar fel tudja majd venni a ritmust.
Remek folytatást kaptunk, lényegében ott vesszük fel a fonalat, ahol az előző rész lezárult, és ez nagyon jót tesz a könyvnek. Igaz, van némi in medias res érzése az embernek, szóval kézbevétel előtt lehet nem árt belelapozgatni a Mara Dyer eszmélése végébe, hogy az ember pontosan tudja, mi és miért történik. Ez persze csak egy ötlet, ha valaki figyelmesen olvasta annak idején az első kötetet, hamar fel tudja majd venni a ritmust.
Ezt nem tudom nektek jobban megfogalmazni, de a cselekmény jól egyensúlyoz a különböző állapotok között. Egyszer azt hinné az ember, hogy Mara őrült, majd a következőben történik valami, ami miatt elgondolkozik az olvasó, hogy oké, talán mégis csak igaza van, és nem csak hallucinálja a dolgokat, mint ahogyan arról a környezete már-már kényszeredetten próbálja meggyőzni, élén az édesanyjával. Utóbbi nem annyira meglepő, hiszen egy pszichiáterről beszélünk, akitől igencsak távol állnak a paranormális dolgok.
Mara sokat változik a korábbiakhoz képest - és ezt nem csak azért mondom, mert erre utal a kötet címe is -, egyre inkább elmerül ebben a mondjuk ki, képtelen helyzetben. Folyamatosan az őrület és épelméjűség szélén táncol Jude miatt, és az egyetlen ember, akinek a fiú véletlenszerű - vélt vagy valós - felbukkanásairól őszintén beszélhet, az Noah. A többi ember nemes egyszerűséggel őrültnek hiszi a regény kezdetén, legfeljebb nem mondják a szemébe. Mondhatnám, hogy a környezet reakciója valahol teljesen logikus, hiszen ők nem igazán tapasztalják meg azokat a dolgokat, mint főhősnőnk, de azért én valahol nagyon sajnáltam emiatt Mara-t.
Noah kitartása a regény elején a maga módján szívet melengető, ezt elismerem, de azért néha nekem volt olyan érzésem, hogy túlpörög bizonyos dolgokat. Megértem, hogy támogatni akarja Mara-t, és gyakorlatilag bármire képes a barátnőjéért, de néha azért eszembe jutott, hogy igazán leállíthatná magát olykor. Ettől függetlenül nem volt vele problémám, mert úgy voltam vele, hogy ez egy olyan dolog, ami majd idővel változik. Viszont egy dologról nagyon nem szabad elfeledkeznünk, ez pedig az, hogy ő sem éppen egy szent. Ahogyan a lány, ő maga is változik, és néha ez nem biztos, hogy előnyös. Én az első részben nem kedveltem meg különösebben, most viszont mintha kifejezetten hullámzóvá vált volna a kapcsolatom a karakterével. Az egyik pillanatban még kedveltem, a következőben pedig szerettem volna spontán agyonverni.
A horrorisztikus jelenetekből most sincs hiány, Hodkin nagyon ért hozzá, hogy a lehető legváratlanabb pillanatokban csempéssze bele ezeket az elemeket, például egy tükör segítségével. Persze a horror szerelmeseinek ezek a részek alighanem klisésnek fognak hatni, de nekem, aki sosem ugrált az ilyesmiért, volt, hogy nagyon betaláltak, és szabályosan felállt a hátamon az a bizonyos nemlétező szőr.
Lebilincselő és izgalmas folytatást kaptunk az írónőtől, ami miatt úgy érzi az ember, megéri várni a trilógia lezáró kötetére. Egy dolgot viszont megjegyeznék: szerintem ez tipikusan egy olyan regény, ami, ha egyhuzamba, rövid idő alatt olvasod ki, kicsit eltelíti a fejedet. Mivel nagyon részletes, és rengeteg minden történik benne, inkább több nap alatt érdemes elolvasni, mert higgyétek el, egyben nagyon tömény. Zseniális, de tömény.
Lebilincselő és izgalmas folytatást kaptunk az írónőtől, ami miatt úgy érzi az ember, megéri várni a trilógia lezáró kötetére. Egy dolgot viszont megjegyeznék: szerintem ez tipikusan egy olyan regény, ami, ha egyhuzamba, rövid idő alatt olvasod ki, kicsit eltelíti a fejedet. Mivel nagyon részletes, és rengeteg minden történik benne, inkább több nap alatt érdemes elolvasni, mert higgyétek el, egyben nagyon tömény. Zseniális, de tömény.
Kedvenc karakter(ek): Mara, Noah
Gyűlölt karakter(ek): Jude
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 512
Sorozat: Mara Dyer (#2)
Résztvevő blogok listája:
jún. 5 - Always Love a Wild Book
jún. 7 - CBooks
jún. 9 - Deszy könyvajánlója
jún. 11 - Media Addict
jún. 13 - MFKata Gondolatai
jún. 15 - Kelly & Lupi olvas
Nyereményjáték:
Ezúttal nem lesz túl nehéz a dolgotok a nyereményjátékban.
Az első részből már ismerős lehet ouija tábla. Úgy döntöttünk, mi is kérdezünk tőle! De nem áruljuk ám el, mit - mindenesetre a turné minden állomásán megtaláljátok a kapott válasz egy betűjét. De vigyázat! A tábla kicsit kótyagos volt, így a betűk összekeveredtek, nektek kell rájönnötök, pontosan mit is üzent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése