Blgoturné #123 - Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Miért: Megtetszett az ötlete.

Tartalom: A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.

Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő? Képes lesz elfogadni önmagát?

Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.

Újjáépíthetjük a nulláról az életünket? Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?

A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?

Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll… (Könyvmolyképző)

Vélemény: A kezdet kezdetén nagyon féltem ettől a könyvtől, de sokakkal ellentétben, még véletlenül sem a témája miatt, mert higgyétek el, az zavart a legkevésbé - annál is inkább, mert éppen emiatt akartam elolvasni -. A gond inkább azzal van, hogy néhány éve komolyan csalódtam egy magyar szerzők által írt könyvben, és hát... Utána valahogy már nem volt kedvem magyar író által írt könyvet a kezembe venni, de szerencsémre, Tibi meghozta hozzá a kedvemet, még, ha némi gyomorgörccsel is kezdtem el olvasni először. Majd hamar rá kellett jönnöm, hogy semmi félnivalóm nincs a Túl széptől.  De, mielőtt ebbe mélyebben belemennénk: tudom, sokakat elriaszt az ötlet, hogy ebben a történetben fiú-fiú szex is van - mégis csak egy NA-regényről beszélünk, lassan mondhatjuk, hogy manapság ez már követelménnyé válik -, és meg tudom érteni. De hadd mondjak ezzel kapcsolatban valamit: ez semmit nem von le a könyv értékéből, mert, ha az embert nagyon zavarja a dolog, akkor csak át kell lapozni rajta, és kész. Ettől még a történet folyamatosan halad majd tovább, és ugyanolyan jó marad, nem kell ezen fennakadni, legalábbis szerintem. Amúgy meg, ha  sima romantikus regénynél unom a sok erotikus részt, én azt is át szoktam lapozni, és még nem fordult elő velem, hogy ebből komoly károm származott volna. :)

Őszinte leszek, nem hittem volna, hogy számomra ekkora pozitív csalódás lesz ez a regény. Ez pedig legnagyobb részt Márknak, a történet egyik főszereplőjének köszönhető. Még csak nem is Olivérnek, a kvázi szexistennek, akiért nem csak a meleg srácok, de szerintem még a lányok is zokszó nélkül sorba állnának, ha arról lenne szó, hanem a túlsúlyos, saját elgondolása szerint kissé csúnyácska fiúnak. Ez azért van, mert számomra az ő szemszögén át bemutatott történet volt a leginkább átélhető, Bárki, aki súlyproblémákkal küzd - betegség miatt, vagy a saját lustasága miatt, az most lényegtelen -, ugyanúgy gondolkodik, ahogyan Márk a regény elején. Sokaknak még csak meg sem fordul a fejükben ilyen esetekben, hogy egy náluk "szebb" embert akár csak egy kicsit is érdekelhetnének. De ehhez egyébként még csak nem is kell plusz kilókat felszedni, az is éppen elég, ha az embernek nemes egyszerűséggel nincs önbizalma. Ez pedig nagyon szépen átjön Márk karakterén keresztül. 

Olivérrel viszont a kezdet kezdetén én nem voltam kibékülve. Az ő karakterét eleinte nem tudtam megkedvelni, és nem azért, mert rossz lett volna, hanem mert szerintem az ő nézőpontja nem volt annyira átélhető - számomra -, mint Márké. Eleinte csak a tipikus jó pasi, aki tudja magáról, hogy bárkit megkaphat, akit akar, mégiscsak ő Telivér, a híres, élsportoló úszó. Nem volt annyira beképzelt, vagy ilyesmi, de egyszerűen nem tudtam őt hová tenni. Sokkal később tudtam csak vele igazán azonosulni, nagyjából onnantól kezdve, hogy felfigyel a másik fiúra. És az egy külön jó pont, hogy lényegében azért kezdi el észrevenni Márkot, mert amaz igyekszik őt levegőnek nézni, és ez elkezdi zavarni Olivért. Szerintem ez egy kifejezetten aranyos, és egészen jól működő ötlet volt. Ettől függetlenül, lehet, hogy nekem még ennél is jobban tetszett volna egy olyan megoldás, ha csak Márk szemszögben íródott volna a könyv, de ez persze csak az én ostobaságom, az egész könyv ettől függetlenül nagyon jó. 

Még egy jó pont: a helyszínek. Az egy dolog, hogy Budapesten játszódik a történet, de számomra nem pont ez tette emlékezetessé, hanem egy ehhez adódó kis plusz. Ugyanis kifejezetten komikus volt számomra olvasni a könyvnek azon részeit, amikor valamelyik fiú épp utazik A pontból B-be, mivel az időm legnagyobb részében én is a városnak azon területein mozgok napközben - vagy mozogtam régebben -, ahol ők is. Ez adott egy egészen különleges ízt a történetnek, hogy pontosan el tudtam képzelni, merre járnak-kelnek éppen. 

Szerintem semmi gond nincs a történettel - Dorinát, Márk lakótársát leszámítva, akit a történet egy pontján szívem szerint agyon vertem volna, mondván, attól majd észhez tér a hisztikirálynő -, Márk és Olivér kapcsolata nagyon aranyos, szép, nem elkapkodott tempóban bontakozik ki a szemünk előtt, és éppen ezért szerethető. Lehet, hogy a történet bizonyos szempontból picit túlidealizált, de ez kell bele, hiszen mindenki vágyik a maga szőke hercegére/hercegnőjére fehér lovon. :) És sosem tudhatjuk, hol fogunk belebotlani, ugyebár. 

Kedvenc karakter(ek): Márk
Gyűlölt karakter(ek): Ricsi
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 392
Sorozat: -

Résztevő blogok listája: - A lista némi kavarodás miatt egyelőre nem pontos! -

12.06. - Deszy könyvajánlója
12.10. - Letehetetlen
12.13. - Zakkant olvas
12.16. - CBooks
12.20. - Kelly és Lupi olvas
12.22. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A könyv egyik főszereplője versenyszerűen úszott, és nem is volt rossz benne. Mostani játékunkban minden állomáson híres és sikeres úszókról találtok fotókat - magyar és külföldi úszókról egyaránt -, a Ti feladatotok pedig nagyon egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy hívják.

Megéri játszani, hiszen három szerencsés megnyerheti a Túl szép egy-egy példányát.

Medencére fel!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számított 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #122 - Jamie McGuire: Véletlen szerelem

Miért: Jamie McGuire.

Tartalom: Jamie McGuire egy letehetetlen YA regénnyel tér vissza, melynek főszereplője Erin Easter, a három végzős Erin nevű kishölgy egyike, akik a vidéki Blackwell Középiskolába járnak, és nem csupán nevükön, de születésnapjukon is osztoznak. Eastert felelőtlen, egyedülálló édesanyja nevelte fel, és plátói szerelmet táplál Weston Gates iránt. A két másik Erin, Erin „Alder" Alderman és Erin „Sonny" Masterson a közösség kedvencei: a város két leggazdagabb családjának sarjai, legjobb barátnők, szurkolólányok, és minden megvan nekik, ami Erinnek nincs. Ezt mások is tudják, és nem hagyják feledésbe merülni. Alder is már a nyolcadik osztály óta kinézte magának Westont, Easter szívének vágyát.

Weston egy közkedvelt sztáratléta, két kiemelkedő ügyvéd gyermeke. Nap, mint nap küzd az elvárásokkal, amiknek meg kell felelnie, ha fel akar érni családja nevéhez, titokban pedig együtt érez Easterrel, hiszen ő is úgy érzi, máshova tartozik; egy másik életben. Ahogyan elkezd kiszökni esténként, hogy Easterrel lehessen, úgy nő meg bátorsága, ellenáll az elvárásoknak és beismeri érzéseit… ezt mind a saját, mind Easter jövőjéért teszi (Maxim)

Vélemény: Azt hiszem, ez az eddigi leggyengébb Jamie McGuire regény, amihez szerencsém volt. Kissé olyan, mintha nem is ő írta volna, ezért gondolom, hogy ez az egyik legelső próbálkozása lehetett, mert egészen egyszerűen amatőr ez a történet, és tőle szokatlan módon, nincs is igazán átgondolva. A történet nagyon rövid, és éppen ezért, lyukas, és elképesztően gyors. Nem lehet érezni az egyes események valódi súlyát, mert mindenki szinte pillanatok alatt átlendül a dolgokon, és alkalmazkodik az új helyzethez. Ez a regény legvégén a legkínosabb, ahol egy komolynak és erősnek szánt csavarra lényegében mindenki úgy reagál, hogy rendben van, akkor most már így állunk egymáshoz.
Az alapötlet nem lenne rossz, végül is kimondottan komikusnak hat, hogy egy kisvárosban három lányt ugyanúgy hívnak, és még egy napon is születtek. Ha belegondoltok, ebből nagyon jó helyzeteket és csavarokat ki lehetett volna hozni, ehhez képest egy nagyon kusza és fura történetet kapunk. Például, számomra nem igazán derült ki, hogy a két Erin miért fordult Easter ellen, mert nézzünk szembe a ténnyel, Weston, mint indok, ehhez kevés. Már régen rossz, ha egy pasi képes több éves barátságokat szétdrimbolni, csak azzal, hogy létezik. A folyamatos bunkózásuktól én falnak mentem, azt pedig pláne nem értem fel ésszel, hogy Wes hogy járhat Aldermannal, aki mindközül a legidegesítőbb női karakter. Erre egy nagyon béna, és közhelyes választ kapunk a könyv során, amitől nem voltam elájulva. McGuire-től sokkal kreatívabb megoldásra vártam volna. Persze, ki lehet indulni abból is, hogy a két gazdag liba azért fordít hátat Easternek, mert ők pénzes család gyermekei, míg a főszereplőnk egy igazi suttyó, alkesz nő gyereke, akitől feláll a szőr az ember hátán, annyira címeresen rossz anya. Ilyet legutóbb talán a Te vagy nekem a levegőben láttam, de már ott se voltam kibékülve ezzel a típussal. De visszatérve a lányokhoz, tudom, hogy a kamaszok szeretnek ítélkezni, de egy barátot elítélni azért, mert nem vehet meg bármit, amit akar? Nem ostoba dolog ez?
A romantikus szál, akár csak a könyv többi része, nagyon el van sietve. Az egyik pillanatban még látványosan kerülgeti egymást Weston és Easter, a következőben meg szinte egymásra vetik magukat? Hogy is van ez? Biztos létezik ilyen is, de én nem hiszek benne, az az igazság. Nem volt annyira aranyos, mint vártam, inkább picit erőltetett, mert nem jöttek át úgy az érzelmek, mint kellettek volna. Számomra még most sem igazán egyértelmű, mit láthattak egymásban ők ketten.
Biztos vagyok benne, hogy ha hosszabb terjedelemben írta volna meg ezt a regényt, akkor én se érezném ennyire üresnek és semmitmondónak ezt a könyvet, ami egyébként nagyon jó is lehetett volna.
Ha valaki még nem olvasott Jamie McGuire-től, és nem szeretne benne csalódni, ne ezzel a könyvével kezdjen. A rajongóknak ajánlom - akárcsak annak idején az Existence-t Abbi Glinestől -, mert lehet látni és érezni a különbséget, hogy honnan, hova jutott el az írónő, és így talán a negatívumok könnyebben megbocsáthatóak, hiszen tudjuk, hogy remek könyveket tud kiakadni a kezei közül. 

Kedvenc karakter(ek): Weston
Gyűlölt karakter(ek): Sonny, Alderman
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 144
Sorozat: Happenstance (#1)

Résztevő blogok listája:

12.13. MFKata gondolatai

12.14. Kelly & Lupi olvas

12.15. CBooks

12.16. Dreamworld

12.17. Insane life
12.18. Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték: 

Erin egy fagyizóban dolgozik és most azokat a fagyi-ízeket, illetve típusokat kell kitalálnotok, amelyek említésre kerültek a könyvben a képek alapján. Segítségképpen elrejtettük a betűket a bejegyzésben. Sok sikert a játékhoz!

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

  a Rafflecopter giveaway

Blogturné #121 - Kami Garcia: Jelöletlen

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Közöttünk jár… és bárki lehet az.

Kennedy Waters világában bosszúszellemek gyilkolnak, a szellemek titkokat őriznek, és egy gonosz démon jár az emberek között – amit ő engedett véletlenül szabadjára.

Kennedynek és a Légió többi tagjának – Alarának, Csuhásnak, Lukasnak és Jarednek – le kell vadásznia ezt a démont. Miközben egyre többet tudnak meg a Légió és az Illuminátus Rend múltjáról, Kennedy rádöbben, hogy a legnagyobb rejtély nem titkos társaságokhoz, hanem a saját családjához fűződik. Fogy az idő, és egy Kennedy szívéhez közel álló ember élete veszélyben forog, így a lánynak szembe kell néznie a legfélelmetesebb kérdéssel: mégis, mi történhetett a múltban, ami miatt ő jelöletlen maradt?

Védd magad! Amiről nem tudsz, az igenis fájhat. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Az előző résznél, ha jól emlékszem, azt írtam, hogy bár elég zavaros volt, összességében nem volt rossz, az egyedüli, amibe komolyabban bele tudtam volna kötni, az Garcia stílusa volt, ami egészen egyszerűen nem fogott meg. Sajnos, ez a Jelöletlen esetében se nagyon változott. Annyira üresek a szavai, hogy az hihetetlen. De, akkor nézzük meg, hogy a történet fejlődött-e az előzőhöz képest. 

Nem tudom, hogy Garcia erős késztetést érez-e arra, hogy lehetőség szerint minél zavarosabb kezdést hozzon össze, de a legelején konkrétan nem tudtam, mi történik. Persze, ebben az is benne lehet, hogy tavaly olvastam az első részt, és már nem emlékszem pontosan, mi lett a történet legvége. De a lényeg, hogy a kezdeti zavar után azért helyrebillen a történet, és lineárisan halad előre, igaz, szerintem egy kicsit hülyén lett megoldva, hogy miként jut vissza Kennedy a Légióhoz, az a kavarás pedig, ami ezzel kapcsolatban ment, hát mondjuk úgy, hogy külön fura volt.
Számomra a behozott, új karakter, Faith volt a legérdekesebb, aki nem más, mint Kennedy nagynénje. Értem én, hogy a Légió egy teljesen zárt világ, de én nem éreztem túl reálisnak, hogy az lett volna a legjobb megoldás, hogy a lány sincs tisztában a saját családja történetével, de még magával a családfával sem? De ez persze csak szőrszálhasogatás, nyilván van ennek egy tudatos része, hogy enélkül a történet nem úgy alakult volna, ahogy eddig. Mindegy, a lényeg az, hogy nagyon bírtam Faith-et, és még azt is, hogy nincs elájulva a régen látott unokahúg felbukkanása miatt. Végül is, ha belegondoltok, egy ilyen démonos, akciódúsabbnak szánt történetbe hol illett volna bele a nagy családi egymásratalálás? Lényegében sehol, és sehogyan.
Az Illuminátus és a szabadkőművesek is bekerülnek a képbe - mert miért ne -, és végül is, ez nem is olyan rossz húzás az írónőtől, viszont, az én esetemben ez azt is maga után vonta, hogy olykor úgy éreztem, mintha nem is a Jelöletlent, hanem egyenesen a Da Vinci-kódot olvasnám. Alapvetően ez nem rossz, csak szerintem egy kissé felesleges bonyolítást adott, az egyébként már így is nagyon szövevényes történetnek.
És, ha már szövevényesség: hála az égnek, Garcia nem nyomta telis-tele eláztatott, romantikus jelenetekkel a könyvet. Persze, Jared és Kennedy kap pár egészen szép pillanatot - nekem például a történet legelején, az újra találkozás volt az egyik kedvencem, mert egyszerű volt, és aranyos, nem pedig feleslegesen csepegő undormány -, de nem ezek adják a történet gerincét, hanem a cselekmény, és ezzel együtt az Andras után folytatott hajsza. És, hálistennek, nem csak ő viszi el a hátán a történetet, hanem a légió többi tagja is aktívan részt vesz a történet alakításában. Jó volt látni ezt a csapatszellemet, mert ezt sokszor már hiányoltam a mai YA-regényekből.
A kissé üres, semleges stílust leszámítva, végül is szerintem az elsőnél egy sokkal jobb, érdekesebb, és ami a legfontosabb, pörgősebb cselekménnyel operál, amit jó végigolvasni. Azt azért nem mondanám, hogy az év könyve lenne, de egynek határozottan jó olvasmány, ha az embernek nincs jobb dolga. 

Kedvenc karakter(ek): Csuhás, Faith
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szabó Krisztina
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: The Legion (#2)

Résztevő blogok listája:

12.13. - CBooks
12.15. - Media Addict
12.17. - Deszy Könyvajánlója
12.19. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban segíteni szeretnénk Neked, hogy felszerelkezhess a Pokol lényei ellen. Minden állomáson egy versikét találsz, ami alapján kitalálhatsz egy-egy olyan dolgot, ami védelmet nyújt a gonosz ellen - legalábbis a legendák és a Légió sorozat alapján.

Ha megfejtetted a versikét, nincs más dolgod, mint a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba felvinni a megoldásokat!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertest e-mailben is értesítjük, az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai versike: Sokat ért, fizetőeszköz is volt egykor,
ma már az utca köve is ezzel felszórt.

A vese ellensége, de finom tőle az étel,

tőle máskor a gonosz ereje vész el.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #120 - Anna Banks: Triton

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Emma nemrég csöppent bele a szirének világába, amely nemcsak váratlan fordulatokat tartogat a számára, hanem szerelmet is. Galén, a tengeri herceg az első pillanattól kezdve rabul ejti. De amikor Emma végre megbékél vele, hogy különleges képessége a szirénekhez köti, egy titok újra megrengeti a világát: édesanyja egy réges-régen eltűnt hercegnő a Poszeidón-házból. Ez a tény megkérdőjelezi Emma egész eddigi életét. Félvérként az emberek különcnek és bogarasnak tartják, a szirének között pedig utálat tárgya. Ha ez még nem lenne elég gond, édesanyja feltűnése a szirének világában egymás ellen fordítja a két királyságot, Poszeidónt és Tritont. Vajon Emmának most mit kellene tennie? Eldöntheti, hogy teljesíti Galén kérését, és távol tartja magát a tengeri világ problémáitól. Vagy kockára tesz mindent, fölfedi kilétét és különleges tehetségét, hogy olyanok életét mentse meg, akiket nem is ismer. Vajon hátat fordít-e Emma eddigi szárazföldi életének, hogy a víz alatt tanyázó sziréneknek segítsen? Hová köti a szíve és a sorsa? (Maxim)

Vélemény: A legelején, amikor elkezdtem olvasni, komolyan megijedtem, hogy nem leszek kibékülve ezzel a könyvvel... Annyira furcsán, össze-vissza módon indul az egész történet, hogy eleinte csak kapkodtam a fejemet, egyre-másra kérdezgetve magamtól, hogy ez most komoly? Tényleg így kellett ezt elkezdeni? Persze, megértem, hogy az írónő valami nagy durranást szeretett volna, csak szerintem azt nem úgy kellett volna megoldania, ahogy sikerült, de most már lényegtelen. Ami fontos, az az, hogy a kissé döcögős kezdés után kaptunk egy, az elsőnél szerintem jóval összeszedettebb - és élvezhetőbb - történetet. 

Persze, azért ez se hibátlan, például az elején nagyon fura volt ez a Nália és Grom történet. Nália ugye Emma anyja, míg Grom Galén bátyja, és persze ez a két karakter, amint újra találkozik, rögtön egymásba szeret, mintha minden más teljesen mindegy lenne. Annál is inkább fura ez a megoldás, mert Nália az egyik pillanatban még veszettül menekül a szirének elől, a következőben pedig már régen látott szerelme karjai közé veti magát, mintha ennél nem is lenne természetesebb dolog a világon? Hogy is van ez? De példának okáért, ott van maga Emma is. Az anyja annyira önző egész idő alatt, hogy csak arra gondol, ami neki fontos, arra, hogy a lányának mire lenne szüksége ekkora kavarodás közepette, tesz magasról. Lehet, hogy én vagyok nagyon maradi, de szerintem egy anyának még véletlenül sem a saját érdekeit kellene szem előtt tartania, hanem azt, hogy mi a legjobb az egy szem lányának, akit állítólag szeret. 

Tudjátok, mi lepett meg leginkább ezzel a résszel kapcsolatban? A jellege. Eszembe se jutott volna, hogy Banks fogja magát, és egy ilyen szirénes történetből kihoz egy tárgyalótermi drámát. Ugyanis a történet legnagyobb része erről szól, és valójában itt nyer igazán értelmet a kettős nézőpont, amivel annak idején, a Poszeidón kapcsán nem tudtam mit kezdeni... Itt viszont tényleg volt létjogosultsága, hiszen, amíg Emma a felszínen tartózkodik, addig is láthatjuk Galén szemszögén keresztül, hogy a szirének hogyan próbálnak meg megbirkózni Nália visszatérésével. 

Nekem például kifejezetten tetszett, hogy egyesek kétségbe vonják a helyzet valóságosságát, és kételkednek a nő kilétében. Persze a magyarázatokkal nem voltam teljesen megelégedve - mert egyik-másik annyira sutára sikerült, hogy én is csak néztem -, de összességében maga a megvalósítás nem is volt olyan rossz. 

A szirének közötti széthúzás se volt rossz húzás az írónőtől, bár szerintem egyes karakterek valahogy nem működtek a könyvben. Ilyen volt például Tóraf, akivel én komolyan nem tudtam mit kezdeni. Olyan gyakran váltogatta a gondolkodásmódját, mint más az alsógatyáját, komolyan mondom. 

Teljesen őszinte leszek veletek, végigolvasva ezt a részt, komolyan nem tudom elképzelni, mi a fene fog történni a harmadik kötetben, mivel ez  történet teljesen korrektül le lett zárva. Banks elvarrta az összes létező szálat, nem maradtak nyitott kérdések, meg ehhez hasonlók. Mindenki teljesen elégedett az életével, azt kapta, amit szeretett volna... Bááár, azért ez elég furcsa volt, szerintem. Mármint nehezen tudom elképzelni, hogy a szirének, akik elvileg egy nagyon szigorú hierarchia szerint élnek, még annál is szigorúbb törvényekkel, azok csak Grom és Nália - na meg Emma - kedvéért, seperc alatt belemennek olyan változtatásokba, amelyek valósággal átírják a szirének történelmét? Ezzel a dologgal mondjuk lehet mit kezdeni... Oké, most már komolyan kezd érdekelni, mi fog történni a Neptunban. 

Kedvenc karakter(ek): Emma, Galén, Rachel
Gyűlölt karakter(ek): Nála, Jáden
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Maxim
Év: 2016
Oldalszám: 258
Sorozat: The Syrena-Legacy (#2)

Résztevő blogok listája:

12/09 MFKata gondolatai

12/10 Kelly & Lupi olvas

12/11 Deszy könyvajánlója

12/12 CBooks

12/13 Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani játékunk a történet címét is képező Triton mitológiai figurája körül forog. Minden állomáson találtok egy vele kapcsolatos kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes válaszokat beírni a Rafflecopter megfelelő soraiba Ha ezt az összes állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Valamint, ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, új nyertest sorsolunk!

A mai kérdés: Kik a lányai?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #119 - Alexandra Bracken: Sötét játszmák

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Ruby sosem akarta birtokolni azon képességeit, amelyek majdnem az életébe kerültek. Most azonban meg kell szoknia őket. A többiek a Gyerekek Ligájában csak „Vezérnek" hívják Rubyt, pedig ő pontosan tudja, hogy micsoda: egy szörnyeteg. Amikor Rubyra bíznak egy érzékeny titkot, bele kell vágnia élete legveszélyesebb küldetésébe: el kell hagynia a Gyerekek Ligáját. Kegyetlen információk keringenek arról a veszélyes betegségről, ami a fertőzött amerikai kisgyerekek nagy részét megölte, a többieket pedig kirekesztett lényekké változtatta, és úgy tűnik, ezen információk kiirthatatlanok. Az igazság azonban egyetlenegy helyen lelhető fel: Liam Stewartnál. Ahogyan Ruby átutazik az országon, kutatva Liam és a katasztrófa után, ami tönkretette az életét és egész Amerikát, szíve és esze két irányba húzza – szíve a régi barátok és a család felé, esze pedig a Liga felé, aminek ígéretet tett. Egy biztos: Ruby mindent meg fog tenni azért, hogy megvédje szeretteit. De mi van akkor, ha a háború megnyerése önmaga elvesztését jelenti? (Maxim)

Vélemény: Nem tudom, emlékeztek-e még, de az első résszel nem igazán voltam kibékülve. Annyira lassú, és vontatott volt, hogy akármennyire is akartam, nem tudott lekötni... És akkor a túlbonyolítottnak beállított világfelépítésről még nem is beszéltem. Szóval mondhatni, hogy a kíváncsiság vett rá a folytatásra, hogy vajon egy kissé gyengécske kezdés után tud-e olyan folytatást írni, ami valóban meghozza az ember kedvét ehhez a szériához.

Örömmel jelenthetem, hogy a második rész minden téren kenterbe veri az elsőt! Amennyire nem voltam kibékülve a Sötét elmékkel, annyira imádtam ezt a kötetet. Egyszerűen zseniális az egész, esküszöm, mintha nem is Alexandra Bracken írta volna. 

Már a kezdéssel abszolút sikerült megnyernie magának. Igazi csapjunk bele a lecsóba jelleggel indított. Az írónő stílusa is sokat fejlődött szerintem, már nem volt annyira esetlen az egész, mintha ő se tudná, mit szeretne kihozni ebből a dologból - szerintem ez volt a legfőbb oka annak, hogy annak idején nem tudott megnyerni magának, bármennyire is szerettem volna -. Most már érződik benne a tudatosság, és a jó történetvezetés is. Le a kalappal előtte, komolyan! 

Az egész történet sokkal komolyabb, mint amit annak idején kaptunk. Végre teljesen tiszta az ember fejében a világfelépítés, ami engem például arra döbbentett rá, hogy ez az egész Gyermek Liga-szál engem kicsit a Beavatott-ra, és azon belül a Bátrakra emlékeztetett, de ez nem volt zavaró, sőt, nekem kifejezetten tetszett ez a fajta megoldás, de ezzel elképzelhető, hogy egyedül leszek, majd meglátjuk. Az pedig, hogy eköré az írónő felhúzott egy komoly karakterdrámát Ruby főszereplésével, nagyon jól működött. Tetszett, ahogyan a lány őrlődött a kötelessége, és aközött, amit valójában tenni szeretett volna. Nem emlékszem, hogy a közelmúltban olvastam volna olyan könyvet, amiben ez hasonló módon lett volna megvalósítva. Plusz az is tetszett, hogy bizonyos szempontból önmagával is meg kell küzdenie, hiszen a képességei miatt egyszerűen nem találja a helyét. Nem tudja eldönteni, hova tartozik istenigazából. Jó látni, hogy nem egy unalmas, sablonkarakternek számító főhősnővel van dolgunk, hanem egy vérbeli, jó karakterrel. 

Apropó, ha már Ruby: igazi jellemfejlődésen ment keresztül az előző kötethez képest. Végre nem csak értetlenül áll, és néz maga elé, fel se fogva, mi zajlik körülötte, hanem az események valódi résztvevője, alakítója. Azt, hogy profi katonává vált volna, még nem mondanám, de azt hiszem, ami késik, nem múlik. Ráadásul, a cselekmény most igazán a minimumra szorította vissza a romantikát - mondjuk nem is illett volna bele egy ilyen lendületes, akciódús történetbe -. A humor se dominál annyira, mint az első részben, de azért az elmondható, hogy itt is akadnak igazán jó, megmosolyogtató beszólások. Ennek Vada az igazi mestere, egyszerűen rajongtam a szarkasztikus megjegyzéseiért - bár ez lehet, hogy főleg azért volt, mert önmagamra emlékeztetett ezzel -. 

Tudom, nem sokat írtam a többiekről, de higgyétek el, ez a rész elsősorban Rubyról és a benne végbemenő változásról szól, mintsem a csapatról. És ez semmit nem von le az értékéből, ettől még maximálisan élvezhető a könyv. 

Ha valakinek szerette az első részt, ezt egyenesen imádni fogja. Ha viszont valakinek elvette volna a kedvét, higgye el, megéri esélyt adni ennek a résznek, mert igenis, meghozza az ember kedvét a folytatáshoz.

Kedvenc karakter(ek): Ruby, Cole
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 478
Sorozat: The Darkest Minds (#2)

Résztevő blogok listája:

12.11. - CBooks
12.13. - Könyvszeretet
12.15. - MFKata Gondolatai
12.17. - Letehetetlen
12.19. - Deszy Könyvajánlója
12.21. - Always Love a Wild Book

Nyereményjáték:

Kedvenc főszereplőink visszatérnek!

Ezúttal a játék nagy egyszerű lesz: arra vagyunk kíváncsiak, mennyire emlékeztek, mit is mondtak a szereplők az első részben.

Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik szereplőtől. A feladatotok csupán annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, kitől is származik az idézet.

Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv három példányának egyike!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, ha az értesítéstől számított 72 órán belül nem jelentkezik valamelyik nyertes, újat sorsolunk!

A mai idézet: “– Jesszus! Olyan volt, mintha egy árammal csapatott macskát tettek volna turmixgépbe.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #118 - Claire Contreras: Üvegszív

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Még hányszor fogja összetörni a szívem? Még hányszor kell újra megragasztanom?

A bátyám legjobb barátja. Együtt nőttünk fel.

Fiatal lányként ő tanította meg, milyen, ha megérintenek és úgy istenigazából megcsókolnak. Később azt is ő mutatta meg, mennyire fáj, ha elveszítünk valakit, aki közel áll hozzánk. Csak arra nem készített fel, hogyan birkózzak meg a kínnal, miután összetörte a szívem.

És most újra eljött értem, úgy néz rám, mintha fel akarna falni. Szinte minden ellenünk szól, és csak egy dolog mellettünk. A szerelem.

Felkavar. Elringat. Megtanít harcolni az érzésért, amiért érdemes. (WOW)

Vélemény: Lehet, hogy én leszek az egyetlen, aki számára ez a regény annak ellenére lett igazán maradandó, és meghatározó, hogy egyáltalán nem egy világmegváltás a története. Nem kell tőle sokra számítani, mivel nem markol nagyot, ellenben nekem, személy szerint rengeteget adott.
Nem is olyan régen, egy másik turnés könyv kapcsán tudom, hogy említettem, milyen jó történet volt az újrakezdésről. Azt hiszem, kissé elhamarkodottan ítéltem, mert akkor még nem olvastam Claire Contreras regényét. Különleges az egész. Ez elsősorban a felépítésének köszönhető, szerintem, mivel, a legtöbb, hasonló témájú regény ugyebár arról szól, hogy jön a nagy Ő, egymásba szeretnek a főhőssel/nővel, majd jön a tragédia, és az egyikük meghal. Általában az ilyen könyvek ugyebár azzal érnek véget, hogy az életben maradt fél ígéretet tesz magának - jellemzően a temetésen, vagy nem sokkal azután -, hogy megpróbálja újrakezdeni az életét. Na, Elle és Oliver története nem ilyen. Ráadásul, szerintem ez nem is New-Adult, hanem sokkal inkább a felnőtt korosztálynak szóló regény, ennek ellenére, nekem nagyon tetszett.
A legnagyobb erőssége szerintem az, ahonnan indít. Elle úgy egy évvel korábban elveszítette a férjét, és ekkortájt jut el odáig, hogy lassan elengedje a gyászt. Ebben pedig, szerencsére nem csak a saját családja, hanem természetesen Wyatt, a férj családja is a segítségére van. Jó volt látni, hogy a két család együtt küzd meg ezzel a nehéz helyzettel, és nem arról volt szó, hogy egyik kvázi kiveti magából a másikat egy ilyen tragédia után, pedig, mint tudjuk, ez is elő szokott fordulni, sajnos. Persze, nem kell félnünk attól, hogy nem látjuk, miként alakult a pár kapcsolata, néhány emlék azért vázolja nekünk, hogy jutottak el Wyatt elvesztéséig, de szerencsére nem ez a hangsúlyos, hanem az, ahogyan Oliver, Elle kamaszkori szerelme visszatér a nő életébe. 

Alapvetően tetszett, hogy bár volt valamennyi előzménye a kapcsolatuknak, a jelenben mégis lassan bontakoztak ki közöttük a dolgok, ami nem is csoda, hiszen Elle-ben azért van némi tüske a férfival kapcsolatban, ami csak fokozatosan szívódik fel, hogy aztán a seb begyógyulhasson. Ezért is találó egyébként a történet címe, hiszen Elle szíve valóban nagyon törékeny, és nem feltétlen Wyatt, hanem sokkal inkább Oliver miatt. Míg olvastam, bár drukkoltam kettejüknek, hogy meg tudják oldani a problémájukat, közben mindvégig az a mondás járt az eszemben, amit még talán az egyik nagymamámtól hallottam először: aki egyszer összetörte az ember szívét, az másodjára is össze fogja. Éppen ezért ő nem a felmelegített kapcsolatok híve, és minél többet gondolkoztam ezen. rájöttem, hogy alighanem neki van igaza. Ettől függetlenül fenntartom, hogy mint minden szabály alól, ezalól is lehetnek kivételek, persze.
A romantika rendben volt, meglepő módon, nem éreztem indokolatlanul soknak és feleslegesnek, pedig sok történet esetében elő szokott fordulni, hogy a cselekmény egy idő után nem is szól másról, csak a láthatatlan, rózsaszín nyáltengerről... De szerencsére Contreras könyve jóval több ennél, egy valódi élmény elolvasni, még ha picit nehezen is indul be, higgyétek el, megéri. 

A maga módján ez is egy jól megírt, szerethető kivétel, valós karakterekkel, akiket nem muszáj csak szeretni, vagy csak utálni, hanem képesek valós érzéseket kiváltani az emberekből. Régen találkoztam ilyen könyvvel, szóval örülök, hogy a kezembe került :) 

Kedvenc karakter(ek): Elle, Oliver
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 352
Sorozat: Hearts (#1)

Résztevő blogok listája:

12.06. - Angelika blogja

12.08. - MFKata gondolatai

12.10. - CBooks

12.12. - Deszy könyvajánlója

12.14. - Szembetűnő

12.16. - Kelly & Lupi olvas

12.18. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Az Üvegszívben fontos szerephez jut Elle szenvedélye, a művészet. A turné során hét állomáson hét olyan könyvnek a borítójából találtok majd egy részletet, amelyben legalább egy szereplő művész, vagy valamilyen szerephez jut a regényben a képzőművészet. Ezeknek a könyveknek a címeit várjuk a Rafflecopter dobozban. A szerencsés nyertes egy Üvegszív regénnyel, egy kitűzővel és egy könyvjelzővel lesz gazdagabb. Jó játékot kívánunk!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #117 - Cynthia Hand: Amikor búcsúzunk

Miért: Már olvastam az írónőtől.

Tartalom: Alexis egy középiskolás kitűnő tanuló, akit felvettek a híres MIT egyetemre, matematika szakra. Öccse öngyilkossága óta azonban semmi sincs rendbe a családjában. Anyja egyfolytában sír és azt mondja, hogy véget ért az élete. Apja még a tragédia előtt elhagyta őket egy fiatalabb nőért. Alexis pedig dühös, ugyanakkor magát hibáztatja öccse, Ty haláláért, néha pedig az az érzése, hogy öccse szellemként követi őt. Alexis pszichológusa, Dave azt javasolja a lánynak, hogy kezdjen el naplót írni, hátha így könnyebben meg tud birkózni öccse öngyilkosságával. És ahogy Alexis papírra veti fájdalmát, kétségeit, emlékeit, úgy tárul fel az olvasó előtt a múlt, a jelen és a jövő. (Maxim)

Vélemény: Korábban már olvastam az írónőtől az Angyalnyárt, és bár tetszett-tetszett azért nem győzött meg teljesen, ezért is döntöttem úgy, hogy itt az ideje olvasnom tőle valami olyasmit, ami nem fantasy elemekből építkezik. Így akadt a kezembe ez a könyve, és teljesen őszintén mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam. 

Igaz, a téma nem éppen a legegyszerűbb, vagy a legkellemesebb, de Hand egészen szépen építette fel az egész történetet. Nehéz erről írni, hiszen mégis csak arról van szó, ahogyan egy fiatal lány megpróbálja összerakosgatni az élete darabkáit, miután a családját sorozatos tragédiák érték. A szülők válása még egy dolog, bár én sosem értettem azokat a párokat, akiket egy fiatalabb harmadik fél képes szétrobbantani. Ilyenkor valahogy mindig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ki hibázott, és milyen mértékben? És egyáltalán, ezután hogy várhatja el a családból kilépő szülő, hogy a gyermeke/gyermekei maximálisan elfogadják az új választottját, és úgy tegyenek, mintha ezzel minden a lehető legnagyobb rendben lenne? Hiszen itt, ebben a könyvben sincs szó többről, mint az apa önzéséről. Ahelyett, hogy megpróbálna küzdeni a kapcsolatért, inkább kihátrál belőle, hagyva, hogy a felesége, akit állítólag szeretett, ezt megszenvedje. Ami pedig külön kiborított vele kapcsolatban, az az volt, hogy a fia elvesztése után végkép úgy tesz, mintha az első családja soha nem is létezett volna... Milyen ember az ilyen? Hogy nem sül le a bőr a képéről? 

És akkor még ehhez jön a valódi csapás, amire valójában Alexis története épül, ez pedig az öccse elvesztése. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a lány egy naplószerűség formájában próbálja meg összeszedni a gondolatait. Ez egyrészt segíti őt a gyász feldolgozásában, másrészt pedig megismerteti az olvasóval Ty-t is az emlékeken keresztül. Azt hiszem, számomra a könyv leginkább a kettejük közötti testvéri szeretetről szólt, és arról a nehéz helyzetről, amit én például, egyke lévén sohasem fogok megtapasztalni, hiszen nem fogom tudni, mennyire fájdalmas érzés, ha valaki elveszíti a testvérét - és ebből a szempontból lényegtelen, hogy öngyilkosságról, vagy másról van-e szó, hiszen a hangsúly magán a veszteségen van -. 

Egy külön jó pont, hogy Lex nem nyugszik bele a történtekbe, hanem a maga módján próbálja meg felderíteni, hogy mi állhatott a tragédia hátterében mi vehette rá végül a testvérét, hogy megölje magát? Vajon mennyiben okolható a válás, és mennyiben a kamaszkorra jellemző hullámvölgyek és válságok? Bár lassan állnak össze a történet darabkái, szerintem nagyon érdekesen volt kitalálva ez a szál, hiszen volt benne pár igazán ígéretes csavar, amiket egyszerűen imádtam. 

Külön pluszpont - legalábbis nálam -

Ez a történet pont a maga nyers valódiságával fogott meg, mivel nem igazán finomkodott. Olykor-olykor kifejezetten fájdalmas volt olvasni, de nem azért, mert rossz lett volna, vagy Hand nem megfelelően írta volna meg, hanem pont azért, mert rendkívül hatásos az egész. Olyannyira be tud rántani a könyv, mintha mi magunk is a cselekmény részévé válnánk amolyan külső szemlélőként, annak ellenére, hogy Alexis szemszögéből, E/1-ben ismerhetjük meg a dolgokat. 

Nem csak Hand rajongóinak, hanem azoknak is szívesen ajánlom, akik még semmit sem olvastak az írónőtől, mert ezt biztosan nem fogják megbánni. Bár elég szívszorító olykor, ettől függetlenül a maga nemében remek olvasmány, ezt meg kell hagyni. Biztosan nem fogja hidegen hagyni az olvasóit, és remélem, még több ilyen jellegű könyvet olvashatunk majd az írónőtől. 

Kedvenc karakter(ek): Alexis, Ty
Gyűlölt karakter(ek): az édesapa
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Loósz Vera
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 420
Sorozat: -

Résztevő blogok listája:

12.05 Kelly és Lupi olvas

12.07 MFKata gondolatai

12.09 CBooks

12.11 Könyvszeretet

12.13 Deszy könyvajánlója

12.15 Dreamworld

12.17 Zakkant olvas

Nyereményjáték:

A közeli hozzátartozók elvesztése és későbbi elengedésük súlyos lelki problémát okoz a fiatalabb korosztály életében is. Számos könyv jelent meg az utóbbi években, melyek ezt a témát dolgozzák fel. A blogturné minden állomásán találtok egy-egy képet, illetve könyvborító részletet, ami alapján ki kell találnotok, ki a főszereplő és kit veszített el.

Minden állomás megfejtését a rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai regény: Ez a lány azt a két embert veszítette el, akik életünk legmeghatározóbb sarokkövei, majd egy Weston nevű fiú mellett találta meg a boldogságot, akiről azonban kiderül, hogy rákos beteg... Vajon a kapcsolatuk kiállja a próbát?

a Rafflecopter giveaway