Miért: Sophie Jackson.
Tartalom: Kat Lane soha nem hitte volna, hogy beleszeret egy börtöntöltelékbe. Ám a sors útjai kifürkészhetetlenek. Most, immár Carter párjaként, az esküvőre készülődik.
Carter egyre vívódik: képesek lesznek megbirkózni a házasság, a család és a munka nehézségeivel… és ugyanakkor életben tartani a szenvedélyt is? S vajon hogyan fogja megállni a helyét apaként ő, aki mostoha körülmények között nevelkedett?És hogyan alakul a barátja, a drogfüggő Max sorsa, aki találkozott Grace-szel, de el is idegenítette magától a lányt. Van még reményük a közös jövőre? (Insomnia)
Vélemény: Biztosan sokan tudjátok már, hogy ebben a kötetben két novella is helyet kapott, amik az Egy font hús sorozathoz kapcsolódnak.
Az elsőben Carter és Kat kapta a főszerepet - igazából, a másodikban is, de ott azért Max és Riley is megkapja a maga pár percét, aminek én speciel nagyon örültem -, és ez leginkább azt mutatja be nekünk, hogy miként élik a közös életüket, és csiszolódnak össze. Ez azzal is jár, hogy rengeteg erotikus jelenetet kapunk, legalábbis ahhoz képest, hogy néhány tíz oldalas novelláról beszélünk. Ha valakinek épp hiánya lenne az erotikus regényekből, ezzel a történettel nyugodtan pótolhatja a hiányt. Itt derül ki számunkra az is, hogyan is zajlott a lánykérés, ami egész jó volt, csak szerintem egy picikét nyálas. Bár ez valahol az egész első történetről elmondható.
A második történetben az volt a legnagyobb pozitívum a számomra, hogy egy valódi dilemmát vázolt benne az írónő azzal, hogy Kat teherbe esett. Ez persze egy örömteli dolog, ám valóban okoz egy kisebb lelki válságot Carter számára, akit érthető okokból - úgy, mint a saját negatív tapasztalatai az édesapjával, meg úgy umblock az egész családjával kapcsolatban - azon kezd el aggodalmaskodni, hogy vajon készen áll-e arra, hogy ő maga is apává lépjen elő, és vállalja a felelősséget egy új kis életért. Számomra szimpatikus volt, hogy hosszasan rágódik azon, hogy jó apa lehet-e belőle egy ilyen háttérrel.
Sokan azt tartják, hiába határozza el az ember, hogy más mintákat fog követni, mint amit a saját szüleitől látott, nem biztos, hogy ezt valóra tudja váltani. Nem lehet kizárni, hogy mivel nem ismer mást, azt fogja továbbvinni, amit korábban ő maga tapasztalt. Ez tényleg egy olyan probléma, amivel foglalkozni kell, de szerencséjére, ott van neki Kat, aki képes őt átrángatni, átsegíteni ezen a lelki válságon azzal, hogy ott áll mellette, és ami a legfontosabb, bízik benne.
Eközben Max is megjárja a maga kis lelki poklát azáltal, hogy ellökte magától Grace-t - aki mellesleg, ezt egy kicsit sem érdemelte meg -, de a férfi szerencséjére, ott van neki Riley, aki a tőle megszokott, kissé bunkó, de hatásos, és őszinte stílusában úgy elhajtja a legjobb barátját a büdös francba, hogy az attól kénytelen észhez térni. Ez egy kicsit erősnek tűnhet, de tényleg van az úgy, hogy az ember csak egy alapos kiosztás után képes értelmes, emberi döntést hozni, ahelyett, hogy az önsajnálatban fetrengene, és csak sajnáltatná magát - amiben, jegyzem meg zárójelben, Max élen járt a második rész elején -.
Akik hozzám hasonlóan szerették a sorozatot, ezt a két novellát is szeretni fogja szerintem, mert Jackson hozza a tőle megszokott, jó stílust, és azokat a karaktereket, akiket már sikerült megszerettetnie velünk.
Kedvenc karakter(ek): Wes
Gyűlölt karakter(ek): Kat anyja (az első rész óta)
Pont: 10/8
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Lukács Andrea
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2017
Oldalszám: 180
Sorozat: A pound of Flesh (#1,5 , #2.5)
Résztvevő blogok listája:
12.10. Kristina blogja
12.12. Angelika blogja
12.14. Kelly & Lupi olvas
12.16. CBooks
Nyereményjáték:
Mennyire ismeritek a sorozat szereplőit? Minden állomáson egy-egy idézetet találtok, s a Ti dolgotok kitalálni, melyik karakter mondhatta. Segítségképpen azt is eláruljuk, melyik regényben hangzott el a rövid részlet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)
"Lexie. Mindig szerettelek. Ugyanolyan nehéz lenne többé nem vennem levegőt, mint elfelejtenem, mit érzek irántad." (Egy lépés feléd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése