Miért: Mia Sheridan.
Tartalom: Amikor Bree Prescott megérkezik Pelionba, az álmos tóparti kisvárosba, szívből reméli, hogy végre megtalálta a helyet, ahol rálelhet a hőn áhított nyugalomra. Már az első nap belebotlik Archer Hale-be, a saját tragédiáját remeteként őrizgető srácba. Egy emberbe, akit addig senki sem vett észre. Ez a könyv egy olyan lányról szól, akinek az életét egyetlen szörnyű éjszaka eseményei határozzák meg, és egy olyan férfiról, aki szerelmével elhozza számára a szabadulást. Egy szótlan férfi története, aki tátongó sebbel él, és egy olyan nőé, aki segít neki megtalálni a hangját. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Emlékeztek még a Csendfolyóra? Akkor még eszembe sem jutott, hogy milyen jó lenne olvasni egy olyan regényt, ahol megfordul a helyzet, és nem a hősnő szenved/él együtt a némaságával, hanem a férfi főszereplőnk. Erre, mit ad Isten, Mia Sheridan jóvoltából megérkezett az Archer hangja, ami éppen ezt a helyzetet mutatja be. Mivel az írónő előző könyvét (A skorpió fullánkja volt a magyar címe, ha jól emlékszem) egyszerűen imádtam, talán nem meglepő, hogy most egy kicsit nagyobb elvárásokkal vetetettem bele magamat az olvasásba, mint korábban. És azt kell mondanom, hogy megérte. Még ha nem is hengerelt le talán annyira, mint a fent említett könyv, közel azonos színvonalat hozott, aminek nagyon örültem.
A némasággal való együttélés miatt, akárcsak a Csendfolyóból, ebből a regényből sokat tanulhatunk az elfogadásról. Archer gyakorlatilag pária a városban, mondhatni mindenki úgy kerüli, mintha pestises lenne, pedig csak annyiról van szó, hogy nem beszél. Viszont, mivel emiatt különbözik a "normális" - jelen esetben olykor szerintem aberrált - emberektől, ezért a kisvárosi lakosság kutya kötelességének érzi, hogy kivesse őt magából. Archernek jó ez így, de én speciel ettől elszomorodtam, mert nagyon megsajnáltam
Egyik szereplőnk sincs könnyű helyzetben, mindketten hurcolnak magukkal valamilyen terhet, azonban Archer nem képes szavakkal kifejezni magát - már élőszóval -, és nekem kicsit olyan érzésem támadt, mintha Bree éppen ezért egy-egy ponton félretette volna a maga gondjait, azért, hogy a másikra figyelhessen.
Ez azzal is jár, hogy tényleg laaaasssaaaan bontakozik ki a romantikus szál, és én ezt imádtam. Apró gesztusok, vagy épp félénk pillantások, semmi elkapkodott egymásra kattanós dolog, csak tiszta érzelmek, amik idővel, hülye szóhasználattal élve, testet öltenek. Számomra ettől érződött valóságosnak, bár azt el kell ismernem, hogy azért helyenként elég cukros a történet - és nekem emiatt nem lett abszolút kiemelkedő ez a regény -, de annyit azért nem rontott rajta, hogy némi szemöldökráncolás után ne tudtam volna túltenni magam ezen az apróságon.
A felépítésében érdekes volt, hogy nem volt mindig váltott szemszög, kicsit össze-vissza volt ez a része. Ha visszaemlékezésről volt szó, azt inkább Archer szemén át láttuk, hogy milyen volt az élete Pelionban némaként, mielőtt megismerte volna a Bree-t. A jelent legtöbbször a lány meséli el nekünk, de van, amikor egy-egy fejezet erejéig ezt a szerepet Archer tölti be. Ez szerintem azért volt jó, mert kicsit átérezhettük a kettejük közötti kontrasztot.
Kedves, megható történet, amit azért az írónő nem felejtett el megszórni elég sok drámaisággal, de ettől még remek olvasmány, mert ez sem érződik beleerőltetettnek.
Kedvenc karakter(ek): Archer, Bree
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 408
Sorozat: -
Résztvevő blogok listája:
12.08. – Dreamworld
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban néma hősök és hősnők után nyomozunk. Minden állomáson egy-egy rövid idézetet találtok olyan regényekből, amelyek vagy átmenetileg, vagy örökre hangjukat vesztett főszereplők boldogságra találásáról szólnak. A Ti feladatotok, hogy kiderítsétek, mely könyvekből származnak a sorok, majd pedig megírjátok nekünk, mi a szereplő teljes neve, aki nem képes megszólalni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)
„Rossz dolgok bármikor történhetnek, nem szoktak várni vacsora utánig.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése