Miért: Samantha Young.
Tartalom: A nagysikerű Dublin Street és London Road folytatása.
Barátkozó természete ellenére Olivia fájdalmasan bátortalan az ellenkező nemmel, még szólni sem meri a srácokhoz, akik bejönnek neki. De amikor Edinburgh-ba költözik, új életet kezdhet, és miután belezúg egy szexi egyetemistába, úgy dönt, ideje legyűrnie a félelmeit és megszerezni, amire vágyik.
Nate Sawyer igazi nagypályás, aki senki mellett nem hajlandó lehorgonyozni. A legjobb barátaihoz azonban a végletekig hűséges. Így amikor Olivia hozzá fordul a párkapcsolati nyűgjeivel, felajánlja, hogy bevezeti a lányt a flörtölés rejtelmeibe, és segít hogy szexuálisan is magabiztosabb legyen.
A csábítás trükkjeit bemutató baráti tanfolyam hamarosan elsöprően szenvedélyes románccá alakul. Nate múltja és elköteleződésre való alkalmatlansága azonban tönkreteszi a kapcsolatot, és Olivia egyedül marad. Vajon rájön Nate, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, vagy örökre elveszíti a lányt? (Könyvmolyképző)
Vélemény: A Mélyvíz után - amiért ugyan nem voltam kimondottan odáig - úgy voltam vele, hogy szeretnék adni még egy esélyt Samantha Youngnak, hogy kiderüljön számomra, hogy tényleg nem rezonál velem az írónő történetvezetése, vagy csak egyszerűen az az egy történet nem tudott levenni a lábamról. És amikor belevágtam a Jamaica Lane-be, rájöttem, hogy hibáztam. De, mielőtt még bárki félreértené, nem azért, mert rossz a könyv! Hanem, mert arra számítottam, hogy ezek a könyvek lazán kapcsolódnak egymáshoz, mint olyan sok esetben az ilyen sorozatoknál, és éppen ezért, mindegy, hogy az ember hol kapcsolódik be, de ezt sikerült alaposan benéznem. Már az első oldalakon is olyan mennyiségű cameo meg visszautalgatás van a korábbi eseményekre, amelyek nekem semmit sem mondtak, hogy csak fogtam a fejem, hogy igen Zsófi, ezt te rontottad el, most ihatod a levét. És ittam is rendesen, de megpróbáltam a két főhősünkre, Nate-re és Olivia-ra koncentrálni elsősorban.
Ezzel pedig elérkeztünk az örök kérdés/probléma, miszerint férfi és nő között van-e barátság. Ezt már egy korábbi posztban is említettem szerintem, de én a magam részéről azt a nézetet vallom, hogy nincs, mert az egyik fél idővel úgyis többet fog érezni a másik iránt, ami jelenthet problémát. Persze, ez változhat, ha az egyik fél, vagy mindkettő foglalt, és a párjaik is elfogadják a barátságukat, ahelyett, hogy indokolatlan féltékenykedésbe kezdenének. Vagy mondjuk abban az esetben, ha az egyik fél a saját neméhez vonzódik, de azért ez sem jelenti azt, adott esetben, hogy az tényleg csak barátságként fog funkcionálni... (mert van az az alkoholmennyiség éhgyomorra, ami átírja a szabályokat).
És akkor itt van nekünk Nate esete, aki nagyon rendes fiú módjára felajánlja ugye, hogy segít Olivia-nak a flörtölésben, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy önmagán teszteli a lány próbálkozásait, és viszont, ergo jeleneteken át flörtölnek egymással - meg csinálnak sokkal illetlenebb dolgokat is, szóval az erotikus jelenetek garmadájára érdemes felkészülni -. Ami egyébként nagyon jó, és helyenként még arcpirító is, de azért az ilyen szituációk összessége hamar elmossa, sőt, inkább eltörli a határokat két ember között, és akkor jönnek a kínos magyarázkodások, nem csak a baráti körnek, de önmagunknak is. Ez pedig minden, csak nem kellemes. Főleg akkor, amikor már egyszerűen nem lehet letagadni, hogy van köztük valami, mert nemcsak szikrázik kettejük között a levegő, hanem egyenesen lángol - olykor kerestem a porral oltót a könyv oldalai közé rejtve -.
Sokszor együtt tudtam érezni Olivia-val amiatt, hogy mennyire szerencsétlennek érzi magát az elején ebben a flörtölés témában, később pedig vele együtt örültem a sikereinek, sőt, büszke voltam rá, ami nálam azért elég ritka. Ugyanakkor, Nate-nél is megértettem, hogy számára tényleg nem megy könnyen az elköteleződés, mert bizony, vannak ilyen emberek, de ez még nem jelenti azt, hogy idővel ne változhatna meg a nézőpontja... Lehetőleg azelőtt, hogy mindent és mindenkit tönkretenne maga körül a viselkedésével. Vagy, ha már megtörténik a baj, akkor igen is, tennie kell azért, hogy helyrehozza, akár vért izzadva is - persze nem szó szerint értve -.
A Mélyvíz annak idején nem, de most a Jamaica lény teljesen meggyőzött, hogy az írónő könyveivel igenis számolnom kell a későbbiekben, és mielőtt beszereznem a két korábbi kötetet.
Kedvenc karakter(ek): Nate
Gyűlölt karakter(ek): - (inkább a tény nem tetszett, hogy én hülye nem olvastam el az előző részeket, mert azért nem kapcsolódnak ezek össze annyira... Ja, tévedtem)
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Molnár Edit
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 504
Sorozat: Dublin Street (#3)
Résztvevő blogok listája:
11. 24. Insane Life
11. 25. Angelika blogja
11. 26. Zakkant olvas
11. 27. MFKata gondolatai
11. 28. Deszy könyvajánlója
11. 29. Betonka szerint a világ...
11. 30. Kristina blogja
12. 01. CBooks
Nyereményjáték:
Samantha Young mindig egy-egy utcanévhez kapcsolja történeteit. Ezúttal a Jamaica Lane névre hallgató utcának lesz jelentősége a történet során, ám azt nem áruljuk el egyelőre, hogy pontosan micsoda. Viszont mi is ismerünk néhány híres utcát, amiben most a ti segítségeteket kérjük. Minden blogon találtok egy képet a világ egyik híres utcájáról, és egy mondatot, ami közelebb visz a megfejtéshez. A ti dolgotok csak annyi, hogy beírjátok, hogy melyik utca szerepel a képen, és máris megnyerhetitek a turné végén a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét.Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Las Vegas leghíresebb utcája, ahol mega-kaszinók, és pazar hotelek vannak zsúfolásig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése