Miért: Jennifer Nieven.
Tartalom: Libby Strout anyukája váratlan halála után mély gyászában az evésbe menekül, és nem sokkal később már mindenki csak úgy ismeri őt, mint Amerika Legdagibb Tinije. Idővel újra ki mer merészkedni az emberek közé, hogy végre igazán éljen, azonban a visszatérés a gimnáziumba nem megy valami zökkenőmentesen… Jack Masselin menő srác, aki bámulatos tárgyakat képes összerakni szinte bármiből. Nem számít azonban, hogy milyen népszerű, van valami, amiről senki sem tud: arcvakságban szenved. Senkit sem ismer fel, még a saját családtagjait sem, és ez sok gondot okoz az életében, pláne ha csajozásról van szó… Jack soha, senkit sem engedett magához igazán közel, egészen addig, amíg meg nem ismerte Libbyt. Egy gimnáziumi összezörrenés után mindketten lelki tanácsadáson kötnek ki, és nem ez az egyetlen büntetés. Egymás iránt kialakuló érzelmeik őket magukat is meglepik. A harag lassan átformálódik valami mássá, valami méllyé… igaz, őszinte szerelemmé, mely az egész világukat megváltoztatja. (Maxim)
Vélemény: Végre egy olyan könyvet olvashattam Jennifer Nieven-től, amiben nem azt éreztem, hogy az írónő elsődleges célja nem más, minthogy a lelkemet apró darabokra törje, mint azt tette a Veled minden hely ragyogóval, és ezért kimondottan hálás vagyok neki. Mielőtt esetleg valaki azt hinné a cím alapján, hogy ez az imént említett regény folytatása lenne, erről szó sincs. A két történetnek semmi köze egymáshoz.
Kezdjük talán azzal, hogy mennyire együtt tudtam érezni Libby-vel az édesanyja elvesztése miatt, és azért, hogy ő az evést választotta, hogy kárpótolja a nő után maradt űrt az életében. Annak idején, amikor elvesztettem az anyai nagyapámat, én is hasonló eseménysort nézhettem végig a saját anyámon, azonban fordítottam: a veszteségtől alig egy hónap leforgása alatt harminc kilót fogyott. Ez mély nyomott hagyott bennem is, hiszen ijesztő volt látni, hogy napról-napra egyre jobban fogy, és mindezt tetézendő, három hónapon át csak fekete ruhadarabokat volt hajlandó felvenni, amik még látványosabbá és félelmetesebbé tette a folyamatot. Hiába telt el azóta nyolc és fél év, ezek az emlékképek még mindig élénken élnek bennem.
Viszont, Libbyvel kapcsolatban igencsak túllőtt a célon. Majdnem háromszáz kilósnak írja le a lányt - megjegyzem, az ő korában én abban sem vagyok biztos, hogy egy ekkora súlytöbblettel túl sokáig életben maradna egy kamasz, de mivel nem vagyok orvos, nem értek ehhez -, aki később úgy 160, vagy 160 valamennyi kilóra fogyott le, erre nem emlékszem pontosan. Ugyanakkor, szerintem ez még mindig nem az az állapot, amikor az ember olyan könnyedén mozog, mint amilyennek az írónő leírja Libbyt. Én a helyében a 160 kilót tettem volna meg kiindulópontnak, és nagyjából 90 kilónál húztam volna meg a fogyás határát. Ez sokkal hitelesebbnek hat, bár még így is lenne olyan érzésem, hogy szegény lánynak jóég tudja hány kilogramm bőrt kellene magával cipelnie egy akkora változás után, mint amit Nieven vázolt nekünk. Van egy jelenet, ami így is úgyis üt, mert azt bizonyítja, hogy Libby képes kilépni a komfortzónájából, ami elsőre bármennyire is sokkolónak tűnhet, végül a számára jól sül el.
Viszont, ha ettől eltekintünk, és mondjuk hozzám hasonlóan egy fokkal hihetőbb keretek között képzeljük el a hősnőnk állapotát, rákövünk, hogy a történet egyébként nagyszerű. Bájos, mégis sokatmondó. Hiszen Jack állapotán is el lehetne mélázni igencsak hosszan. Én a magam részéről el sem tudom képzelni, milyen lenne, ha senkit sem ismernék fel az arcáról - és ha ezt még kombináljuk azzal, hogy olykor kimondottan rossz a névmemóriám, vagy épp felcserélem két ember nevét -, még a tulajdon családtagjaimat sem. Érthető hát, hogy Jack-ben nagyon sok fenntartás van a környezetével szemben, mert az állapota egyszerűen elszigeteli a többi embertől. Ideig-óráig boldogul közöttük, majd mintha lekapcsolták volna a villanyt. Talán ettől is lesz olyan különleges, hogy ez a két fiatal végül tényleg egymásra talál, nem tudom pontosan, csak azt, hogy engem teljesen levett a lábamról.
Kedvenc karakter(ek): Libby, Jack
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 384
Sorozat: -
Résztvevő blogok listája:
12.17. - Kelly & Lupi olvas
12.21. - Angelika blogja
12.31. - Deszy Könyvajánlója
Nyereményjáték:
Minden turnéállomáson találtok egy-egy, a szerzővel és a könyveivel kapcsolatos kérdést. A Ti feladatotok, hogy eldöntsétek igaz vagy hamis az állítás.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)
Az arcvakság betgség valójában nem létezik.
