Blogturné #188 - Anne Bishop: Vörös betűkkel

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc. (Twister)

Vélemény: Ahhoz képest, hogy az elején egyáltalán nem tudtam hová tenni a könyvet, bevallom, hamar a kedvencemmé vált. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy manapság egyre ritkábban olvasok urban fantasy-ket - szerintem jelen pillanatban csak a Chronicles of Nick sorolható ebbe a kategóriába az olvasmányaim között -, és éppen ezért, kicsit mintha elszoktam volna tőle.
Éppen ezért, bevallom, az elején nagyon keszekuszának éreztem a világ felépítését, szükségem volt úgy bő száz oldalra, mire megértettem, hogy pontosan miként is működik az Udvar és az emberi világ kapcsolata. A Mások - vagyis a természetfeletti lények - ugyan az Udvarok révén elkülönülve élnek a városokon belül, idővel ugye felismerték, hogy jobb, ha megpróbálnak együttélni az emberekkel, és ennek eredményeként jön be a képbe Meggie, a főszereplőnk, aki mint azt a fülszövegből tudjátok, jelentkezik az Emberi összekötő feladatra, ami egyébként egy rendkívül monoton és unalmas munka, csomagok fogadásából, posta szortírozásából, meg ilyesmiből áll. Elég egyhangú, mégis, Bishop képes volt ezeket a részeket is élettel megtölteni, az ide betérő halandók és Mások révén, akik így vagy úgy, de feldobják a lány napjait. Én ezekből a részekből tudtam igazán megérteni, mit is jelent ez a világ, s vajon mit jelenthet egy rakat veszélyes alakváltó között élni, akik, bár bármikor felfalhatnak, ha megkedvelnek, akkor aztán minden követ megmozgatnak azért, hogy megvédjenek, mert képesek kiállni a társaikért.
Ezzel szemben, az emberek világa számomra egy sokkal ridegebb és számító közegnek tűnt, ahol mindenki - kevés kivétellel - azt nézi, hol tudna keresztbetenni a másiknak. Erre a legjobb példa az egyik legunszimpatikusabb karakter valaha: Asia Crane, aki egyszerűen elképesztő módon számító nőszemély. Ugyanakkor, belátom, hogy a belső narrációi kimondottan feldobják az egyébként komor alaphangulatú könyvet, kimondottan szórakoztató azt olvasni, amikor például arról ábrándozik, hogy ő lesz Asia Crane különleges ügynök, aki annyira profi besúgó, hogy saját tévésorozatot fog kapni, mert nála jobb színésznőt a világ nem hordott a hátán. Ha vele szembeállítom a főhősnőnket, számomra egyértelmű, miért imádtam Meggie-t, és miért tudtam szívből rühellni Asia-t. 

Meggie-ben van valami végtelenül ártatlan. Ez persze nagyban köszönhető annak, hogy miként bánnak a hozzá hasonló vérprófétákkal ebben a világban, de mégis, az ő esetében a bénázásai nem kínossá, hanem esendővé, és könnyen megkedvelhetővé tették a karakterét. Bizonyos értelemben tényleg ő a bárány a farkasok között, és mégis, minden aggodalma és félelme ellenére, képes megállni a helyét. Bár nem a leghatározottabb és magabiztosabb karakter, akit valaha láttam, mégis megkapó. Nagyon igyekszik, és egy pillanatig sem akarja feladni, még akkor sem, amikor az Udvar vezetője, Simon, rábízza az unokaöccsét, aki csak farkasként hajlandó mutatkozni. Sam és Maggie egyszerűen imádnivalóak együtt. A kisfarkas és a lány kapcsolata rendkívül aranyos, a kedvencem az volt, ahogyan megtanította a fiúnak, hogy hogyan tudnak együttműködni a kettejük közötti jelentős különbségek ellenére.
Külön kiemelném Montgomeryt és Kowalski-t a két rendőrt, akik tulajdonképpen az emberi törvényeket testesítik meg olykor-olykor. Bár velük nem foglalkozik olyan sokat a könyv, bizonyos helyzetekben azért igencsak előtérbe tudnak kerülni - nem véletlen, hogy az előbbi férfi néha megkapja a maga nézőpontját is -, ami egész jó, mert adnak valamiféle pluszt, ahogyan rajtuk keresztül látni, mit is gondolnak a halandók az őket körülvevő természetfeletti lényekről. Mert persze mindenki másként viszonyul hozzájuk, de azt elismerik, hogy nagyon veszélyesek. És talán éppen ez az a veszélyfaktor, ami engem igazán magával tudott ragadni.
Bishop jó stílusban ír, könnyen berántja az embert - ha sikerül átrágnia magát az első száz oldalon, ami még nem különösebben izgalmas, inkább csak amolyan felvezető jellegű -, és bár nem egy romantikus, vagy különösebben vicces könyv, mégis rendkívül szórakoztató olvasmány. Sok-sok érdekes, egyedi karaktert ismerhetünk meg, akikről, remélem, minél több minden kiderül majd a folytatásokban. 

Kedvenc karakter(ek): Meg, Simon, Sam
Gyűlölt karakter(ek): Asia
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Twister Média
Év: 2016
Oldalszám: 512
Sorozat: The Others (#1)

Résztvevő blogok listája:

09.07 Insane Life

09.09 CBooks

09.11 Függővég

09.12 MFKata gondolatai

09.14 Dreamworld

Nyereményjáték:

A könyvben különböző Mások által alkotott klánokról olvashatunk, akik gyakran felbukkannak. Mostani játékában könyvhöz kapcsolódóan minden állomáson találtok egy bizonyos klánt szimbolizáló, ábrázoló képet és ki kell találnotok, melyik klánra gondolunk.

Játékra fel!

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway