Blogturné #150 - Zoe Sugg: Girl Online

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A brit kisvárosban élő Penny Porter úgy akarja legyőzni szorongásos rohamait, hogy blogot indít, és ismeretlenekkel osztja meg érzéseit, gondolatait. GirlOnline álnéven bele is vág, de egy szerencsétlen baleset elrettenti a folytatástól.

Penny és családja a karácsonyt New Yorkban tölti, ahol a lány megismerkedik (és fülig beleszeret) egy izgalmas és sármos zenész srácba. Pár nap alatt megfordul velük a világ, Noah a legjobb dolog, ami Pennyvel történhet, és a lány azonnal világgá is kürtöli újdonsült boldogságát a blogon… csak azt nem sejti, hogy ezzel lavinát indít el, és nemsokára több ellensége lesz, mint ahány barátja…

Vajon megbízhatsz a legjobb barátodban, ha a szerelem a tét? És a szerelmedben, ha a boldogság? (Libri)

Vélemény: Mivel semmit sem tudok Zoelláról - már azon kívül, amit a könyvön olvashatunk vele kapcsolatban -, ezért szerintem az a legegyszerűbb, ha egyből a lovak közé csapunk, és megnézzük, milyen is a Girl Online. 

Először is: elképesztően rózsaszín. Szinte csöpög a ráöntött cukormáztól, és mindvégig érezteti veled, hogy ez az egész sztori annyira valószerűtlen, amennyire csak lehet. Máskor is olvashattunk már olyan történeteket, aminek az a központi témája, hogy egy szürke kisegér lány összejön a híres - lehetőleg rocksztár - sráccal. Ez még rendben is van addig, amíg legalább egy pici valóságalapot érzünk benne, de Zoella könyvéből ez teljes mértékben hiányzik. Penny véleményem szerint egy burokvilágban él, amit természetesen a túlon túl tökéletes, megértő, szerető, és fantasztikus szülei teremtettek meg számára, és aminek köszönhetően annyira naiv és szerencsétlen lány lett belőle, hogy ez eleinte még megmosolyogtató, de idővel már egészen zavaró, és irritáló tud lenni. Mondjuk biztosan lesz, akinek éppen ez tetszik majd benne, én inkább kényelmetlenül éreztem tőle magam egy idő után. Aztán ott van még a legjobb barátja, Elliot... aki meleg. És most félreértés ne essék, nem azzal van a bajom, hogy a srác meleg. A problémám azzal van, hogy miért kell minden ilyen karakternek a lehető leglányosabbnak lennie? Miért nem lehet olyan férfi karaktereket írni, akik bár melegek, ez valahogy nem rí le róluk? Mert nem ez az első dolog, ami eszünkbe jut, ha rájuk nézünk? Olyan nagy kérés lenne ez? Néha nem tudom elképzelni, hogy az írónők vajon ennyire szeretik a sztereotipizált meleg karaktereket, vagy csak nem hiszik el, hogy lehetnek teljesen másmilyenek is?
Ez egyébként a könyv többi karakterére is nagyon igaz: mindenki kisarkított képe önmagának. Az egyes szereplők vagy hihetetlenül jók és bűbájosak, vagy elképesztően gonoszak, nincsen átmenet. Ez igaz a főszereplőnk olvasóközönségére is, az egyik pillanatban még imádják Girl Online-t, a következőben pedig gyűlölik.

Már az is, ahogyan Noah és Penny találkoznak, majd gyakorlatilag percek alatt halálosan szerelmesek lesznek egymásba, határozottan furcsa volt. Lehet, én vagyok szkeptikus, de mindig is abban hittem, hogy ilyen nincs. Számomra a meglátni és megszeretni gondolata, mint olyan, teljesen irreális. Főleg, hogy azonnal egy végtelennek tetsző nyáltengerbe fullad az egész, legalábbis addig, amíg Penny haza nem tér, és el nem indul az a bizonyos lavina, amiről már a fülszövegben is olvashattatok.
New York, mint helyszín nem rossz, bár szerintem a könyv nem mutatott meg belőle túl sokat, ebből a szempontból például a Vakrandi a végzettel sokkal jobban tetszett nekem.
Penny és a blogja egy érdekes téma egyébként. Mivel én alapvetően csak könyveket véleményezek a blogomon - eddig egyetlen egy olyan bejegyzés látott napvilágot, ami a saját életemmel volt kapcsolatos -, ezért nem biztos, hogy maximálisan át tudtam érezni a helyzetét. Én magam látom annak a veszélyeit, hogy ha az ember teljesen kiadja magát a blogján - ezt persze Penny is megtapasztalja, hiszen nem csak barátai, hanem ellenségei is lesznek a későbbiekben amiatt, hogy összejött Noah-val -, de szinte biztosra veszem, hogy mivel a főszereplőnk nagyon fiatal, eszébe sem jutott, hogy ezzel megütheti a bokáját, ráadásul ehhez nem kell egy szupersztárral randizni.
Ha valaki egy nagyon édes, nagyon cukros történetre vágyik éppen, nem fogja megbánni, ha elolvassa a Girl Online-t, mert ha épp rossz a kedvünk, fel tud minket vidítani az egyszerűségével, és a hihetetlenségével. 

Kedvenc karakter(ek): Penny, Noah
Gyűlölt karakter(ek): Megan, Ollie
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Lovas Anna
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 380
Sorozat: Girl Online (#1)

Résztvevő blogok listája:

03.25. Zakkant olvas

03.27. CBooks

03.29. Kristina blogja

03.31. Deszy Könyvajánlója

04.02. Dreamworld

04.04. Media Addict

Nyereményjáték:

Ahogy a könyv főszereplője Penny, úgy a turnéban résztvevő blogokon is a híres bloggereké (esetleg híres vloggereké)  a főszerep. Minden blogon találhattok egy kis leírást, és egy képet egy híres és sikeres bloggerről/vloggerről. A te feladatod az lesz, hogy a Rafflecopter dobozba beírd az állomásokon látható bloggerek/vloggerek nevét vagy blogjainak nevét.

Ha ügyes vagy, és jó vagy a bloggerekben, akkor a turné végén megnyerheted a 3 Girl Online egyik példányát.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A képen látható vloggert pár hete kezdtem el követni a Youtubeon, ezért nem sokat tudok róla mondani, azon kívül, hogy két csatornája is van - ezek közül az egyik könyvekkel foglalkozik -, és jelenleg Bostonban tanul. Találkozhattok vele még Instagrammon és Twitteren egyaránt. :)

a Rafflecopter giveaway

James Frey: Endgame - Toborzás

Miért: Hamarosan olvasom a folytatást.

Tartalom: Tizenkét fiatal játékos. Ősi nemzetségek leszármazottai. Évezredekkel ezelőtt választották ki őket. Életük minden egyes napján erre a megmérettetésre készültek. Erősek, kegyetlenek, szépek, kedvesek, hűségesek, okosak, lusták és gyávák. Olyanok, mint mi. Jók és rosszak. Ők a Föld örökösei, és rájuk vár a feladat, hogy megoldják a rejtélyt, különben mind elbukunk. A végjátékban egy szabály létezik: hogy nincs szabály.

OLVASD EL A KÖNYVET.

KÖVESD A NYOMOKAT.

OLDD MEG A REJTÉLYT.

A VÉGJÁTÉK ELKEZDŐDÖTT.

Amit a kezedben tartasz, az nem csak egy könyv. Te magad vagy a főszereplő, és ha jól teszed a dolgod, akár a győztese is lehetsz. A sorsunk a te kezedben van. (Libri)

Vélemény: Kezdek rájönni, hogy nem szabad úgy elkezdenem egy könyvet, hogy egészen biztosan imádni fogom,mert akkor bizony komoly csalódásoknak leszek igen kicsike gazdája, és sajnos, ez alól az Endgame sem volt kivétel. 

Az egyik legnagyobb problémám az, hogy nagyon érződik rajta, miből is merített. Ugyanúgy, ahogyan annak idején az Éhezők Viadaláról is tudta mindenki, hogy a Battle Royale-ból, vagy Stephen King: Hosszú meneteléséből merítette az inspirációt, nos, itt is lerí, hogy a kettő közül valamelyik volt a kiindulási alap. Én személy szerint inkább az elsőre tippelnék. Ezzel alapvetően még nem lenne nagy baj, de  Freynek sikerült mindezt egy teljesen zavaros köntösbe öltöztetnie, olyan logikai bakikkal fűszerezve, hogy csak néztem. Ezek közül egyet emelnék most ki, ami nem igazán tekinthető spoilernek, mivel gyakorlatilag a történet legelején elhangzik: a Végjátékot néhány ezer évente rendezik meg, és csak egy Játékos maradhat életben a résztvevők közül, ő és a törzse élik túl a játékot követő világvégét, mindenki másnak pusztulnia kell. Na már most, ha ez a folyamat már többször is lezajlott az évezredek folyamán, akkor szerintem joggal merül fel bennem a kérdés, hogy ha csak egy vérvonal éli túl, akkor honnan akasztottak le most hirtelen 11 másik vérvonalat? Kinőttek a földből? Lehet, hogy ezen az apróságon csak nekem sikerült fennakadnom, de azt hiszem, itt éreztem először, hogy ezt a könyvet, bármennyire is igyekeztem, nem fogom szeretni. 

Rendkívül szövevényes a cselekmény, és szerintem sikerült annyira túlbonyolítani, hogy ember legyen a talpán, aki mindent maximálisan megért ebből az egészből. Rengeteg adat, töredékinformáció, helyszín, és történetszál fut egymással párhuzamosan, és esküszöm, egy idő után szinte lehetetlenség követni, hogy ki éppen hol és mit csinál, hiába van ez feltüntetve az egyes fejezetek elején, az ember úgyis elveszik a részletek részletében olvasás közben. 

Mivel Frey rengeteg karaktert mozgat egyszerre, ezért az az igazság, hogy nem marad idő a karakterek kibontására. Persze, vannak páran, akik a többieknél valamivel többet foglalkozik. Ilyen például Sarah és Jago, valamint Csijokó és An Liu. Én azonban egy dolog miatt emelném ki ezt a négy karaktert, ez pedig a köréjük/közéjük ékelt szerelmi szál. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem egy olyan sorozatba, amelynél pont az a lényeg, hogy a fiataloknak egymást kell legyilkolniuk, egyszerűen nem illik bele ez a dolog. Tudom, az Éhezők Viadala sem úszta meg a kötelező szerelmi háromszöget, de ha belegondoltok, ott volt valamiféle alapja a dolognak, míg itt... gyakorlatilag a semmi. Annyira zavarba ejtő, és totál felesleges húzás volt az Frey részéről, hogy azt nem is tudom nektek szavakba önteni. 

A legfurcsább An Liu karaktere volt a számomra, ugyanis vele kapcsolatban szintén van valami, amit az író, bár belevett a történetbe, valódi magyarázatot nem kapunk rá. Ez nevezetesen az, hogy a fiú a Tourett-szindrómához hasonló tüneteket produkál, kivéve akkor, ha Csijokó közelében van - aki meg mellesleg néma -. Lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, de engem nagyon érdekelne, mi állt ennek a jelenségnek a hátterében, de sajnos kétlem, hogy erre a későbbiekben választ fogok kapni. 

Azoknak merem ajánlani ezt a regényt, akik nem rettennek vissza a tényleg bonyolult, már-már követhetetlen cselekménnyel bíró könyveket, amelyek megértéséhez nem kevés agytornára is szükség van. 

Kedvenc karakter(ek): Jago, Sara, Csijokó
Gyűlölt karakter(ek): An Liu
Pont: 10/5

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 528
Sorozat: Endgame (#1)

Blogturné #149 - Amie Kaufmann - Meagan Spooner: Lehullott csillagok

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten.

Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.

És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni?

Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Jóllehet, nem vagyok egy nagy science-fiction rajongó - ez az általam véleményezett könyvekből is leszűrhető, azt hiszem -, de azt kell mondanom, hogy a Lehullott csillagoknak sikerült megfognia, bár az is igaz, hogy ez pont nem a sci-fi vonalnak köszönhető. 

Amikor legelőször olvastam a fülszöveget,az első gondolatom az volt, hogy ez a könyv egy Titanic/Visszatérés a kék lagúnába kombináció lesz, és nem is tévedtem túl nagyot ezzel kapcsolatban. A történet ezer meg egy ponton hajaz az elsüllyedt hajó történetére, és ebből csak egy aprócska pont az, hogy Lilac teljes neve Lilac Rose LaRoux. Higgyétek el nekem, lesznek ennél sokkal egyértelműbb párhuzamok is, de én lepődtem meg a legjobban azon, hogy ez számomra nem volt zavaró. Kaufmann és Spooner valahogy úgy tudták átemelni az egyes mozzanatokat, hogy azok ne legyenek irritálóan kirívóak, de mégis egyértelműek. 

Számomra a történet nem is annyira az Icarus katasztrófájáról, hanem sokkal inkább Tarver - akit valamiért mindig következetesen Travernek akarok hívni, nem tudom, miért - és Lilac kapcsolatáról, és az abban apránként beálló változásokról szól. Ez érezhetően nem egy romantikus könyv, mivel nagyon sokáig távolról sem ezen van a hangsúly. A cselekmény a túlélésre koncentrál, ahogy a két, sokáig kicsit sem összepasszoló karakter megpróbál életben maradni a lakatlan bolygón, amely nem várt veszélyeket rejt magában. Van itt minden: megőrülés, veszekedések, súrlódások, akciódúsabb jelenetek, tehát a fülszöveg sugallata ellenére, én tartom, hogy ez nem egy romantikus lányregény. Persze, idővel lesz benne az is - mert enélkül sokak számára szerintem elképzelhetetlen lenne ez a történet -, de az nagyon jól lett időzítve, és ami a legfontosabb, hogy a két írónő nem vitte túlzásba. Talán ők is rájöttek, hogy annyi minden van ebben a könyvben, na meg a főszereplőkben, hogy felesleges lenne agyoncsicsázott, rózsaszín giccsparádéba átfordítani ezt az egészet. És nagyon jól tették, hogy ezt nem lépték meg. 

Tarver és Lilac a folyamatos évődésük ellenére is két, egymástól függetlenül is értékelhető, szerethető karakter, amire amúgy én régen nem láttam ennyire jó példát. A fiú esetében kifejezetten tetszett a katonai múlt - bár sajnálom, hogy ez nem kapott bővebb kifejtést -, míg a lányban az esetlenségét szerettem. Hiszen Lilac az elkényeztetett királykisasszony egy bizonyos értelemben, aki nincs hozzászokva, hogy a komfortzónájától teljesen független helyzetben kelljen megállnia a helyét. 

Mindkettejük esetében komoly jellemfejlődésnek lehetünk szemtanúi, ami miatt számomra ez a regény biztosan felkerül a kellemes csalódások toplistájára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe zárom őket, de amióta befejeztem a könyvet, még mindig gyakran eszembe jutnak. 

Egy negatívumot tudnék nektek felhozni, de ezzel lehet, hogy csak nekem volt problémám, ez pedig maga a sci-fi-vonal. A történetben van egy hatalmas csavar, ami engem abszolút meg tudott döbbenteni, viszont az, amit az írónők kihoztak belőle... Na az az, amivel nem tudtam mit kezdeni. Lehet, hogy én leszek az egyedüli, de nekem túlságosan bonyolulttá vált a regény ezután, és hiába olvastam nagyon figyelmesen, mégis sikerült elveszítenem a fonalat.  Ettől függetlenül, nem tudok haragudni a könyvre emiatt, mert minden más miatt igenis megéri elolvasni. Csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Kedvenc karakter(ek): Tarver
Gyűlölt karakter(ek): Mr. LaRoux
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Ipacs Tibor
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 488
Sorozat: These Broken Stars (#1)

Résztvevő blogok listája:

03.21 Kelly és Lupi olvas

03.23 MFKata gondolatai

03.25 CBooks

03.27 Bibliotheca Fummie

03.29 Deszy könyvajánlója

03.31 Media Addict

04.02 Dreamworld

Nyereményjáték:

Sokak kedvencei közé tartoznak az űrhajós filmek, ebben a játékban most a sci-fi rajongóknak kedvezünk. Egyetlen jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmcímeket, amiket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #148 - Sherrilyn Kenyon: Bűnös éj

Miért: Blogturné extra.

Tartalom: A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.

Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim.

Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak.

Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem? (Athenaeum)

Vélemény: Mivel ezt a kötet már olvastam korábban, az értékelésemet ITT megtaláljátok róla. Viszont, extraként, szeretném nektek bemutatni a Dark-Hunter sorozat spinoffját, a Chronicles of Nicket, vagyis Nick Krónikáit. Ez, mint a nevéből is látszik, Nick Gautierrel foglalkozik, ám elég érdekes módon. Aki már olvasta a hetedik részt, az tudja, hogy Nick-ből Sötét Vadász lett.

Kritika

Kritika

Hogy miért, és hogyan az most nem érdekes, az viszont annál inkább, hogy jóval a DH-sorozat eseményei után, ráébred, hogy hibát követett el, és meg akarja változtatni a sorsát. Ezért visszatér a múltba, ahol megismerhetjük a tizenöt éves Nicket, akinek még nem mond semmit a vadászok világa, csak próbálja megemészteni, hogy az édesanyja, Cherise, szerény körülmények között ugyan, de a legnagyobb szeretetben neveli, miközben nem éppen illendő munkát végez azért, hogy a fia oktatását finanszírozni tudja. Itt láthatjuk először teljes egészében, hogyan is ismerkedett meg Kyrian-nel és fordult az élete hirtelen egy teljesen más irányba, miközben saját magáról is érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tud meg. 

Kritika

Kritika

Akik angolul olvassák a sorozatot, tudják, hogy Nick karaktere sokkal komplexebb, mint amilyennek mi azt az első hét rész alapján gondolnánk, és ez a sorozat csak még tovább mélyíti a karakterét. Sokkal több mindent tudhatunk meg róla, az édesapjáról, de még magáról a világ felépítéséről is.
Kenyon nem riad meg attól, hogy ebbe a sorozatba is hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb csavarokat építsen bele, emellett pedig a humora is nagyon jó, bár engem azok a karakterek fogtak meg a leginkább eddig, akik nem szerepelnek a DH-sorozatban - talán most még -. Ilyen például Bubba és Mark, akik Kyrian mellett, amolyan mentorként segítik a fiút - és nem mellesleg előbbi egy fegyver - számítógépkereskedést üzemeltet -. De ott van még Xev, Nekoda, és még sorolhatnám. Rengeteg új és érdekes karaktert hoz be, és már most lehet sejteni, hogyan is fog ez összekapcsolódni végül a fő sorozattal. 

Kritika

Kritika

A CON-nak eddig hat része jelent meg Amerikában, és jelen pillanatban a hetedik kötet megjelenésére várunk. Érdekesség: bár kezdetben úgy volt, hogy ez a sorozat "csak" tíz kötetes lesz, ez a szám mára tizenötre bővült, de nem lennék meglepve, ha a végén Kenyon húsz kötetre módosítaná ezt a számot. Mivel ez a történet jelen pillanatban még teljesen önálló életét él, ezért nyugodtan el lehet kezdeni a DH elolvasása nélkül is, de tény, hogy ha a hetedik rész után vág bele az olvasásba az ember, akkor sokkal hatásosabb - nyilván ez a kisgyerekek esetében nem így van -. Ahhoz képest, hogy ez egy YA-sorozat, nagy olvasóközönsége van, fiatalok és idősek is olvassák. Ez annak köszönhető, hogy a Kenyontól megszokott humor, és érdekes történetvezetés természetesen itt is jelen vannak, és Nick a frenetikus beszólásai miatt remek kikapcsolódást nyújt bárkinek.  Nagyon bízom benne, hogy ez magyarul is meg fog jelenni, ugyanis rengeteg pluszt ad.

A sorozat kötetei sorban: 

- Infinity
- Invincible
- Infamous
- Inferno
- Illusion
- Instinct
- Invision

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Goitein Viktória
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 336
Sorozat: Dark-Hunter (#8)

Résztvevő blogok listája:

03.21 Insane Life

03.22 Függővég

03.23 CBooks

03.24 Deszy könyvajánlója

03.25 Angelika blogja

03.26 Kristina blogja

Nyereményjáték:

A mostani játékban Kenyonhoz hűen játszunk egy kicsit az elmétekkel. Kenyon írásaira jellemző, hogy legtöbbször a sorok között elrejt információkat, ezért mi is elrejtettünk dolgokat a játékban.

Minden állomáson találtok egy képet, ami az egyik Sötét vadász világból kedvelt karakter szobájáról készült. Mindegyik képen van egy, a szereplőre jellemző elrejtett tárgy, ami más, mint az előző képen. A Rafflecopterbe csak a tárgyakat kell beírnotok. (Például: az asztalon egy toll van, ami a többi képen nincs, akkor az van elrejtve. Rafflecopterbe beírjátok, hogy toll.)

Itt még nem áll meg a feladat. Ez alapján meg kell fejtenetek, hogy kinek a szobájáról készült a képsorozat.

Sőt, van egy másik kérdésünk is! Hol található ez a szoba? Maga a helynek a neve egy szó is egyben, ami mennyet jelent és ez a hely az atlantiszi mennyország. Nem mindenki juthat be ide könnyedén, csak a kiváltságos személyek képesek ide teleportálni. (NEM kötelező feladat, +2 pont)


Figyelem!  A válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Eredeti méret

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #147 - Melissa de la Cruz: Az Elveszettek Szigete

Miért: Blogturné.

Tartalom:  Húsz évvel a történet kezdete előtt a gonosz lelkeket száműzték Auradon királyságából, és az Elveszettek szigetére kerültek. Egy energiapajzs veszi körül ezt a barátságtalan helyet, hogy ne tudjanak elmenekülni sem ők, sem utódaik: így esett fogságba a szigeten Demóna és lánya, Mal; a gonosz királynő és Evie; Jafar és fia, Jay, Szörnyella de Frász és Carlos.

Megfosztva varázserejüktől, elvágva a külvilágtól, teljesen elfeledve élik életüket. De a Tiltott Erőd mélyén ott rejtegetik a Sárkányszemet: a kulcsot, ami a valódi sötétséghez vezet, és amivel elmenekülhetnek a szigetről. Csak a legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb találhatja meg… Vajon ki lesz az? (Kolibri) 

Vélemény: Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem tartozik a nagy Disney-rajongók közé a BTK-tagok közül. Nem azt mondom, hogy nem ülök le hébe-hóba megnézni egy-egy mesét - mivel az unokanővérem gyerekei még kicsik, erre mondhatni szinte hetente van lehetőségem -, de ettől még nem tartom magamat meserajongónak. Ettől függetlenül az Elveszettek Szigetének alapötlete nagyon érdekesnek tűnt, ezért se bánom, hogy végül úgy alakult, hogy részt vehetek ebben a turnéban.

Ugyan a filmhez és az animációs sorozathoz sem volt szerencsém, a regény így is le tudott kötni. Nincs szükség komoly előismeretre, vagy ilyesmi, hiszen olyan meséket emleget fel az írónő, amikről alighanem mindenki hallott életében legalább egy alkalommal.
Szerintem kifejezetten szórakoztató volt látni, hogy miben tér el egymástól az új nemzedékbe tartozó utód, és a régit megszemélyesítő szülő. Nem lepődnék meg rajta, ha valaki így is azt mondaná, hogy az egyik a másik kicsinyített mása, de azért vannak eltérések, és ettől lesznek egészen érdekesek karakterek. Számomra az egyik legpozitívabb csalódás Belle és a Szörnyeteg fia, Ben volt. Ő nem egy tipikus herceg, még ha annak is tűnik, hiszen még nem kiforrott a jelleme, a megjelenését leszámítva nincs benne igazán semmi, ami egy leendő uralkodóra emlékeztetne, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a problémamegoldás, mint olyan, nem feltétlen az erőssége. Minden tőle telhetőt megtesz, de ez nem feltétlen garantálja számára a sikert.
Valami hasonló igaz a többi utódra is szerintem, akik a Szigeten raboskodva igyekeznek megfelelni a szülők elvárásainak, de közben vannak saját gondolataik is, amint viszont az idősebb generáció mintha folyamatosan megpróbálna elnyomni. Valahogy a szereplők kapcsolatai is ennek mentén változnak. Lehet, hogy a szülők szerint folyamatosan rivalizálniuk kellene egymással, na meg arra törekedni, hogy ártsanak a másiknak, mégis kialakulnak már-már barátinak nevezhető kötelékek közöttük. Evie és Carlos kapcsolata például nagyon-nagyon tetszett, de ne gondoljátok, hogy romantikus kapcsolat lenne köztük, hasonló a helyzet Jay és Mal esetében is. 
Az iskola, ahol természetesen azt tanulják, hogyan kell rossznak és önzőnek lenni, engem kísértetiesen emlékeztetett a Jók és Rosszak Iskolájának Végességes kastélyára, de ez percig sem volt zavaró, hiszen a két történet sokban hasonlít egymásra, csak de la Cruz könyve a Disney-világból építkezik, míg a JRI saját magát mutatja meg.

Egy apró negatívumként tudnám felhozni talán azt, hogy a könyvnek nagyon erős a bemelegítés jellege, mintha az írónő épp csak megpendítené számunkra, hogy miről is van szó, felhívná a figyelmünket a Sziget és az Auradon közötti különbségekre, bemutatná a világot, hogy aztán majd a folytatásokban ezt szépen ki tudja bontani. Nem rossz ötlet egyébként, bár mivel ez érezhetően inkább a fiatalabb olvasóközönségnek szól, lehet, hogy ezzel a lassú tempóval kevésbé tudja megfogni őket. 

Nem bántam meg, hogy elolvastam, szerintem meg fogja találni a saját közönségét, de nem lennék rajta meglepve, ha ez inkább a tizenéves korosztálynál lenne komoly befutó, mert a könyvnek van egy érezhető, komolyabb hangvétele egy átlagos Disney-történethez képest. 

Kedvenc karakter(ek): Mal, Carlos, Evie, Ben
Gyűlölt karakter(ek): Morgó
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Nagy Ambrus
Kiadta: Kolibri kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 346
Sorozat: Descendants (#1)

Résztvevő blogok listája:

03/07 Deszy könyvajánlója

03/09 Always Love a Wild Book

03/11 Dreamworld

03/13 Kelly & Lupi olvas

03/15 MFKata gondolatai

03/17 CBooks

03/19 Media Addict

Nyereményjáték:

A Blogturné Klub bloggerei szinte egytől egyik nagy Disney mese és -zene rajongók, így mostani játékunk során kedvenc meséink dalbetétei lesz a főszerep. Ám a gonosz hősőkről sem feledkezünk meg!

Feladatok:

1. Minden állomáson találtok egy betűjellel ellátott dalszöveg részletet. Találjátok ki, hogy melyik főgonosz énekli, majd a nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. Fontos, hogy ne a dal vagy mese címét, hanem a karakter nevét küldjétek el!

2. A blogokon a dalszövegek mellett találtok még egy számjellel ellátott dalt is. Ezeket a dalokat össze kell párosítanotok az adott mesében fellelhető főgonoszokkal. Itt egy betű és számjel párt várunk tőletek. Fontos, hogy mindegyik dalt és főgonoszt megtaláljátok a turnék állomásain. (Pl. ha X blogon S) Gonosz Királynő dalszövege szerepelt, és Y blogon Hófehérke dalolt a videóban, akkor nektek azt kell beírni, hogy S9)

3. A párosítást ne kapkodjátok el, mert akár egy picike turpisságba is belefuthattok.

4. Összesen 7 db főgonoszt és 7 db párosítást kell elküldenetek Ha ez megvan, esélyetek nyílik megnyerni a könyv egyik példányát.

5. Extra pontért megírhatjátok kedvenc Disney mesétek címét.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

G) dalszöveg

“Már kölyökként négy tucat tojást nyeltem

Hogy így legyen nagy minden tagom

Most naponta öt tucat tojást iszom

És most így vagyok csupa izom.”

7) dal

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #146 - Johanna Basford: Kincses óceán

Miért: Még nem vettem részt ilyen turnéban.

Tartalom: Johanna Basford kreatív és meditatív színezőkönyveivel mesés világokat teremtett. Hatására számos országban több millióan felfedezhetik fel az alkotás és az időtöltés ezen új módját. A Titkos kert és a Bűvös erdő után új színezője is megérkezett hozzánk. A Kincses óceán a vizek mélyére kalauzolja el a természet és a színezés szerelmeseit.

Kalandozásaid során megismerheted a tengerek és óceánok különleges állatait, növényeit és lényeit. A gyönyörű rajzok arra várnak, hogy megtöltsd őket színekkel! Ajánljuk alkotni vágyó felnőtteknek és ügyes kezű gyerekeknek 10-től 99 éves korig mindenkinek, akik tartalmas és pihentető kikapcsolódásra vágyik a mindennapokban. (Manó könyvek)

Vélemény: Bevallom, sosem volt dolgom még felnőtt színezővel, mivel nagyon-nagyon nincs kézügyességem. Ugyan tavaly kaptam egyet, de az igazat megvallva nem sokat színeztem belőle, így nem igazán éreztem rá a varázsára. Most azonban azt hiszem, sikerült.

Gyerekkoromban mindig mondták, hogy ne menjek ki a vonalból színezés közben, de ez nekem sosem jött össze. Én az ostoba, azt hittem, felnőtt fejjel már sokkal könnyebben megy majd ez a színezés téma, egészen addig, amíg meg nem láttam Basford illusztrációt. 

Épp a nagymamámnál voltam az unokatestvéremmel, amikor megkaptam a Kincses óceánt, és kíváncsiságból belelapoztunk. Olyan elképesztő részletességű, aprólékosan elkészített oldalak vannak a könyvben, hogy az unokabátyám csak ennyivel kommentálta: "Ehhez le kell menned Omegába, és agykontrollal hatni a ceruzára, hogy színezze ki magától a képeket". Abból a szempontból igazat adok neki, hogy esetben nagyon jól jött volna, ha nem csak színes ceruzáim, hanem tűfilceim is lettek volna itthon, mivel képtelenség annyira hegyesre színezni egy ceruzát, hogy néhány nagyon-nagyon apró részletet is szépen ki lehessen színezni. 

Minél több rajzot néztem meg, úgy éreztem, hogy sikerült egy hatalmas fába vágnom a fejszémet, amivel nem biztos, hogy elbírok. Majd, amikor hazahoztam, és este, tévézés közben elkezdtem színezni - persze egy olyan képet, ami nekem nem tűnt túl bonyolultnak... később viszont rájöttem, hogy alighanem sikerült az egyik legrészletesebb rajzot kiválasztanom -, nagyon rákaptam. 

Tényleg képes kikapcsolni az embert, egy agyzsibbasztó nap után kimondottan jól esett csak színezni. Nem kell gondolkozni, elég ha átadjuk magunkat az alkotás örömének, és kész. Egyfajta meditációs gyakorlatnak is jó lehet szerintem, mivel ha nagyon belemélyed valaki, akkor egy idő után el is feledkezik a külvilágról, és csak a színekre és a képekre koncentrál.

Jóllehet, húsz éven keresztül nem vettem a kezembe színes ceruzát azzal a céllal, hogy színezzek, és furcsa dolognak tartottam a felnőtt színező-őrületet, most már értem, miért rajonganak érte. Az már egy más kérdés, hogy szerintem Basford színezőiből bőven elég lehet egyetlen egyet beszerezni, és azzal akár nyugdíjas korodig elszórakozhatsz, mert a legtöbb illusztrációhoz elképesztően nagy türelem és odafigyelés szükséges. Persze akadnak kevésbé részletes képek is - az olyan bénáknak mint én -, de higgyétek el, még azokban is lehet kihívás bőven. 

Ezek a színezők természetesen nem irányítottak, nyugodtan szabadjára engedhetitek a fantáziátokat, és a lehető legelképesztőbb színösszeállításokkal is kiszínezhettek például egy tengeri csillagot. Az a legfontosabb, hogy ti elégedettek legyetek a végeredménnyel. :)   

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: -
Fordította: -
Kiadta: Manó Könyvek
Év: 2016
Oldalszám: 96
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

03/12 Függővég
03/13 Always Love a Wild Book
03/15 Letehetetlen
03/16 Kristina blogja
03/17 CBooks
03/18 Szembetűnő
03/19 Dreamworld

Nyereményjáték:

Ezúttal tengeri és óceáni tudásotokat teszteljük. Minden állomáson találtok egy kérdést, valamint két válaszlehetőséget, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, melyik állítás az igaz, és azt beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. ha ezt minden állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott Kincses óceán színező egy példányát.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai kérdés: Hány szíve van a közönséges polipnak?

K) 1 szíve     vagy     L) 3 szíve

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #145 - Meredith Wild: Rád kattanva 2.

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Erica Hathaway és Blake Landon, az álompár sötét szerelmi története folytatódik…

Erica végre beindítja a vállalkozását, de Blake nem tudja megtagadni önmagát, és a háttérből irányítani akar. Miközben kis játszmáik a nyilvánosság előtt zajlanak, zárt ajtók mögött minden a szenvedélyről és a veszélyről szól. Erica új segítőt vesz fel a rátermett Risa személyében. Risa azonban korántsem az, akinek mutatja magát, ugyanis feltett szándéka, hogy tönkreteszi Ericát, és megszerzi Blake-et…

Daniel Fitzgerald indul a kormányzói székért, de a pszichopata Mark veszélyezteti a kampány sikerét, ezért Daniel sorsdöntő lépésre szánja el magát. A mostohaapa Ericát is megzsarolja, hogy ha nem száll be támogatóként, annak Blake látja majd kárát, mire a lány – hogy megóvja szerelmét – szakít vele. Blake viszont nem az a férfi, akit ilyen könnyen félreállíthatnak… (Libri)

Vélemény: Továbbra is az a legnagyobb bajom ezzel a történettel, hogy próbálja sokkal többnek beállítani magát, mint ami. Tény és való, akad benne egy viszonylag kreatívnak mondható alapötlet - gondolok itt Blake hacker mivoltára, amiből véleményem szerint nagyon sok mindent ki lehetne hozni, ha Wild időt és energiát szánna rá -, azonban sajnálatos módon, azt tapasztalhatjuk, hogy nem kezd vele semmit. Csak bedobta nekünk az első részben, mint amolyan érdekességet, de a folytatásban semmi haszna nincsen. 

Már az előző kötetnél is lehetett érezni, hogy az írónő rengeteget meríthetett a Szürke ötven árnyalatából, azonban a Rád kattanva 2.-ben ezt sikerült olyan szinten túlzásba vinnie - hogy enyhén fejezzem ki magam -, hogy nekem végig az volt az érzésem, mintha E. L. James "mesterművét" lapozgatnám. Ez leginkább az erotikus részeknél volt fájdalmasan egyértelmű, amelyből nem meglepő módon, kapunk ám dögivel. Egyik-másik nem is volt olyan rossz, de azért a legtöbbnél úgy éreztem, mintha egy az egyben át lett volna emelve a fentebb említett elődjéből. Sok esetben még a párbeszédek is kísértetiesen hasonlítottak egymásra, és szerintem ez nem tett jót a könyvnek. Sokkal jobb lett volna, ha Wild mert volna több egyediséget belevinni. Nem arról van szó, hogy ez az enyhe BDSM-vonal már annyira lerágott csont lenne - hiszen ez valójában egy elég nagy szubkultúra, amiből jócskán meríthetnek az írók, ha szeretnének, úgy, ahogyan az W.W. Hollowaynek is sikerült A bíbor lakosztállyal, ami a dominanciára épülő kapcsolatok egy másik részét mutatta be nekünk. 

Erica karakterével kapcsolatban egyébként éreztem némi pozitív irányú változást, mintha jobban a sarkára mert volna állni Blake irányításmániás viselkedésével szemben. Persze, ez még mindig nem volt annyira mérvadó, de én egy javuló tendenciaként értelmeztem. 

Blake ugyanazt a stílust képviseli, mint korábban, talán annyi különbséggel, hogy most az erőszakos oldala sokkal inkább előtérbe került, mint korábban. Ez persze magyarázható azzal, amit a fülszövegben is olvashattatok, miszerint, a lány kényszerből megszakítja vele a kapcsolatot. Na már most ez a kényszer dolog... Szerintem nagyon el lett rontva. Értem én, hogy ez lett volna a könyv legfőbb konfliktusforrása, és az is volt bizonyos értelemben, de sokkal jobban ki kellett volna dolgozni Danielt és a motivációját, mert csak ideig-óráig volt ijesztő az egész. Szerintem ez is egy olyan dolog, amit akár több köteten át szépen ki lehetett volna bontani, folyamatos feszültséget generálva vele ahelyett, ahogyan ezt Wild kezelte. 

James - Erica egyik alkalmazottja által - be lett hozva egy mondhatni félig-meddig szerelmi háromszögnek is betudható szál, ami egyébként szerintem nem volt olyan rossz, mert a fiú és a lány kapcsolatát sikerült viszonylag lassan felépítenie az írónőnek, de sajnos én ezt inkább csak amolyan lapkitöltésnek éreztem, mivel tudjuk, hogy Erica mennyire bolondul Blake-ért - és még mindig meg vagyok róla győződve, hogy ez elsősorban a férfi pénzének köszönhető -, ezért folyamatosan olyan érzésem volt, hogy céltalan a dolog, nem lesz meg a valódi súlya, és emlékeim szerint ebben nem is tévedtem nagyot. 

Aki szerette a Harwired-et, ennek is nyugodtan adhat egy esélyt, de ne várjon tőle sokat. Ez megint csak egy egyszerű, inkább erotikus, mintsem romantikus történet, amit akár egy este alatt el lehet olvasni, így egyszeri kikapcsolódásnak merem ajánlani. 

Kedvenc karakter(ek): Erica
Gyűlölt karakter(ek): Daniel, Risa
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Székely Szilvia
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 364
Sorozat: Hacker (#2)

Résztvevő blogok listája:

03.04. Kristina blogja

03.06. CBooks

03.08. Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Mennyire ismered a Hacker sorozatot? Azok között, akik a bejegyzésekben talált kérdésekre helyesen válaszolnak, a turné végén kisorsolunk egy példányt a Rád kattanva 2-ből

A helyes válaszokat a rafflecopter megfelelő részébe kell beírni.

A mai kérdés: Hány testvére van Blake-nek?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #144 - Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra. (Athenaeum)

Vélemény: IMÁDTAM! Ami elég fura, tekintve, hogy ha őszinte akarok lenni, ez a könyv egy igen jelentős részben nem más, mint egy mesekönyv. Én pedig, köztudottan nem rajongok a gyerekmesékért, sosem voltam odáig a Disney-hercegnőkért, meg ilyenekért, de ez a történet úgy levett a lábamról, mint még semelyik másik hercegnős-királyfis-boszorkányos mese.
Egyszerűen odáig vagyok meg vissza Olivérért és Deliáért. Bár szerintem a korukhoz képest mindketten kicsit éretlenek a maguk módján - ezt akár fejben össze is köthetjük azzal, hogy Picoult lánya még kamasz, és emiatt én ezt nem is rónám fel hibaként -, de ettől lesz olyan aranyos, magával ragadó az egész történet.
A cselekmény két síkon játszódik: egyrészt ott van maga a valódi mese, amiből több oldal is olvasható a könyvből, plusz azok a gyönyörű illusztrációk, amik tényleg olyanok, mintha egy mesekönyv lapjáról származnának, de mellette megvan a valóság is, hiszen láthatjuk, milyen életet él Delila a hétköznapokban. De, azzal is szembesülhetünk, hogy a mesekarakterek miként is múlatják az időt, amikor épp senki sem veszi kezébe a könyvet, és az becsukva hever valamelyik polcon. Nekem egyébként ezek a részek tetszettek a legjobban, és nem csak azért, mert ilyenkor Olivér szemszögén keresztül látjuk a karaktereket, hanem azért is, mert rávilágít arra, hogy attól még, mert az írónő megírta valamilyennek mondjuk a hercegnőt, vagy akár a gonosz varázslót, azok rendelkezhetnek saját, önálló személyiséggel. A könyv szereplői inkább tekintenek egymásra munkatársakként, mint legjobb barátokként vagy épp ősellenségekként. Ezek a részek voltak az abszolút kedvenceim. Na, meg azok, amikor Olivér és Delila kapcsolatba kerülnek egymással, és bizonyos értelemben mindketten próbálják meggyőzni a másikat a saját igazukról... Majd összefognak, hogy valóra váltsák a fiú álmát, ami persze közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik.
Azt hiszem, ez volt a második legnagyobb pozitívuma a történetnek, hogy nem lett összecsapva, és ezen a szálon látszik meg leginkább. Ugyanis Olivért kiszabadítani a könyvből egyáltalán nem könnyű, sőt. A főszereplőink folyamatosan próbálkoznak, nincs azonnal siker. Éppen ezért, én magam is folyamatosan izgultam értük, hogy vajon az újabb kísérlet segít-e a hercegen, akinek ironikus módon, nincs más vágya, minthogy normális, hétköznapi fiúként élhesse az életét.
Mindeközben pedig ott van persze Delila és az édesanyjának a kapcsolata, ami, bár a regény elején kétségtelenül nagyon szoros, olyan, mintha fokozatosan eltávolodnának egymástól, mindezt amiatt, mert a lány kezd teljesen elszakadni a valóságtól. Minél többet beszélget Olivérrel, minél kétségbeesettebben próbálja megmenteni, annál kevésbé foglalkozik a külvilággal, beleértve a legjobb barátját is. Erről a szálról az jutott eszembe, amikor valaki például számítógépfüggővé válik, és egy idő után teljes mértékben elhanyagolja a környezetét. Amikor néhány évvel ezelőtt az édesapám ráfüggött egy böngészős játékra, én is átéltem hasonlót. Valahogy nem volt túl kellemes, hogy másfél éven keresztül csak a gép felé fordulva láttam őt, és még azt se igazán hallotta meg, ha köszöntünk neki. De vissza a könyvhöz.
Nem nevezném annyira romantikusnak, ugyanis ez a szál nincs még igazán kidomborítva ebben a részben, szerintem ez majd a folytatásban lesz várható inkább. Van benne valamennyi, ez kétségtelen, de nem nyomja rá a bélyegét az egész könyvre, és szerintem ez is egy igen nagy előnye. Könnyedén beránt, és magával ragad, elismerem, nekem elég komoly gondot okozott félrerakni néha, amikor valami mást is kellett csinálnom, mint olvasnom. Emlékeim szerint régen volt már részem ilyenben, hogy egy könyv olyannyira lekötötte volna a figyelmemet, hogy szinte gondolni se tudtam másra. De éppen emiatt maximálisan megérte elolvasni, én csak ajánlani tudom mindenkinek!

Kedvenc karakter(ek): Delila, Olivér
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Babits Péter
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 368
Sorozat: Between The Lines (#1)

Résztvevő blogok listája:

03.01 Kelly és Lupi olvas

03.03 CBooks

03.05 Deszy könyvajánlója

03.07 MFKata gondolatai

03.09 Dreamworld

Nyereményjáték:

A játékunkhoz Yvonne Gilbert illusztrációit hívtuk segítségül, aki a Sorok között gyönyörű rajzait is készítette. Minden állomáson egy-egy híres mesét kell felismernetek és beírnotok a címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway