Miért: Megtetszett a fülszövege.
Tartalom: Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten.
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.
És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Jóllehet, nem vagyok egy nagy science-fiction rajongó - ez az általam véleményezett könyvekből is leszűrhető, azt hiszem -, de azt kell mondanom, hogy a Lehullott csillagoknak sikerült megfognia, bár az is igaz, hogy ez pont nem a sci-fi vonalnak köszönhető.
Amikor legelőször olvastam a fülszöveget,az első gondolatom az volt, hogy ez a könyv egy Titanic/Visszatérés a kék lagúnába kombináció lesz, és nem is tévedtem túl nagyot ezzel kapcsolatban. A történet ezer meg egy ponton hajaz az elsüllyedt hajó történetére, és ebből csak egy aprócska pont az, hogy Lilac teljes neve Lilac Rose LaRoux. Higgyétek el nekem, lesznek ennél sokkal egyértelműbb párhuzamok is, de én lepődtem meg a legjobban azon, hogy ez számomra nem volt zavaró. Kaufmann és Spooner valahogy úgy tudták átemelni az egyes mozzanatokat, hogy azok ne legyenek irritálóan kirívóak, de mégis egyértelműek.
Számomra a történet nem is annyira az Icarus katasztrófájáról, hanem sokkal inkább Tarver - akit valamiért mindig következetesen Travernek akarok hívni, nem tudom, miért - és Lilac kapcsolatáról, és az abban apránként beálló változásokról szól. Ez érezhetően nem egy romantikus könyv, mivel nagyon sokáig távolról sem ezen van a hangsúly. A cselekmény a túlélésre koncentrál, ahogy a két, sokáig kicsit sem összepasszoló karakter megpróbál életben maradni a lakatlan bolygón, amely nem várt veszélyeket rejt magában. Van itt minden: megőrülés, veszekedések, súrlódások, akciódúsabb jelenetek, tehát a fülszöveg sugallata ellenére, én tartom, hogy ez nem egy romantikus lányregény. Persze, idővel lesz benne az is - mert enélkül sokak számára szerintem elképzelhetetlen lenne ez a történet -, de az nagyon jól lett időzítve, és ami a legfontosabb, hogy a két írónő nem vitte túlzásba. Talán ők is rájöttek, hogy annyi minden van ebben a könyvben, na meg a főszereplőkben, hogy felesleges lenne agyoncsicsázott, rózsaszín giccsparádéba átfordítani ezt az egészet. És nagyon jól tették, hogy ezt nem lépték meg.
Tarver és Lilac a folyamatos évődésük ellenére is két, egymástól függetlenül is értékelhető, szerethető karakter, amire amúgy én régen nem láttam ennyire jó példát. A fiú esetében kifejezetten tetszett a katonai múlt - bár sajnálom, hogy ez nem kapott bővebb kifejtést -, míg a lányban az esetlenségét szerettem. Hiszen Lilac az elkényeztetett királykisasszony egy bizonyos értelemben, aki nincs hozzászokva, hogy a komfortzónájától teljesen független helyzetben kelljen megállnia a helyét.
Mindkettejük esetében komoly jellemfejlődésnek lehetünk szemtanúi, ami miatt számomra ez a regény biztosan felkerül a kellemes csalódások toplistájára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe zárom őket, de amióta befejeztem a könyvet, még mindig gyakran eszembe jutnak.
Egy negatívumot tudnék nektek felhozni, de ezzel lehet, hogy csak nekem volt problémám, ez pedig maga a sci-fi-vonal. A történetben van egy hatalmas csavar, ami engem abszolút meg tudott döbbenteni, viszont az, amit az írónők kihoztak belőle... Na az az, amivel nem tudtam mit kezdeni. Lehet, hogy én leszek az egyedüli, de nekem túlságosan bonyolulttá vált a regény ezután, és hiába olvastam nagyon figyelmesen, mégis sikerült elveszítenem a fonalat. Ettől függetlenül, nem tudok haragudni a könyvre emiatt, mert minden más miatt igenis megéri elolvasni. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Kedvenc karakter(ek): Tarver
Gyűlölt karakter(ek): Mr. LaRoux
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Ipacs Tibor
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 488
Sorozat: These Broken Stars (#1)
Résztvevő blogok listája:
03.21 Kelly és Lupi olvas
03.23 MFKata gondolatai
03.25 CBooks
03.27 Bibliotheca Fummie
03.29 Deszy könyvajánlója
03.31 Media Addict
04.02 DreamworldNyereményjáték:
Sokak kedvencei közé tartoznak az űrhajós filmek, ebben a játékban most a sci-fi rajongóknak kedvezünk. Egyetlen jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmcímeket, amiket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése