Tartalom: Marcus Hardy abban bízott, hogy egy kellemes év vár rá a főiskolán, és végre elfelejtheti az előző nyarat. De családi bonyodalmak miatt vissza kellett költöznie az óceánparti Sea Breeze-be. A szoknyavadász Cage-nél húzza meg magát, ám a lakásban folyamatosan ki-be járnak az emberek. Többségükben hosszú lábú lányok, akik legfeljebb egy-két éjszakát töltenek ott.
Marcus próbálja összeszedni magát, de úgy tűnik, ezt a nehéz időszakot csak egyetlen dolog tudja feledtetni: egy gyönyörű, vörös hajú lány. Willow – avagy Low – gyakori vendég Cage lakásában. Kettejük viszonya nem egyszerű: Cage kihasználva a főiskolai baseballsztárság előnyeit, minden csinos lányt meghódított, aki csak az útjába került, de úgy képzelte, hogy feleségül fogja venni Low-t, ha már kitombolta magát.
Marcus képtelen felfogni, hogyan működhet ez a kapcsolat, mindent megtett annak érdekében, hogy lebeszélje erről Cage-et és Willow-t. De aztán a szépen felépített tervet keresztülhúzza egy elképzelhetetlennek tűnő felismerés. Marcusnak választania kell Low és a családja között. Mert amikor kiderült az igazság, nem maradt más választása. (Maxim)
Marcus próbálja összeszedni magát, de úgy tűnik, ezt a nehéz időszakot csak egyetlen dolog tudja feledtetni: egy gyönyörű, vörös hajú lány. Willow – avagy Low – gyakori vendég Cage lakásában. Kettejük viszonya nem egyszerű: Cage kihasználva a főiskolai baseballsztárság előnyeit, minden csinos lányt meghódított, aki csak az útjába került, de úgy képzelte, hogy feleségül fogja venni Low-t, ha már kitombolta magát.
Marcus képtelen felfogni, hogyan működhet ez a kapcsolat, mindent megtett annak érdekében, hogy lebeszélje erről Cage-et és Willow-t. De aztán a szépen felépített tervet keresztülhúzza egy elképzelhetetlennek tűnő felismerés. Marcusnak választania kell Low és a családja között. Mert amikor kiderült az igazság, nem maradt más választása. (Maxim)
Vélemény: Nagyon szerettem az első részt, de be kell vallanom, Marcus nem nőtt a szívemhez Sadie-k történetét olvasva, így némileg tartottam ettől a kötettől, de most már belátom, hogy nem kellett volna. Ugyanakkor azt muszáj leszögeznem, hogy bármennyire is odáig voltam egyes részeiért, azért ez a könyv távolról sem hibátlan. Ez számomra egy dolog kapcsán lett igazán nyilvánvaló, ez pedig az, hogy az írónő vagy nem tudja kezelni a saját karaktereit, vagy annyira görcsösen akar egy egyébként teljesen felesleges csavart belevinni a regényébe, hogy attól az embernek feláll a hátán a szőr, mivel az egyébként határozottnak beállított Marcus Hardy-ból hajlamos hisztis, picsogó kislányt kreálni, ami azért lássuk be, komoly teljesítmény... Még akkor is, ha ez némi aggodalomra adhat okot a folytatásokkal kapcsolatban. A vicces azonban mégis az, hogy nem ő verte ki nálam leginkább a biztosítékot, hanem Marcus lakótársa, Cage. Azt, hogy vele mi bajom van, csak azért merem itt most leírni, mert kiderül gyakorlatilag a könyv elején, plusz benne van a fülszövegben is. Tehát, Cage, miközben épp ki tudja, milyen csaj ágyából mászik ki éppen, közli Marcusszal, hogy Willow-ot ő fogja feleségül venni. Mi van?! Azért ez egy olyan mentalitás, amiért nekem kedvem lett volna ott helyben agyoncsapni a srácot... De ez én vagyok. Lehet, hogy más szerint ez aranyos, szerintem inkább idegörlő hozzáállás. Ettől függetlenül érthető, miért kap majd a karaktere egy saját könyvet - ami egyébként a Sea Breeze harmadik része lesz, és mellesleg, ha minden igaz, előbb-utóbb film is készül majd belőle, legalábbis a filmes jogokat már megvették :) -, de nekem egyelőre biztosan nem lesz a kedvenc férfi karakterem. Ahhoz valami nagyon komoly teljesítményt kell majd nyújtania karakterfejlődés szempontjából, mert eddig minden, csak nem megnyerő a pasi.
Ami számomra elvitte a könyvet a hátán, az Willow... egyszerűsége. És ezt most ne úgy értsétek, hogy buta, mint egy darab tégla, hanem annyira kedves, aranyos, egyszerűen ártatlan a karaktere, hogy azt meg lehet zabálni - ezt már az is bizonyítja, hogy ő egyáltalán nem veszi komolyan Cage hülyeségét, hanem barátként kezeli a fiút -. Színt visz a könyvbe, és nem drámázik annyit, mint az előző részben Sadie. Nem, itt kétségtelenül a pasi a dramaqueen, ami valakinek vagy tetszik, vagy nem. Még egy dolog: Larissa, Low unokahúga elképesztően aranyos, míg az anyja egy csapnivaló idióta, na, neki nyugodtan lehet hozni a téglát, higgyétek el nekem, meg fogja érdemelni.
Összességében: attól, hogy a történet egy ponton kissé félresiklik Glines - szerintem ügyetlensége miatt, mintha egyes lépéseket nem gondolt volna át alaposan -, mégis méltó folytatása az előző résznek, hiszen ami abban jó volt, az itt is az. A stílus remekül illik a könnyed hangvételű cselekményhez, még ha a drámát nem is kezeli olyan jól. Nem nagyon van benne humor, mert az egészet kétségtelenül a főszereplők közötti romantika, és Cage hülyesége teszi teljessé, de nem is hiányzik belőle, igazából. Kellemes nyári kikapcsolódásnak egyszerűen tökéletes. Érezhető, hogy az írónő szereti a sorozatot, ezért én nem adom fel, kíváncsian várom, mit hoz ki a folytatásokból. :)
Ami számomra elvitte a könyvet a hátán, az Willow... egyszerűsége. És ezt most ne úgy értsétek, hogy buta, mint egy darab tégla, hanem annyira kedves, aranyos, egyszerűen ártatlan a karaktere, hogy azt meg lehet zabálni - ezt már az is bizonyítja, hogy ő egyáltalán nem veszi komolyan Cage hülyeségét, hanem barátként kezeli a fiút -. Színt visz a könyvbe, és nem drámázik annyit, mint az előző részben Sadie. Nem, itt kétségtelenül a pasi a dramaqueen, ami valakinek vagy tetszik, vagy nem. Még egy dolog: Larissa, Low unokahúga elképesztően aranyos, míg az anyja egy csapnivaló idióta, na, neki nyugodtan lehet hozni a téglát, higgyétek el nekem, meg fogja érdemelni.
Összességében: attól, hogy a történet egy ponton kissé félresiklik Glines - szerintem ügyetlensége miatt, mintha egyes lépéseket nem gondolt volna át alaposan -, mégis méltó folytatása az előző résznek, hiszen ami abban jó volt, az itt is az. A stílus remekül illik a könnyed hangvételű cselekményhez, még ha a drámát nem is kezeli olyan jól. Nem nagyon van benne humor, mert az egészet kétségtelenül a főszereplők közötti romantika, és Cage hülyesége teszi teljessé, de nem is hiányzik belőle, igazából. Kellemes nyári kikapcsolódásnak egyszerűen tökéletes. Érezhető, hogy az írónő szereti a sorozatot, ezért én nem adom fel, kíváncsian várom, mit hoz ki a folytatásokból. :)
Kedvenc karakter(ek): Willow, Larissa
Gyűlölt karakter(ek): Marcus apja
Pont: 10/8
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította:
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám:
Sorozat: Sea Breeze (#2)
Résztvevő blogok listája:
10/06 Angelika blogja
10/07 Zakkant olvas
10/08 Deszy könyvajánlója
10/09 CBooks
10/10 Kelly & Lupi olvas
10/11 Kristina blogja
Nyereményjáték:
A női főszereplő, Low életében fontos szerepet játszanak a zenekaros pólók. A te feladatod az lesz, hogy a bejegyzések végén elrejtett zenekaros pólókat felismerd. A dolgod egy kicsit megnehezítettük, mert az együttesek nevét letakartuk.
Ha ügyesen eltaláljátok, hogy melyik póló melyik zenekarhoz tartozik és beírjátok a Rafflecopter dobozba, akkor a turné végén esélyetek van megnyerni Abbli Glines Te vagy nekem a tűz című regényét. Játékra fel!
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése