Miért: Megtetszett a fülszövege.
Tartalom: A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.
Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására.
Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon. (Libri)
Vélemény: Azt sajnos nem tudom, a többiek mit emeltek ki elsősorban a bejegyzéseikben, de az biztos, hogy én nem az LMBT-szálra fogom helyezni a hangsúlyt. Nem azért, mert nem szeretném az ilyen történeteket - aki esetleg régebb óta követi a blogot, tudhatja, hogy írtam már ebben a témában írt regényekről -, hanem amiatt, mert szerintem itt távolról sem ezen van a hangsúly. Jandy Nelson könyve sokkal inkább szól egy ikerpár életéről, egy tragédiát megelőző, majd az azt követő időszakban.
A narratíva megoldása szerintem bravúros, bár eleinte nagyon szokatlan volt a számomra. Noah meséli el a múltat, míg a jelen eseményeit Jude szemüvegén keresztül láthatjuk... És mivel a két karakter teljesen máshogy fogalmaz. Ugyanakkor van egy erős egyezés az ikerpár között, ez pedig a tény, hogy mindketten vérbeli művészlelkek. Egyikük a festészetnek, másikuk a szobrászatnak él, és ez ad egy nagyon érdekes ízt az egész történetnek. Az időrend váltakozása miatt pedig élvezetes látni, miben változik meg a jelen a múlthoz viszonyítva, amikor még azt érezzük, hogy minden a legnagyobb rendben van a családjukkal és a kettejük kapcsolatával is.
Noah nagyon érzékeny, és éppen ezért bármi is történik vele, az nagyon mély nyomot hagy a személyiségén, amit nyilván a környezete is megérez. A hozzá kapcsolódó, már fentebb említett LMBT-szál szerintem jól ki lett találva, bár az tény, hogy elképesztően lassan jutunk el odáig, hogy tényleg történjen valami. Az én szememben ez nem vont le semmit a történet értékéből, sőt, éppen ellenkezőleg. Ettől függetlenül, például Brian karakterét nem igazán tudtam megkedvelni, talán éppen amiatt, mert relatíve keveset szerepel hús-vér valójában, így nem sokat tudhatunk meg róla olvasás közben.
Ezzel szemben Jude bizonyos értelemben az az igazi belevaló lány, aki nem fél egyedül megállni a saját lábán. Nagyon határozott, ugyanakkor gondoskodó jellem, ami azonban nem mutatkozik meg azonnal.
Ezzel szemben Jude bizonyos értelemben az az igazi belevaló lány, aki nem fél egyedül megállni a saját lábán. Nagyon határozott, ugyanakkor gondoskodó jellem, ami azonban nem mutatkozik meg azonnal.
A cselekmény nagyon lassan bontakozik ki a szemünk előtt, ami akár egyeseket arra ösztökélhetne, hogy hagyják félbe a könyvet, de én azt tanácsolnám, hogy ne tegyék. Megéri a kissé leülős részeket is elolvasni, mert azok is nagyon élvezetesen vannak megírva. Ez az másik legnagyobb erőssége Nelsonn-ak, hogy a legkevésbé érdekfeszítő részeket is meg tudja tölteni olyan érzelmekkel, hogy muszáj figyelnünk rá.
Számomra az egyik legemlékezetesebb ebben a könyvben, az az, hogy gyakorlatilag néhány snittből áll az egész, amelyek egyenként igencsak hosszúak, de azt hiszem, ez kellett ebben a könyvben, ugyanis éppen ez a hosszúság idézi elő azt, hogy van időnk hozzászokni a két főszereplő, egymástól teljesen eltérő világlátásához.
Nincsen sok karakter a könyvben, de szerintem nincs is rá szükség, ugyanis Noah és Jude teljes mértékben elviszik a showt úgymond. Mindkettejük helyzete teljesen átérezhető, és megérhető. Rövid, ám velős történet, olyan mély érzelmekkel, amelyeket én személy szerint már régen nem láttam YA-regényekben.
Számomra az egyik legemlékezetesebb ebben a könyvben, az az, hogy gyakorlatilag néhány snittből áll az egész, amelyek egyenként igencsak hosszúak, de azt hiszem, ez kellett ebben a könyvben, ugyanis éppen ez a hosszúság idézi elő azt, hogy van időnk hozzászokni a két főszereplő, egymástól teljesen eltérő világlátásához.
Nincsen sok karakter a könyvben, de szerintem nincs is rá szükség, ugyanis Noah és Jude teljes mértékben elviszik a showt úgymond. Mindkettejük helyzete teljesen átérezhető, és megérhető. Rövid, ám velős történet, olyan mély érzelmekkel, amelyeket én személy szerint már régen nem láttam YA-regényekben.
Kedvenc karakter(ek): Noah, Jude
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10
Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 428
Sorozat: -
Résztvevő blogok listája:
10.24. - CBooks
Nyereményjáték:
A blogturné valamennyi állomásán egy-egy olyan művészeti alkotás képét találjátok, amelyek szerepeltek a könyv lapjain. A megfejtésben a készítők neveit várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése