Blogturné #26 - A. Meredith Walters: Utánad a sötétbe

Miért: A Goodreads ajánlotta.

Bevezető: Október 14 - 30 között kilenc blogger mutatja be nektek A. Meredith Walters: Find You in the Dark - Utánad a sötétben című regényét, Maggie és Clay szívszorító történetét. Az értékelések mellett egy rendhagyó extrával készültünk és persze lesz játék is, ahol 3 példányt nyerhettek a könyvből.

Tartalom: Maggie Young maga volt a hétköznapiság. Átlagos barátok, átlagos szülők, átlagos eredmények… hétköznapi élet.

Aztán jött A Fiú.

Clayton Reed a múltja elől menekült, démonjaival a nyomában, amik bármikor leteríthetik. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra.

Aztán jött A Lány.

Maggie abban hitt, hogy a szerelmük majd mindent túlél. Clay abban, hogy csak a lány kell, és minden helyrejön zavaros életében. Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen. De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben. Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Az már az egyszer biztos, hogy imádtam ezt a könyvet. Ennek ellenére, nem tudom nektek megmondani, mi fogott meg leginkább ebben a történetben. Annyira sok apró dolog van benne, amit fel tudnék sorolni, hogy talán nem is tudnék egyetlen egy vonást kiemelni, ami emlékezetes maradt volt a számomra.Számomra feltétlenül emlékezetes marad az a magával ragadó, kissé melankolikus hangulat, ami a regény elejét jellemzi. Az biztos, hogy Walters nagyon ért hozzá, hogy miként kell megteremteni egy olyan légkört, ami, még ha nem is kimondottan kellemes - mert a regény folyamán erre nem egy példát látni -, mégis magával viszi az olvasót, és éppen ezért képtelenség letenni.

Ezzel most alighanem mindenkit meg fogok lepni, de engem Clayton és Maggie kapcsolatának kezdete erősen emlékeztetett az Alkonyat-szériára - aminek sosem voltam rajongója -, de azt mindenféleképpen le kell szögeznem ezzel kapcsolatban, hogy számomra itt ez sokkal jobban működött.Még akkor is, ha a karakterekben itt is találtam nem egy kivetnivalót. Kezdjük ott, hogy mint minden regényben, a két főhősünk találkozása megváltoztatja az egyikük - általában a lány életét -. Természetesen, ez itt sincs másként: minél közelebb kerül egymáshoz Maggie és Clayton, az előbbi annál inkább kifordul magából, teljesen alárendeli magát a fiú akaratának, aki lényegében visszaél az állítólagos barátnője bizalmával, ráadásul nem is egy alkalommal. Ezt pedig egyszerűen borzasztó végignézni, ahogy egy alapvetően tisztelettudó, jól nevelt lány egy önző, csak a saját érdekeit néző ronccsá válik, aki tudja, hogy nagyon rossz irányba halad, mégis ezer örömmel veti magát a veszély karjaiba. Ezáltal pedig egy remek elrettentő példa lesz, egyébként.
Félreértés ne essék, Clayton helyzete is megérthető, hiszen a mentális problémáit képtelenség figyelnem kívül hagyni, lévén mindig ott vannak - az, ahogyan Walters bemutatja ennek feszélyező hatását, nekem nagyon-nagyon tetszett -. Ennek ellenére döbbenet, hogy mennyire nem veszi észre magát. Bizonygatja, hogy annyira szereti Maggie-t, hogy bármit megtenne érte, de ami a legfontosabb lenne, hogy küzdjön a betegség ellen, és segítséget kérjen... Na arra a legkevésbé sem hajlandó. Ettől az egoizmusától pedig egyenesen rosszul voltam.
A cselekmény, akárcsak Clayton Reed, teljesen kiszámíthatatlan, rengeteg meglepetés van benne. Az írónő mindig elhiteti velünk, hogy vele együtt gondolkodunk, ugyanazokra a következtetésekre jutunk, és mégis képes átverni minket. Aki szereti az ilyesmit, alighanem imádni fogja ezt a könyvet.
Viszont arról nem tudok megfeledkezni, hogy a mellékszereplők egyenesen pocsékul sikerültek. Az a rengeteg felesleges hiszti, amit Rachel és Daniel, a két állítólagos legjobb barát leművelt, bennem többször is azt a hatást keltette, hogy kedvem lett volna kiugrani az ablakon. És mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy megéri elolvasni ezt a könyvet, mert a maga furcsaságaival, visszásságaival igencsak emlékezetes maradhat mindenki számára, aki csak veszi a fáradtságot, hogy a kezébe vegye.

Mint azt már tapasztalhattátok, minden blogon találhattok három-három dalt, amik szerintünk illenek a könyvhöz. Nos, én két Skillet és egy Three Days Grace számot hoztam nektek a mai bejegyzésben, amik szerintem elsősorban Claytonra, illetve a Maggie-vel való kapcsolatára illenek.

1. Skillet: Salvation

I feel you keeping me alive
You are my salvation
Touch you, taste you, feel you here
Oh oh, yeah yeah
I feel you keeping me alive
You are my salvation
Hold me, heal me, keep me near
Oh oh, yeah yeah

2. Skillet: Monster

I feel it deep within,
It's just beneath the skin
I must confess that I feel like a monster
I hate what I've become
The nightmare's just begun
I must confess that I feel like a monster

3. Three Days Grace: I am Machine

I am machine
I never sleep
I keep my eyes wide open
I am machine
A part of me
Wishes I could just feel something

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Mr. és Mrs. Reed
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Somogyi Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: Find You in the Dark (#1)

Résztvevő blogok listája:

10.14. - Angelika blogja
10.16. - Kristina blogja
10.18. - Deszy könyvajánlója
10.20. - Kelly & Lupi olvas 
10.22. - Könyvszeretet
10.24. - Nem harap a...
10.26. - Dreamworld
10.28. - CBooks
10.30. - Media Addict

Nyereményjáték:

Mert az első szerelem a legnagyobb...

Nem minden esetben persze, de lévén van bennük valami utánozhatatlanul megkapó, nagyon kedvelt téma a tűzen-vízen át kitartó első nagy szerelem. A regényekben… és a mozivásznon is. Mostani játékunkban ez utóbbiakat szeretnénk kicsit feleleveníteni. Ahhoz, hogy a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három könyv egyikét megnyerhessétek, ki kell találnotok, hogy mely filmből származó jelenetet idéz fel a bejegyzésekben közreadott fénykép.

Tehát: kilenc turné állomás, kilenc filmcím, kilencszeres esély a nyereményre.

(Figyelem! A Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtést. A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.) 

a Rafflecopter giveaway

Holly Black: A fehér macska

Miért: Egy barátnőm ajánlotta.

Tartalom: Cassel átoktevők családjából származik, akiknek hatalmukban áll, hogy kezük legkisebb érintésével megváltoztassák valaki érzéseit, az emlékeit, a szerencséjét. Mivel az átoktevés törvényellenes, ők mindannyian gengszterek vagy szélhámosok. Kivéve Casselt. Az ő érintése nem varázslatos, úgyhogy ő kívülálló, az egyenes srác egy görbe úton járó családban. Mindössze egyetlen apróságot kell elnézni neki, hogy három évvel ezelőtt meggyilkolta a legjobb barátját, Lilát.

Az azóta eltelt idő alatt Cassel, beleolvadva a tömegbe, gondosan felépítette a normalitás látszatát. Ám a látszat bomlásnak indul, amikor Cassel egy szörnyű álomtól űzve, amiben egy fehér macska akar neki valamit mondani, egyik éjszaka elkezd alvajárni. Más, felkavaró dolgot is észrevesz, két bátyjának furcsa viselkedését is beleértve. Titkolnak előle valamit, amiből egy rejtélyes történet bontakozik ki. Ahogy Cassel elkezdi gyanítani, hogy részese egy óriási csalásnak, azt is szeretné megtudni, valójában mi történt Lilával. Az is lehet, hogy még mindig életben van? Hogy ezt kinyomozza, Casselnek túl kell járnia az összes körülötte lévő szélhámos eszén. (Kömyvmolyképző)

Vélemény: Lassan meg kéne tanulnom, hogy nem toronymagas elvárásokkal kellene nekiállnom egy könyvnek. Mivel az egyik legjobb barátnőm, úgy két-három évvel ezelőtt valósággal ódákat zengett erről a regényről, amikor végül sort tudtam rá keríteni, azzal a tudattal kezdtem el olvasni, hogy nekem ez egészen biztosan tetszeni fog. Hiszen egy olyan személy ajánlására kezdtem el olvasni, akivel közel azonos az ízlésünk, meg ehhez hasonlók, ráadásul már a fülszöveg is igencsak ígéretesnek tűnt a számomra... Mégis, azt kell mondanom, hogy Holly Black Fehér macskájával kapcsolatban sikerült egy igencsak méretes bakot lőnöm. Nekem távolról sem tetszett annyira, mint hittem. Tehát a tanulság: még, ha valaki olyan ajánlja is a könyvet, akinek nagyon adtok a véleményére, ne legyetek benne száz százalékig biztosak, hogy ti is szeretni fogjátok. Igaz, az ilyen tapasztalat tanulópénznek sem utolsó.

Kezdjük ott, hogy Black stílusa nekem valahogy nagyon nem jött be. Félreértés ne essék, soha, semmi bajom nem volt azzal, ha egy írónő férfi szemszöget hoz, de ez most valahogy egyáltalán nem működött nálam. Valahogy annyira érződött a szövegen, hogy egy hölgy írta, hogy az rám már-már kizökkentően hatott, pedig ilyesmi nem igen szokott velem előfordulni. Mindvégig olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Cassel sem igazán tudná, kiféle, miféle ő valójában, és itt most nem arra gondolok, hogy egy átokvető család leszármazottja, aki, ennek ellenére, úgy tűnik, képességek nélkül jött a világra. Black valahogy nem tudta számomra hitelesen átadni a fiú gondolatait és érzéseit. A fogalmazás néhol pongyolának tűnt, ami szintén nem éppen pozitív irányba billentette nálam a mérleg nyelvét. 

A világfelépítés, bár alapvetően pofonegyszerű, valahogy mégis zavarosan jön át a könyv lapjairól. Eleinte például egyáltalán nem volt egyértelmű, miért hord mindenki kesztyűt, sőt, továbbmegyek, még az sem, hogy vajon tényleg mindig mindenki kesztyűt visel - elkerülve ezzel az esetleges bonyodalmakat, ha egy átokvetővel találkoznának -, vagy ez csak az iskolának - ahova Cassel jár -egy komoly nünükéje. Hol pozitív, hol abszolút negatív értelemben jelenik meg ez az átokvetők téma, mintha a társadalom maga se nagyon tudná, miként viszonyuljon ehhez a fajtához. Hiszen, hiába tiltják törvényekkel, megállítani akkor sem képesek a jelenséget, és így ez egy nagyon furcsa módon integrálódik a mindennapi életbe. 
Tény és való, hogy a regény közepe táján végre beindul a cselekmény, sőt, azt is elismerem, hogy bizonyos jelenetek izgalmasra és érdekesre sikerültek, mégis, az én szememben ezek a körülmények sem tudták megmenteni ezt a könyvet. Mégis, egy aprócska pozitívum csak eszembe jutott így a végére: Cassel és a testvérei - Barron és Philip - között egy olyan szövevényes kapcsolati háló jön létre, ami bizonyos szempontból újraértelmezi a testvéri kapcsolatok fogalmát. Alighanem itt található a legtöbb meglepő, és kiszámíthatatlannak szánt csavar.
Ugyanakkor, mint azt a kedvenc karaktereket tárgyaló résznél láthattátok, számomra nem a főszereplőink valamelyike volt a legszimpatikusabb, hanem Maura, Philip felesége. Nehéz lenne megfogalmaznom, vajon miért éreztem így vele kapcsolatban, de talán azért, mert kis felvillanások erejéig láthatjuk, hogyan bánik vele átokvető férje,  és ember legyen a talpán, aki nem sajnálja meg ezek után. Én például képtelen voltam elmenni mellette.
Nagyon bízom benne, hogy a következő rész már jobban sikerül majd, hiszen rövidesen azt is elkezdem majd. Eddig azt hallottam, hogy valóban jobb, de ezt már csak akkor fogom elhinni, ha magam is megtapasztalom. :)

Kedvenc karakter(ek): Maura
Gyűlölt karakter(ek): Philip
Pont: 4/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Kovács Krisztina
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 304
Sorozat: Curse Workers (#1)

Blogturné #25 - Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Miért: Szeretem a történelmi témájú regényeket.

Bevezető: Igazi különlegességet jelentetett meg szeptember 18-án a Scolar Kiadó, melyben az első világháború Amerikáját ismerhetjük meg jobban. A Fekete madarak árnyékában az 1918-as spanyol-nátha idején játszódik, főszereplője egy különleges névvel megáldott lány. A 16 éves Mary Shelley Black akarva akaratlanul belekerül egy spirituális közegbe, ahol hátborzongató dolgok kezdenek történni. Fura szellemalakok jelennek meg az előhívott fotókon, és a lánynak úgy tűnik mindehhez sok köze van.

A misztikus és sprituális félelmektől terhes levegőben egy szerelem is kibontakozik, ám a tömegeket elpusztító nátha járvány és a háború kilátástalansága sok aggódásra ad okot. Mary Shelley megpróbál rájönni mit akar a szellemalak tőle, és mi zajlik a háttérben. A Scolar Kiadótól most megnyerheted ezt a különleges hangulatú regényt, csak követned kell a fekete madarakat. Készülj a misztikumra és vedd elő a spirituális látásodat. Szükséged lesz rá!

 

Tartalom: 1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…(Scolar)

Vélemény: Ha valaki szereti a történelmi témákkal foglalkozó regényeket - különös tekintettel az első világháborúra -, akkor feltétlenül esélyt kell adnia ennek a könyvnek. ugyanis Véleményem szerint egy remek korképet ad, függetlenül attól, hogy mint azt a fülszövegben is olvashattátok Winters beleépített egy misztikus szálat Stephen Embers kapcsán. Ám, ha ezt kihúzzuk, akkor könnyedén bepillantást nyerhetünk a spanyolnáthától sújtott Egyesült Államokban élő emberek mindennapjaiba, aminek, természetesen részét képezte a spiritualitás is.Ez, ha belegondolunk, nem meglepő. Egy súlyos járvány folyamatosan tizedeli a lakosságot, szinte elképesztő gyorsasággal... Nem is csoda, hogy sokan a spiritualitásban találják meg a vigaszt egy olyan korban, amikor mindenki gézmaszkokon keresztül látja a világot, és naponta szembesül, nem csak a betegség, de a háború borzalmaival egyaránt. Ráadásul, abban a hitben élve, hogy a hagymafélék segíthetek a spanyolnátha megelőzésében, mindenki állandó jelleggel hagymalevest eszik, fokhagymából készült rágót rág - ez szerintem finoman szólva is undorító lehetett -, és az elvesztett szerettei után sír, ami persze nem is csoda. Sok szempontból Mary Shelley sem kivétel ebből a szempontból, bár ő eleinte igencsak szkeptikusan áll nem csak a szellemfotózáshoz, hanem egyáltalán a túlvilág létezéséhez is. Számomra éppen ezért volt érdekes, ahogyan próbálja megérteni a szellemfotózás mibenlétét, és annak valóságalapját, vagy az átverés mikéntjének módját. Noha távolról sem egy gyerekeknek való könyvről beszélünk - többször is érzékletes leírásokkal találkozhatunk az utcákat borító hullahegyekkel kapcsolatban... Belegondolva, kész csoda, hogy más járvány nem ütötte fel a fejét San Diegoban, ahol a történet játszódik. De, ami a lényeg: találhatunk néhány fényképet is a könyvben, amik korabeli szellemfotókat mutatnak be. Némelyik megdöbbentően igazinak tűnik, mígnem az ember utána nem olvas, hogy miként is készítették ezeket a fényképeket a szemfüles, magukat spiritiszta fényképésznek nevező csalók, akik drága pénzeket akasztottak le a gyászoló tömegekről. Julius Emberst, Stephen bátyját például ezért utáltam meg már a regény kezdetekor. Egyszerűen az első pillanattól kezdve lerítt róla, hogy nem más, mint egy aljas csaló - bár tény, arról nem szól a fáma, hogy volt-e egyáltalán olyan szellemfotós, aki nem hamisított képeket készített, hogy ez vajon lehetséges lehetett-e 1918-ban, azt mindenki döntse el maga, vagy kutasson utána, ha a lehetőségei engedik, szerintem ez egy kimondottan érdekes téma, amiben érdemes lenne egyszer elmerülni -.

Mary Shelley és az őt befogadó nagynénje, Eva története is képes lekötni az olvasót, de szerintem a háborúval és a járvánnyal kapcsolatos részek tagadhatatlanul a legérdekesebbek, mert képese hozzánk közel hozni egy régen letűnt korszakot. Gondolatok bele, idén már száz éve, hogy kitört az I. világháború. Kétségtelen, hogy Stephen felbukkanása, tehát a regény már-már fantasy szála az, ami felpörgeti az eseményeket, de ettől függetlenül én azt mondom, nem az a legerősebb része. A karakterei kétségkívül emberiek, mégis a borzalmak azok, amire felkapjuk a fejünket, ha ezt a könyvet olvassuk. Megterhelő olvasmány, a szó jó értelmében, ami képes új gondolatokat ébreszteni bennünk, ha engedünk a varázsának. Jóllehet, Cat Winters többi könyvéhez még nem volt szerencsém, a Fekete madarak árnyékában után én bátran ajánlom őket mindenkinek. Szinte biztos vagyok benne, hogy megéri a regényeit kézbe venni, mert már ez az egy is felejthetetlen élményt nyújt. Még akkor is, ha a kritikámban nem sok mindent tudtam spoiler nélkül kiemelni...

Kedvenc karakter(ek): Mary Shelley Black

Gyűlölt karakterek: Julius Embers

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Simonyi Ágnes

Kiadta: Scolar Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 304

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája: 

10.01. Zakkant olvas
10.03. Deszy Könyvajánlója
10.06. Always Love a Wild Book
10.09. Könyvszeretet
10.11. CBooks
10 13. Dreamworld
10.15. Nem harap a... blog

Nyereményjáték:  

A regényben visszatérő motívumként szerepelnek az anagrammák. Mary Shelley Black szerelme, Stephen ezek segítségével vezeti el a lányt egy csomaghoz. Az anagramma egyfajta szójáték, amit a megadott betűk összes felhasználásával új és értelmes szavak rakhatók ki.

A te feladatod az lesz, hogy az állomásokon található anagrammák segítségével egy a könyvhöz kapcsolódó kifejezést tegyél ki. Ha helyesen rendezed a betűket megnyerheted a  Scolar Kiadó által felajánlott  3 db Fekete madarak árnyékában című könyvet. Nézz a szavak mögé és hajrá!

Ne feledd! A Kiadó csak magyarországi címre postázza a nyereménykönyvet. 72 órán belül, ha nyertél a Blogturné csapata felveszi veled a kapcsolatot, ha nem válaszolsz a nyereményértesítő mailre, új nyertest sorsolunk.

 
A mai anagramma: hatnapos lány (gondoljatok a könyv egyik központi témájára)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #24 - Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár

Miért: Már régóta szerettem volna német Young-Adult könyveket olvasni. 

Bevezető: Carina Bartsch első regényét, ami Cseresznyepiros nyár címet viseli a Maxim Kiadó jóvoltából már ez év októberétől kapható a boltokban. De még előtte egy kis ízelítő és kedvcsináló blogturné indul a Blogturné Klub 7 bloggere által, ahol megismerhetitek a bloggerek véleményeit, a könyvhöz kapcsolódó érdekességeket és egy nyereményjátékot is találtok, melynek nyereménye 3 pld a Cseresznyepiros nyár c könyvből.

Tartalom: Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek? (Maxim)

Vélemény: Amikor elkezdtem ezt a könyvet, komolyan megijedtem, hogy nem fog nekem tetszeni, ugyanis számomra rendkívül szokatlan írói stílusa van a könyvnek. Ez azonban nem abból ered, hogy maga a történet lenne rossz, hanem sokkal inkább abból, hogy a fordítás német nyelvből készült, amit sokkal nehezebb a magyar nyelv gördülékenységének megfelelően lefordítani, így sokszor olyan érzésünk támadhat, hogy a cselekmény darabos, holott szó sincs erről, mindössze hozzászoktunk az angol nyelvű regények fordításához, amiket sokkal könnyebb átültetni magyarra, mint a németet. Ha valaki tanulta már a germán nyelvet - nekem kilenc évig volt hozzá szerencsém - pontosan tudhatja, miről is beszélek.
Ám nem ez volt az egyetlen dolog, ami miatt tartottam Bartsch regényétől. Eleinte annyira furcsa volt Emely kis kommentárjait olvasni, hogy azt hittem, emiatt istentelenül lehúzom majd a történetet. Mígnem rájöttem, hogy nem azért zavarnak ezek a kis kiszólások, mert rosszak lennének, hanem mert kísértetiesen emlékeztetnek saját magamra. Emely-hez hasonlóan nekem is fekete, kissé önironizáló humorom van, és ezt külső szemlélőként viszontlátni egy könyv lapjain kissé zavarbaejtő érzés volt. Azonban, mihelyst sikerült túltennem magam ezen a problémán, már képes voltam a történetre figyelni, amiről el kell mondanom, hogy a humorának köszönheti a nálam elért hatalmas sikerét.
Elyas és Emely párbeszédei rendkívül pattogósak, ami képes felderíteni az embert olvasás közben. Noha már kismilliószor láthattunk efféle love-hate kapcsolatokat kibontakozni, amiben talán Bartsch könyve képes újat hozni, az az, hogy mindezt drámai felhang nélkül teszi. Sokkal inkább a kettejük közötti kémia dominál, na meg a tény, hogy jól kiegészítik egymást. Hogy ez minek köszönhető? Véleményem szerint Elyas kissé kettős jellemének. Mert bármennyire is bunkó - ez a kép elsősorban az esetleges nőügyei miatt alakul ki róla, ami nyilván nem véletlen -, mégis, ha az ember kissé az álcája mögé néz, láthatja, hogy még mindig az a kedves, vidéki fiú, akinek aranyból van a szíve, még, ha ezt olykor nehéz is elhinni.
A két főszereplőnk mellett akad még egy nagyon érdekes karakter a regényben, aki nem más, mint Luca. A fiúnak megtetszett Emely, ám nem mer közeledni felé személyesen, így csak e-maileken keresztül követhetjük figyelemmel, ahogyan a kapcsolatuk szépen lassan formálódik. Persze felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon egy ilyen, csupán az interneten keresztül kialakuló kapcsolatnak lehet-e értelme személyes találkozó nélkül... De azt hiszem, erre a kérdésre már csak a második részben fogunk választ kapni. Engem személy szerint ez a megoldás kissé az Easy-re emlékeztet, azt azonban szinte biztosra veszem, hogy a Luca személyét rejtély megoldása köszönőviszonyban sem lesz Webberével. Függetlenül attól, hogy nem értek egyet a fiú közeledésének módszerével, azt sem tudom mondani, hogy nem lenne számomra szimpatikus, mindenesetre kíváncsian várom, hogy ebből a "háromszögből" mi fog kisülni a Türkizzöld télben.
Berlin, mint helyszín szintén egy érdekes és új színezetet ad a könyvnek. Szerintem kimondottan üdítő színfolt a rengeteg amerikai kisvárosi helyszín után, hiszen egy európai nagyvárosról beszélünk, ami sokban hasonlít Budapesthez, így egyfajta ismerős érzéssel tölti el az embert - főleg, ha már volt szerencséje turistaként bebarangolni a német fővárost -. Szerintem emiatt is érdekes lehet a magyar olvasók számára, és ki tudja, talán az utazáshoz is meghozhatja a kedveteket, hogy egyszer ellátogassatok oda.

A kritikám végén a külföldi borítókról is szólnék néhány szót. Mint láthatjátok, a magyar kiadás az eredeti német borítóképet vette alapul, persze bizonyos változtatással - lásd a férfi cover modellt -. Véleményem szerint az eredeti fiú sokkal jobban illik Elyashoz, bár kétségtelen, hogy a benne rejlő rosszfiús beütést sokkal jobban érzékelteti a Maxim kiadó megoldása. Mindent egybevetve azonban, azt kell mondanom, hogy nekem például az angol megoldás tetszik inkább... Talán azért mert ez a visszafogottság sokkal jobban jellemzi ezt a könyvet, függetlenül attól, hogy Emely-nél harsányabb női karakterrel ritkán találkozhatunk.

Kedvenc karakter(ek): Emely, Elias
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 460
Sorozat: Kirschroter Sommer (#1)

Résztvevő blogok listája:

Október 2 - Deszy könyvajánlója

Október 4 - MFKata gondolatai

Október 6 - Kelly Lupi olvas

Október 8 - CBooks

Október 10 - Nem harap a...

Október 12 - Könyvszeretet

Október 14 - Dreamworld

Nyereményjáték: 

A történet szinte teljes egészében Berlinben játszódik. Arra gondoltunk, hogy ismerjük meg a várost jobban egy játék keretein belül, ahol a feladat felismerni a képen látható berlini nevezetességet. Természetesen nyeremény is vár rátok, mégpedig 3 pld Cseresznyepiros nyár kerül sorsolásra!!!

A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk.

Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.

a Rafflecopter giveaway