CBooks: Blogturné #12 - Kevin Hearne: Elkalapálva

Miért: Bírom Atticust.

Tartalom: A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Kevin Hearne Hammered - Elkalapálva című regénye, a Vas Druida krónikái sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub három druida tanítványa egy blogturné keretein belül bemutatja Atticus izgalmas kalandját, mely ezúttal egészen Asgardig nyúlik!

2014. július 14-től minden harmadnap, vagyis a Hold, Thor és a Nap napján egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

A norvég mennydörgésisten rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő ugyanis életek ezreit tette tönkre, és ugyanennyi ártatlannal végzett. A viking vámpír, Leif Helgarson több évszázad után elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon rajta, de a norvég lidércnyomásba csak barátja, Atticus O'Sullivan, az utolsó druida segítségével juthat el. Atticus első számú túlélési stratégiája a következő volt: a lehető legnagyobb ívben kerüld el a villámokat dobáló ürgét!. De Atticus hazai pályáján sem túl rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a magukat Isten Kalapácsainak nevező orosz démonvadászok pedig egyre többen lesznek. Atticus és Leif egy vérfarkas társaságában minden figyelmeztetés és várható következmény ellenére elindulnak Asgardba, a norvég panteon síkjára, ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval, egy orosz mennydörgésistennel és egy kínai vándorral. És megindul a felejthetetlen harc a valkűrök, a feldühödött istenek és a mennydörgésisten ellen. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Már megszoktam, hogy Atticus történetében rengeteg szálon fut a cselekmény, ezért most meglepve tapasztaltam, hogy ezúttal sokkal célirányosabban zajlott a cselekmény. Nem volt annyi utalgatás később várható eseményekre, vagy ehhez hasonlókra, inkább Thor és Leif konfliktusa állt a középpontban, persze elsősorban a druida szemszögéből bemutatva - ez szerintem egy különösen érdekes ízt adott ennek az egész történetnek.

A humora még mindig zseniális, rengeteget nevettem olvasás közben. Ezt pedig nem csak a már sokat emlegetett főszereplőnknek köszönhető, hanem a mellékszereplőknek is. Ezek közül az egyik kedvencem Rattatosk volt, ami egy mókus. Annak mondjuk hatalmas, de akkor is, csak egy mókus. Mégis, annyira szerethető, vicces és aranyos karakter volt, hogy egy igazi kis színfoltot jelentett a regény elején, ami, a vicces beszólások ellenére, sokkal komolyabb hangvételű volt egyébként, mint az előző két rész. Számomra ez abszolút pozitívum, ugyanis arról tanúskodik, hogy nem csak a poénok miatt olvastathatja magát egy olyan környezetben játszódó könyv, mint az Elkalapálva, hanem azért is, mert tud mondani valamit az olvasójának.

A múltkor megemlítettem Szűz Mária rövid intermezzoját az Elátkozva című kötetben, így most, értelemszerűen nem tudok elmenni a fia, Jézus megjelenése mellett sem. Egyenesen rajongtam azért, hogy a Megváltó egy afroamerikai fickó képében jelent meg a földön, mert ezzel is azt támasztotta alá, hogy az a bizonyos XIX-XX. században elterjedt képi ábrázolás, ami egy szőke hajú és kék szemű férfi képében jeleníti meg őt, az nem felel meg a valóságnak. A fehér ember szemével remek marketingfogás - bocsánat, de erre nem tudok jobb kifejezesét mondani per pillanat -, azonban nem reális. És ezt Hearne rövid jelenete is remekül kihangsúlyozta. Lehet, hogy másnak ez nem jelent majd semmifél pluszt, én azonban rajongtam ezért a kis részletért. Ja, és egyébként Jézus úgy viselkedik, mint egy teljesen átlagos ember, még arra is vetemedik, hogy akár alkoholhoz nyúljon, és nem is kevéshez. Ez nagyon emberségessé, és valahol szerethetővé is teszi a karakterét, mert azt bizonyítja, hogy hiába Isten fia, mégis van egy igazán emberi oldala, amit nem fél megmutatni.

Ami számomra a leginkább emlékezetes maradt ebben a részben, az az, hogy nem csak egy nagy történettel találkozhattunk, amit természetesen Atticus szemszögéből látunk, hanem egy ponton több kisebb mini-történet is felbukkan, amelyből más szereplőket is sokkal jobban megismerhetünk, mint korábban. Ott van például Leif, a vámpír, akiről eddig csak annyi tudomásom volt, hogy ő Arizona legerősebb vámpírja, és mindenféleképpen a sírba akarja tenni Thort, a villámistent. Ám csak ennyit, és nem többet. A motivációjáról nem tudtunk meg semmit, egészen mostanáig. A történetének köszönhetően azonban végre ez is világossá vált a számomra, s mivel még el is tudtam gondolkodni rajta, ezért sok jó pontot érdemelt. Ezek után bízom benne, hogy idővel több más karakter is ehhez hasonló kibontást kap majd.

Arra is rengeteg utalást találhatunk ebben a részben, hogy a tetteinknek következménye van, és ez egy olyan tanulság egyébként, amit érdemes a magunkévá tenni, hiába tűnik hatalmas közhelynek. Hiszen ha teszünk valamit, az kivált egy reakciót másokból, és ennek következményét, legyen az jó, vagy rossz, akkor is a saját bőrünkön fogjuk megtapasztalni.

Kedvenc karakter(ek): Atticus, Jézus, Oberon

Gyűlült karakter(ek): Thor

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Acsai Roland

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 310

Sorozat: The Iron Druid (#3)

Résztvevő blogok listája:

07.14. - Angelika blogja

07.17. - CBooks

07.20. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Atticus egy korábbi ígérete miatt arra kényszerült, hogy betörjön Asgardba, és ellopjon egy aranyalmát Iduntól. Ám ahhoz, hogy bejusson, meg kellett másznia Yggdrasilt, a Világfát. Több ezer éves druidaként azonban hiába rendelkezett igen komoly ismeretekkel a kőrisfáról, ő sem ismerte az összes járatot.
Szerencséjére akadt egy segítője… csakhogy a dolgok kicsit másképp alakultak, mint azt tervezte, és jóakarója holtan végezte… Így hát ha egyszer úgy döntenétek, hogy Ti magatok is az örök fiatalságra vágytok, nem árt, ha már most feltérképezitek Yggdrasilt!

Tartsatok velünk, és az Edda versekhez hasonló segítségek alapján, találjátok ki milyen helyeket vagy lényeket rejthetnek az egyes számok.

A Nornák legyenek veletek!

Yggdrasil kőrisfáján,