Miért: Nick Gautier.
Tartalom: Vigyázz, mit kívánsz, még a végén megkapod. Nick Gautier belefáradt már, hogy mindenki a végzetével nyaggatja. Nem ő akart egy démon fia lenni, akinek az a végzete, hogy elpusztítsa a világot. Ehhez képest, ő csak egy átlagos életre vágyik.
Amikor azonban egy alternatív valóságban ragad, ahol az anyja hozzáment a mentorához, az atlantiszi isten pedig egy mezei számítógép örültre hajaz, kezdi megérteni, hogy minden egyes embernek megvan a maga helye ebben az univerzumban.... Még egy gyűlölt démon fiának is. S, ha mindez nem lenne elég, úgy tűnik, hogy az ereje nem is olyan utálatos dolog, mint azt korábban feltételezte.
Vélemény: Nemrég, talán valamikor a napokban, Toffyval beszélgettünk, amikor - mint szinte mindig, egyébként - szóba került Kenyon. Meséltem neki, miket tapasztaltam az Illusionben, és a sok bonyodalom miatt megállapítottuk, hogy ez már a Kenyon-szint. Az írónő ugyanis olyannyira szereti összefűzni, majd megbolygatni az általa megalkotott történetszálakat, hogy az már-már elképesztő, holott az alaptörténet, mint talán az a fülszövegből is látszik, egyáltalán nem bonyolult. Ellenben az, amit kihozott belőle... Na az már egészen más tészta. Nem véletlen, hogy több hónapba telt, mire el tudtam olvasni, ugyanis olyan mennyiségű információ van ebben a részben, hogy komolyan meg kellett pihennem, mielőtt folytattam volna. Hiába derül ki sok karakterről egy csomó minden, olyan gyorsasággal történik mindez, hogy szabályosan megfekszi az olvasó gyomrát, ha nincs hozzászokva Kenyon-sebességhez.
Nick az Inferno végén átkerült egy párhuzamos világba, ahol egy teljesen más életet élő Nicholas életébe csöppen bele. Ez az élet pedig olyannyira más, hogy nem akartam elhinni. Kezdjük ott, hogy Nick apja - a fülszöveggel ellentétben - ebben az életben Bubba lett. Ez persze egy remek utalás az előző részre, ahol, mielőtt épp beütött volna a katasztrófa - ami persze mindig a legnagyobb idill közepén szeret lecsapni -, a férfi úgy tervezte, hogy randira hívja Cherise-t. A legtöbb, már általam ismert szereplő teljesen más szerepben tündököl, mint amit már megszokhattam, az sem volt éppen ritka, hogy egy általam hőn szeretett karakter itt negatívan viselkedett. Ez volt, hogy kizökkentett olvasás közben, mert eszembe sem jutott, hogy valaki, akit eddig nagyon szerettem, most egy olyan arcát mutatja, hogy szívem szerint, nemes egyszerűséggel kupán csaptam volna.
Mégis, ezen a téren ért egy hatalmas meglepetés is, méghozzá Adarian személyében. A férfi, mint tudjuk, már nem él, itt azonban kénytelen megjelenni, hogyan segítsen a fiának. Váratlan fordulat, igaz? Hiszen az idősebb Malachait nem olyannak ismertük meg, mint aki egy szalmaszálat is képes lenne keresztbe tenni Nick érdekében, hanem éppen ellenkezőleg. Amivel azonban sikerült kivívnia a szeretetemet, az az, hogy végre megismerhettem a Cherise-hez fűződő kapcsolatának alapját.... Nem is tudom miért, de én remekül bele tudtam élni magam a helyzetébe, főleg, amikor azzal szembesült, hogy a nő, bár nem tudja őt szeretni - ez magánvélemény, de hiszek benne, hogy ha nem erőszakolta volna meg, akkor idővel a lány komoly érzelmeket is táplált volna iránta, ne kérdezzétek miért -, azért gyűlölni sem. Remek példa erre apa és fiú első találkozása, ami bennem abszolút megmaradt. Ahogyan az is, hogy Adarianra milyen mély benyomást tett a tény, hogy a nő, akit szeret, nem dobta el magától a gyermeket, akit nem is akart. Kapcsolatuk nagyon különleges a számomra. Remélem, valamilyen formában később is találkozhatok majd ezzel a kettőssel.
Azon is meglepődtem, hogy, bár a Nick-re jellemző, szarkasztikus humor folyamatosan jelen van, ezen kívül nem sok nevetnivalót találunk ebben a részben. Ki tudja, talán ez a történet súlyát fémjelzi, vagy azt, hogy Nick lassan, de biztosan a felnőtté válás útjára lép, és egyre közelebb kerül a végzetéhez, ami, ha így folytatja, teljesen más irányt vesz majd, mint ahogyan most tűnik.
Egy dolgot nagyon sajnálok viszont, méghozzá azt, hogy az a Nick, aki az én kedvencemmel helyet cserélt, nem sok szerephez jut. Pedig engem kifejezetten érdekelt, miként reagált volna Acheron, vagy teszem azt Kyrian felbukkanására. Vagy pusztán arra a tényre, hogy nem emberek veszik körül.
Kedvenc karakter(ek): Nick, Adarian, Savitar
Gyűlölt karakter(ek): Thorn
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: angol
Kiadta: St. Martin's Griffin
Év: 2014
Oldalszám: 416
Sorozat: Chronicles of Nick (#5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése