Blogturné #3 - Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem

Miért: Megtetszett a fülszövege. 

Tartalom: A Könyvmolyképző jóvoltából hamarosan megjelenik Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem című regénye, a Nyár trilógia első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Belly különleges nyári élményeit! 

2014. április 25-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nagyon sokat gondolkoztam, mivel is kellene kezdenem ezt a kritikát, és leginkább azért, mert sajnos nem tetszett annyira, mint azt korábban reméltem. Ugyanakkor az az érdekes, hogy nem azért nem tetszett, mert annyira rossz lett volna. Sokkal inkább azért, mert egy olyan témával is foglalkozik, ami igen komoly szerepet töltött be az életemben... És ezt nem tudta úgy visszaadni, hogy számomra az hiteles legyen. De erről majd egy kicsit később.

A történet eleje kifejezetten lassú, akárcsak maga a nyári szünidő, amikor az ember még arra, gondol, milyen sok idő van hátra addig, amíg vissza kell majd ülnie az iskolapadba. Emellett viszont, mivel relatíve kevés helyszínen zajlik a történet, néha olyan érzésem volt, mintha szabályosan megállt volna az idő... Bár azt hiszem, erre az is igen jó példa, ahogy egyre-másra bukkannak fel a múlt eseményei Belly és a fiúk életéből, hogy milyen is volt együtt felnőniük. Oké, ez talán elég erős kifejezés a részemről, mert valójában csak nyaranta találkoztak, így szerintem nem igazán beszélhetünk szoros kapcsolatról, de ez az én magánvéleményem. 

Egyébként Bellyn nagyon érezni, hogy valójában még mindig egy gyerek. Egy olyan gyerek, aki sokszor nem hajlandó tudomást venni a körülötte zajló eseményekről - sokkal inkább a saját, akár nem is létező problémáival van elfoglalva -, és igen nehezen kapcsolja össze A-t B-vel... Érdekes módon, számomra éppen ez tette hitelessé a regény egy részét. Bemutatja, hogy a felnőtté válás nem azt jelenti, hogy évről-évre idősebbek leszünk, hanem azt, hogy fejben válunk érettebbé. Igaz, szerintem nem mindenben vált éretté, de legalább próbálkozott. 

Ami a fiú karaktereket illeti, igazából egyikük se nőtt igazán a szívemhez, Conradot például a legkevésbé sem tudtam megkedvelni, holott Belly érezteti, neki milyen sokat jelent a fiú, nekem valahogy nem sikerült átéreznem az iránta táplált rajongásának a súlyát. És itt térnék át arra, hogy miért nem tetszett ez a könyv. 

Az egyik legkomolyabb téma, amivel foglalkozik - jobban mondva, inkább csak megemlíti -, az az a szituáció, amikor egy rákos beteg van a családban. A fiúk édesanyja ugyanis ebben a betegségben szenved. De az, ahogyan ezt a könyv bemutatja, nekem egyáltalán nem tűnt reálisnak, mégpedig azért, mert tudom, milyen az, amikor egy szerettünknél ilyet állapítanak meg. Sajnos, nekem mindkét véglethez volt szerencsém: az édesanyám szerencsére meggyógyult, míg az egyik nagypapámat sajnos elvesztettem a rák miatt. Ilyenkor az ember valahogy elfeledkezik önmagáról. Nem az lesz a fontos, hogy neki jó legyen, hanem az, hogy a támogassa a beteget, próbáljon meg mindent megtenni annak érdekében, hogy jobban érezze magát. Ezt pedig úgy a legegyszerűbb elérni, ha nem érezteti vele, hogy az illető beteg, hanem sokkal inkább megpróbála kedvében járni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, néha már az is elég, ha az ember besegít a házimunkába, vagy csak többször ül le a beteg családtaggal beszélgetni bármiről, ami éppen eszébe jut. Ehhez képest, Conrad mást sem csinál, minthogy elfordul a családjától, és az esetek igen jelentős részében csak iszik, dohányzik, és dühöng, mit sem törődve azzal, hogy ezzel milyen komoly lelki fájdalmat okoz Suzannah-nak. Kétlem, hogy egy tizennyolc éves fiútól ez érett viselkedésre vall.

Ugyanakkor a három főszereplőnk kapcsolata elég érdekes, mivel egyszerre látjuk, milyen volt régen, és milyenné vált tizenéves korukra. Ebből a szempontból tökéletes jellemfejlődés regénynek mondanám, szóval aki szereti az ilyesmit, nyugodtan adhat neki egy esélyt. 

Az író stílusa olvasmányos, ami könnyen elfeledtetheti az emberrel, hogy éppen hol van: sokkal inkább olyan érzés, mintha mi is az óceán partján élveznének a nyári szünidőt, minthogy éppen a vizsgákra készülnénk, vagy beadandókat írnánk. 

Kedvenc karakter(ek): Jeremiah

Gyűlölt karakter(ek): Conrad
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth István
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 255
Sorozat: Summer (#1)

Résztvevő blogok listája:

04.25. - Media Addict
04.27. - CBooks
04.29. - Nem harap a...
05.01. - Deszy könyvajánlója
05.03. - Zakkant olvas
05.05. - Dreamworld
05.07. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték: 

Ismeritek a Jelly Belly-t?
Rengeteg ízben és színben létezik, és a regény főszereplője is erről a drazséról kapta becenevét. Ezért most egy kis cukorka vadászatra invitálunk benneteket!
Az első hét blogon egy-egy Jelly Belly drazsét rejtettünk el, melyek mindegyikén egy betű található. Ha ezeket összegyűjtetitek, és helyes sorrendbe rakjátok, akkor megkapjátok Belly latin órán választott nevét. 
Az utolsó állomáson pedig, a bejegyzés szövegében kiemelt betűk segítségével fejthetitek meg, Belly csoporttársának - aki a könyvben is fontos szerepet játszik majd -, Camnek a latin nevét.
A válaszokat a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe írjátok be. Jó vadászatot! (Postázás csak Magyarország területén!)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #2 - Niall Leonard: Zúzógép

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A nap, amikor Finn Maguire felfedezi az apja holttestét, addigi sivár élete a feje tetejére áll. A gyilkosság első számú gyanúsítottjaként Finnnek versenyt kell futnia az idővel, hogy tisztázza magát és kiderítse, ki gyűlölte az apját annyira, hogy megölje. Miközben felforgatja a brutális és mocskos londoni alvilágot a keresett válaszokért, Finnek egyre több sötét családi titokkal és veszéllyel kell szembenéznie. Meg kell tanulnia, hogy azoktól az emberektől számíthat a legnagyobb pofonokra, akikben leginkább megbízott… (Maxim)

A Maxim Könyvkiadó igazi meglepetést jelentet meg a Könyvfesztiválra!  A Zúzógép  egy izgalmas nyomozásba kalauzol, ahol a főhősnek a saját becsületét kell igazolnia. Végre egy történet, amit a srácok imádni fognak!  Sok érdekességet megtudhatsz a könyvről, ha követed a turné állomásait, valamint 3 példányt kisorsolunk a kiadó jóvoltából.
 

Vélemény: Noha ilyen még nem fordult elő, kivételesen nem a kritikával szeretném kezdeni, hanem inkább az íróról szólnék néhány szót. Niall Leonard 1977-ben született, egyetemi tanulmányait a Yorki egyetemen végezte - angol irodalomból diplomázott le-, majd a filmiparban helyezkedett el, igaz, nem mint színész, hanem script író. Innen pedig egyenes út vezetett ahhoz, hogy 2011-ben megjelentesse a Zúzógép című könyvét. Talán nem sokan tudják, de Leonard nem mást vett feleségül, mint E. L. Jamest, a A szürke ötven árnyalata-trilógia szülőanyját. Be kell vallanom, amikor ezt megtudtam, egy kissé elbizonytalanodtam, mivel nem mondhatnám, hogy túl jó véleménnyel vagyok Jamesről és az "alkotásáról", de ezt majd egyszer remélhetőleg lesz időm bővebben is kifejteni. Most legyen elég annyi, hogy eleinte azt hittem, nehéz lesz elvonatkoztatnom ettől a ténytől, és ez nagyban visszaveti majd az olvasás élményt, ám szerencsére tévedtem.
Jóllehet, amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, az első pillanatokban azt hittem, meg fogom bánni, hogy elvállaltam a recenziót - a turnéról nem is beszélve -. A stílusa ugyanis nagyon egyszerű, már-már alpári jellegű, de aztán, néhány oldallal később rájöttem, hogy ha az ember megszokja ezt a szlenges stílust - és hajlandó betudni a főszereplő hátterének -, és elkezd a történetre figyelni, onnantól kezdve már nincs gond. Képes magával ragadni az embert.

Finn és az apja nem nevezhetőek sikeres embereknek. A fiú egy gyorsétteremben robotol, és nem nevezhető kimondottan műveltnek sem - ami megmagyarázza ezt a hevenyészett stílust - míg az apja forgatókönyveket ír, amiket azonban sohasem fejez be, így aztán alig van valamijük. Nekem éppen emiatt vált hitelessé a hátterük, mert nem arról van szó, mint a legtöbb YA-ban, hogy a főhős egy jó, középosztálybeli családból származik, és megvan mindene, amire csak szüksége lehet. Ráadásul Fnn maga sem tökéletes: diszlexiával küzd, ami sokszor igencsak megnehezíti a dolgát, ám ő ennek ellenére sem adja fel, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy kiderítse, kinek a lelkén szárad az apja halála. Ugyanakkor, számomra pont az esendősége tette igen szerethető karakterré. Bebizonyítja, hogy nem kell ahhoz tökéletesnek lennie az embernek, hogy a lehető legrázósabb helyzetekben is feltalálja magát.
A cselekmény meglepően izgalmas, bár néhol kimondottan lassú, ami könnyen magyarázható Finn diszlexiájával is, ami sok esetben visszaveti a megoldás felderítésében, ám ő ennek ellenére nem hátrál meg, hanem kitartóan megy előre, és próbálkozik. Nem mondom, azért találkoztam olyan jelenetekkel, amiknél úgy éreztem, hogy na ez így talán nem éppen a legreálisabb, mégis, továbbhaladva már el is feledkeztem erről, és csak az újabb és újabb szálakra tudtam koncentrálni. Rengeteg különböző történet bontakozik ki a szemünk előtt, amik néha a lehető leglehetetlenebb és legfurcsább pontokon kapcsolódnak össze, mégis, én ezt imádtam benne.
Akad itt még egy romantikus szál is... Bár, ha jobban belegondolok, nem is ezt a szót használnám inkább. Mondjuk úgy, hogy egy szenvedélyes viszony, ami azonban - szintén a legtöbb YA-regénnyel kapcsolatban -, nem csap át egy sírig tartó szerelembe Finn és Zoe között. Kétségtelenül intenzív, de azért látszik, hogy nem ez dominál a könyvben. Az olvasó szívesebben figyel a nyomozásra, mint arra, hogy a két fiatal mit művel egymással.
További pozitívum, hogy igazából egyik karakter sem az, akinek első blikkre látszik - nagyon kevés kivételtől eltekintve -. Majdnem mindenkinek van valami takargatnivalója, ami, ha kiderül, remek csámcsogni valót nyújt, hiszen megmagyarázza, ki és miért olyan, amilyen, és néha olyan összefüggésekre derülhet fény, amelyekre a legkevésbé sem számít az ember.
Nem meglepő módon, ebből a sorozatból is egy könyvtrilógia készült, ami, a fülszövegeket elnézve, mindig más és más bűnesettel foglalkozik majd, bár, én azon se lennék túlságosan meglepve, ha ezek egy ponton valami gigászi egésszé állnának össze, ahol pontosan ismerni kell minden apró részletet ahhoz, hogy az olvasó megérthesse a teljes történetet. Mindenesetre, én kíváncsian várom a folytatást, a kiadásért pedig még egyszer köszönet a Maxim kiadónak!

Kedvenc karakter(ek): Finn, Zoe

Gyűlölt karakter(ek): Finn anyja

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: ?

Kiadta: Maxim Kiadó

Év:  2014

Oldalszám: 280

Sorozat: Crusher (#1)

Résztvevő blogok listája: 

04.11. - Dreamworld
04.13. - Nem harap a...
04.15. - Könyvszeretet
04.17. - Bibliotheca Fummie
04.19. - CBooks
04.21. - Napi falat
04.23. - Kelly & Lupi olvas

Előrendelés

Nyereményjáték:

Nincs más dolgod, mint összegyűjteni a turné állomásairól a kiemelt betűket és összerakni belőlük  főszereplőnk, Finn munkahelyének nevét. Csak magyarországi postacímmel rendelkezők vehetnek részt a játékban. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway  

Wendy Higgins: Angyali gonosz

Miért: Egy ideje már szemeztem vele. 

Tartalom: A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba. Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat? (Maxim)

Vélemény: Abszurd. Ez az egyik legjobb - s egyben az első eszembe jutó - szó, amivel le tudnám írni azt az élményt, amit Wendy Higgins könyve nyújtott számomra. Abszurd, ráadásul ambivalens is. Ez az ambivalencia - vagyis az érzelmi kettősség - pedig nem csak a cselekményt jellemzi, hanem az olvasót is olvasás közben. Ugyanis Higgins egymásnak ellentmondó érzéseket váltott ki belőlem. De térjünk vissza az abszurditáshoz. Igazából a világ az, ami így hatott rám. Ebben a történetben a démonok köztünk járnak, és az a feladatuk, hogy romlásba döntsék az emberi fajt.
Ez még így rendben is lenne, csakhogy Anna nem a hétköznapi démoncsemeték életét éli - akiket nemes egyszerűséggel óriásoknak neveznek -, mivel egyrészt életében egyszer találkozott az édesapjával, másrészt az anyja mindennek tetejében még őrangyal is volt. Így, bár a lányban kétségtelenül ott lapul a rosszra való hajlam, akad benne egy igen erős gát is, ami megakadályozza, hogy rosszat tegyen. Majd, amikor egy véletlen folytán megismerkedik Kaidan Rowe-val, minden megváltozik. És itt nem csak arról van szó, hogy felfedezi a származása körüli problémákat, hanem arról is, hogy a fiúnak hála érzelmek egész garmadáját kell megismerkednie, ráadásul belekóstolhat a hozzá hasonló óriások mindennapjaiba is. Na itt található az egyik legjobb példa a regény abszurditására, amikor az egyik herceg elkezdi faggatni a lányt, hogy iszik és/vagy drogozik-e rendesen, mint a korabeli srácok? Nekem itt kellett néhány pillanat, hogy magamhoz térjek, bár utólag belegondolva, ez egy igen jó rész volt.
Ráadásul Anna és Kaidan kapcsolata sem felhőtlen. Bár akadnak kétségkívül izgalmas, és romantikus jelenetek kettejük között, mégis, a leginkább a depresszió az, amit át lehet érezni ebben a kötetben, hiszen mindenki volt már szerelmi bánatos amiatt, hogy a választottja egyszer csak gondolt egyet, és dobbantotta. Na, nem mintha a fiúnak nem lenne nyomós érve rá, hogy meghozta ezt a döntést, mégis, az ember egyszerre gyűlöli és szereti érte. A jellemükről igazából azt tudom elmondani, hogy mindkettő nagyon szerethető karakter a maguk különös módján. Míg Anna-ban az ártatlanságát szerettem, na meg azt, ahogyan ezt a viselkedését szépen lassan levetkőzi, s elő-előbukkan a természetének démoni oldala, addig Kaidan nagyon is emberi tulajdonságokkal bír, függetlenül attól, hogy az apja a démonhercegek sorát erősíti.
Több óriással is találkozhatunk ebben a részben, akik közül én Kopano-t kedveltem meg a legjobban. Olyannyira kilóg a sorból, hogy azt el nem tudom mondani. Ő képes volt szembefordulni az apja akaratával, ami a szememben igen csak magas szintre emelte a karakterét. Ráadásul egyáltalán nem tolakodó személyiség, bár kétségkívül vonzónak tartja Anna-t, esze ágában sincs letámadni. Így a szerelmi háromszög ebben a kötetben elmarad - hála az égnek -.
Higgins nagyon jól bánik a szavakkal, amikor az érzések leírásáról van szó. Több depressziós rész is van a kötetben, és tökéletesen át tudja adni, hogy min megy át az ember ilyenkor, s milyen mélyen elsüllyedhet az önsajnálat mocsarában, ha nem veszi észre magát.
Ami azonban a legesleginkább elnyerte a tetszésemet ezzel a könyvvel kapcsolatban, az a vége. Végre egy olyan sorozatindító kötet, aminek a vége nem arról szól, hogy "egymásra találtunk, és mostantól ketten vagyunk a világ ellen", hanem igen is, a külső hatások arra kényszerítik a szerelmeseket, hogy ne élhessék át az az örömet, amit normális körülmények között átélhetnének. Számomra ez dobta fel a leginkább a máskor igazán kiszámítható cselekményt.

Kedvenc karakter(ek): Kaidan, Anna

Gyűlölt karakter(ek): Ginger

Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Béresi Csilla

Kiadta: Maxim Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 464

Sorozat: The Sweet Trilogy (#1)