2015. június 19., péntek

Blogturné #63 - Kim Karr: Kötődés

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Dahlia London lelkét apró darabokra törte egy kegyetlen tragédia. Úgy érzi, a szerelmével együtt a boldogságtól is búcsút kellett vennie. Örökre.
Hiába telnek az évek, a szomorúságot nem tudja maga mögött hagyni. Ám amikor megbízzák, hogy készítsen interjút River Wilde-dal, a The Wilde Ones zenekar frontemberével, akiért egy régi, véletlen találkozásuk óta titkon rajong, mindketten lángra gyúlnak. Minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyül a kapcsolatuk. Dahlia végre elhiszi, hogy megtalálta a lelki társát.
A gyász és a folyton kísértő múlt azonban ismét a felszínre tör. Vajon elkezdődhet-e így kettejük közös jövője? Vagy az élet még tartogat elképzelhetetlen fordulatokat?
A sorozat különös történettel indul, tele fájdalmasan felkavaró és lüktetőn izgalmas dallamokkal, akárcsak az a kétarcú zenei világ, amelynek kulisszái mögé bepillanthat az olvasó. (WOW)

Vélemény: Amennyire furcsának, s olykor érthetetlennek éreztem a Szétcsúszvát, annyira szerettem meg a Kötődést, igaz, azt hiszem, ez a könyv sem teljesen hibátlan azért. Kim Karr stílusa nekem kifejezetten tetszett, de azért szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy miért kell a főszereplő srácot River-nek hívni - amiről nekem időről-időre a River Flows in You című zongoradarab jutott eszembe -, de ez persze csak aprócska szőrszálhasogatás a részemről, mert idővel hozzá lehet szokni.
Egy dolgot muszáj kiemelnem ezzel a könyvvel kapcsolatban, az pedig a rengeteg szex. Ahhoz képest, hogy elméletileg egy NA-könyvről beszélünk, annyi erotikus jelenet tobzódik ebben a regényben, hogy szerintem inkább nevezhetnénk ezt sima romantikus szórakoztató irodalomnak, mint New-Adult-nak, annak ellenére, hogy a főszereplőink valóban a húszas éveik közepén járnak. 
Azt kell mondanom, hogy a történet, bár nagyon meglepő akar lenni, ha valaki sok NA-t olvasott az utóbbi időben, akkor biztosan kiszámíthatónak fogja tartani ezt a könyvet, szóval azt javaslom, hogy inkább egy viszonylag hosszabb szünet után vegyétek a kezetekbe, és akkor biztosan nem fog csalódást okozni, talán még meg is lepődtök a történet csavarján.
Nekem egy komoly problémám volt ezzel a könyvvel, ami nagy valószínűséggel másnak nem fog gondot okozni, ez pedig az idő múlása. Elképesztően gyorsan peregnek a hetek, majd a hónapok, s én néha úgy éreztem, nehéz vele lépést tartani, mert nem igazán tudjuk átérezni a főszereplőinkben végigmenő változásokat. Csak ugrálunk eseményről-eseményre, s közben próbáljuk elképzelni, hogy igen, ennyi idő alatt pont bele lehet zúgni a másikba, vagy feldolgozni egy szerettünk elvesztését, stb. Mivel a könyv viszonylag rövid, és elég nagy ívet akar leírni, nincs rá időnk, hogy leülepedjenek bennünk az események, csak sodródunk az árral. Egy akciódús történet esetében nem is lenne ezzel bajom, ám itt szó sincs erről, hiszen egy átlagos lány és egy rocksztár kapcsolatának viharos gyorsasággal való kibontakozását követhetjük nyomon.  
Rivert és Dahliat egyértelműen a szex köti össze elsősorban, de azért egy idő után el lehet róluk hinni, hogy van, amit szeressenek a másikban. River például a maga módján elég romantikus fazon, bár én személy szerint nem rajongok a hősszerelmes típusért, még én is megmosolyogtam egyes mondatait, vagy tetteit. Dahlianak voltak pillanatai, amikor én szívem előkaptam volna a péklapátot, bár nem tudnám megmondani nektek spoiler nélkül, hogy miért. Muszáj elolvasni a könyvet ahhoz, hogy elhiggyétek nekem, vannak eléggé ellentmondásos, és éppen ezért idegesítő dolgai.
Kim Karr stílusa az, ami elviszi ezt a történetet a hátán. Nagyon szerethető, olvasmányos stílusban ír, nem humoros, inkább elgondolkodtató az, amit el akar mondani az emberi természetről, s a testiség erejéről, mondjuk így. Szenvedélyes, néhol dinamikus, romantikus történet, s a maga nemében szerintem elég jónak mondható, én legalábbis elvoltam vele. Picit tucatsztori-érzete van a könyvnek, de mégsem zavaró módon, inkább csak azt juttatja eszünkbe, hogy picit más formában, de már találkoztunk ezzel a történettel.

Kedvenc karakter(ek): River
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Dudás Éva
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 352
Sorozat: Connections (#1)

http://i.imgur.com/TDf46jp.png

Résztvevő blogok listája:

06.07. - Angelika blogja
06.10. - Insane Life
06.13. - Deszy könyvajánlója
06.16. - Kelly & Lupi olvas
06.19. - CBooks http://i.imgur.com/hx6ZfId.jpg
Nyereményjáték:

A Kötődés férfi főhőse, River Wilde, egy rockzenekar vezető gitárosa, s ez adta az ihletet a mostani játékhoz. Minden állomáson közreadjuk egy-egy híres gitáros képét, akiről az együttes neve minden bizonnyal rögtön eszetekbe fog jutni. Ám mi a zenész teljes nevére lennénk kíváncsiak. Segítségül még azt is eláruljuk, hogy mindegyikük zenéje szerepel a regényhez készült playlisten.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

2015. június 7., vasárnap

Blogturné #62 - Calia Read: Szétcsúszva

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUk1OyRWG7R2er7P57mcdbvRCtWCdEQ0GiOtot12pULabL3AYs2C6INu3MZQoGgT5CCR0zAkm89szd_AU8acqG-bWl_3m5blqtoNPMPGILKSqXjRyu6ADiBl6mmDiCX2XPLMWI8KLs8ns/s1600/covers_349408.jpg
Miért: Megtetszett a fülszövege

Tartalom:  Naomi Carradine vagyok.
Hat hónapja még boldog voltam.
Egy hónapja diliházba zártak.
Tegnap Lachlan meglátogatott. Megcsókolt. És azt mondta, kezd elmenni az eszem.
Órákkal később Max belopózott a gondolataimba. Emlékeztetett arra, hogy nem vagyok őrült, és hogy szüksége van a segítségemre.
Néhány perce, amikor próbáltam összerakni a múltamat, még távolabb sodródtam a valóságtól.
És most… mindenki azt hiszi, megbolondultam. De tudom, hogy ő létezik, és kellek neki.
Te hiszel nekem?

Vélemény: Nagyon furcsa olvasmányélményt jelentett számomra ez a könyv. Már a kezdet kezdetén maga alá temetett egy melankólia, s ahogy haladtam előre a történetben, ez csak egyre rosszabb lett. Régen volt már ilyenben részem, hogy szívem szerint felvágtam volna az ereimet olvasás közben. Nem azért, mert rossz volt, hanem sokkal inkább amiatt, mert annyira át tudtam érezni Naomi fájdalmát, még, ha néha nem is egészen értettem, mi is történik vele.
A történet lényege abban áll, hogy Naomi ugyebár egy bolondok házába kerül, de a kezdet kezdetén ötletünk sincs, hogy miért. Bár, ő váltig állítja, hogy normális, a dolgok nem egészen így állnak, hiszen máskülönben nem nyüzsögnének körülötte az orvosok... De, ahogy bepillantást nyersz a gondolataiba, te magad is egyre-másra elbizonytalanodsz. Én egy ponton már mindenben és mindenkiben kételkedtem. Naomiban és az orvosokban egyaránt.
Egyébként a lány szerethető karakter, bár szerintem a többség, hozzám hasonlóan inkább szánni fogja majd. A két fiúval való kapcsolata pedig... hát, nem is tudom. Én azt mondanám, hogy nagyon elvont. Érthető is meg nem is, romantikus is, meg nem is. Lachlan a támogató, míg Max, ezt nem tudom jobb szóval kifejezni, a galád csábító képében tetszeleg, s egy ponton rájössz, hogy te magad sem tudnál választani kettejük között. Mindkettőben van valami, ami megfog.
Szenvedsz olvasás közben. Nem azért, mer rossz a könyv, hanem mert annyira nehéz, és annyira komoly témákat feszeget, hogy képtelenség sokat olvasni belőle egyszerre. Szabályosan megfekszi a gyomrodat, s egy időre félre kell tenned, hogy aztán újult erővel ismét nekivághass. 
Ez most nagyon hülyén fog hangzani, de fogalmam sincs, mi lett a történet vége, mert egy akkora csavar van benne, amit még mindig nem sikerült megemésztenem. Emlékszem, csak ültem az ágyamon, és folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy mi a fenét is olvastam éppen? Nagyon felkavaró, és elképesztően furcsa az egész. Arra sarkall, hogy újra és újra elolvasd az utolsó oldalakat, hogy biztosan jól értetted-e, ami oda van írva, vagy sem...  S szerintem éppen ezért marad emlékezetes a regény, bár nem feltétlen pozitív értelemben. Nem azt mondom, hogy nem fog tetszeni, hanem azt, hogy annyira nyomasztó élményt fog jelenteni, hogy sokáig úgy fogod érezni, nagyon utálod ezt a könyvet. Majd, amint leülepszik, rájössz, hogy nem utálod, csak nem érted.Éppen ezért akár az egész könyvet érdemes újra és újra elolvasni, mert a csavar után teljesen más érzés szembesülni a történet valódi értelmével és jelentőségével. Egy egészen újszerű élményt ad.
Leginkább egy modern drámához, vagy kamaradarabhoz tudnám hasonlítani ezt a könyvet, mert kevés szereplőt mozgat, s a története sem olyan hosszú valójában, mint amilyennek első nekifutásra érződik. Read stílusa nem rossz, bár néha szerintem kissé túlbonyolítja a dolgokat, így a megfogalmazása furcsává válhat olykor.
Olyasvalakinek tudnám ajánlani ezt a könyvet, aki nem bánja, ha át kell éreznie egy szereplő szenvedését, s nem érzi magát rosszul attól, ha egy történet komoly nyomot hagy benne. Nem épp egyszerű olvasmány, de rendkívül hatásos tud lenni, főleg, ha még nem találkoztál hasonlóval. 


Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 8/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Dudás éva
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 328
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

Június 1 - Kelly Lupi olvas
Június 3 - MFKata gondolatai
Június 5 - Deszy könyvajánlója
Június 7 - CBooks
Június 9 - Kristina blogja

Nyereményjáték:

http://i.imgur.com/rfWoFfs.jpgNaomi Carradine diliházba kerül, látogassunk meg hát mi is párat. :) A Szétcsúszva turné keretén belül, a WOW Kiadó által felajánlott egy példányt a Szétcsúszva c. könyvből azok között sorsoljuk ki, akik a legtöbb filmek által híressé vált bolondok házát/elmegyógyintézetet felismer. Filmcímet, de akár magának az elmegyógyintézetnek a nevét is elfogadjuk megoldásként. 
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

2015. június 5., péntek

Blogturné #61 - Tiffany Reisz: A szent

Miért: Megszerettem a sorozatot.

Tartalom: Eleanor Schreiber egy zavarodott, zabolátlan tizenéves lány, aki megesküszik, hogy soha többé nem lép templomba. A lázadó tini azonban találkozik Stearns atyával, aki örökre megváltoztatja az életét. Már semmi nem állhat annak útjába, hogy az legyen, amit a sorsa diktál neki: Nora Sutherlin, az ismert erotikus regényíró, egyben Manhattan legismertebb dominája… (Athaeneum)

Vélemény: Azt hiszem, ez volt az a rész, amit minden eddiginél könnyebben tudtam olvasni - annak ellenére, hogy az előző részekkel hamarabb végeztem -, ennek pedig egy igen egyszerű oka van: rengeteg jelenetet már betéve ismerhetünk belőle, hiszen az egész kötet központi kérdése nem más, mint Soren és Nora kapcsolatának kezdete, s annak alakulása.
Érdekes úgy látni az eseményeket, hogy valójában már pontosan tudod, mi is fog történni, hiszen számtalan visszautalással találkozhattunk már a legelső részben is - hát, még az Úrnőben, ahol Nora elég sokat mesélt Marie-Laure-nak arról, miként is került kapcsolatba a pappal, aki Ducatival jár, s valósággal megbabonázza az egyházközösséget, amely kezdetben egyáltalán nem akarta befogadni őt... S nem mellesleg mi is hasra eshetünk tőle olykor, hiába tudjuk, hogy csak egy kitalált karakterről van szó. Annál is inkább, mivel sokszor kiabál az agyunk, hogy ennyire ambivalensen tökéletes férfi úgysem létezik.
Az Úrnőben megszokott mesélős formula itt is megmaradt, ugyanis az események két szálon jelennek meg a szemünk előtt: először is láthatjuk Nora-t, aki alighanem élete eddigi legkeményebb időszakán megy át, másrészt az éppen kinyíló Eleanort, aki még csak most próbálja meg felfedezni a saját szexualitását, s keresi helyét a világban, amelyet, mint tudjuk, Soren mellett talál majd meg, nem mindennapi módon. Számomra érdekes volt összehasonlítani, hogy mi az, amiben Nora és fiatalkori énje megegyeznek, s mi az, amiben az idők múlása már igencsak érezteti a hatását. Eleanorban még ott van az a fiatalos lendület, a türelmetlenség, és a végtelen vágyódás. Ezzel szemben Nora már egy sokkal megfontoltabb nőalakként jelenik meg, ami nem is csoda, hiszen lassan közelebb ér a negyvenhez, mint a húszhoz, így értelemszerűen már képes józanabb döntéseket hozni, mint a fiatalkori énje, aki olykor szeret fejjel rohanni annak a bizonyos falnak.
Eleanor és a kedvenc papunk kapcsolatának alakulását egyfajta abszurd humor jellemzi, amivel már számtalanszor találkozhattunk a korábbi részekben is, ugyanakkor például a dolog romantikus oldala mintha itt még jobban kidomborodna, mint a korábbiakban bármikor. Itt érezhetjük át igazán, hogy egy valóban tiltott viszonyról van szó, amely részben éppen emiatt bontakozik ki eszméletlen lassúsággal, amelytől sokszor úgy érezhetjük, mintha Soren a mi idegeinken is táncolna, nem csak a rá vágyó Eleanor-én. Bár a történet most nem feltétlen az erotikára épít, azért nem kell félnünk, nem Nora-ról lenne szó, ha a jelenbe azért nem csempészett volna bele nekünk néhány ilyen jellegű részt, jóllehet, szerintem minden olvasó a regény tetőpontjára vár inkább olvasás közben.
Az előző részekkel ellentétben, most érezhetően egyfajta átvezető kötetről beszélhetünk, amelynek az a célja, hogy előkészítsen valamit, ám arra, hogy vajon mire fut majd ki az egész történet, amelyben Nora előéletét ismerhetjük meg - A szent, A király és a Szűz -könyveken keresztül -, azt nem tudnám nektek megmondani, de annyi biztos, hogy nagyon érdekes lesz. Hiszen újabb és újabb férfiak és nők bukkannak fel, akik képesek meglepni minket, s újra s újra fordítani a történet alakulásán, amit én imádok a Reisz könyvekben. Megszokott történet, megszokott stílusban, mégis újszerű érzés olvasni. Én nagyon szerettem.

Kedvenc karakter(ek): Nico, Soren
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
Kiadta: Athaeneum Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 504
Sorozat: The Original Sinners (#5)



Résztvevő blogok listája:

06.01. - Angelika blogja
06.03. - Függő/vég
06.05. - CBooks

Nyereményjáték: 

Játékunk ismét a Nora Sutherlin életében oly fontos szerepet betöltő férfiak körül forog, ám ezúttal csavarintottunk kicsit a feladványon. Monogramjuk alapján a férfi szereplők vezeték neveit várjuk megfejtésként, segítség gyanánt pedig a kis vonalak arról árulkodnak, hány karakterrel kell kipótolnotok a megadott kezdőbetűt.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai feladvány: 

 

2015. június 4., csütörtök

Blogturné #60 - Amanda Maxlyn: Mi lesz velem?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom:  Az élet olykor tréfát űz velünk.
Négy év óta mindenki csak a végzetes betegségben szenvedő lányt látja bennem.
De nem vagyok hajlandó sírni.
És feladni sem fogom.
Egy komoly kapcsolat a legutolsó dolog, ami mostanában szóba jöhet nálam, de a Parkerrel töltött éjszaka felforgatja a világomat. Ő kitartó, és tudja, mit akar. Engem.
Nem bánik úgy velem, mintha törékeny lennék.
Ám sejtelme sincs az igazságról, én pedig még nem állok készen arra, hogy bevalljam neki.
Mert mi van, ha ez mindent megváltoztat?
Tizenhét éves voltam, amikor az életemből tragédia lett.
Huszonegy, amikor rám talált a szerelem.
Aundrea McCall vagyok. Ismerd meg az utat, amit végig kell járnom. (WOW)


Vélemény: Kissé bajban vagyok ezzel a könyvvel, úgy érzem. Nehéz róla konkrétumok nélkül írni, viszont, ha egy fontos momentumot nem szögezek le ezzel a történettel kapcsolatban, akkor úgy érzem, semmi értelme nincs annak, hogy kritikát írjak.
Tehát: a könyv központi mondanivalója az, hogy miként próbálhat meg az ember felülkerekedni egy halálos betegségen, s milyen küzdelmeken kell átesnie, olykor saját magát is legyőzve ezzel. Aundrea a rák egyik igen komoly fajtájával kénytelen felvenni a harcot, így azt hiszem, joggal mondhatom, hogy a tragédiája éppen ezért rendkívül megindító, s átérezhető, főleg olyasvalakinek, aki hozzám hasonlóan, külső szemlélőként ugyan, de átélt már hasonlót. Én például a történet egyes motívumaimmal kapcsolatban édesanyámat kérdeztem meg arról, hogy vajon mennyiben igaz mindaz, amit Maxlyn felvázol s azt kell mondanom, sikerült egy teljesen hiteles képet festenie Aundrea állapotáról, s ennek, a környezetére gyakorolt hatásáról. Kiemelném ezzel kapcsolatban a szülőket, akik, az én nagyszüleimhez hasonlóan, amikor szembesültek az édesanyám mellrákjával, képesek lettek volna mindenüket pénzzé tenni annak érdekében, hogy segíthessenek rajta, s valami hasonlón mennek keresztül Aundrea szülei is, bár az ő esetükben én úgy gondolom, néhol túlságosan is sarkított a kép, s nem pozitív értelemben... De ettől függetlenül, természetesen az ő helyzetük is megérhető.
Az igazi hangsúly azonban az eddigiek mellett, talán azon van, hogy a szerelem és a szeretet milyen komoly erővel bírhat egy ilyen nehéz helyzetben, s milyen sokat számít a betegnek, ha egy szerető, megértő közeg veszi őt körül, amely próbálja nem a világvégeként felfogni a történteket, hanem egy akadályként, amelyet együttes erővel igenis le lehet győzni. 
Ebbe a végeláthatatlannak tűnő küzdelembe kapcsolódik bele Parker is, aki kezdetben egy igen furcsa csavar révén kerül a lány közelébe, ám aztán valahogy mégis csak ott ragad. Kis túlzással, Aundrea úgy vonzza őt magához, mint legyet a légypapír, s véletlenül sem képes elengedni. Annak ellenére, hogy engem az efféle felállás általában zavarni szokott, most egyszerűen imádtam, mert egy egészen új megvilágításba helyezte a főszereplőnket és az életről alkotott felfogását. 
A kapcsolatuk rendkívül heves és intenzív, éppen ezért, egy NA-regényhez méltón, tele van erotikus feszültséggel, amely azonban kivételesen egy cseppet sem zavaró az én meglátásom szerint sem, holott, aki régóta követi a blogot, tudhatja rólam, hogy a túlzásba vitt erotikától sok esetben a falnak megyek. Teszem mindezt azért, mert úgy érzem, akkor és ott nem ezen kellene, hogy legyen a történet hangsúlya. Most, a reakciómat tudjuk be ezt annak, hogy én már annak is örültem, hogy legalább ennyi örömet találhat Aundrea az életében akkor, amikor valójában úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene, hiszen nem az ő hibája, hogy beteg lett, ám mást sem tud hibáztatni érte, bármennyire is szeretne. 
Amanda Maxlyn jó stílusban ír, és jó érzéke van ahhoz, hogy a mély érzéseket át tudja adni, így téve egy nem túl hosszú, ám annál komolyabb regényt felejthetetlen élménnyé. Humort ne keressetek benne, ám azt tanácsolom, hogy egy-két darab zsebkendőt készítsetek oda magatok mellé, mert alighanem szükségetek lesz rá olvasás közben.  Ezzel együtt, csak ajánlani tudom, ha valaki szereti a szívszorító történeteket, mert ezt sem fogja megbánni, sőt, éppen ellenkezőleg.


Kedvenc karakter(ek): Parker
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Deres Anita
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 320
Sorozat: What Left of Me (#1)



Résztvevő blogok listája:

06.02. - Beharangozó
06.03. - Angelika blogja
06.04. - CBooks
06.05. - MFKata gondolatai
06.06. - Deszy könyvajánlója
06.07. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

A Mi lesz velem? című regényben Aundrea a modern kor egyik rémisztő betegségével, a rákkal harcol. Erről a nehéz küzdelemről, arról, ki hogyan éli meg - legyen szó a páciensről, avagy annak szeretteiről -, számos irodalmi mű született. Mi most ezek közül szeretnénk néhány olyat feleleveníteni, amelyekből később mozifilm is készült. Játékunkban arra kérünk titeket, hogy az egyes blogturné állomásokon közreadott jelenetfotók alapján nyomozzátok ki a szerző nevét, akinek regényét megfilmesítették.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


2015. május 28., csütörtök

Blogturné #59 - Stephanie Laurens: Breckenbridge vikomt, a megmentő

Miért: Történelmi romantikus.

Tartalom: Tisztelettel meghívunk mindenkit Heather Cynster menyegzőjére, de előtte még elrabolják, veszélybe kerül és Breckenridge vikomt vakmerő módon megmenti.
Heather Cynster elhatározta, hogy a londoni báltermekben felkutatja saját hősét, aki képes őt annyira levenni a lábáról, hogy feleségül menjen hozzá, ezért kilép a biztonságos világából, és bátran elmegy egy estélyre. 
De az ígéretes férjvadászatot megzavarja a közbelépő Breckenridge vikomt, aki menteni szeretné a lányt a botránytól, és emiatt még nagyobb veszélybe sodródik, amikor egy titokzatos úr elraboltatja Londonból. Az elszánt Breckenbridge pedig bebizonyíthatja Heathernek, hogy ő az igazi hőse, akit annyira keresett. (GABO)

Vélemény: Ezért a megjegyzésemért lehet, hogy többen tüzes vassal fogtok üldözni, de ez a könyv nem történelmi romantikus, valójában. Romantikus igen, de nem történelmi. Hogy miért mondom ezt? Attól, hogy egy történet az 1800-as évek közepe táján játszódik, még nem érdemli ki automatikusan a fentebbi jelzőt, énszerintem, hiszen semmilyen komolyabb utalás nincs valójában az adott korra. A ruházat, a hintók, s ehhez hasonlók valójában ötven-száz évvel korábban, s később is megtalálhatóak voltak az arisztokrácia kelléktárában.Ráadásul, nézzünk szembe a tényekkel: ebben az időszakban kizárt, hogy egy nő garde dame nélkül elhagyhatná az otthonát, főleg nem egy bál kedvéért, így a történet kultúr-és művelődéstörténeti szempontból több sebből vérzik már kezdettől fogva, mint ahány oldalas. Természetesen, tisztában vagyok vele, hogy én vagyok az egyetlen, aki az efféle dolgokon hajlamos fennakadni, de mivel történelem szakot végzek, ez talán mégsem annyira meglepő. Így aztán nézzük meg inkább azt, hogy hogyan működik a történet, mint romantikus regény.
Ha eltekintünk az egész szituáció valószerűtlenségétől, akkor remekül, tényleg. Tetszett - bár sajnos alighanem ez az egyetlen hiteles mozzanat az egész könyvben -, hogy a két főszereplőnk között tíz éves korkülönbség van, ami mai szemmel már viszonylag soknak tűnhet, ám akkoriban teljesen normálisnak számított. Breckenbridge és Heather kapcsolata természetesen a kémiára épül, hiszen ezen kívül aligha szerethetnek mást egymásban, ugyanis a lány túlságosan is forrófejűre sikerült. Egy olyan korban, amikor a nőknek - most csúnya kifejezéssel élve - kuss volt a nevük, úgy tenni, mintha ő aztán igazán eldönthetné, mit akar kezdeni a sorsával, egyszerűen elképzelhetetlen s lehetetlen. Ráadásul olyan értelmetlen és idióta hisztiket képes lenyomni emiatt, hogy az valami félelmetes. Én Breckenbridge helyében több pofont is lekevertem volna a lánynak a történet folyamán, de ettől függetlenül nem tudom azt mondani, hogy ne szerettem volna őket. Volt bennük valami megmagyarázhatatlan báj, ami miatt úgy éreztem, mégis jó párost alkotnak.
Ugyanakkor, a fülszöveg izgalmassága ellenére ne egy gyors és pörgős történetre számítsatok, ugyanis a történet kilencven százalékában emberek utaznak ide-oda és néha megállnak beszélgetni. S bármilyen furcsa, ez az egyhangúság egy érdekes cselekményt eredményez, ugyanis sok esetben a párbeszédekből tudjuk csak összeilleszteni az egyes darabkákat, mivel az írónő egyáltalán nem fogja kezünket olvasás közben, ő csak átadja a szereplőink gondolatait, s érzéseit, minden másra meg ott a szemünk (és/vagy a Mastercard). Régen olvastam már ilyen stílusban íródott könyvet, s nekem ez kifejezetten tetszett benne, hiszen a megoldás nem volt odavetve az orrom elé, hanem olykor igenis gondolkodnom kellett, ha rá akartam jönni a dolgok mikéntjére.
Mivel egy igencsak hosszadalmas sorozat nem is tudom hányadik részéről beszélünk, nem tudnám nektek megmondani, hogy vajon hogyan illeszkedik bele a regényfolyam sorába, de az biztos, hogy minden hibája ellenére képes levenni az embert a lábáról. Nem feltétlen többször olvasós könyv, de egyszer biztosan remekül el lehet rajta szórakozni, ha az ember szeretne elszakadni a mai, rohanó világtól.

Kedvenc karakter(ek): Breckenbridge
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: GABO Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 496
Sorozat: Cynster-Trilogy (#1)



Résztvevő blogok listája:

05/20 Angelika blogja - Kedvenc jelenet
05/22 MFKata gondolatai - Ékkövek
05/24 Deszy könyvajánlója - Gretna Green
05/26 Dreamworld - Borítók
05/28 CBooks

Nyereményjáték:

Heather és Breckenridge kalandos útjuk során számos kisebb - nagyobb skót településen
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
megfordultak. Játékunkban arra kérünk titeket, hogy a közreadott képek alapján nyomozzátok ki a helységek neveit.

2015. május 27., szerda

Blogturné #58 - Cathy Cassidy: Cseresznyés ábránd

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Bevezető:  A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Cathy Cassidy: Cseresznyés ábrándok című regénye, a Csajok és csokik sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Cherry Costello édes és szórakoztató történetét.
2015. május 19-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom:

Öt lány, öt nézőpont, öt könyv.
Cherry története, a Cseresznyés ábránd az első.
Cherry Costello élete hamarosan örökre megváltozik.
Somersetbe költözik az apukájával, ahol egy új anyuka és egy csomó vadiúj testvér vár rá.
Rögtön az első napon megismeri Shay Fletchert, aki annyira szívdöglesztő, hogy az már közveszélyes. Csakhogy Shay foglalt: Cherry új mostohatestvérével, Honey-val jár.
Cherry pontosan tudja, milyen kockázatos Shayjel barátkoznia hiszen ezzel mindent tönkretehet. Csakhogy ez még nem jelenti azt, hogy távol is tudja tartani magát tőle
Csajok és csokik. Egy könyvsorozat, melyben minden testvérnek megvan a maga története Neked melyik lány lesz a kedvenced?
Talán a Cseresznyés ábránd főhőse, Cherry? Az a lány, akinek tejeskávé színű a bőre, sötétbarna szeme pedig mandulavágású. Akinek élénk a képzelete, szórakoztató a társaságában lenni, és aki mindig kiáll magáért. (Kolibri)

Vélemény: Emlékeztek még a régi, tizenéves kislányoknak szóló, Jaqueline Wilson könyvekre? (Kettős játszma, Micsoda anya, stb). Én elmondhatom magamról, hogy részint ezekkel a könyvekkel együtt nőttem fel, s éppen ezért, még, ha ma már nem is veszem őket a kezembe, nagyon sokat jelentenek nekem, hiszen meghatározták a gyerekkoromat. Cathy Cassidy Cseresznyés ábrándja pontosan ugyanazt a retro hangulatot hozza vissza. Éppen ezért, én nem is a YA-olvasó közönségnek ajánlanám elsősorban ezt a könyvet - bár, ha valaki szereti a habkönnyű limonádékat, bátran leemelheti a könyvesbolt polcáról -, hanem sokkal inkább a 9-13 éves korosztálynak, akik biztosan bele tudják majd élni Cherry helyzetébe.
Cherry egy félvér kislány, aki korán elveszítette japán származású édesanyját, s a papája most újra megtalálta a szerelmet, így összeszedik a sátorfájukat, s Anglia túlsó végébe költöznek. Mondhatnánk azt is, hogy az egész történet arra van kihegyezve, miként is próbál meg a lány beilleszkedni az új családjába, mellyel négy új lánytestvért is kapott, de ennél sokkal többről van szó. Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy Cherry most próbálja meg igazán feldolgozni az édesanyja korai elvesztését, mivel a nőről alapvetően nem sok emléke van, s ezért különböző történetekkel szórakoztatja magát vele kapcsolatban. Ez elsőre számunkra is úgy tűnhet, hogy nem több puszta vetítésnél, de amint belátunk a lány gondolaiba, megértjük, miért választotta az álomvilágot a valóság komorsága helyett.
Noha az új család alapvetően aranyos, azért itt is vannak problémák, mint például a földkeregség legönzőbb lánya, Honey. Tudom, hogy elváltak a szülei, mennyire szörnyű, meg minden, de az mennyire gáz már, hogy ő az egyetlen, aki nem képes felfogni, hogy vége van, s az apjának valójában nem más, mint egy púp a hátán? Az ebből akadó frusztrációját pedig a pasiján, Shay-en vezeti le, aki szerintem alapvetően egy elég sablonos karakter. Nem rossz, de nem is esel tőle hasra, annál is inkább, mert összességében, azért a tény, hogy menet közben kikezd Cherry-vel, elég rossz fényben tünteti fel a történet elején, míg rá nem jössz, hogy Honey önzéshullámai mellett pokoli az élet, s már mindjárt nem sajnálod tőle, hogy az új lánnyal próbál vigasztalódni. Az üzenet ugyan nem a legjobb, de összességében nem elviselhetetlen. 
Azt azért vegyük észre, hogy a szereplőink rendkívül sarkítottak. Mindenki vagy nagyon jó, vagy igazi földi boszorkány, attól függően, hogy az írónő milyen szerepet szán neki a történetben. Ebből is érezhetjük, hogy a kötet inkább a fiatalabb lányoknak és kislányoknak szól, akik ebből értenek inkább, s nincs szükségük az árnyaltabb, összetettebb jellemekre ahhoz, hogy szórakoztatónak találjanak egy olvasmányt. S ezzel nincs is semmi probléma, de ha valaki komplexebb élményre vágyik, keressen inkább valami mást. 
A cselekmény egyszerű, de aranyos, egyszeri kikpacsolódásra, vagy nosztalgiára tökéletes, Cassidy egy szerethető stílusban írta meg a könyvet ami könnyen rabul ejtheti az olvasókat.

Kedvenc karakter(ek): Cherry
Gyűlölt karakter(ek): Honey
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Angyalosy Eszter
Kiadta: Kolibri Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 368
Sorozat: Chocolate Box Girls (#1)

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfH246f-k2pBz25dBZtaq8vRBR0_gUXckx1WWFd_pZS097g18zMBExcVmYwvwiVYrBh__UC0fUmOIl0niQr19uhr8EBacQUW_UR7hdw_vHX5m4NXYO_AlLyFp51UznTeiGPIDRcOwOj6wo/s400/rpgye8c.png

Résztvevő blogok listája:

05/19 Zakkant olvas
05/22 Deszy könyvajánlója
05/24 MFKata gondolatai
05/27 CBooks
05/30 Dreamworld
06/02 Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték: 

Mostani játékunk során a csokié lesz a főszerep. 
Minden állomáson találtok egy csokoládés idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik könyvből származik az aktuális bölcs gondolat. Ha ez megvan, akkor a könyv és az író nevét nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe, hogy esélyetek nyíljon megnyerni a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egyikét.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A mai idézet: “Csokoládéval sokkal kifejezőbben lehet bocsánatot kérni, mint szavakkal.”

2015. május 24., vasárnap

Blogturné #57 - John Green - David Levithan: Will & Will

Miért: Imádtam angolul.

Bevezető:  Mi történik, ha két bestseller szerző összefog? Nos, eláruljuk: a Will & Will történik, és persze garantálható a siker. John Green és David Levithan két Will bőrébe bújtak. Will Graysonnak lenni pedig nem is olyan egyszerű - rögtön két szemszögből is megtudjuk ezt.
A Will & Will blogturnéban május 23-tól 12 napon keresztül mutatjuk be a két drusza kalandjait, és ha ügyesen lavíroztok a nyereményjáték musicaljei között, még nyerhettek is a könyvből!

Tartalom: Egy hideg estén Chicago legelhagyatottabb sarkán Will Grayson belebotlik… Will Graysonba. Két tinédzserfiú ugyanazzal a névvel, akik eddig külön utakon jártak, most belekezdenek valami újba, valami váratlanba, ahol két szív egymásra talál egy középiskolai musicaldarabban. (Maxim)

Vélemény: Őszinte leszek, ez a könyv magyarul nem sokáig volt a kezemben, ugyanis szerintem a fordítás elég rosszul sikerült.
Sosem értettem, mi a létjogosultsága annak, hogy lefordítanak egy nevet... De most az ezzel kapcsolatos ellenérzéseim egy új szintre emelkedtek, amikor megláttam, hogy Tiny Cooperből sikerült Pici Coopert kreálni, amelytől az aranyos, nagydarab meleg srác egy idiótának tűnik, holott távolról sem az. Értem én, hogy nem ő a regény főszereplője, de ettől még igenis fontos a történet szempontjából, éppen ezért elég gyakran futunk bele a nevébe. Rami meg is jegyezte, hogy ha ivósjátékot játszanánk a nevével a könyv olvasása közben, rövid időn belül a detoxikálóban kötnénk ki, s ezzel határozottan egyetértek.
Egy másik igazán nagy problémám a könyvvel - vagyis inkább kettő - az a cím és a borító. Ha valaki csak ezt a kettőt, s a cím alá írt teljesen indokolatlan alcímet látja, akkor azt hiheti, hogy ez a történet két meleg fiú egymásra találásáról szól, akiket merő véletlenségből Willnek hívnak - persze alapvetően ezzel se lenne igazán gond, csak épp teljesen félrevezető az egész -, de mindenkit megnyugtatok, nem egy ilyen rózsaszín cukorfellegről van szó.
Mindkét főszereplőnket Will Grayson-nak hívják, s ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni - ahogyan azt a regény eredeti címe is teszi - bár külsőleg sem hasonlítanak, leginkább az különbözteti meg őket, hogy az egyikük a saját neméhez vonzódik, míg a másikuk értelemszerűen barátnőt keres magának. A két fiúnak nagyon hasonló problémái vannak, s ez ha belegondolunk egy remek üzenet: nem számít, hogy az ember meleg, vagy hetero, a párkeresés rögös útján ugyanazokkal a nehézségekkel nézünk szembe.
Igazából én mindkettejüket nagyon szerettem, mert a maguk módján igencsak esetlenek, s ettől nagyon szerethetőek. Az ember azonnal át tudja érezni a helyzetüket. Azt, hogy melyik író melyik Willt személyesíti meg, én nem lőném le, mindenki jöjjön rá maga, vagy keressen rá egy másik turnés bejegyzésben :) Bár, aki legalább az egyik szerzőnk munkásságát ismeri, könnyedén kitalálhatja.
Külön kiemelném egy szereplőnket, aki igen sokszor jelenik meg a könyvben, ez pedig Schrödinger macskája. Agymenő (The Big Bang Theory) rajongók előnyben,  remek eszmefuttatások vannak ezzel kapcsolatban, tizenévesek tolmácsolásában.
Számomra a regény legerősebb és legemlékezetesebb része a humor, ami talán eredeti nyelven sokkal jobban átjön, mint a fordításban, ezt azonban nem feltétlen írnám hibaként a fordító számára, hiszen mindannyian tudjuk, hogy egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk maximálisan átadni az anyanyelvünkön, vagy épp fordítva. Próbáljátok meg a magyar köznyelvben fellelhető kifejezéseket átültetni angolba.. Nem lesz egyszerű. 
Ebben a könyvben is komoly szerepet kapnak az emberi kapcsolatok, a barátság közötti határmezsgye, s annak át vagy épp nem átlépése, s ehhez hasonlók. Sok esetben inkább elgondolkodtató a regény ebből a szempontból, így néha úgy érezhetjük, hogy a cselekmény olykor megáll, vagy belassul, de ez távolról sem megy az olvasás rovására, sőt, éppen ellenkezőleg. Számomra éppen ez volt az, ami élvezetessé, s felejthetetlenné tette Will Grayson és Will Grayson történetét, akik bár nem mindennapi körülmények között találkoznak, életük ennél hétköznapibb már nem is lehetne.
Vicces és könnyed nyári olvasmány, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Remekül fogtok szórakozni, ezt megígérhetem.

Kedvenc karakter(ek): Will Grayson (2x), Tiny,
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 310
Sorozat: -

Előrendelés


Résztvevő blogok listája:

05.23. Kelly és Lupi olvas
05.24. CBooks
05.25. Angelika blogja
05.26. MFKata Gondolatai
05.27. Dreamworld
05.28. Tekla könyvei
05.29 Könyvszeretet
05.30. Media Addict
05.31. Zakkant olvas
06.01. Bibliotheca Fummie
06.02. Always Love a Wild Book
06.03. Deszy könyvajánlója 

Nyereményjáték: 

A Will & Willben az egyik legegyedibb szereplő, Mini Cooper musicalt rendez. És hát legyünk őszinték! Meg is tudjuk érteni, hogy ennyire szereti a zenés színházat.
Mostani játékunkban azt szeretnénk tesztelni, Ti mennyire vagytok otthon a musicalek világában. Minden állomáson találtok egy képet valamelyik musicalből. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyikből, és a darab címét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesek jelentkezését az értesítő e-mailtől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway