Blogturné #161 - Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi

Miért: LMBT.

Tartalom: Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes… (Libri)

Vélemény: Alighanem én vagyok az egyetlen, aki azzal kezdi a Simon és a Homo-sapiens lobbi értékelését, hogy utálta Simont. Ennek pedig - mielőtt még valaki elkezdene ujjal mutogatni rám -, hogy ennek a fiú meleg-léte az oka, mert nem így van. Az oka pedig az, ahogyan gondolkodik. Számomra nagyon furcsa, és egyben rendkívül érthetetlen, hogy a főszereplőnk mégis milyen alapon nézi le a heteró embereket maga körül. Rengeteg gonoszkodó megjegyzése van, amiket csak az generál, hogy X és Y heteró. Számomra ez nagyon fura volt ez a fajta hozzáállása, és az okára se nagyon tudtam rájönni. Lehet én gondolkodom rosszul, de szerintem ez teljesen érthetetlen és indokolatlan. Mármint, most őszintén, ennek mi értelme van? Főleg, hogy Simon inkább viselkedik úgy, mintha biszex lenne, ugyanis többször emlegeti azt, hogy milyen csajokkal járt korábban, meg ilyenek, miközben fiúkról nem sok szó esik... Legfeljebb Blue-ról ugyebár.  

Blue-t egyébként egészen megkedveltem. Érdekes volt az, ahogyan egyre jobban és jobban megnyílt Simon-nak, majd egy ponton a saját félelme kerül előtérbe, teljesen megérthető módon. Hiszen, ha belegondolunk, egy szokatlan kapcsolat alakul ki kettejük között: tudják, hogy esélyesen minden nap elmennek egymás mellett az iskola folyosóin, és mégsem tudják biztosan, ki is lehet a másik. Ez ad egy érdekes ízt és feszültséget a történetnek, de tény, hogy egy idő után túlságosan is repetitívvé válik, igaz, az email-váltásokat ettől függetlenül végig szórakoztató olvasni. Annál is inkább, mert sokakkal ellentétben nem sikerült kitalálnom, kit is rejt az álnév, így engem a történet ezen része abszolút meg tudott lepni, ami nekem nagyon tetszett. Persze lehet, hogy csak nem tudtam olvasni az apró jelekből - ezért mondjuk lehet, hogy nem ártana, ha egyszer újraolvasnám, hogy felfedezzem az utalásokat -, és mindenki másnak teljesen egyértelmű volt a dolog. :) 

A mellékszereplők terén én a főgonosznak beállított Martint emelném ki, hasonló okból, mint Smint. Egyrészt nem voltam oda érte, amit csinált, másrészt viszont egyszerűen furcsa és érthetetlen a motivációja elég sokáig. Nem mondom, utána sem voltam vele kibékülve, ez tény, de azért elviselhetőbbé vált a számomra. Ráadásul az, ahogyan ráakaszkodik Simonra, az kifejezetten irritáló. Legszívesebben arrébb rugdostam volna. 

Albertalli stílusa egyébként egész jó, de szerintem csak Simon szemszögéből bemutatva ez a történet nem lett elég ütős. Nekem váltott szemszögből lehet, picit jobban tetszett volna - olyan formában megírva, hogy Blue személyisége továbbra is titokban maradjon, persze -.Ez így biztos furcsán hangzik, de szerintem meg lehetett volna oldani. 

Összességében egyszeri kikapcsolódásnak jó, de nem szabad tőle sokat várni, mert nem biztos, hogy azt a színvonalat fogja hozni, amit adott esetben egy LMBT-regény esetében mondjuk várunk, hiszen a Simon és a HS esetében egyáltalán nem erről van szó.

Kedvenc karakter(ek): Bram
Gyűlölt karakter(erk): Martin, Simon
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Weisz Böbe
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 324
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

04.22. - Always Love A Wild Book

04.24. - Angelika blogja

04.26. - Media Addict

04.28. - Deszy könyvajánlója

04.30. - Kelly & Lupi olvas

05.02. - Bibliotheca Fummie

05.04. - Szembetűnő

05.06. - CBooks

05.08. - Dreamworld


Nyereményjáték:

Mostani játékunk egyben könyvajánlóként is szolgál, mivel minden állomáson egy-egy, magyar nyelven megjelent, LMBT témájú regény borítójának apró részletét találjátok. Ha ügyesen nyomoztok, akkor a turné végére nem csupán kilenc, olvasásra érdemes könyvet fedezhettek fel, hanem esélyetek nyílik megnyerni a Simon és a Homo sapiens-lobbi három példányának egyikét.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Blgoturné #123 - Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Miért: Megtetszett az ötlete.

Tartalom: A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.

Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő? Képes lesz elfogadni önmagát?

Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.

Újjáépíthetjük a nulláról az életünket? Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?

A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?

Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll… (Könyvmolyképző)

Vélemény: A kezdet kezdetén nagyon féltem ettől a könyvtől, de sokakkal ellentétben, még véletlenül sem a témája miatt, mert higgyétek el, az zavart a legkevésbé - annál is inkább, mert éppen emiatt akartam elolvasni -. A gond inkább azzal van, hogy néhány éve komolyan csalódtam egy magyar szerzők által írt könyvben, és hát... Utána valahogy már nem volt kedvem magyar író által írt könyvet a kezembe venni, de szerencsémre, Tibi meghozta hozzá a kedvemet, még, ha némi gyomorgörccsel is kezdtem el olvasni először. Majd hamar rá kellett jönnöm, hogy semmi félnivalóm nincs a Túl széptől.  De, mielőtt ebbe mélyebben belemennénk: tudom, sokakat elriaszt az ötlet, hogy ebben a történetben fiú-fiú szex is van - mégis csak egy NA-regényről beszélünk, lassan mondhatjuk, hogy manapság ez már követelménnyé válik -, és meg tudom érteni. De hadd mondjak ezzel kapcsolatban valamit: ez semmit nem von le a könyv értékéből, mert, ha az embert nagyon zavarja a dolog, akkor csak át kell lapozni rajta, és kész. Ettől még a történet folyamatosan halad majd tovább, és ugyanolyan jó marad, nem kell ezen fennakadni, legalábbis szerintem. Amúgy meg, ha  sima romantikus regénynél unom a sok erotikus részt, én azt is át szoktam lapozni, és még nem fordult elő velem, hogy ebből komoly károm származott volna. :)

Őszinte leszek, nem hittem volna, hogy számomra ekkora pozitív csalódás lesz ez a regény. Ez pedig legnagyobb részt Márknak, a történet egyik főszereplőjének köszönhető. Még csak nem is Olivérnek, a kvázi szexistennek, akiért nem csak a meleg srácok, de szerintem még a lányok is zokszó nélkül sorba állnának, ha arról lenne szó, hanem a túlsúlyos, saját elgondolása szerint kissé csúnyácska fiúnak. Ez azért van, mert számomra az ő szemszögén át bemutatott történet volt a leginkább átélhető, Bárki, aki súlyproblémákkal küzd - betegség miatt, vagy a saját lustasága miatt, az most lényegtelen -, ugyanúgy gondolkodik, ahogyan Márk a regény elején. Sokaknak még csak meg sem fordul a fejükben ilyen esetekben, hogy egy náluk "szebb" embert akár csak egy kicsit is érdekelhetnének. De ehhez egyébként még csak nem is kell plusz kilókat felszedni, az is éppen elég, ha az embernek nemes egyszerűséggel nincs önbizalma. Ez pedig nagyon szépen átjön Márk karakterén keresztül. 

Olivérrel viszont a kezdet kezdetén én nem voltam kibékülve. Az ő karakterét eleinte nem tudtam megkedvelni, és nem azért, mert rossz lett volna, hanem mert szerintem az ő nézőpontja nem volt annyira átélhető - számomra -, mint Márké. Eleinte csak a tipikus jó pasi, aki tudja magáról, hogy bárkit megkaphat, akit akar, mégiscsak ő Telivér, a híres, élsportoló úszó. Nem volt annyira beképzelt, vagy ilyesmi, de egyszerűen nem tudtam őt hová tenni. Sokkal később tudtam csak vele igazán azonosulni, nagyjából onnantól kezdve, hogy felfigyel a másik fiúra. És az egy külön jó pont, hogy lényegében azért kezdi el észrevenni Márkot, mert amaz igyekszik őt levegőnek nézni, és ez elkezdi zavarni Olivért. Szerintem ez egy kifejezetten aranyos, és egészen jól működő ötlet volt. Ettől függetlenül, lehet, hogy nekem még ennél is jobban tetszett volna egy olyan megoldás, ha csak Márk szemszögben íródott volna a könyv, de ez persze csak az én ostobaságom, az egész könyv ettől függetlenül nagyon jó. 

Még egy jó pont: a helyszínek. Az egy dolog, hogy Budapesten játszódik a történet, de számomra nem pont ez tette emlékezetessé, hanem egy ehhez adódó kis plusz. Ugyanis kifejezetten komikus volt számomra olvasni a könyvnek azon részeit, amikor valamelyik fiú épp utazik A pontból B-be, mivel az időm legnagyobb részében én is a városnak azon területein mozgok napközben - vagy mozogtam régebben -, ahol ők is. Ez adott egy egészen különleges ízt a történetnek, hogy pontosan el tudtam képzelni, merre járnak-kelnek éppen. 

Szerintem semmi gond nincs a történettel - Dorinát, Márk lakótársát leszámítva, akit a történet egy pontján szívem szerint agyon vertem volna, mondván, attól majd észhez tér a hisztikirálynő -, Márk és Olivér kapcsolata nagyon aranyos, szép, nem elkapkodott tempóban bontakozik ki a szemünk előtt, és éppen ezért szerethető. Lehet, hogy a történet bizonyos szempontból picit túlidealizált, de ez kell bele, hiszen mindenki vágyik a maga szőke hercegére/hercegnőjére fehér lovon. :) És sosem tudhatjuk, hol fogunk belebotlani, ugyebár. 

Kedvenc karakter(ek): Márk
Gyűlölt karakter(ek): Ricsi
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 392
Sorozat: -

Résztevő blogok listája: - A lista némi kavarodás miatt egyelőre nem pontos! -

12.06. - Deszy könyvajánlója
12.10. - Letehetetlen
12.13. - Zakkant olvas
12.16. - CBooks
12.20. - Kelly és Lupi olvas
12.22. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A könyv egyik főszereplője versenyszerűen úszott, és nem is volt rossz benne. Mostani játékunkban minden állomáson híres és sikeres úszókról találtok fotókat - magyar és külföldi úszókról egyaránt -, a Ti feladatotok pedig nagyon egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy hívják.

Megéri játszani, hiszen három szerencsés megnyerheti a Túl szép egy-egy példányát.

Medencére fel!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számított 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #113 - David Levithan: Engedj közelebb!

Miért: Szerettem a Will Grayson, Will Graysont.

Tartalom: Különösen számunkra, akik valamiért mellőzöttnek érezzük magukat, a reflektorfény valóságos bűvkör, mely előcsalogat minket a mindennapok árnyékos oldaláról.

Jól vigyázzatok exbarátok, húzzatok el goromba edzők! Mini Cooper kiáll elétek, és megmondja a magáét – méghozzá dalban!

A Hold me Closer – Engedj közelebb! mérsékelten szabad szájú, szerethető musical-szövegkönyv, melyről először John Green és David Levithan díjnyertes bestsellerében, a Will & Will című regényben esik szó, bővelkedik az őszinte, humoros és harsány, hömpölygő, életteli zeneszámokban.

Mini végre a színpad közepére áll… és semmi sem lesz már olyan, mint annak előtte. (Maxim)

Vélemény: Mivel nem egy hosszú kötetről van szó, azt hiszem, az én kritikám se lesz a leghosszabb, ezért előre is elnézést kérek. Ugyanakkor azt is leszögezném, hogy nem muszáj ismerni az alapjául szolgáló regényt, Tiny története önmagában is élvezhető, bár tény, hogy az "előzménykötettel" együtt adja átl az igazi élményt. 

Kezdjük azzal, hogy szerintem ezt nem kellett volna megírnia David Levithannak. Nem azért, mert rossz lenne a történet, vagy ilyesmi, hanem azért, mert így, önmagában, egyszerűen nem tudott megfelelően bánni a karakterrel. Egészen egyszerűen hiányzott mellőle John Green, hogy kompenzálja Tiny harsányságát, aminek az a végeredménye, hogy az író, akarva-akaratlanul is - valószínűleg az utóbbi -, szabályosan infantilisnek állítja be Tiny Coopert. Ha végigolvasod a könyvet, aminek a felépítése szerintem kifejezetten kreatív, hiszen lényegében Tiny musicaljének a szövegkönyvét olvashatjuk el, arra fogsz rájönni, hogy egészen egyszerűen sok. Egy végeláthatatlan ripacskodásnak tűnik az egész, pedig biztos vagyok benne, hogy Levithan nem ilyen szándékkal írta meg ezt a kiegészítő kötetet. 

Most viszont egy pillanatra hadd szúrjak oda a magyar fordításnak -megint-: Mini Cooper. MIÉRT? Nem lehetett volna ezt az első oldalon egy apró csillagozással megoldani, hogy a tiny picit/minit jelent, és ennyivel letudni az egészet, ahelyett, hogy folyamatosan Mini Cooperként emlegetik, amiről az emberek nagy többségének egy kocsi jut az eszébe? Meg egyébként is, egyszerűen hülyén hangzik. Persze ez mind csak az én saját véleményem, könnyen lehet, hogy másnak tetszett ez a fordítási megoldás, én nem vagyok tőle elájulva, finoman szólva. 

A cselekmény, amely Tiny életét hivatott bemutatni nekünk, vicces dalszövegeken keresztül bontakozik ki a szemünk előtt, bár szerintem ezek a szövegek olykor kissé erőltetettnek hatnak. Nagyon túlzóak, és, mint ahogyan azt Tinytól elvárhatjuk, tényleg csak róla szólnak. Alig egy-két olyan dal ugrik be, ami nem arról szól, hogy vele mi történt, vagy történik éppen, ami persze nem gond, lévén ő a könyvünk főszereplője, de én jobban örültem volna neki, ha a többiek egy picit nagyobb teret kapnak, elvégre az eredeti történetben elég komoly szerepük volt az események alakulásában, míg itt ez alig van megemlítve. 

Mivel az emberek túlnyomó többsége vizuális típus, ezért óhatatlanul is elképzeljük a darabot, mintha csak ott ülnénk a nézőtéren, és épp végignéznénk - erre egyébként a már a szöveg formája is erősen rásegít -. Ugyanakkor, számomra nem volt annyira megnyerő ez a túlon túl giccses látványvilág. Ez viszont nem a könyv értékéből von le, mivel rám ez alapból igaz. Nem vagyok oda az olyan darabokért, amelyek nagyon harsányak, giccsesek, jobban szeretem a visszafogottan előadott dolgokat, annyi csillogással, ami feltétlenül muszáj. 

Kedvenc karakter(ek): Phil

Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Vince Judit Andrea
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 232
Sorozat: -

Résztevő blogok listája:

12.04 Deszy könyvajánlója

12.06 CBooks

12.08 Dreamworld

12.10 Könyvszeretet

12.12 Media Addict

12.14 Kelly és Lupi

Nyereményjáték:

A musicalek világában maradunk a játék során, hat világhírű színpadi  musicalből mutatunk egy-egy képet minden állomáson, melyekből a filmváltozat is óriási siker lett. A film, illetve színdarab címeket kérjük a rafflecopter doboz megfelelő sorába írni.

Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #92 - Jandy Nelson: Neked adom a Napot

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.

Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…

Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására.

Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon. (Libri)

Vélemény: Azt sajnos nem tudom, a többiek mit emeltek ki elsősorban a bejegyzéseikben, de az biztos, hogy én nem az LMBT-szálra fogom helyezni a hangsúlyt. Nem azért, mert nem szeretném az ilyen történeteket - aki esetleg régebb óta követi a blogot, tudhatja, hogy írtam már ebben a témában írt regényekről -, hanem amiatt, mert szerintem itt távolról sem ezen van a hangsúly. Jandy Nelson könyve sokkal inkább szól egy ikerpár életéről, egy tragédiát megelőző, majd az azt követő időszakban.  

A narratíva megoldása szerintem bravúros, bár eleinte nagyon szokatlan volt a számomra. Noah meséli el a múltat, míg a jelen eseményeit Jude szemüvegén keresztül láthatjuk... És mivel a két karakter teljesen máshogy fogalmaz. Ugyanakkor van egy erős egyezés az ikerpár között, ez pedig a tény, hogy mindketten vérbeli művészlelkek. Egyikük a festészetnek, másikuk a szobrászatnak él, és ez ad egy nagyon érdekes ízt az egész történetnek. Az időrend váltakozása miatt pedig élvezetes látni, miben változik meg a jelen a múlthoz viszonyítva, amikor még azt érezzük, hogy minden a legnagyobb rendben van a családjukkal és a kettejük kapcsolatával is. 

Noah nagyon érzékeny, és éppen ezért bármi is történik vele, az nagyon mély nyomot hagy a személyiségén, amit nyilván a környezete is megérez. A hozzá kapcsolódó, már fentebb említett LMBT-szál szerintem jól ki lett találva, bár az tény, hogy elképesztően lassan jutunk el odáig, hogy tényleg történjen valami. Az én szememben ez nem vont le semmit a történet értékéből, sőt, éppen ellenkezőleg. Ettől függetlenül, például Brian karakterét nem igazán tudtam megkedvelni, talán éppen amiatt, mert relatíve keveset szerepel hús-vér valójában, így nem sokat tudhatunk meg róla olvasás közben.
Ezzel szemben Jude bizonyos értelemben az az igazi belevaló lány, aki nem fél egyedül megállni a saját lábán. Nagyon határozott, ugyanakkor gondoskodó jellem, ami azonban nem mutatkozik meg azonnal. 

A cselekmény nagyon lassan bontakozik ki a szemünk előtt, ami akár egyeseket arra ösztökélhetne, hogy hagyják félbe a könyvet, de én azt tanácsolnám, hogy ne tegyék. Megéri a kissé leülős részeket is elolvasni, mert azok is nagyon élvezetesen vannak megírva. Ez az másik legnagyobb erőssége Nelsonn-ak, hogy a legkevésbé érdekfeszítő részeket is meg tudja tölteni olyan érzelmekkel, hogy muszáj figyelnünk rá.
Számomra az egyik legemlékezetesebb ebben a könyvben, az az, hogy gyakorlatilag néhány snittből áll az egész, amelyek egyenként igencsak hosszúak, de azt hiszem, ez kellett ebben a könyvben, ugyanis éppen ez a hosszúság idézi elő azt, hogy van időnk hozzászokni a két főszereplő, egymástól teljesen eltérő világlátásához.
Nincsen sok karakter a könyvben, de szerintem nincs is rá szükség, ugyanis Noah és Jude teljes mértékben elviszik a showt úgymond. Mindkettejük helyzete teljesen átérezhető, és megérhető. Rövid, ám velős történet, olyan mély érzelmekkel, amelyeket én személy szerint már régen nem láttam YA-regényekben. 

Kedvenc karakter(ek): Noah, Jude

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 428
Sorozat: -

 

Résztvevő blogok listája:

10.06. - Kelly & Lupi olvas

10.08. - MediaAddict

10.10. - Könyvszeretet

10.12. - Szembetűnő

10.14. - Always Love A Wild Book

10.16. - Deszy könyvajánlója

10.18. - Letehetetlen

10.20. - Angelika blogja

10.22. - Dreamworld

10.24. - CBooks

Nyereményjáték:  

A blogturné valamennyi állomásán egy-egy olyan művészeti alkotás képét találjátok, amelyek szerepeltek a könyv lapjain. A megfejtésben a készítők neveit várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Marni Bates: Roksztárt kaptam karácsonyra

Miért: Valami pörgős, könnyed könyvet akartam olvasni. 

Tartalom: Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…

Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszerû ReadySet dobosa.
Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel… (Móra)

Vélemény: Az Ugly Love után, ami a maga módján igencsak megfeküdte a gyomromat, valami könnyedebb könyvet akartam olvasni. Így jutottam arra, hogy megpróbálkozom Marni egyik könyvével, akit a Könyvhéten volt szerencsém látni dedikálás közben. Igazság szerint már ott észrevettem, hogy mennyire pozitív személyisége van. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de olyan személyisége van a lánynak, ami szabályosan felvillanyozza a környezetét. Egész idő alatt mosolygott, minden dedikáltatóval nagyon kedves volt, sőt, még ajándékot is hozott nekik. Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy szívesen olvasnék tőle, hogy vajon ez a fajta attitűdje mennyire tükröződik vissza a könyveiben... És azt kell mondanom, eléggé. 

A Rocksztárt kaptam karácsonyra egy nagyon aranyos kis limonádé, feltéve, ha az ember úgy kezdi el olvasni, hogy előtte kikapcsolja az agyát, s ahelyett, hogy a történet lehetetlenségére és életszerűtlenségére koncentrálna, inkább a poénokra figyel. Ha ilyen mentalitással vág bele valaki imádni fogja, mint én. Holly és Nick története nagyon aranyos, nagyon rózsaszín, és elképesztően cukormázas, de közben tele van öniróniára és szarkazmusra építő poénokkal, amik remekül megtörik ezt a "minden tökéletes, cuki és szép" légkört. 

Mindkét főszereplőnk egy-egy egyéniség, de azért ne várjuk tőlük, hogy megmentik a világot... Nem is ez a céljuk, hanem az, hogy szórakoztassanak minket, és azt sikerül is. Mivel az esetek túlnyomó többségében be vannak zárva a hajó egyik lakosztályába, rengeteg párbeszéd van benne, amik pattogósak, viccesek, egyszerűen felderítik az embert - ami elég kellemetlen tud lenni, ha az éjszaka közepén hangosan röhögsz rajta, miközben a szüleid a szomszéd szobában már pihenni szeretnének -. Remekül kijön, hogy mennyire különböznek egymástól, és ehhez semmi köze annak, hogy a fiú híres, a lány pedig nem. A felfogásuk és a gondolkodásmódjuk teljesen eltérő, és ez nagyon meglátszik, de szerintem éppen ez teszi érdekessé. A romantika olykor kissé mesterkélt - a körülményeket figyelembe véve ez nem is csoda -, de vannak igazán jó

Ami nagyon tetszett még, az a mellékszereplők. Külön kiemelném ezen a téren a ReadySet banda két másik tagját, Christ és Timet, utóbbit főleg azért, mert - enyhe spoiler, bár ez már gyakorlatilag azonnal kiderül - ő az egyik meleg karakter a könyvben, ám ez teljesen természetesen van tálalva a könyvben. Nincs benne semmiféle dráma, csak egy mellékes információ. Nincs túlragozva, részletezve, vagy ilyesmi, mert ez egy kicsit sem számít. Teljesen természetesnek veszi mindenki, és ezt imádtam. 

Negatív ellenpéldaként említeném Holly két unokatestvérét, Claire-t és Allisont, akiket szívem szerint elástam volna a hátsó kertben. Ennyire unszimpatikus, akasztani való karakterekkel már régen találkoztam, de ide sorolhatnám az anyjukat is, akinek az a mániája, hogy Holly súlyán problémázik... Amire én csak annyit tudok mondani, hogy végre egy olyan főhősnő, aki, bár nem kövér, vagy ilyesmi, de van rajta mit fogni. Nem is emlékszem rá, hogy mostanában olvastam volna olyan könyvet, amiben a főhősnőnknek nem tökéletes az alakja, de ez valójában nincs kihangsúlyozva, tehát nem arra épít a cselekmény, hogy bár a lány duci, mégis megtalálja a nagy szerelmet.

Ugyan ez a kötet elméletileg nem tartozik bele a Smith High-sorozatba, vannak benne utalások az első részre, ami azonban nekem egy kicsit sem volt zavaró, annak ellenére, hogy még nem olvastam azt a könyvet - de ezek után mindenféleképpen sort kerítek majd rá -. Sőt, még azt is mondhatnám, hogy sikerült meghoznia a kedvemet az olvasáshoz.

Kedvenc karakter(ek): Nick, Tim, Corey
Gyűlölt karakter(ek): Allison, Claire, Jen
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Zalotay Melinda
Kiadta: Móra Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 302
Sorozat: -

Blogturné #57 - John Green - David Levithan: Will & Will

Miért: Imádtam angolul.

Bevezető:  Mi történik, ha két bestseller szerző összefog? Nos, eláruljuk: a Will & Will történik, és persze garantálható a siker. John Green és David Levithan két Will bőrébe bújtak. Will Graysonnak lenni pedig nem is olyan egyszerű - rögtön két szemszögből is megtudjuk ezt.

A Will & Will blogturnéban május 23-tól 12 napon keresztül mutatjuk be a két drusza kalandjait, és ha ügyesen lavíroztok a nyereményjáték musicaljei között, még nyerhettek is a könyvből!

Tartalom: Egy hideg estén Chicago legelhagyatottabb sarkán Will Grayson belebotlik… Will Graysonba. Két tinédzserfiú ugyanazzal a névvel, akik eddig külön utakon jártak, most belekezdenek valami újba, valami váratlanba, ahol két szív egymásra talál egy középiskolai musicaldarabban. (Maxim)

Vélemény: Őszinte leszek, ez a könyv magyarul nem sokáig volt a kezemben, ugyanis szerintem a fordítás elég rosszul sikerült.
Sosem értettem, mi a létjogosultsága annak, hogy lefordítanak egy nevet... De most az ezzel kapcsolatos ellenérzéseim egy új szintre emelkedtek, amikor megláttam, hogy Tiny Cooperből sikerült Pici Coopert kreálni, amelytől az aranyos, nagydarab meleg srác egy idiótának tűnik, holott távolról sem az. Értem én, hogy nem ő a regény főszereplője, de ettől még igenis fontos a történet szempontjából, éppen ezért elég gyakran futunk bele a nevébe. Rami meg is jegyezte, hogy ha ivósjátékot játszanánk a nevével a könyv olvasása közben, rövid időn belül a detoxikálóban kötnénk ki, s ezzel határozottan egyetértek.
Egy másik igazán nagy problémám a könyvvel - vagyis inkább kettő - az a cím és a borító. Ha valaki csak ezt a kettőt, s a cím alá írt teljesen indokolatlan alcímet látja, akkor azt hiheti, hogy ez a történet két meleg fiú egymásra találásáról szól, akiket merő véletlenségből Willnek hívnak - persze alapvetően ezzel se lenne igazán gond, csak épp teljesen félrevezető az egész -, de mindenkit megnyugtatok, nem egy ilyen rózsaszín cukorfellegről van szó.
Mindkét főszereplőnket Will Grayson-nak hívják, s ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni - ahogyan azt a regény eredeti címe is teszi - bár külsőleg sem hasonlítanak, leginkább az különbözteti meg őket, hogy az egyikük a saját neméhez vonzódik, míg a másikuk értelemszerűen barátnőt keres magának. A két fiúnak nagyon hasonló problémái vannak, s ez ha belegondolunk egy remek üzenet: nem számít, hogy az ember meleg, vagy hetero, a párkeresés rögös útján ugyanazokkal a nehézségekkel nézünk szembe.
Igazából én mindkettejüket nagyon szerettem, mert a maguk módján igencsak esetlenek, s ettől nagyon szerethetőek. Az ember azonnal át tudja érezni a helyzetüket. Azt, hogy melyik író melyik Willt személyesíti meg, én nem lőném le, mindenki jöjjön rá maga, vagy keressen rá egy másik turnés bejegyzésben :) Bár, aki legalább az egyik szerzőnk munkásságát ismeri, könnyedén kitalálhatja.
Külön kiemelném egy szereplőnket, aki igen sokszor jelenik meg a könyvben, ez pedig Schrödinger macskája. Agymenő (The Big Bang Theory) rajongók előnyben,  remek eszmefuttatások vannak ezzel kapcsolatban, tizenévesek tolmácsolásában.
Számomra a regény legerősebb és legemlékezetesebb része a humor, ami talán eredeti nyelven sokkal jobban átjön, mint a fordításban, ezt azonban nem feltétlen írnám hibaként a fordító számára, hiszen mindannyian tudjuk, hogy egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk maximálisan átadni az anyanyelvünkön, vagy épp fordítva. Próbáljátok meg a magyar köznyelvben fellelhető kifejezéseket átültetni angolba.. Nem lesz egyszerű. 
Ebben a könyvben is komoly szerepet kapnak az emberi kapcsolatok, a barátság közötti határmezsgye, s annak át vagy épp nem átlépése, s ehhez hasonlók. Sok esetben inkább elgondolkodtató a regény ebből a szempontból, így néha úgy érezhetjük, hogy a cselekmény olykor megáll, vagy belassul, de ez távolról sem megy az olvasás rovására, sőt, éppen ellenkezőleg. Számomra éppen ez volt az, ami élvezetessé, s felejthetetlenné tette Will Grayson és Will Grayson történetét, akik bár nem mindennapi körülmények között találkoznak, életük ennél hétköznapibb már nem is lehetne.
Vicces és könnyed nyári olvasmány, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Remekül fogtok szórakozni, ezt megígérhetem.

Kedvenc karakter(ek): Will Grayson (2x), Tiny,

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: ?

Kiadta: Maxim Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 310

Sorozat: -

Előrendelés

Résztvevő blogok listája:

05.23. Kelly és Lupi olvas
05.24. CBooks
05.25. Angelika blogja
05.26. MFKata Gondolatai
05.27. Dreamworld
05.28. Tekla könyvei
05.29 Könyvszeretet
05.30. Media Addict
05.31. Zakkant olvas
06.01. Bibliotheca Fummie
06.02. Always Love a Wild Book
06.03. Deszy könyvajánlója 

Nyereményjáték: 

A Will & Willben az egyik legegyedibb szereplő, Mini Cooper musicalt rendez. És hát legyünk őszinték! Meg is tudjuk érteni, hogy ennyire szereti a zenés színházat.

Mostani játékunkban azt szeretnénk tesztelni, Ti mennyire vagytok otthon a musicalek világában. Minden állomáson találtok egy képet valamelyik musicalből. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyikből, és a darab címét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesek jelentkezését az értesítő e-mailtől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Tiffany Reisz: A herceg

Miért: Szerettem az eddigi részeket.

Tartalom: Nora Sutherlint két, vagyonnal és szenvedéllyel csábító világ hívogatja… és bármelyiket is választja, ez lesz élete legnehezebb döntése.

Hacsak valaki nem dönt helyette…

Wes Railey Nora vágyainak legszelídebb, mégis legőrjítőbb tárgya, akit nem tud elfelejteni. Fiatal. Jóképű. Nemesi vér csörgedezik az ereiben. Amikor Kentucky-ban hosszú idő után újra összetalálkoznak, most Nora van Wes világában. Azonban a hírhedt New York-i domina nem kifejezetten az a szenvelgő déli szépség, és Nora hiába vágyik arra, hogy beilleszkedjen új környezetébe. De vajon Søren – Nora gazdája, szeretője – elengedi-e valaha is a nőt?

De mi történik, ha a domina elhagyja birodalmát? Milyen kibogozhatatlan kötelék fűzi össze Kingsley-t és Sørent? Képes lesz-e Kingsley ésszerűen dönteni, ha megfenyegetik? Szembe tud nézni a múlt árnyaival? (Egmont)

Vélemény: Nem hittem volna, hogy lehet ilyet mondani, de ez a rész tetszett eddig a leginkább, és egyben a legkevésbé, a sorozat kötetei közül. Mivel a történet két, sőt, ha őszinte akarok lenni, egyenesen három szálon fut,  értelemszerűen vannak olyan részek, amiket igazán jól összerakott az írónő, és vannak kevésbé élvezhető történetek is.
A legtöbbet kétségtelenül a múltból hozta ki, ahol Soren és Kingsley kapcsolatának alakulásáról tudhatunk meg többet, mint eddig bármikor. Ebből következik, hogy a regény az LMBT-jelenetekben, ám ez egyáltalán nem zavaró, sőt. Az írónő nagyon jól ért hozzá, hogy hogyan hangsúlyozza ennek az érzelmi oldalát, ezért is van az, hogy elsősorban Kingsley-re koncentrál. Sorenről is kiderül nagyon sok minden, de inkább olyan formában, hogy a kortársai milyennek látják, és ettől a karaktere megint csak kap valami pluszt. Egyre több bizonyítékát látjuk annak, mennyire jó manipulátor volt már fiatal korában is, és természetesen az évtizedek elteltével ez csak tovább fokozódott. A kettejük viszonyának alakulása pedig roppant érdekes. Szerintem több érzelem volt ebben, mint amit Nora és Soren képesek párként felmutatni.
Viszont, amin többször is sikerült kiakadnom, az Wesley és Nora romantikusnak beállított nyűglődése, ami, bármennyire is rossz ezt beismernem, de egyszerűen borzalmas volt. Fel nem foghatom, hogy egy olyan viszonyt, amiben éppen az volt a pláne, hogy nem volt közöttük szexualitás, és az egymás iránt elmélyülő érzelmeiken volt a hangsúly, miért kellett egy végeláthatatlan vanília-áradattá változtatni, ami a legkevésbé sem működött? Tudjuk, hogy Wes maga a megtestesült báj, a földre szállt angyal, és a többi, és a többi, de éppen ez az, amiért egyáltalán nem illik a szerepváltó Nora Sutherlin-hez. Kettejük kapcsolata addig hiteles, amíg efféle dolgokat nem kevernek bele, utána azonban teljesen életszerűtlen, és idegen lett. Lehet, hogy valaki szerette ezt a szálat, számomra azonban egyenesen élvezhetetlen, és irritáló volt kettejük végtelen, szánalmas bájolgása. Wesley egy egyszerű, idealista kisfiú, aki azt hiszi, a szerelem ereje minden akadály legyűr. Segítek: ez csak a mesében van így, és ezzel sajnos a Hercegünknek is meg kell barátkoznia. Remélem, ez kihat majd végre valahára a jellemfejlődésére, és nem hisztis mitugrászként fogjuk viszontlátni.
A jelenben egy korábbi esemény - Nora aktájának ellopása - ismét előtérbe került, és ez egyébként kimondottan érdekes történetet vetett fel, bár, lehetséges, hogy csak azért tartottam annak, mert itt ismételten King és Soren kerültek előtérbe, akik igyekeznek felderíteni a rejtély nyitját. Itt megintcsak előtérbe került a múlt, Elisabeth és a szeretett - vagy éppen gyűlölt - papunk különleges kapcsolata, aminek, bár már elméletileg nincsen nyoma, valahol mégiscsak érezhető, hogy van.
Az erotika továbbra is jelen van, és hozza azt a színvonalat, mint eddig, ám most, érezhetően nagyobb szerepe van a cselekmény alakulásában, mint eddig. Ez szerintem ad egy érdekes színezetet a könyvnek, mert az ember nem érez késztetést arra, hogy adott esetben csak átugorja, mondván, nincs benne semmi fontos. Nos, ez most garantáltan meg fog változni.
Továbbra is nagyon szeretem Reisz stílusát, de azt el kell ismernem, hogy ennek a résznek igencsak átvezető jellege van, ettől függetlenül, a vége szerintem nem sikerült annyira erősre, mint amilyennek az írónő szánhatta. Ettől függetlenül, az izgalom megmaradt, nagyon várom a negyedik részt, ami, ha minden igaz, a Könyvfesztiválon fog megjelenni.

Kedvenc karakter(ek): Soren, Kingsley

Gyűlölt karakter(ek): Nora, Wesley

Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Márton Andrea

Kiadta: Egmont Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 464

Sorozat: The Original Sinners (#3)