Blogturné #61 - Tiffany Reisz: A szent

Miért: Megszerettem a sorozatot.

Tartalom: Eleanor Schreiber egy zavarodott, zabolátlan tizenéves lány, aki megesküszik, hogy soha többé nem lép templomba. A lázadó tini azonban találkozik Stearns atyával, aki örökre megváltoztatja az életét. Már semmi nem állhat annak útjába, hogy az legyen, amit a sorsa diktál neki: Nora Sutherlin, az ismert erotikus regényíró, egyben Manhattan legismertebb dominája… (Athaeneum)

Vélemény: Azt hiszem, ez volt az a rész, amit minden eddiginél könnyebben tudtam olvasni - annak ellenére, hogy az előző részekkel hamarabb végeztem -, ennek pedig egy igen egyszerű oka van: rengeteg jelenetet már betéve ismerhetünk belőle, hiszen az egész kötet központi kérdése nem más, mint Soren és Nora kapcsolatának kezdete, s annak alakulása.
Érdekes úgy látni az eseményeket, hogy valójában már pontosan tudod, mi is fog történni, hiszen számtalan visszautalással találkozhattunk már a legelső részben is - hát, még az Úrnőben, ahol Nora elég sokat mesélt Marie-Laure-nak arról, miként is került kapcsolatba a pappal, aki Ducatival jár, s valósággal megbabonázza az egyházközösséget, amely kezdetben egyáltalán nem akarta befogadni őt... S nem mellesleg mi is hasra eshetünk tőle olykor, hiába tudjuk, hogy csak egy kitalált karakterről van szó. Annál is inkább, mivel sokszor kiabál az agyunk, hogy ennyire ambivalensen tökéletes férfi úgysem létezik.
Az Úrnőben megszokott mesélős formula itt is megmaradt, ugyanis az események két szálon jelennek meg a szemünk előtt: először is láthatjuk Nora-t, aki alighanem élete eddigi legkeményebb időszakán megy át, másrészt az éppen kinyíló Eleanort, aki még csak most próbálja meg felfedezni a saját szexualitását, s keresi helyét a világban, amelyet, mint tudjuk, Soren mellett talál majd meg, nem mindennapi módon. Számomra érdekes volt összehasonlítani, hogy mi az, amiben Nora és fiatalkori énje megegyeznek, s mi az, amiben az idők múlása már igencsak érezteti a hatását. Eleanorban még ott van az a fiatalos lendület, a türelmetlenség, és a végtelen vágyódás. Ezzel szemben Nora már egy sokkal megfontoltabb nőalakként jelenik meg, ami nem is csoda, hiszen lassan közelebb ér a negyvenhez, mint a húszhoz, így értelemszerűen már képes józanabb döntéseket hozni, mint a fiatalkori énje, aki olykor szeret fejjel rohanni annak a bizonyos falnak.
Eleanor és a kedvenc papunk kapcsolatának alakulását egyfajta abszurd humor jellemzi, amivel már számtalanszor találkozhattunk a korábbi részekben is, ugyanakkor például a dolog romantikus oldala mintha itt még jobban kidomborodna, mint a korábbiakban bármikor. Itt érezhetjük át igazán, hogy egy valóban tiltott viszonyról van szó, amely részben éppen emiatt bontakozik ki eszméletlen lassúsággal, amelytől sokszor úgy érezhetjük, mintha Soren a mi idegeinken is táncolna, nem csak a rá vágyó Eleanor-én. Bár a történet most nem feltétlen az erotikára épít, azért nem kell félnünk, nem Nora-ról lenne szó, ha a jelenbe azért nem csempészett volna bele nekünk néhány ilyen jellegű részt, jóllehet, szerintem minden olvasó a regény tetőpontjára vár inkább olvasás közben.
Az előző részekkel ellentétben, most érezhetően egyfajta átvezető kötetről beszélhetünk, amelynek az a célja, hogy előkészítsen valamit, ám arra, hogy vajon mire fut majd ki az egész történet, amelyben Nora előéletét ismerhetjük meg - A szent, A király és a Szűz -könyveken keresztül -, azt nem tudnám nektek megmondani, de annyi biztos, hogy nagyon érdekes lesz. Hiszen újabb és újabb férfiak és nők bukkannak fel, akik képesek meglepni minket, s újra s újra fordítani a történet alakulásán, amit én imádok a Reisz könyvekben. Megszokott történet, megszokott stílusban, mégis újszerű érzés olvasni. Én nagyon szerettem.

Kedvenc karakter(ek): Nico, Soren
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
Kiadta: Athaeneum Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 504
Sorozat: The Original Sinners (#5)

Résztvevő blogok listája:

06.01. - Angelika blogja

06.03. - Függő/vég

06.05. - CBooks

06.07. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték: 

Játékunk ismét a Nora Sutherlin életében oly fontos szerepet betöltő férfiak körül forog, ám ezúttal csavarintottunk kicsit a feladványon. Monogramjuk alapján a férfi szereplők vezeték neveit várjuk megfejtésként, segítség gyanánt pedig a kis vonalak arról árulkodnak, hány karakterrel kell kipótolnotok a megadott kezdőbetűt.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai feladvány: 

 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #53 - Tiffany Reisz: Az úrnő

Miért: Szeretem az írónő könyveit.

Tartalom: Nora Sutherlin, az ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát, két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis játékot, de most partnerei nem játszani akarnak.
Hamarosan megérti: ha életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben bíznia kell abban, hogy szerettei - Wesley, Kingsley, de legfőképpen Soren - rá fognak jönni, hogyan mentsék meg.
Egy halottal azonban nehéz vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Soren elhunytnak hitt neje minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból...A háttérben Soren, Nora és Kingsley életének minden fontos szereplője csendben várakozik, hogy aztán az összekuszált szálakat kibogozva az olvasó is megtudja, kicsoda Nora Sutherlin valójában. Vagy legalábbis elhiggye, hogy tudja... (Athaeneum)

Vélemény: Húha... Azt hiszem ez az eddigi legérdekesebb rész a sorozatban. Nem csak azért, mert tényleg rengeteg szálon fut a cselekmény, hanem sokkal inkább azért, mert olyan érdekes, félelemmel vegyített erotikus hangulatot áraszt, amit nem lehet, és nem is szabad a BDSM számlájára írni. Mindez sokkal inkább a körülményeknek köszönhető, amik olyan súllyal nehezednek az eseményekre, amelyhez foghatót már régen láttam.

Nora és Sherezádé párhuzama nekem nagyon tetszett, igaz, kissé nehezemre esett olykor az egyébként határozottságáról és függetlenségéről ismert erotikus írónőt ebben a helyzetben elképzelnem, függetlenül attól, hogy a mesélés igen erős oldala... Csak épp a fent említett nőt egy közveszélyes elmebeteg tartja fogva. Marie-Laure a szó szoros értelmében elképesztő. Hihetetlen életutat jár be, aminek tanúságait csak a saját elvakult egoizmusa miatt nem képes levonni, s ennek természetesen Soren és a hozzá közel álló személyek isszák meg a levét. Egyébként Sorent némileg tanácstalannak és zavartnak látni kész élmény. Annyira elüt a megszokottól, hogy esküszöm, direkt lassabban olvastam ezeket a részeket, csak, hogy minél jobban kiélvezhessem a férfi ezen újszerű oldalát, ami bebizonyította a számomra, hogy bármennyire is különleges, akkor is csak egy ember, és kész. 

Egy kérdést már a Herceg című kötet kapcsán is feltettem, ez pedig Wesley lételemének jogossága. Minek van benne a könyvben? Nekem folyamatosan olyan érzésem volt, hogy nem csinál semmit, csak ül és sír mint egy kölyök. Tény, hogy az is, éppen ezért nem látom át, vajon mit lát benne a nő, aki egy nála jóval idősebb férfi mellett találta meg a boldogságát eredetileg. Jobb egy huszonegy éves suhanc sirámait hallgatni? Most komolyan? 

Félreértés ne essék, imádom a könyvet és az egész sorozatot, de a szőke hercegtől egyszerűen falnak megyek, annyira idegesít. Nem úgy, mint Griffin és Michael, akik hozzák a szokásos formájukat, és ennek csak örülni tudok. Odáig vagyok értük, elképesztően édesek együtt. Mégis, számomra az igazi meglepetést Grace és Soren jelentették. Az első pillanattól kezdve azért drukkoltam, hogy legyen közöttük valami - ami lássuk be, többszörösen paradox, hiszen a férfi szadista, pap, a nő férjezett, és a legkevésbé sem vonzaná ez a világ -, mégis, a kémia valahogy azonnal működésbe lépett az én fejemben ezzel kapcsolatban, még akkor is, ha végig az járt a fejemben, hogy ennek semmi értelme, és nincs alapja. 

A szálak mozgatása zseniális. Valóban olyan érzetet kelt a regény, mintha egy okosan felépített sakkjátszmát néznénk végig, és még élvezzük is, annak ellenére, hogy például én személy szerint nem vagyok odáig ezért a sportért, vagy játékért, kinek hogy tetszik. Végig izgalmas - kivéve, amikor Wes nyávog -, pedig az esetek nagy részében nem történik semmi, csak emberek beszélgetnek egymással. És mégis, annyi izgalom és feszültség vegyül bele, hogy lehetetlen letenni.

Kedvenc karakter(ek): Soren, Nora, Grace

Gyűlölt karakter(ek): Marie-Laure, Wesley

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Márton Andrea

Kiadta: Athaeneum Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 528

Sorozat: The Original Sinners (#4)

Résztvevő blogok listája:

04.20. - Angelika blogja

04.22. - MFKata gondolatai

04.24. - Függővég

04.26. - CBooks

04.28. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

Nora Sutherlin életében számos férfi játszik fontos szerepet, így most nekik szeretnénk egy kis figyelmet szentelni. A blogturné minden állomásán közreadunk egy-egy rövid jellemzését, amely alapján egy igazi Eredendő Bűnösök rajongónak nem okozhat gondot kitalálni a szereplő nevét. Segítség gyanánt még az első betűt is megadjuk.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A mai személy: Ő adott először lovaglópálcát Nora kezébe.

a Rafflecopter giveaway

Tiffany Reisz: A herceg

Miért: Szerettem az eddigi részeket.

Tartalom: Nora Sutherlint két, vagyonnal és szenvedéllyel csábító világ hívogatja… és bármelyiket is választja, ez lesz élete legnehezebb döntése.

Hacsak valaki nem dönt helyette…

Wes Railey Nora vágyainak legszelídebb, mégis legőrjítőbb tárgya, akit nem tud elfelejteni. Fiatal. Jóképű. Nemesi vér csörgedezik az ereiben. Amikor Kentucky-ban hosszú idő után újra összetalálkoznak, most Nora van Wes világában. Azonban a hírhedt New York-i domina nem kifejezetten az a szenvelgő déli szépség, és Nora hiába vágyik arra, hogy beilleszkedjen új környezetébe. De vajon Søren – Nora gazdája, szeretője – elengedi-e valaha is a nőt?

De mi történik, ha a domina elhagyja birodalmát? Milyen kibogozhatatlan kötelék fűzi össze Kingsley-t és Sørent? Képes lesz-e Kingsley ésszerűen dönteni, ha megfenyegetik? Szembe tud nézni a múlt árnyaival? (Egmont)

Vélemény: Nem hittem volna, hogy lehet ilyet mondani, de ez a rész tetszett eddig a leginkább, és egyben a legkevésbé, a sorozat kötetei közül. Mivel a történet két, sőt, ha őszinte akarok lenni, egyenesen három szálon fut,  értelemszerűen vannak olyan részek, amiket igazán jól összerakott az írónő, és vannak kevésbé élvezhető történetek is.
A legtöbbet kétségtelenül a múltból hozta ki, ahol Soren és Kingsley kapcsolatának alakulásáról tudhatunk meg többet, mint eddig bármikor. Ebből következik, hogy a regény az LMBT-jelenetekben, ám ez egyáltalán nem zavaró, sőt. Az írónő nagyon jól ért hozzá, hogy hogyan hangsúlyozza ennek az érzelmi oldalát, ezért is van az, hogy elsősorban Kingsley-re koncentrál. Sorenről is kiderül nagyon sok minden, de inkább olyan formában, hogy a kortársai milyennek látják, és ettől a karaktere megint csak kap valami pluszt. Egyre több bizonyítékát látjuk annak, mennyire jó manipulátor volt már fiatal korában is, és természetesen az évtizedek elteltével ez csak tovább fokozódott. A kettejük viszonyának alakulása pedig roppant érdekes. Szerintem több érzelem volt ebben, mint amit Nora és Soren képesek párként felmutatni.
Viszont, amin többször is sikerült kiakadnom, az Wesley és Nora romantikusnak beállított nyűglődése, ami, bármennyire is rossz ezt beismernem, de egyszerűen borzalmas volt. Fel nem foghatom, hogy egy olyan viszonyt, amiben éppen az volt a pláne, hogy nem volt közöttük szexualitás, és az egymás iránt elmélyülő érzelmeiken volt a hangsúly, miért kellett egy végeláthatatlan vanília-áradattá változtatni, ami a legkevésbé sem működött? Tudjuk, hogy Wes maga a megtestesült báj, a földre szállt angyal, és a többi, és a többi, de éppen ez az, amiért egyáltalán nem illik a szerepváltó Nora Sutherlin-hez. Kettejük kapcsolata addig hiteles, amíg efféle dolgokat nem kevernek bele, utána azonban teljesen életszerűtlen, és idegen lett. Lehet, hogy valaki szerette ezt a szálat, számomra azonban egyenesen élvezhetetlen, és irritáló volt kettejük végtelen, szánalmas bájolgása. Wesley egy egyszerű, idealista kisfiú, aki azt hiszi, a szerelem ereje minden akadály legyűr. Segítek: ez csak a mesében van így, és ezzel sajnos a Hercegünknek is meg kell barátkoznia. Remélem, ez kihat majd végre valahára a jellemfejlődésére, és nem hisztis mitugrászként fogjuk viszontlátni.
A jelenben egy korábbi esemény - Nora aktájának ellopása - ismét előtérbe került, és ez egyébként kimondottan érdekes történetet vetett fel, bár, lehetséges, hogy csak azért tartottam annak, mert itt ismételten King és Soren kerültek előtérbe, akik igyekeznek felderíteni a rejtély nyitját. Itt megintcsak előtérbe került a múlt, Elisabeth és a szeretett - vagy éppen gyűlölt - papunk különleges kapcsolata, aminek, bár már elméletileg nincsen nyoma, valahol mégiscsak érezhető, hogy van.
Az erotika továbbra is jelen van, és hozza azt a színvonalat, mint eddig, ám most, érezhetően nagyobb szerepe van a cselekmény alakulásában, mint eddig. Ez szerintem ad egy érdekes színezetet a könyvnek, mert az ember nem érez késztetést arra, hogy adott esetben csak átugorja, mondván, nincs benne semmi fontos. Nos, ez most garantáltan meg fog változni.
Továbbra is nagyon szeretem Reisz stílusát, de azt el kell ismernem, hogy ennek a résznek igencsak átvezető jellege van, ettől függetlenül, a vége szerintem nem sikerült annyira erősre, mint amilyennek az írónő szánhatta. Ettől függetlenül, az izgalom megmaradt, nagyon várom a negyedik részt, ami, ha minden igaz, a Könyvfesztiválon fog megjelenni.

Kedvenc karakter(ek): Soren, Kingsley

Gyűlölt karakter(ek): Nora, Wesley

Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Márton Andrea

Kiadta: Egmont Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 464

Sorozat: The Original Sinners (#3)

Tiffany Reisz: Az angyal

Miért: Tetszett az első rész.

Tartalom: Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet.

A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt.

Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?

Vélemény: Nem hittem volna, hogy az első rész után lesz, ami még meg tud lepni, de azt kell mondanom, hogy tévedtem. Tiffany Reisz remekül játszik a különböző helyzetekkel, mindig a legváratlanabb pontokat tölti fel annyi feszültséggel, hogy az embernek olykor-olykor ökölbe szorul a keze olvasás közben. Emellett az írónő képes újra és újra meglepni az olvasót.

Kezdjük talán rögtön azzal, hogy bár a fülszöveg kétségtelenül Nora-ra koncentrál, valójában távolról sem ő a regény főszereplője. Az erotikus regények írója jelen esetben nem más, mint egy összekötő kapocs a történetben szereplő karakterek között, hiába szerepel sokat, nem érezzük úgy, hogy ő lenne a történet mozgatórugója, hanem valaki egészen más: egy alig tizenhét éves kamaszfiú az egyik oldalon, és egy mindenre elszánt, ám könnyen befolyásolható írónő a másikon. Ebből is láthatjuk, hogy a cselekmény valójában két szálon fut, és ez egyébként meglepően jól működik. Remekül elválik egymástól Michael és Suzanne szála, ám Soren - a mindenki által imádott pap - valamilyen úton-módon mégis megteremti a kapcsolatot a kettő között.

Michael karaktere - jóllehet, az előző részben nem igazán tudtam vele mit kezdeni -, most az egyik nagy kedvencemmé nőtte ki magát. Itt sokkal több minden derül ki róla, nem csak a családi hátterével, de a benne lakozó mazochista hajlamával kapcsolatban is. Sajnáltam, de egyúttal folyamatosan drukkoltam is neki, mivel a könyv jelentős részében egy számára teljesen új szerepben próbál meg helyt állni. Nora kiképzési módszere egyébként érdekes, de szerintem mindenkinek azok a jelenetek fognak megmaradni, amelyekben Mick és Griffin együtt szerepelnek. A kapcsolatuk nem a tolakodó, gyomorforgató nyáltenger, amelytől egy hetero páros esetén is maximálisan ki tudok akadni, hanem lassan alakul ki, és ennek megfelelően nem esik felesleges túlzásokba. Egyszerűen csak jó őket együtt látni. Nincsenek benne különösebb meglepetések, ám akad néhány egészen jó poén, amiken még most is el-elmosolyodom, ha eszembe jutnak.

Erotikában természetesen nincs hiány, és Reisz hozza A szirénben megszokott színvonalat. Mivel a cél egy jó alárendelt megteremtése, a BDSM elemekben ezúttal sem szűkölködnek ezek a részek, ám most sem zavaróak. Érezni, hogy az erőszaknak célja van, ráadásul a szereplőink nem ekként élik meg, hanem a szerelem egyfajta kifejeződéseként, ami sokunknak furcsa lehet, ám szerintem nem teljesen elképzelhetetlen, és érthetetlen. Legfeljebb, mi magunk nem próbálnánk ki szívesen az ilyesmit, de nincs olyan érzésünk olvasás közben, hogy emiatt ítélkeznünk kellene felettük.

A másik fő szálat ugyebár Suzanne-nak köszönhetjük, a fiatal újságírónő ugyanis kap egy fülest, hogy valami nincsen rendben a Szent Szív templom körül, elsősorban a plébános, Soren kapcsán. Alapvetően érdekes dolgok derülnek ki a férfi múltjával kapcsolatban, az ember bepillantást nyerhet az életébe, gyermekkorába, és az akkoriban bekövetkezett változásokba, ami engem többször is ámulatba ejtett, olyan mélységet adott a papnak, akit ezek után még annyira se tudok hova tenni, mint korábban. De talán éppen ez adja Soren zsenialitását. Egy olyan határmezsgyén mozog bravúros ügyességgel, ahol csak nagyon kevesen képesek talpon maradni. Viszont, mindeközben Suzanne-tól kedvem lett volna sírógörcsöt kapni. Vagy ezerszer feltettem magamnak a kérdést, hogy egy olyannyira könnyen manipulálható és megvezethető személy, mint ő, hogy lehet egyrészt újságíró másrészt egyenesen háborús tudósító. Teljesen életidegen a karaktere. Értem én, hogy Soren nem mindennapi vonzereje hat a nőre, de attól, amennyire képes magát alávetni ennek a dolognak - alig néhány perces ismeretség után -, attól a pofám leszakadt néha. Bocsánat a pórias megfogalmazásért, de tényleg erről volt szó. 

Mint láthatjátok, ez a kötet nem a cselekményről szól, nem pörögnek benne annyira az események, mint teszem azt az első részben - holott már az sem volt valami gyors -, itt inkább a karakterek megismerésére koncentrálhatunk, aminek egészen biztosan komoly jelentősége lesz a későbbiekre nézve.

Remek folytatás, én csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek tetszett az első rész.

Kedvenc karakter(ek): Wesley, Griffin, Soren, Nora

Gyűlölt karakter(ek): Suzanne

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Márton Andrea

Kiadta: Egmont Hungary

Év: 2013

Oldalszám: 472

Sorozat: The Original Sinners (#2)

Tiffany Reisz: A szirén

Miért: Angelika ajánlotta.

Tartalom: Ez a világ a férfiaké, de egy nő van legfelül.

Nora Sutherlin erotikus regényeiről híres és hírhedt – és van egy titka, amelyet túl sokan tudnak ahhoz, hogy ne kerüljön napvilágra. Nora legújabb kézirata más, mint az eddigiek: komolyabb, mélyebb, személyesebb – és Nora biztos benne, hogy meghozza számára az áttörést… De vajon lehet-e együtt dolgozni a kimért, karót nyelt angol szerkesztővel, Zachary Eastonnal? Hiszen ő mondja ki az utolsó szót, de maximalizmusa felháborítja Norát. Zach-et Nora szabados életmódja kergeti az őrületbe – és a tény, hogy egyre inkább vonzódik ehhez a nyílt, mégis titokzatos nőhöz.
Nora azt hitte, mindent tud arról, milyen, amikor az ember a saját határait feszegeti. De abban a világban, ahol a szenvedély maga a fájdalom, soha semmi sem ilyen egyszerű.
Ki lehet az a férfi, aki öt év távlatából is irányítani képes a nő minden gondolatát? És egyáltalán: ki is Nora Sutherlin valójában? Képes lesz-e valaha önmagának megválaszolni ezt a kérdést? (Egmont)

Vélemény: Emberek, ez a könyv... egészen egyszerűen beteg. És mégis, a maga betegességétől válik zseniálissá. Viszont, ennek nem az az oka, hogy engem legkevésbé sem zavar, ha szexuális perverziókról kell olvasnom, hanem az, hogy Tiffany Reiszek sikerül mindezt egy lehengerlően jó irodalmi stílusban közvetítenie
Amikor elkezdtem, nem igazán tudtam elképzelni, hogy mire is számíthatok ettől az írónőtől, ugyanis, amíg Angelika nem említette, a nevét sem ismertem még. Ráadásul, számomra a borító olyannyira egyszerű, és semleges, hogy egy könyvesboltban biztosan átsiklott volna felette a szemem, hiába nem ez az, ami alapján megítélem a könyveket. Mindettől függetlenül, nálam azonnal tarolt.
A témaválasztás, jóllehet erősnek, meredeknek tűnhet, igaz, manapság, amikor az írók ontják magukból a Szürke ötven árnyalatához hasonlatos borzalmakat, felüdülés találkozni egy olyan történettel, amely pontosan tudja, miről is szól. Rengeteget ad, ám ez éppen annyi, amennyi egy ennyire komplex történetbe belefér. Úgy mutatja be a S/M világát, hogy az sok esetben egyszerűen közönséges, ám Reisz az erotikus regények terén szerintem valamilyen szinten páratlan irodalmisággal párosítja, hogy még ez sem zavaró az olvasó számára, hanem éppen ellenkezőleg, élvezetes olvasmány... De, csak abban az esetben, ha nem riaszt el minket a téma.
Az erotikus részek jól el vannak találva - némelyikre talán még azt is mondhatnánk, hogy a nem teljesen hétköznapi kategóriába tartoznak -, különösen igaz ez a könyv a könyvben jellegű részekre, amikor azt követhetjük nyomon, miként alkotja meg Nora a már Zach Easton ízlésének megfelelő szépirodalmi művet az eredetileg szennyirodalomnak tartott könyvéből. Számomra az tette igazán élvezetessé az olvasást, hogy amiként haladt előre a könyv írása, úgy változott a két szereplőnk kapcsolata... ám a legkevésbé sem romantikus irányba.

Mint mondtam, a háttere pazar, remekül ki lett dolgozva - nem egyszer elgondolkoztam azon, hogy Reisz ennyire alapos kutatást végzett-e a témában, vagy épp a saját bőrén tapasztalt meg bizonyos dolgokat a szado-mazo világból -, mégis, engem a karakterek nyűgöztek le igazán. És még csak nem is a főszereplőnk, Nora Sutherlin, hanem az egyik hozzá kapcsolódó, férfi szereplő, Soren.
A Nora felett álló domináns férfi az, aki számomra a legtöbb meglepetést okozta az egész regény során. Rendkívül összetett, de ugyanakkor meglepően ambivalens karakterről van szó, akinek a jellemében és viselkedésében annyi apró, de lényeges csavar van, hogy valósággal kiismerhetetlenné válik az olvasó számára. S, bár kétségtelenül, nem ő a regény legpozitívabb szereplője - sőt, bizonyos értelemben nevezhetném akár a regény fő gonoszának is -, én mégsem tudtam utálni. Nem mondhatni, hogy megkedveltem volna, de bizonyos tekintetben, talán megértettem a motivációját.
Elméletileg Zachary Easton lenne a mi második főszereplőnk, mivel az ő szemszögéből ismerhetünk meg bizonyos dolgokat, ám engem az kötött le a leginkább, amikor a megromlott házasságával foglalkozik, és apró utalásokból kell összeraknunk, mi is történt valójában kettejük között. Az ő története végtelenül emberi, s nem a földtől elrugaszkodott, mint olykor Nora esetében - értem ezalatt a Wesley-hezés Michaelhez fűződő, akár abnormálisnak is nevezhető kapcsolatát, akikről a következő rész kapcsán több szó esik majd -.
Egy dologgal nem vagyok igazán kibékülve, ez pedig a regény lezárása. Nem tudnám pontosan megmondani nektek, mi volt vele a problémám, de talán az, hogy a cselekmény többi részéhez viszonyítva, túl hamar lett vége. Akad egy tetőpont a könyvben, ami után elképesztően felgyorsulnak az események, és ez a gyorsaság szerintem nem tett jót az utolsó fejezeteknek. Nem voltak rosszak, de messze nem hordozták magukban azt az átütő energiát, mint a könyv eleje.
Mindettől függetlenül: aki szereti a meghökkentő, olykor brutálisan nyers történeteket, vegye elő nyugodtan Tiffany Reisz könyvsorozatát. Egészen biztosan nem fogja megbánni.

Kedvenc karakter(ek): Wes, Soren, Zach, Nora

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Márton Andrea

Kiadta: Egmont Hungary

Év: 2013

Oldalszám: 488

Sorozat: Original Sinners (#1)