Miért: Sorozatfolytatás.
Tartalom: Az egyik átok… a másikhoz vezet.
Miután hosszú évekig átok kényszerítette, hogy minden éjszaka táncra perdüljön, Pipacs hercegnő esküvel megfogadta, hogy soha többé nem húz tánccipellőt a lábára. Éppen ezért csupán vonakodva vállalkozik arra, hogy részt vesz a királyi csereprogramban, amit édesapja a szomszédos országok uralkodóival együtt ötlött ki.
Először nem is tűnik olyan rossznak az élet a távoli Bretonban, főleg mivel felbukkan egy jóképű herceg, aki a barátságát kínálja… sőt talán még többet is. Ám egy Eleonora nevű szegény szolgálólány is megjelenik a színen, és szemet vet a hercegre. Vajon melyik lány fogja elnyerni a szívét? És vajon ki áll a káprázatos báliruhák és cipellők mögött, amikben a nincstelen Eleonora parádézik a bálokon? Csak Pipacs hercegnő lát át a mágián, ami a királyság összes többi lakóját bűvöletben tartja. Mivel egy átkot már sikerült legyőznie, ő a legmegfelelőbb arra, hogy egy másikkal is megbirkózzon. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Mivel az előző résznek meglepően sötét hangulata volt (igaz, ez az eredeti történetről is elmondható, ha belegondolunk), valami hasonlóra számítottam a folytatás során is, ám etéren némiképp csalódnom kellett. Ez persze magát a történetet nem érinti, az most is tetszett, bár olykor el kellett gondolkodnom azon, hogy most tulajdonképpen melyik két mese crossoveréhez van szerencsém? Mindvégig bennem volt az a gondolat, hogy két teljesen különböző történet összeollózásához van szerencsém, ami eleinte picit furcsa volt, de hamar megszoktam.
Pipacs története, bár akadnak benne hasonlóan komor részek, összességében mégis könnyedebb, gyermetegebb. Ahogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy ennek éppen az az oka, hogy míg az Éjféli bál a legidősebb lányra koncentrált a testvérek közül, addig Pipacs az egyik legfiatalabb a testvérek közül, így talán mégsem annyira váratlan, hogy sokkal egyszerűben látja a világot. Ez is hozzájárul szerintem ahhoz, hogy már az Eleonora-val való első találkozásakor felsejlik benne a gondolat, hogy ezzel a lánnyal finoman szólva nem stimmel valami. Az is tetszett, hogy a kis hercegnőnek meglepően nagy szája van, az igazat megvallva, az előző rész eseményei után nem kimondottan arra számítottam, hogy Pipacs hajlamos lesz ugyanolyan élesen reagálni, mint korábban. De, ha belegondolunk, ez csak annyit tesz, hogy nem hazudtolja meg önmagát, még a bretoni királyi udvar kedvéért sem. S talán éppen emiatt, amilyen erős volt a hősnőnk, annyira gyengének, kissé bénának tűnt mellette a főhősnek szánt herceg, Christian. Én azt mondanám, hogy a karaktere némiképp unalmas, de még inkább üres volt. Ezt talán foghatjuk arra, hogy a történet fő mozgatórugója a Pipacs és Eleonora között kibontakozó rivalizálás volt, aminek ez a srác voltaképpen csak az "elszenvedője", aki kis túlzással egész idő alatt arra vár, hogy egyszer majd megkérhesse a győztes kezét. Ennyi. Engem ez kicsit zavart (ezért is vontam le pár pontot a végső értékelésemből), de ha belegondolunk, lehet, hogy három jól felépített karakter már sok lett volna.
Eleonora-t azért raktam a gyűlölt karakterek közé, mert igazából, Pipacshoz mértem folyamatosan, s bár értettem a motivációit, én mégis inkább a mi kis tűzről pattant hercegnőnknek drukkoltam. Érzésem szerint, erre az effektusra olykor még rá is erősített az írónő, hogy nem éppen pozitív színben tünteti fel Hamupipőkét, de azt hiszem, ez egy olyan része a történetnek, ami mindenkinek a saját megítélésére van bízva.
Összességében: Day George hozza a már megszokott színvonalat, van, amiben ez a rész, míg másban az elődje az erősebb, de jól kiegészítik egymást, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Csodát nem kell várni tőle, de egy unalmas délutánt könnyedén fel lehet vele dobni.
Pipacs története, bár akadnak benne hasonlóan komor részek, összességében mégis könnyedebb, gyermetegebb. Ahogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy ennek éppen az az oka, hogy míg az Éjféli bál a legidősebb lányra koncentrált a testvérek közül, addig Pipacs az egyik legfiatalabb a testvérek közül, így talán mégsem annyira váratlan, hogy sokkal egyszerűben látja a világot. Ez is hozzájárul szerintem ahhoz, hogy már az Eleonora-val való első találkozásakor felsejlik benne a gondolat, hogy ezzel a lánnyal finoman szólva nem stimmel valami. Az is tetszett, hogy a kis hercegnőnek meglepően nagy szája van, az igazat megvallva, az előző rész eseményei után nem kimondottan arra számítottam, hogy Pipacs hajlamos lesz ugyanolyan élesen reagálni, mint korábban. De, ha belegondolunk, ez csak annyit tesz, hogy nem hazudtolja meg önmagát, még a bretoni királyi udvar kedvéért sem. S talán éppen emiatt, amilyen erős volt a hősnőnk, annyira gyengének, kissé bénának tűnt mellette a főhősnek szánt herceg, Christian. Én azt mondanám, hogy a karaktere némiképp unalmas, de még inkább üres volt. Ezt talán foghatjuk arra, hogy a történet fő mozgatórugója a Pipacs és Eleonora között kibontakozó rivalizálás volt, aminek ez a srác voltaképpen csak az "elszenvedője", aki kis túlzással egész idő alatt arra vár, hogy egyszer majd megkérhesse a győztes kezét. Ennyi. Engem ez kicsit zavart (ezért is vontam le pár pontot a végső értékelésemből), de ha belegondolunk, lehet, hogy három jól felépített karakter már sok lett volna.
Eleonora-t azért raktam a gyűlölt karakterek közé, mert igazából, Pipacshoz mértem folyamatosan, s bár értettem a motivációit, én mégis inkább a mi kis tűzről pattant hercegnőnknek drukkoltam. Érzésem szerint, erre az effektusra olykor még rá is erősített az írónő, hogy nem éppen pozitív színben tünteti fel Hamupipőkét, de azt hiszem, ez egy olyan része a történetnek, ami mindenkinek a saját megítélésére van bízva.
Összességében: Day George hozza a már megszokott színvonalat, van, amiben ez a rész, míg másban az elődje az erősebb, de jól kiegészítik egymást, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Csodát nem kell várni tőle, de egy unalmas délutánt könnyedén fel lehet vele dobni.
Kedvenc karakter(ek): Pipacs
Gyűlölt karakter(ek): Eleonora
Pont: 10/8
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Robin Edina
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 280
Sorozat: The Princesses of Westfalin (#2)
Résztvevő blogok listája:
04.13 - Sorok között blog
04.15 - Olvasónapló
04.17 - Deszy könyvajánlója
04.19 - Dreamworld - EXTRA
04.21 - CBooks
04.23 - Deszy könyvajánlója - EXTRA
04.15 - Olvasónapló
04.17 - Deszy könyvajánlója
04.19 - Dreamworld - EXTRA
04.21 - CBooks
04.23 - Deszy könyvajánlója - EXTRA
Nyereményjáték:
Mostani játékunk nem lesz túl nehéz, de azért van benne egy kis csavar. Minden állomásunk megosztunk egy-egy idézetet olyan regényből, aminek az alapját legalább részben valamilyen mese adta. A megfejtésben NEM a könyv címét várjuk, hanem a meséét (vagy az egyik meséét), ami ihlette.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése