Miért: Felkeltette az érdeklődésemet.
Tartalom: Wavy ötéves korára már nagyon sok traumát szenvedett el.Nem hajlandó sem beszélni, sem mások előtt enni, mert kábítószerfüggő anyja mocskosnak tartja, ami a szájába kerül. Apja, a drogdíler Liam nem sokat törődik a családjával. Wavy egymaga küszködik, hogy iskolába tudjon járni és ellássa a kisöccsét, Donalt. Csak Kellen, Liam egyik embere mutat együttérzést és törődést Wavy irányában. A szeretetre éhes kislány és a sérült férfi egymásba szeretnek, és Wavy mindössze tizenhárom éves, amikor szexuális kapcsolatot kezdenek. Nagynénje pedofilnak bélyegzi Kellent, és kitartóan küzd, hogy elválassza őket egymástól. Wavy időközben felnő, és hihetetlen szívóssággal, minden akadályt legyőzve dolgozik azon, hogy ismét összekerülhessen a férfival. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Muszáj leszögeznem, hogy ez a könyv távolról sem egyszerű olvasmány. Engem kicsit emlékeztetett a Sötét Duett trilógiára, aminek, bár teljesen más az alapvetése, éreztem némi párhuzamot ezzel a történettel. Mindkét könyv sérült emberekről szól, akik felett, bár kéne, nem igazán tud a végén pálcát törni az ember (lesz majd erre nemsokára egy ellenpélda is, az El Diablo személyében, de ebbe most ne menjünk bele), és éppen ez a faktor teszi, legalábbis számomra nehéz olvasmánnyá.
Hiába tudom minden idegszálammal, hogy baromira nem helyes, ami Kellen és Wavy között végbemegy, nem csak erkölcsi, hanem lelki értelemben egyaránt, de akármennyit bőgtem is a könyv felett,a végén nem tudtam azt mondani, hogy úgy istenigazából zavarna ez a felállás.
Az elején, noha egyszer átfutottam a fülszöveget, nem igazán tudtam, mire számítsak Bryn Greenwood regénye kapcsán. Kissé meglepett, hogy a történet (akárcsak nemrég a Bohém rapszódia életrajzi monográfia) igencsak messziről indítja a mesélést, egészen konkrétan Wavy gyerekkorától, de az igazi döbbenetet az jelentette számomra, hogy sokáig nem is az ő szemszögén keresztül követjük az eseményeket. Nekem tetszett ez a lépés, bár bevallom, eleinte kicsit furcsának tartottam, mert én Wavy szempontjára lettem volna igazán kíváncsi, már az elejétől fogva, ugyanakkor elvitathatatlan, hogy a kislány, nagy valószínűséggel azt sem tudta igazán felfogni, hogy mi történik körülötte, miért adogatják egymás között a családtagjai, mint mások a megunt tárgyakat.
Számomra olykor már az is megrázó volt, amikor a nagymama (aki egyébként egy kimondottan erős, jó karakter lett), vagy épp másvalaki visszautal arra, hogy mi történt a lánnyal korábban. Őszinte leszek, szerintem már az is egy kisebb csodával ér fel, hogy a hősnőnk nem lett agyilag teljesen zokni/zombi az események közepette, hanem kimondottan erős tudott maradni, nem csak a saját maga, de a testvére érdekében is.
Kellen felbukkanásával némileg megváltozik a történetek folyása, hiszen Wavy találkozik valakivel, aki, bármilyen hihetetlenül is hangzik, de megérti, min ment keresztül, és megpróbál segíteni rajta, ha mással nem is, hát azzal, hogy támogatja. Figyelembe véve, hogy mindketten igencsak szeretethiányosak, nem ért váratlanul, hogy elkezdtek érzelmeket táplálni egymás iránt, annak ellenére, hogy a kettejük közötti korkülönbség révén Kellen extrém esetben akár az apja is lehetne. Az ilyen embereknek rengeteget tud számítani, ha a sok negatív hatás közepette akad végre valaki, aki képes pár kedves szót mondani neki, az emiatt kialakuló érzést pedig, amit nevezhetünk hálának, boldogságnak, szinte bárminek, nagyon könnyű összetéveszteni a szerelemmel.
Nem fogom kategórikusan kijelenteni, hogy a kapcsolatuk egy az egyben rossz, és elítélendő, de azért voltak pillanataim, amikor igenis egyet tudtam érteni a nagymamával, akit érthető okokból, teljesen felháborít ez a szituáció. Nekem az a véleményem, hogy ez a történet túlságosan komplex, túl sok esemény függ össze egymással olyanformán, hogy bármennyire is szeretném azt mondani, hogy ez a kapcsolat csak negatív előjellel emlegethető, nem vagyok rá képes. Az viszont biztos, hogy szükségem lesz egy újraolvasásra később, amikor már megemésztettem magamban ezt a tartalmat. Csak erős idegzetű olvasóknak tudom ajánlani, de nekik maximálisan.
Kedvenc karakter(ek): Kellen, Wavy, nagymama
Gyűlölt karakter(ek): Wavy családjának nagy része
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Tóth Enikő Mária
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 488
Sorozat: -
Résztvevő blogok listája:
04.04. - Betonka szerint a világ…
04.06. - Angelika blogja
04.08. - Sorok között (1)
04.10. - Never Let Me Go
04.12. - Sorok között (2)
04.14. - CBooks
Nyereményjáték:
Bryn Greenwood könyve nem egy könnyed lányregény, hanem erős idegzetű olvasóknak szóló olvasmány. Blogturnénk minden állomásán egy-egy hasonlóan rázós történet fülszövegéből találtok részletet. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a keresett mű címét és szerzőjének nevét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
“Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése