Tartalom: Most, hogy Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan, például, egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmok is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba. Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi, amit Gansey is… (Könyvmolyképző)
Vélemény: Ez az a kötet a sorozatban, amiről a szó szoros értelmében elfelejtettem írni. Mindig ott volt a piszkozatom, aztán valahogy sosem jutottam el odáig, hogy megírjam a bejegyzésemet, pedig... Pedig már a harmadik részről is olvashattátok a véleményemet a sorozathoz kapcsolódó, legutóbbi blogturné alkalmával.
Ennek az az oka, hogy számomra ez volt a legkevésbé meggyőző rész a szériában. De, mielőtt erre rátérnénk, azért egyvalamit mindenféleképpen érdemes megint csak kiemelni az egész sorozattal kapcsolatban, ez pedig a hangulata, ami ebben a kötetben is remek, Stiefvater nagyon is ért az atmoszféra teremtéshez, ennek a résznek is megvan az a borongós, kissé melankólikus hangulata - amit olykor azért megtör egy-egy derűsebb, vagy komikusabb pillanat, de ezekből igen kevés van -, amin most egy kicsit fokoz is az írónő bizonyos karakterekkel. Ilyen például Szürke, akitől nekem a hideg futkos a hátamon, ha csak eszembe jut. Van valami nagyon rémisztő abban az emberben, amit elég nehéz hova tenni, de engem kényelmetlenség kerít hatalmába, ha csak felbukkan a könyv lapjain. Azt hittem, az álszenteskedő nagynéninél rosszabb "főgonosz" aligha fog előfordulni ebben a sorozatban, de tévedtem.
Itt vált számomra egyértelművé, hogy a férfi főszereplőnk, Gansey, valójában annyira önző, és végtelenül egoista, hogy arra már szavakat is nehéz találni. Persze, értem én, hogy a pénz mindent megold a fiú szerint, ám számomra a viselkedése már itt is eléggé visszataszító volt. Látni, ahogy egy szálon rángatja Adam-et - aki ezt a fajta bánásmódot egyáltalán nem érdemelné -, és persze hasonló a helyzet Blue esetében is, bár ő szerintem ebben a részben kifejezetten akaratgyenge. Ugyanakkor érdekes, hogy számomra nem ők, hanem sokkal inkább a lány anyja jelentette az abszolút mélypontot. Ő az, aki a lehető legirreálisabb és egyben legfurcsább döntéseket hozza meg ebben az egész sorozatban, eddig, látszólag teljesen ok nélkül. Értem én, hogy szeretné megtalálni Blue apját, de azért ennek a lehető legfurább módját, és tegyük hozzá, leglehetetlenebb időpontját tudja kiválasztani. Mármint ki az az elmeroggyant anya, aki képes a tizenéves lányát csak úgy magára hagyni, látszólag teljesen ok nélkül? Persze, ott vannak a nagynénik, akik vigyázhatnak rá adott esetben, de ők meg olyan fájdalmasan keveset szerepelnek, hogy azt elmondani is nehéz.
Nekem végig olyan érzésem volt, amikor ezt a részt olvastam, mintha az írónő igyekezne előkészíteni a dolgokat. Erősen átvezető szaga van a könyvnek, az ütős, hangulatos kezdés után, egy szintén hangulatos, ám nem különösebben érdekes második rész következett, amivel kapcsolatban nekem főleg az maradt meg, hogy a szereplőink szeretnek irreális döntéseket hozni, mert az valamiért nagyon jó dolog.
Ugyanakkor a Ley-vonalak köré felépített rejtély számomra még mindig nagyon érdekes, annak ellenére, hogy olykor nehéz hova tenni a dolgokat ezzel kapcsolatban. Külön kiemelendő, hogy az írónő ebben a részben sem erőltette a romantikus szálat, bár azért bevallom, én örültem volna neki, ha Blue és Adam kapcsolata kissé szorosabbá válik. Szerintem a visszahúzódó fiú sokkal jobban illik hozzá mint az elkényeztetett, egoista Gansey, aki meg van róla győződve, hogy körülötte forog a világ. Hogy miért, azt nem tudom, de az biztos, hogy nekem akkor se kellene, ha ő lenne az egyetlen bookboyfriend jelölt a földön.
Ennek az az oka, hogy számomra ez volt a legkevésbé meggyőző rész a szériában. De, mielőtt erre rátérnénk, azért egyvalamit mindenféleképpen érdemes megint csak kiemelni az egész sorozattal kapcsolatban, ez pedig a hangulata, ami ebben a kötetben is remek, Stiefvater nagyon is ért az atmoszféra teremtéshez, ennek a résznek is megvan az a borongós, kissé melankólikus hangulata - amit olykor azért megtör egy-egy derűsebb, vagy komikusabb pillanat, de ezekből igen kevés van -, amin most egy kicsit fokoz is az írónő bizonyos karakterekkel. Ilyen például Szürke, akitől nekem a hideg futkos a hátamon, ha csak eszembe jut. Van valami nagyon rémisztő abban az emberben, amit elég nehéz hova tenni, de engem kényelmetlenség kerít hatalmába, ha csak felbukkan a könyv lapjain. Azt hittem, az álszenteskedő nagynéninél rosszabb "főgonosz" aligha fog előfordulni ebben a sorozatban, de tévedtem.
Itt vált számomra egyértelművé, hogy a férfi főszereplőnk, Gansey, valójában annyira önző, és végtelenül egoista, hogy arra már szavakat is nehéz találni. Persze, értem én, hogy a pénz mindent megold a fiú szerint, ám számomra a viselkedése már itt is eléggé visszataszító volt. Látni, ahogy egy szálon rángatja Adam-et - aki ezt a fajta bánásmódot egyáltalán nem érdemelné -, és persze hasonló a helyzet Blue esetében is, bár ő szerintem ebben a részben kifejezetten akaratgyenge. Ugyanakkor érdekes, hogy számomra nem ők, hanem sokkal inkább a lány anyja jelentette az abszolút mélypontot. Ő az, aki a lehető legirreálisabb és egyben legfurcsább döntéseket hozza meg ebben az egész sorozatban, eddig, látszólag teljesen ok nélkül. Értem én, hogy szeretné megtalálni Blue apját, de azért ennek a lehető legfurább módját, és tegyük hozzá, leglehetetlenebb időpontját tudja kiválasztani. Mármint ki az az elmeroggyant anya, aki képes a tizenéves lányát csak úgy magára hagyni, látszólag teljesen ok nélkül? Persze, ott vannak a nagynénik, akik vigyázhatnak rá adott esetben, de ők meg olyan fájdalmasan keveset szerepelnek, hogy azt elmondani is nehéz.
Nekem végig olyan érzésem volt, amikor ezt a részt olvastam, mintha az írónő igyekezne előkészíteni a dolgokat. Erősen átvezető szaga van a könyvnek, az ütős, hangulatos kezdés után, egy szintén hangulatos, ám nem különösebben érdekes második rész következett, amivel kapcsolatban nekem főleg az maradt meg, hogy a szereplőink szeretnek irreális döntéseket hozni, mert az valamiért nagyon jó dolog.
Ugyanakkor a Ley-vonalak köré felépített rejtély számomra még mindig nagyon érdekes, annak ellenére, hogy olykor nehéz hova tenni a dolgokat ezzel kapcsolatban. Külön kiemelendő, hogy az írónő ebben a részben sem erőltette a romantikus szálat, bár azért bevallom, én örültem volna neki, ha Blue és Adam kapcsolata kissé szorosabbá válik. Szerintem a visszahúzódó fiú sokkal jobban illik hozzá mint az elkényeztetett, egoista Gansey, aki meg van róla győződve, hogy körülötte forog a világ. Hogy miért, azt nem tudom, de az biztos, hogy nekem akkor se kellene, ha ő lenne az egyetlen bookboyfriend jelölt a földön.
Kedvenc karakter(ek): Adam, Blue
Gyűlölt karakter(ek): Gansey
Pont: 10/7
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Molnár Edit
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2012
Oldalszám: 488
Sorozat: The Raven Cycle (#2)
Résztvevő blogok listája:
08.08. - CBooks
08.11. - Sorok között
08.14. - Deszy könyvajánlója
Nyereményjáték:
 |
| Születési év: 1855 |
Mostani játékunkban olyan tudósok és szerzők nevét keressük, akik a Hollófiúkhoz hasonlóan maguk is foglalkoztak a Ley-vonalak utáni kutatással.
Minden állomáson megtaláljátok egy kutató képét és születési dátumát, ezek alapján kell nyomoznotok, végül pedig beírni a tudós nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
