Blogturné #21 - Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Miért: Már régóta szerettem volna megismerkedni az írónő könyveivel.

Bevezető: A Scolar Kiadó jelenteti meg október 9-én Rainbow Rowell: Eleanor és Park című könyvét, mely a külföldi debütálása óta eltelt másfél év alatt számos díjat besöpört, többek között első lett a Goodreads 2013-as szavazásán a Young Adult Fiction kategóriában, ugyanezt elérte az Amazon éves összesítésén is. Fiatalok százezreinek lett a kedvence ez a történet, melyet most 12 állomáson keresztül mutatunk be a blogturné keretein belül. Érdemes követni a turnét, a játék könnyű lesz, megnyerhetitek a Scolar Kiadó által felajánlott  három nyereménykönyv egyikét!

Tartalom: Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus De nem tudja kiverni a fejéből. Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják. (Scolar)

Vélemény: Noha ritkán szoktam ilyesmivel kezdeni a kritikámat, hadd szögezzek le valamit: ez a könyv pontosan abba a kategóriába tartozik, amit még véletlenül nem szabad a borítója alapján megítélni. Nem látványos, figyelemfelkeltő, ám mégis nagyszerű, mivel tökéletesen kifejezi a történetet egyszerűségét, hétköznapiságát, és ez egyáltalán nem jelent problémát. Alighanem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, a rengeteg paranormális, misztikus témájú YA-regény között kész felüdülést jelenthet egy olyan regény, ami mellőzi az efféle jelzőket... Nos, ez esetben az Eleanor és Park tökéletes választás.
Azt hiszem, így szeptember végén nyugodtan kijelenthetem, hogy számomra Rainbow Rowell könyve alighanem az év legjobb real-life témájú regénye. Annyira imádtam, hogy ezt nem is tudom szavakba önteni. Kezdjük talán ott, hogy Rainbow remekül tud atmoszférát teremteni. Mivel a történet az 1980-as évek környékén játszódik, ezért már-már nosztalgikus érzés kerítheti hatalmába az embert, függetlenül attól, hogy élt-e már akkoriban, hiszen a walkman-ről és képregényekről még az én korosztályomnak is vannak emlékei. Remek utalások is vannak erre a korszakra, ugyanis Park barátai például előszeretettel utalnak a fiú félvér mivoltára - hiszen az édesanyja az ázsiai országból származik -, továbbá nem ritka a néger és ehhez hasonló szavak, amiket ma már ugyan nem illendő használni, ám akkoriban ez teljesen normálisnak számított. 
Annyira szép a romantikus szál, hogy azt el sem tudom mondani, komolyan tartok tőle, hogy csak szuperlatívuszokban tudok majd írni róla. Rowell a lehető legapróbb rezdülésekből építi fel Eleanor és  kapcsolatát, amiért - annak ellenére, hogy nem rejt különösebb csavarokat - megéri izgulni.
Véleményem szerint már csak azért is érdekes lehet ez a könyv szinte bárki számára, mert rengeteg pop kulturális utalás van benne. Kezdve a Watchmentől az X-menen át a Star Warsig mindent megemlítenek legalább egyszer, és ezek a képregények, filmek, egy egész generációt definiáltak a maguk korában, és a hatásuk még ma is érezhető. Ja, és arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy manapság egyre népszerűbbé válik az úgynevezett kocka-kultúra, aminek komoly részét képezik a fent említett fandomok. Az pedig külön érdekessé teheti a történetet, hogy ezek a dolgok játsszák a legnagyobb szerepet abban, hogy Eleanor és Park kapcsolata elmélyül. 
Apropó, Eleanor: végre egy olyan főhősnő, aki nem nádszálkarcsú, tökéletes alakú bombanő. Azt ugyan sohasem tudjuk meg biztosra, hogy vajon Eleanor tényleg kövér - esetleg molett lehet-e -, mert ezt az írónő nem írja le egyértelműen, de nem is számít. Mindenki olyannak képzeli el a vörös hajú lányt, amilyennek szeretné. 
Mindemellett a két fiatal családi háttere külön-külön is érdekes. Két teljesen eltérő világ találkozik általuk, és az ütközés egyszerre csodálatos és elborzasztó. Engem jó érzéssel töltött el, hogy láttam, amint a rengeteg különbség ellenére is képesek közel kerülni egymáshoz, és egy rendkívül mély kapcsolatot kialakítani. Egyszerűen imádni valóak együtt.
Ami még külön kiemelendő szerintem ezzel a történettel kapcsolatban, az a vége. Annyira meglepő, tasliszerű befejezése van, hogy emlékszem, sokáig nem jutottam szóhoz, miután letettem, csak az járt a fejemben, hogy Ennyi? Most komolyan? Elképesztően mély benyomást tesz az olvasóra, aki szinte kaparja a falat, hogy folytatást, folytatást! Nos, mindenkit megnyugtathatok: Rowell azt tervezi, hogy folytatja majd a fiatalok történetét, én pedig alig várom, hogy ez megvalósuljon. Már most biztosra veszem, hogy az is mély nyomot hagy majd mindenkiben, aki csak a kezébe veszi. 

Kedvenc karakter(ek): Eleanor, Park

Gyűlölt karakter(ek): Eleanor anyja és nevelőapja

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar                                 
Fordította: Simonyi Ágnes

Kiadta: Scolar Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 320

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

09.25  Kelly és Lupi olvas
09.26  CBooks
09.27  Angelika blogja
09.28  Bibliotheca Fummie
09.29  Könyvszeretet
09.30  MFKata gondolatai
10.01  Deszy könyvajánlója
10.02  Always Love a Wild Book
10.03  Nem harap a...
10.04  Media Addict
10.05  Zakkant olvas
10.06  Dreamworld
 

Nyereményjáték: 

A regényben sokat szerepel az X-MEN képregény, a nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. Minden állomáson a játék leírása alatt/mellett találtok egy-egy szereplőt. Fel kell ismernetek a kép alapján a karaktert és beírnotok a  Rafflecopter doboz megfelelő  sorába. Magyar és angol neveket is elfogadunk.  Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A sorsolás után e-mailt kapnak a nyertesek, akiknek 72 órájuk van emailben válaszolni, ennek hiányában új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Halállista #3 - Shannon Messenger: Vihar szeli ketté

Miért: Ezzel leptem meg magamat a névnapom alkalmából.

Tartalom:  A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit. Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne.
A lány létezik, de nem ember. A tizenhét éves Audra szilf, egy levegőelementál, aki képes kommunikálni a széllel. Ezenkívül őrző – Vane őrzője –, és esküt tett, hogy bármi áron megvédi a fiút. Még ha a saját életét kell is feláldoznia.
Miután egy meggondolatlan lépés elárulja hollétüket az ellenségnek, aki mindkettőjük családját meggyilkolta, Audra kénytelen emlékeztetni Vane-t a származására. Tudásával együtt azonban Vane egy olyan emléket is felidéz, amelyet Audra mindenképp feledtetne vele. A legnagyobb veszélyt pedig még csak nem is az egyre közeledő harcosok jelentik, hanem a kettejük között fellángoló, tiltott szerelem. (Merit)

Vélemény: Ez a könyv olyan szeszélyessé tett olvasás közben, mint az a bizonyos légmozgás, amiről szólni szeretne. Akadtak olyan pillanatok, amikor, ha nem is imádtam, valamilyen szinten mégis csak szerettem ezt a történetet, de be kell vallanom, hogy az esetek többségében sajnos inkább untam, vagy, ami még rosszabb, egyenesen a hajamat téptem. De, mielőtt erre a negatív-hullámra kitérnék, szeretnék megemlékezni arról a pár jó dologról, ami akadt benne. 

A világfelépítés egyes elemei nagyon jók. Ugyan a szilfek világa az én felfogásom szerint néhol túlságosan is drasztikus, sőt, egyenesen teátrális - gondolok itt például az elköteleződés motívumára -, de azt hiszem, éppen ebben lehet megragadni azt, hogy mennyire változékony is a szél, amire a társadalmuk egésze épül. Mégis, ha egy szóval kellene jellemeznem az egész történetet, azt tudnám mondani, hogy gyerekes. Rengeteg olyan rész van benne, ami jobban illett volna egy gyerekkönyvbe, mesébe, mint egy YA-nak szánt könyvbe. Mert lehet, hogy a szereplőink már tizenhét évesek, de a viselkedésük miatt legtöbbször jobban hajaztak a tizenhárom, vagy éppenséggel tizennégy éves korosztályra. Vegyük például Vane stílusát: nem tudom, hogy ez vajon a fordító hibája-e, vagy a
z eredeti szöveg is ilyen, de a srác stílusa kilencvenkilenc százalékban a nyegle tinédzserekére hajaz, ami az én meglátásom szerint távolról sem passzol egy tizenhét esztendős fiatalemberhez. Bár, mivel nekem mindig is magasak voltak az elvárásaim viselkedés terén, lehet, hogy ez másokat egyáltalán nem fog zavarni.
Azonban, a legnagyobb baj az, hogy Audra sem tudott meggyőzni arról, hogy az ő személyében egy életképes karakterről lenne szó. A regény kilencven százalékában annyira egoista, hogy szívem szerint több alkalommal is felpofoztam volna. Mindig azon nyavalyog, hogy a feladata így, a kötelessége amúgy... Aztán ezt a lehető leglehetetlenebb pillanatban félredobja a sarokba, mintha az elvei sohasem léteztek volna. Azt hiszem, ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a romantikát teljesen feleslegesnek, és végtelenül üresnek érezzem. Számomra ebben a szálban nem akadt semmi romantikus. Arra se jöttem rá, hogy vajon Vane és Audra mit szeretnek egymásban. Ez főleg Audra szemszögéből igaz, aki mindvégig azon siránkozik, hogy neki majd fel kell áldoznia magát, és hogy ez milyen rossz, de neki akkor is ez a kötelessége - ettől a szótól már komolyan herótom lett a regény végére -, szóval mindenféleképpen meg fogja tenni.
De volt még valaki, aki még Audránál is jobban kivágta nálam azt a bizonyos biztosítékot, ő pedig Audra anyja, Arella. Na, ő még a lányánál is rosszabb... Ez a nő maga a megtestesült rosszindulat. Senki és semmi nem elég jó neki, és a legkedvesebb passziója az, hogy azon gondolkozik, miként tegye tönkre az egyetlen gyermeke életét, akire mindig is féltékeny volt. Mégis milyen anya lehet féltékeny a saját vérére? Ez számomra egyszerűen felfoghatatlan, azt kell mondanom. Hiszen egy szülőnek az lenne a feladata, hogy védelmezze a fiát, vagy lányát, nem pedig az, hogy minden létező módon keresztbe tegyen neki.
Mindebből látszik, hogy nem rajongok ezért a könyvért, sőt, kimondottan nem szeretem. Kint hamarosan megjelenik a folytatás is, de nem hiszem, hogy erőlködni fogok, hogy minél előbb elolvassam. Inkább majd akkor, ha eret akarok vágni magamon.  

Kedvenc karakter(ek): -

Gyűlölt karakter(ek): Audra, Arella

Pont: 2/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Komáromy Zsófia

Kiadta: Merit könyvek

Év: 2013

Oldalszám: 430

Sorozat: Sky Fall (#1)