Blogturné #75 - Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Miért: Nosztalgia.

Tartalom: Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát.
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért.
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat…
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Ismételten egy olyan történettel állunk szemben, amit nem tudok jó szívvel ajánlani bárkinek. Ennek nem az az oka, hogy rossz lenne, hiszen erről szó sincs. Sőt, éppen ellenkezőleg. Ugyanakkor, azt muszáj leszögeznem, hogy nagyon megrázó az egész könyv. Az én esetemben pedig éppen ezzel a vonásával írta be magát a Legjobb Könyvek közé. 

Nagyon érdekesen, ködösen indul az egész. Jay Asher nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kell írásban megteremteni egy bizonyos hangulatot, s aztán azt addig-addig fokozni, mígnem úgy érzed, pattanásig feszülnek az idegeid, mert olyan nyomást képes rád helyezni a szavaival, hogy te magad is részesévé válsz a történetnek, ha akarsz, ha nem. 

Szerintem attól nagyon különleges ez a könyv, ahogyan vázolja a cselekményét. Az esetek legnagyobb részében ugyanis tényleg arról van szó, hogy Clay, fején a walkman fülhallgatójával, mászkál a városban, és hallgatja Hannah kazettáit. Be kell vallanom, számomra volt ebben valami elképesztően morbid, amikor először olvastam, és most, újra átlapozva is ugyanezt a hatást váltotta ki belőlem. 

El tudjátok képzelni, hogy végighallgassátok egy már öngyilkosságot elkövetett személy szalagra vett vallomását, amiben pontosan felsorolja azokat az embereket, helyzeteket, és pillanatokat, amik végül odáig vezettek, hogy véget vessen a saját életének? Nos, én biztosan nem lennék képes rá, vagy, ha mégis, előbb-utóbb biztosan beleroppannék hallgatás közben. Valami megmagyarázhatatlan abszurdság lengi körbe az egész történetet, és számomra ez a légkör tette igazán emlékezetessé. 

Bevallom, gyűlölöm Hannah-t. Persze, sajnálom, hogy végül abban látta a problémája megoldását, amiben - még akkor is, ha az én fejemben folyamatosan az járt, hogy ennyiért vajon megtettem volna ugyanezt az ő helyében, gyanítom, nem -, de, hogy aztán ezeket a kazettákat az érintettek egymásnak küldözgessék és hallgassák, hogy aztán ki így, ki úgy, de beleroppanjon ebbe... Ennél gusztustalanabb és gerinctelenebb húzást el sem tudok képzelni. Arra pedig a mai napig nem jöttem rá, hogy ebbe miért nem avatta be senki a szüleit, akik akár meg is állíthatták volna ezt az őrületet? Nem, helyette mindenki szépen végighallgatja a kazettákat, majd illedelmesen továbbküldi. Miért? 

Félreértés ne essék, emiatt egy kicsit sem utáltam meg a történetet, mindössze nem értettem ezt a vonulatát. Annyira szeretem ezt a könyvet, hogy egyes részletei több év távlatából is igen élénken élnek az emlékezetemben. Nem árulok zsákbamacskát: mivel a kazettát olyanok kapják meg, akik valamilyen módon szerepet játszottak Hannah halálának eljövetelében, így értelemszerűen Clay is az érintettek közé tartozik. Ám az a rész, ahogyan ezt a lány felvezeti az egyik kazettán, az egyszerűen zseniális. Sajnos nem tudom nektek szó szerint idézni, mert egy elég hosszú versikeszerűségről van szó, de annyi megmaradt belőle, hogy "...egy nem illik a körbe, nem való ide", vagy valami ehhez hasonló. Ez így most persze egy nagy nullának tűnhet, de higgyétek el nekem, ha valaki olyan beleéléssel tudja olvasni a könyvet, mint ahogyan nekem sikerült, akkor annak ez a rész nagyon is ütni fog, ugyanis ez egy újabb remek bizonyítéka annak, hogy Hannah nem volt normális. 

Nagyon komoly és elgondolkodtató könyv, jó üzenettel, amit azonban csak az érettebb gondolkodású olvasóknak merek maximálisan ajánlani. Ha valaki könnyed kikapcsolódásra vágyik, akkor sajnos ez nem az ő világa, ugyanis ezen sokat fog rágódni mindenki, miután befejezte.

Kedvenc karakter(ek): Clay

Gyűlölt karakter(ek): Hannah

Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Farkas Orsolya

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2011

Oldalszám: 260

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

08/03 Deszy Könyvajánlója

08/06 CBooks

08/09 Media Addict

08/12 Tekla Könyvei

Nyereményjáték: 

Jay Asher fontos témákat elemez a könyvében. Még ha nincs is happy end, akkor is rengeteg információt és tanító jellegű dolgot ad át az olvasóinak. Szerencsére nem Jay Asher az egyetlen ilyen író.

A mostani játékunk során olyan könyvekről írtunk pár soros információt, amik rengeteget adnak és tanítanak is egyben. Mondhatni a kedvenceinkről van szó. A feladatotok, hogy rájöjjetek, melyik az adott könyv, amit bemutatunk kedvencként, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.

Az én egyik kedvenc könyvemben egy nagyon kényes tabutémát taglal az írónő. Maya és Lochan élete egyáltalán nem könnyű, mivel az édesapjuk már korábban elhagyta őket, az édesanyjuk pedig a fiatal szeretőkben és a gyermekeire nagy ívből tevésben látja az élet értelmét. Ez a könyv arra "jó" példa, hogy egy nehéz, már-már tragikus családi háttér miként befolyásolhatja egy testvérpár életét. 

a Rafflecopter giveaway