Miért: Imádtam a könyvből készült spanyol adaptációt.
Tartalom: "A nap éppen most kel fel, gyönyörű reggel van. Babi iskolába tart,
miközben Step még nem tért aludni az előző éjszaka óta. Ez a nap is úgy
indul, mint a többi. Legalábbis amíg egymás mellé nem kerülnek a piros
lámpánál. Ettől kezdve semmi sem lesz már ugyanaz.”
Babi gazdag szülők gyermeke, kiváló tanuló, igazi „jókislány”, míg
Step „nehézfiú”, aki állandóan keresi a veszélyt, folyamatosan harcban
áll mindennel és mindenkivel, illegális motorversenyeken vesz részt. Két
különböző világhoz tartoznak, mégis egymásba szeretnek. (Ciceró)
Vélemény: Ha valaki látta a Mario Casas és Maria Valverde főszereplésével készült spanyol filmadaptációt, akkor mindenféleképpen adjon esélyt ennek a könyvnek! Senkit se riasszon el a hossza, mert ettől függetlenül igen gyorsan lehet vele haladni.
Azt leszámítva, hogy a főszereplő fiúnak Step a beceneve Hache helyett - vagy azon kívül, hogy egyes elemeket másként hívnak -, valójában nem sok különbség van a kettő között, sőt. Szinte semmi. Éppen ezért, szinte nem is tudom, miről írjak ebben a bejegyzésemben, de azt hiszem, van egy ötletem.
Azt leszámítva, hogy a főszereplő fiúnak Step a beceneve Hache helyett - vagy azon kívül, hogy egyes elemeket másként hívnak -, valójában nem sok különbség van a kettő között, sőt. Szinte semmi. Éppen ezért, szinte nem is tudom, miről írjak ebben a bejegyzésemben, de azt hiszem, van egy ötletem.
A regény stílusa számomra nagyon érdekes volt, mert rengeteg leírás volt benne, s lássuk be, manapság, ha ifjúsági regényt veszünk a kezünkbe, megszokhattuk, hogy sokkal inkább a cselekményen van a hangsúly, mintsem azon, hogy megismerjük a környezetet, amely az eseményeket keretbe foglalja. Éppen ezért éreztem néha úgy, mintha egy szépirodalmi művet olvasnék, és ki tudja, talán így is van. Számomra a legemlékezetesebb Step és Babi kapcsolatának alakulása volt, ami igencsak lassan bontakozott ki a szemem előtt, ám nem a megszokott módon. Olyan volt, mint egy macska-egér játék, ami apró utalásokból építkezik eleinte, majd, amikor a tetőpontjára ér, kirobban, és eláraszt mindent. Erős kötelék szövődik a két főszereplőnk között, ám nem meglepő módon, ennek is megvan a maga tűrésküszöbe, hiszen, nézzünk szembe a ténnyel, Step nem éppen a kellemes úrifiú tábort erősíti, függetlenül attól, hogy, mint az a regény elején szinte azonnal kiderül, jó anyagi körülmények között él. Mégis, az őt érő hatások kihozzák az agresszív oldalát, ami persze nem egy alkalommal meg is mutatkozik a regény folyamán, ám ez egyáltalán nem tolakodó módon történik, éppen ezért képes megdöbbenést kiváltani az olvasóból, hogy miért úgy reagál le bizonyos eseményeket, ahogyan.
Babi karaktere viszont, meglepő módon, nem sokban hasonlít filmbeli alteregójához, ugyanis egy sokkal nagyszájúbb leányzó köszön vissza a könyv lapjairól, de ez egyáltalán nem zavaró, sőt, éppen ellenkezőleg, szerintem így egy bizonyos szempontból sokkal szerethetőbb. A kettejük közötti szerelem pedig egyáltalán nem cukros, hanem nagyon is átérezhető, és szerethető, egy cseppet sem irritáló.
A szülők sokkal több szerephez jutnak itt, mint a vásznon, s a kapcsolatuk is kicsit más, szerintem a Claudio és Rafaella közötti elhidegült viszony sokkal jobban átérezhető olvasás közben, meglepő módon, az egyik kedvenc szálam, pedig emlékszem, a film nézése közben kifejezetten untattak mind a ketten.
Mégis, meglepő módon, akadnak olyan jelenetek, amelyek jobban működnek a filmvásznon, mint a könyv lapjain. Kiváltképpen igaz ez a történet végére, ami igen furcsán van leírva, az olvasó sokszor nem teljesen érti, miként is jutott el a cselekmény A pontból B pontba.
Mindettől függetlenül, számomra egy emlékezetes kedvencről van szó, amit biztosra veszem, hogy többször is a kezembe fogom venni, mert egyszerűen jó érzés elmerülni Step és Babi különös, ám szerethető világában. Éppen ezért szívesen ajánlom bárkinek.
Babi karaktere viszont, meglepő módon, nem sokban hasonlít filmbeli alteregójához, ugyanis egy sokkal nagyszájúbb leányzó köszön vissza a könyv lapjairól, de ez egyáltalán nem zavaró, sőt, éppen ellenkezőleg, szerintem így egy bizonyos szempontból sokkal szerethetőbb. A kettejük közötti szerelem pedig egyáltalán nem cukros, hanem nagyon is átérezhető, és szerethető, egy cseppet sem irritáló.
A szülők sokkal több szerephez jutnak itt, mint a vásznon, s a kapcsolatuk is kicsit más, szerintem a Claudio és Rafaella közötti elhidegült viszony sokkal jobban átérezhető olvasás közben, meglepő módon, az egyik kedvenc szálam, pedig emlékszem, a film nézése közben kifejezetten untattak mind a ketten.
Mégis, meglepő módon, akadnak olyan jelenetek, amelyek jobban működnek a filmvásznon, mint a könyv lapjain. Kiváltképpen igaz ez a történet végére, ami igen furcsán van leírva, az olvasó sokszor nem teljesen érti, miként is jutott el a cselekmény A pontból B pontba.
Mindettől függetlenül, számomra egy emlékezetes kedvencről van szó, amit biztosra veszem, hogy többször is a kezembe fogom venni, mert egyszerűen jó érzés elmerülni Step és Babi különös, ám szerethető világában. Éppen ezért szívesen ajánlom bárkinek.
Kedvenc karakter(ek): Step, Babi
Gyűlölt karakter(ek): Raffaela
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Szabó Anita
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió
Év: 2014
Oldalszám: 520
Sorozat: Tre metri sopra il cielo (#1)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése