Blogturné #43 - J. Kenner: Őrült vágy

Miért: Tetszett az első rész.

Tartalom: Úgy nőttem fel, hogy hittem abban, hogy létezik jó és rossz, helyes és helytelen, fekete és fehér. Több eszem volt, minthogy megbízzak az emberekben. Aztán megismertem Tyler Sharpot. A merész, elbűvölő és veszélyesen szexi Tyler Sharp mindig megszerzi, amit akar. De mosolya elbűvölő lehet, ügyei komorak, ambíciói könyörtelenek. Azt gondoltam, én vagyok az egyetlen olyan nő, aki elég erős, hogy ellenálljon neki, de az egymás iránti vágyunk túlságosan sürgető volt ahhoz, hogy letagadjuk. Egy tekintet kellett, és máris bajban voltam. Egy érintés és lépre csalt. Egy éjszaka, és az övé lettem. És most, hogy beleszerettem, nincs visszaút. (Athaeneum)

Vélemény: Az első rész, bár nem mondanám zseniális alkotásnak, tartogatott számomra néhány olyan meglepetést, ami miatt szívesen emlékszem vissza rá. Most azonban félő, hogy a folytatás kapcsán már nem mondhatom majd el ugyanezt. Félreértés ne essék, nem volt rossz, de valahogy nem tudta elérni nálam azt az átütő sikert, amit az elődje. Ez pedig véleményem szerint annak tudható be, hogy hiába a jó stílus, vagy az érdekes történetfelvetés, ha az írónő minden üresen tátongó oldalt szexszel töm be, akkor óhatatlanul is fennáll annak a veszélye, hogy az olvasó egészen egyszerűen belecsömörlik, és velem pontosan ez történt. 

Hiába tud Kenner jól erotikus jeleneteket írni, szerintem most nagyon nagyon elvetette a sulykot. Többször is olyan érzésem támadt olvasás közben, hogy az egész könyv egyetlen hosszúra nyújtott szexjelenetből áll, amit úgy negyven oldalanként megtör tízoldalnyi történet, ami érdekes, meg jó, csak elveszik a semmitmondó, testiségen alapuló jelenetek sűrűjében. És ezen sok esetében a karakterek sem segítenek.

Sloane, a női főszereplőnk, jóllehet rendőrként tengeti mindennapjait, de mint Rachel Gibson könyvében, itt is az a helyzet, hogy ennek nem sok bizonyítékát látjuk. Az ember azt várná, hogy ha valaki ilyen közegből érkezik, ráadásul, még ha a saját szakállára is, de éppen valamilyen nyomozást folytat, akkor egy szexi pasi édeskevés ahhoz, hogy ezt gyakorlatilag öt perc alatt elfelejtesse vele.Tudom, hogy az erotikus könyvek lényege, hogy nem sok mindent tudunk meg a főszereplőnkről, de szerintem ha valaki emberkeserkedelemmel, meg hasonlókkal óhajt foglalkozni - ha emlékeztek, a Kínzó vágyban műkincs kereskedelemről volt szó -, akkor az én meglátásom szerint, sokkal nagyobb szükség lenne karakterépítésre. Éppen ezért, valahogy nem tud azonosulni vele az ember. Nem világmegváltást, és extrém katartikus élményt vártam volna tőle, csak annyit, hogy pici plusz legyen benne, ami miatt szívesen emlékszem vissza rá, mondván, ez nagyon jó volt benne... Ám sajnos ez az élmény most elmaradt.

Tyler pedig... Hát nem is tudom. Összességében nem volt annyira rossz, de kiemelkedően jó sem. Minden, amit a felnőtt irodalom kapcsán elvárhatunk tőle, adott: egy bitang jó pasi, akinek pénze is van, ráadásul érdekes szexuális szokásai vannak... Igen, ha esetleg nektek is Christian Grey ugrana be róla, mint nekem, akkor talán nem kapiskálunk olyan rossz helyen. Mondhatnánk úgy is, hogy manapság erotikus irodalomban szinte csak ilyen férfi főszereplőkkel találkozunk, aminek megvan az a hátránya, hogy egyre kevésbé kelti fel a figyelmünket, inkább csak megvonjuk a vállunkat, hogy oké, ő ezt szereti, és akkor mi van? Nem lep meg, nem mutat újat, és ettől számomra igencsak egyhangúvá vált. 

Ha úgy kezdesz bele, hogy nincsenek komoly elvárásaid a történettel szemben, csak egy könnyed, erotikus könyvet szeretnél olvasni, ott a helye a polcodon, bár nem tartom annak a tipikus többször olvasós fajtának, az garantált, hogy bármelyik könyvtárban jól mutat.  Emellett, ne felejtsük el azt sem, hogy idővel érkezik majd a harmadik rész is, ami az Izzó vágy címet viseli majd. Még van remény, hogy Cole története mutat majd nekünk valami olyat, ami a második kötetből sajnos kimaradt. Mindig van egy utolsó esély, ez a mi szerencsénk. Én pedig nagyon bízom benne, hogy ott nem a szexen lesz a hangsúly.

Kedvenc karakter(ek): -

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Szilágyiné Márton Andrea

Kiadta: Athaeneum Kiadó

Év: 2015

Oldalszám:352

Sorozat: Wanted (#2)

Résztvevő blogok listája:

02.19. - Angelika blogja

02.21. - Insane Life

02.23. - CBooks

02.25. - Kristina blogja

Nyereményjáték: 

A főhősnő egy eltűnt lányt keres a könyv folyamán, ezért a ti feladatotok is hasonló lesz.

Minden állomáson egy híres kép lesz látható és ezeken a képeken egy könyvből készült film szereplője bújik el. Nektek az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok melyik filmből/könyvből bújt el. (A film és a sorozatcímet is elfogadom.)

(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. Ha a nyertes a kiértesítést követően 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk!)

a Rafflecopter giveaway

Tiffany Reisz: Az angyal

Miért: Tetszett az első rész.

Tartalom: Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet.

A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt.

Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?

Vélemény: Nem hittem volna, hogy az első rész után lesz, ami még meg tud lepni, de azt kell mondanom, hogy tévedtem. Tiffany Reisz remekül játszik a különböző helyzetekkel, mindig a legváratlanabb pontokat tölti fel annyi feszültséggel, hogy az embernek olykor-olykor ökölbe szorul a keze olvasás közben. Emellett az írónő képes újra és újra meglepni az olvasót.

Kezdjük talán rögtön azzal, hogy bár a fülszöveg kétségtelenül Nora-ra koncentrál, valójában távolról sem ő a regény főszereplője. Az erotikus regények írója jelen esetben nem más, mint egy összekötő kapocs a történetben szereplő karakterek között, hiába szerepel sokat, nem érezzük úgy, hogy ő lenne a történet mozgatórugója, hanem valaki egészen más: egy alig tizenhét éves kamaszfiú az egyik oldalon, és egy mindenre elszánt, ám könnyen befolyásolható írónő a másikon. Ebből is láthatjuk, hogy a cselekmény valójában két szálon fut, és ez egyébként meglepően jól működik. Remekül elválik egymástól Michael és Suzanne szála, ám Soren - a mindenki által imádott pap - valamilyen úton-módon mégis megteremti a kapcsolatot a kettő között.

Michael karaktere - jóllehet, az előző részben nem igazán tudtam vele mit kezdeni -, most az egyik nagy kedvencemmé nőtte ki magát. Itt sokkal több minden derül ki róla, nem csak a családi hátterével, de a benne lakozó mazochista hajlamával kapcsolatban is. Sajnáltam, de egyúttal folyamatosan drukkoltam is neki, mivel a könyv jelentős részében egy számára teljesen új szerepben próbál meg helyt állni. Nora kiképzési módszere egyébként érdekes, de szerintem mindenkinek azok a jelenetek fognak megmaradni, amelyekben Mick és Griffin együtt szerepelnek. A kapcsolatuk nem a tolakodó, gyomorforgató nyáltenger, amelytől egy hetero páros esetén is maximálisan ki tudok akadni, hanem lassan alakul ki, és ennek megfelelően nem esik felesleges túlzásokba. Egyszerűen csak jó őket együtt látni. Nincsenek benne különösebb meglepetések, ám akad néhány egészen jó poén, amiken még most is el-elmosolyodom, ha eszembe jutnak.

Erotikában természetesen nincs hiány, és Reisz hozza A szirénben megszokott színvonalat. Mivel a cél egy jó alárendelt megteremtése, a BDSM elemekben ezúttal sem szűkölködnek ezek a részek, ám most sem zavaróak. Érezni, hogy az erőszaknak célja van, ráadásul a szereplőink nem ekként élik meg, hanem a szerelem egyfajta kifejeződéseként, ami sokunknak furcsa lehet, ám szerintem nem teljesen elképzelhetetlen, és érthetetlen. Legfeljebb, mi magunk nem próbálnánk ki szívesen az ilyesmit, de nincs olyan érzésünk olvasás közben, hogy emiatt ítélkeznünk kellene felettük.

A másik fő szálat ugyebár Suzanne-nak köszönhetjük, a fiatal újságírónő ugyanis kap egy fülest, hogy valami nincsen rendben a Szent Szív templom körül, elsősorban a plébános, Soren kapcsán. Alapvetően érdekes dolgok derülnek ki a férfi múltjával kapcsolatban, az ember bepillantást nyerhet az életébe, gyermekkorába, és az akkoriban bekövetkezett változásokba, ami engem többször is ámulatba ejtett, olyan mélységet adott a papnak, akit ezek után még annyira se tudok hova tenni, mint korábban. De talán éppen ez adja Soren zsenialitását. Egy olyan határmezsgyén mozog bravúros ügyességgel, ahol csak nagyon kevesen képesek talpon maradni. Viszont, mindeközben Suzanne-tól kedvem lett volna sírógörcsöt kapni. Vagy ezerszer feltettem magamnak a kérdést, hogy egy olyannyira könnyen manipulálható és megvezethető személy, mint ő, hogy lehet egyrészt újságíró másrészt egyenesen háborús tudósító. Teljesen életidegen a karaktere. Értem én, hogy Soren nem mindennapi vonzereje hat a nőre, de attól, amennyire képes magát alávetni ennek a dolognak - alig néhány perces ismeretség után -, attól a pofám leszakadt néha. Bocsánat a pórias megfogalmazásért, de tényleg erről volt szó. 

Mint láthatjátok, ez a kötet nem a cselekményről szól, nem pörögnek benne annyira az események, mint teszem azt az első részben - holott már az sem volt valami gyors -, itt inkább a karakterek megismerésére koncentrálhatunk, aminek egészen biztosan komoly jelentősége lesz a későbbiekre nézve.

Remek folytatás, én csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek tetszett az első rész.

Kedvenc karakter(ek): Wesley, Griffin, Soren, Nora

Gyűlölt karakter(ek): Suzanne

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Márton Andrea

Kiadta: Egmont Hungary

Év: 2013

Oldalszám: 472

Sorozat: The Original Sinners (#2)

Blogturné #42 - Scott Spencer: Végtelen szerelem

Miért: Imádtam a belőle készült régi filmet.

Bevezető: Scott Spencer regénye először jelenik meg magyarul az Európa Kiadó gondozásában. A két szerelmes fiatal története már bejárta a világot, 2 film is készült a mindent elsöprő szerelmükről, amik tragédiákkal, elválással, vágyakozással, sóvárgással, bizonytalanságokkal, megszállott és tiltott gondolatokkal, érzelmi hullámvölgyekkel tarkított. Bár Jade és David története a 60-as évek Amerikájában játszódik, de a mai korban élő olvasóknak is rengeteg elgondolkodnivalót ad. 

Kövesd velünk a Blogturnét, ismerd meg David és Jade érzéseit, és a kettőjük utazása végén te is megnyerheted Scott Spencer klasszikussá vált szerelmi történetét, azaz a Végtelen szerelem című könyvet.

Tartalom: Tizenhét éves voltam, szívem legsürgetőbb parancsainak hű követője, amikor letértem a mindennapi élet ösvényéről, s egyetlen pillanat alatt leromboltam mindent, amit szeretek.” Így kezdődik David és Jade, két kamasz mindent felemésztő, érzéki szerelmének tragikus története. A hatvanas évek Amerikájában járunk. Jade szabad szellemű szülei nem bánják, ha lányuk korán kezdi a nemi életet, de amikor a fiatalok olyannyira egymásba feledkeznek, hogy senki és semmi mással nem foglalkoznak, Jade apja kitiltja Davidet a házból. David ekkor kétségbeesésében arról kezd ábrándozni, hogy mekkora szeretettel és hálával fogadják majd vissza, ha megmenti a családot valamilyen szörnyűségtől…

Ami ezután következik, az maga a legsötétebb rémálom, névtelen telefonhívásokkal, őrült levelekkel és szörnyű következményekkel, David számára ugyanis a Jade iránt érzett szerelme immár valóságosabb, mint bármilyen egyéb világ, valóságosabb, mint az idő és mint a halál. (Európa)

Vélemény: Bizonyos szempontból azt is mondhatnám, hogy erre a könyvre egyszerűen nincsenek szavak. Kétségtelenül szépirodalom, ám nem az a fajta, amely sok fiatal számára kellemetlen emlékeket idéz fel iskolás korából, ha csak meghallja ezt a szót. A stílusa csodálatos, a legapróbb dolgokba is képes annyi plusz gondolatot, érzést vegyíteni, hogy az ember akaratlanul is elcsodálkozik rajta. Ugyanakkor, azt elismerem, hogy rendkívül erős hangulat kell hozzá - lehetőleg az érvagdosós fajtából -, igaz, ebből néha igencsak ki tud minket rántani az, amikor az író nem éppen az odaillő szavakkal ír le valamit. Ettől függetlenül egy nagyon nehéz olvasmány, ami, bár rengeteg új érzést ad nekünk, olykor mégis megfekszi a gyomrunkat.

David története, bár néha kétségtelenül elvontnak hathat, valójában nagyon emberi. Spencer a fiú karakterén keresztül mutatja be, hogy egy gyenge jellem, aki mögött nincs meg a családi stabilitás, milyen mániákusan képes ragaszkodni másokhoz, akikről úgy hiszi, ezt képes megadni a számára. Szerintem ő nem csak Jade-be szerelmes - akiről egyébként, bár kétségkívül ő a főszereplőnk gondolatainak abszolút mozgatórugója, nem sok szó esik a könyvben, mivel a hangsúly inkább a végbemenő változáson, mintsem a kiváltó személyen van -, hanem, ha szabad ennyire morbidan fogalmaznom, az egész Butterfield családba. Számomra döbbenetes volt nyomonkövetni, ahogy szabályosan megbomlik David elméje, jóllehet, viszonylag sokáig nem uralkodik el rajta a teljes őrület... Csak néhanapján. A cselekedetei, bár megérthetők - már amelyik - az olvasó szemszögéből olykor túlságosan drasztikusnak tűnhetnek. Ilyen például maga a ház felgyújtása is, amit egy harminc napos eltiltás miatt vitt véghez a srác, hogy most direkt-e, avagy sem, az teljesen mellékes. A karakterét lehet utálni, vagy éppenséggel imádni, de véleményem szerint a legtöbbünkből inkább csak a szánalmat fogja kiváltani.

Számomra a legemlékezetesebb mégis David, és Ann - Jade anyja -kapcsolata. Ő az egyetlen, aki a szerencsétlenséget követően nem zárkózik el maximálisan a fiú elől, bár érzi a helyzet abszurditását, és ezzel olykor igen nehezen tud azonosulni. Alighanem neki köszönhető a Butterfield családot jellemző szabadelvűség, ugyanis, amit ez a nő olykor megenged magának, az sokunkból a pofánk leszakad érzést válthatja ki. Nem azért, mert manapság nem történhetne meg ilyesmi, hanem azért, mert mindez a hatvanas évek Amerikájában zajlik, ami egy igencsak átmeneti korszak az ország történetében.

Tudom, hogy nem sok mindenről számoltam be a könyvvel kapcsolatban, de higgyétek el nekem, ez egy olyan élmény, amit nem lehet az elmondással visszaadni. Ezt igenis a kezünkbe kell vennünk, hogy értsük, miért hagyhat olyan mély nyomot az emberben. 

Egyébként a könyvből két adaptáció is készült. A nemrégiben - 2014-ben - megjelent Végtelen szerelem című filmről biztosan sokan hallottatok már, ha másért nem is, mert Alex Pettyfer játssza benne a férfi főszerepet. Ám a címen és a főszereplők nevén kívül semmi köze a valódi, könyvben található történethez. Olyan, mintha a cím és egy-két elem megtartása mellett alkottak volna egy teljesen új filmet, ami inkább a könyv lehetséges előzményeire koncentrál, ám annyira cukrosan és irritálóan, hogy az embernek feláll a hátán a szőr. Éppen ezért, én senkinek sem tudom ajánlani.

Ha valaki a valódi történetet szeretné viszontlátni a filmvásznon, annak Franco Zefirelli nyolcvanas években készült alkotását tudnám ajánlani. A rendező nevéhez fűződik többek között a Napfívér és Holdnővér - Assissi Szent Ferenc életéről szóló film -, valamint a Rómeó és Júlia leghitelesebb, s egyben legszebb adaptációja. Így talán nem meglepő, ha azt mondom, az ő filmjét mindenkinek érdemes megnéznie, aki csak egy picit is érdeklődik a történet iránt, ugyanis Zefirelli valóban vászonra vitte a könyvet, s nem egy bugyuta szerelmes történetet dobott össze, ami nyomokban tartalmazza az alapművét. Éppen ezért, a film igencsak sötét hangulatú, és olykor borzolja az ember idegeit, de véleményem szerint ez teszi remek alkotássá. 

Komoly könyv, komoly témák, érdekes megvalósítás, és egy szerintem maradandó történet, ami nem elkísér, hanem kísért, amíg csak élsz. Olyan szépirodalom, amit nem muszájból kell elolvasni, hanem mert megéri.

Kedvenc karakter(ek): David

Gyűlölt karakter(ek): Hugh

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította:

Kiadta: Európa Kiadó

Év: 2014

Oldalszám:

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

Február 2 - Zakkant olvas
Február 4 - Kelly Lupi olvas
Február 6 - CBooks
Február 8 - Deszy Könyvajánlója

Nyereményjáték:

Jade és David megismerkedése, majd a körülöttük történő események láncolata nagyon sokrétű és néhány helyen tragikusnak is mondható . Szerelmük bármennyire is tiszta, és egyedülálló mégis sötét örvénybe húzza őket. Főleg Davidet. Az ilyen tragikus szerelmekből az irodalomban sokszor volt már példa. A nyereményjátékban ezekre a párosokra keressük a választ. 

A te feladatod lesz kitalálni, hogy a turné egyes állomásain a leírásokban rejtő híres szerelmes párok neveit, majd beírnod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és a turné végén ha mindegyik párost kitaláltad, neked is esélyed van megnyerni a Végtelen szerelem című könyvet. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Az én választásom: Mindenki ismeri az aranyalma történetét. A görög istenek egyik mulatságán Aphrodithé és Athéné összekapott egy aranyalmán, amit Erisz, a féltékenység istennője gurított kettejük közé. A rajta szereplő felirat így szólt: A legszebbnek. Kettejük rivalizálásában végül egy fiatal herceg mondott ítéletet, a szerelem istennőjének javára, mivel a nő a világ legszebb asszonyát ajánlotta fel számára. Bár a hölgy már férjezett volt, beleszeretett a hercegbe, aki magával vitte apjának várába. A tettük következménye egy tíz évig tartó háborúskodás lett, amit végül egy Ulysses nevű király által kitalált faló döntött el. 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #41 - Rachel Gibson: Valentin-nap és más őrültségek

Miért: Még nem olvastam az írónőtől.

Tartalom: Mi tennél, ha a pasid ejtett, az amúgy stresszes munkádból kiábrándultál, és szeretnél feltöltődni, no meg valahogyan visszanyerni az önbecsülésedet? Kate Hamilton szorult helyzetében otthagyja Las Vegas csillogását, hogy az Idaho állam vadregényes vidékén fekvő kisvárosban, Gospelben vigasztalja magányos nagyapját, és mindent megtesz azért, hogy maga is erőre kapjon.
Útközben megpróbál elcsábítani egy szívdöglesztő idegent, ám az kikosarazza, mire a lány komolyan kétségbe esik azon, hogy vajon lehet-e ennél elkeserítőbb a helyzete.
Lehet, hogy igen… Először is, kiderül, hogy Gospelben a legtutibb péntek esti buli a verselgető társasköri hölgyek felolvasóestje. Aztán Kate találkozik Rob Sutterrel, az egykori jéghokis fenegyerekkel, aki jelenleg a szemközti sportbolt tulajdonosa – s kiderül: ő az a szívdöglesztő idegen, aki lepattintotta!
Hogy korábban Rob is megégette már magát a szerelemben, az enyhe kifejezés!
Amikor egy nap zárás után erősen kompromittáló helyzetben találják magukat Kate nagyapjának boltjában, teljes gőzzel beindul a gospeli pletykagépezet… (Athaeneum)

Vélemény: Elismerem, a kritikám nem lesz annyira rajongással teli, mint szerettem volna, de ez leginkább annak köszönhető, hogy a regény fülszövege rendkívül becsapós, de nem abban az értelemben, mint ahogyan az J. Kenner: Kínzó vágy cimű könyvével volt. Most kifejezetten úgy érzem, hogy vagy át lettem verve, vagy én számítottam valami egészen másra a leírása alapján, mint amit végül kaptam... Ám ettől függetlenül, azt kell ismernem, hogy a könyv egyáltalán nem rossz. 

Számomra Rachel Gibson könyve nem a romantikus, hanem sokkal inkább az erotikus irodalom kategóriájába esik, s ennek nem csak az a rengeteg szexjelenet az oka, amivel Rob és Kate történetében találkozhatunk - annak ellenére, hogy ez a szál viszonylag lassacskán bontakozik ki kettejük között -. Tudom, hogy a regénynek elméletileg egyensúlyoznia kéne a két műfaj határán, ám szerintem ez nem igazán sikerült. Hogy ettől függetlenül - vagy ezzel együtt - milyen lett? Nekem az az igazi egyszer, legfeljebb kétszer olvasós történet, amit az ember berak a bőröndjébe, ha egy rövidebb utazásra készül, hiszen arra, hogy útközben elszórakoztasson minket, egyszerűen tökéletes. 

A cselekménynek elméletileg szerves részét kellene, hogy képezze a jéghoki, ám ezt egyszerű húzással, Gibsonnak sikerült kikerülnie, hiszen a férfi főszereplője, Rob, egy súlyos sérülés miatt nem játszhat többet. Így aztán a történet a továbbiakban az életére koncentrál, megismerhetjük, hogy az amerikai kisvárosban milyen emberek veszik körül, milyen életet él, és ez viszont nagyon jól működik, azt leszámítva, hogy a fülszöveg egy picit csal ezzel kapcsolatban, de nem olyan látványosan. 

Kate esetében, az, ami Robert karakterénél előnyös, itt a hátrányára válik, hiszen ki ne szeretne többet megtudni egy magánnyomozó munkájáról, életviteléről, gondolkodásmódjáról? Az ebben rejlő lehetőségekkel sajnos az írónő nem kezd semmit, így ezzel az erővel Kate akár takarítónő is lehetne, akkor sem változna semmi a történetben. A karaktere amolyan aranyosan szerencsétlen, amivel könnyen lehet azonosulni, bár szerintem ehhez egy tíz évvel fiatalabbnak kellene lennie.

A humor szerintem egy picit erőltetett volt egyébként, vagy csak én nem tudtam velük mit kezdeni, ugyanis én a regénynek csupán egyetlen pontján nevettem jót, bár az is inkább a helyzet abszurditásának volt köszönhető, és én köztudottan nagyon szeretem az ilyesmit, ha több morbid elem lett volna benne, biztosan ódákat zengenék a könyvről.

Egy momentum azonban meglepően imádnivaló volt ebben a történetben, az pedig az amerikai kisvárosban élő nyugdíjasok élete. A maga módján annyira aranyosan volt felvezetve, hogy ki miként próbál meg boldogulni Gospel városkájában, és hogy ennek milyen elemi részét képezik a pletykák. Ebben a szálban szerintem rengeteg potenciál volt, és ebből fel is használ nem keveset az írónő, így erre nem tudok panaszkodni. Számomra ez adta a könyv igazi báját. Ugyan egy kicsit cukormázas a fejemben kialakult kép, de ezért a legkevésbé sem tudom utálni. Annyira szórakoztató volt az ilyen jeleneteket olvasni, hogy azt el nem tudom nektek mondani.

Mindenesetre ezt a könyvet inkább azoknak ajánlom, akik jobban szeretik a játékos elemekben bővelkedő történeteket, mintsem a komoly drámaiságot képviselő könyveket. 

Kedvenc karakter(ek): a gospeli lakosok

Gyűlölt karakter(ek): Rob exe

Pont: 6/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Szieberth Ádám

Kiadta: Athaeneum Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 328

Sorozat: The Chinooks Hockey Team (#3)

Résztvevő blogok listája: 

Február 1. - Kristina blogja

Február 3. - Angelika blogja

Február 5. - Cbooks

Nyereményjáték: 

Valentin-nap és Rachel Gibson legújabb magyarul megjelent könyvének népszerűsítése alkalmából a kiadó játékot szervezett, de mellette mi is a Blogturné Klubban folytatjuk a megszokott nyereményjátékunkat, amelyen megnyerhető lesz a turné végén egy példány A Valentin-nap és egyéb őrültségek-ből.

Mindehhez továbbra is a rafflecopter megfelelő mezőibe kérjük a feladatok megfejtését.

A játék pedig a következő: Minden állomáson egy szintén a Valentin-napon játszódó, vagy ahhoz köthető könyv írójának nevét és címét kell kitalálni, pontosabban az összekevert betűkből kirakni.

a Rafflecopter giveaway