Blogturné #41 - Rachel Gibson: Valentin-nap és más őrültségek

Miért: Még nem olvastam az írónőtől.

Tartalom: Mi tennél, ha a pasid ejtett, az amúgy stresszes munkádból kiábrándultál, és szeretnél feltöltődni, no meg valahogyan visszanyerni az önbecsülésedet? Kate Hamilton szorult helyzetében otthagyja Las Vegas csillogását, hogy az Idaho állam vadregényes vidékén fekvő kisvárosban, Gospelben vigasztalja magányos nagyapját, és mindent megtesz azért, hogy maga is erőre kapjon.
Útközben megpróbál elcsábítani egy szívdöglesztő idegent, ám az kikosarazza, mire a lány komolyan kétségbe esik azon, hogy vajon lehet-e ennél elkeserítőbb a helyzete.
Lehet, hogy igen… Először is, kiderül, hogy Gospelben a legtutibb péntek esti buli a verselgető társasköri hölgyek felolvasóestje. Aztán Kate találkozik Rob Sutterrel, az egykori jéghokis fenegyerekkel, aki jelenleg a szemközti sportbolt tulajdonosa – s kiderül: ő az a szívdöglesztő idegen, aki lepattintotta!
Hogy korábban Rob is megégette már magát a szerelemben, az enyhe kifejezés!
Amikor egy nap zárás után erősen kompromittáló helyzetben találják magukat Kate nagyapjának boltjában, teljes gőzzel beindul a gospeli pletykagépezet… (Athaeneum)

Vélemény: Elismerem, a kritikám nem lesz annyira rajongással teli, mint szerettem volna, de ez leginkább annak köszönhető, hogy a regény fülszövege rendkívül becsapós, de nem abban az értelemben, mint ahogyan az J. Kenner: Kínzó vágy cimű könyvével volt. Most kifejezetten úgy érzem, hogy vagy át lettem verve, vagy én számítottam valami egészen másra a leírása alapján, mint amit végül kaptam... Ám ettől függetlenül, azt kell ismernem, hogy a könyv egyáltalán nem rossz. 

Számomra Rachel Gibson könyve nem a romantikus, hanem sokkal inkább az erotikus irodalom kategóriájába esik, s ennek nem csak az a rengeteg szexjelenet az oka, amivel Rob és Kate történetében találkozhatunk - annak ellenére, hogy ez a szál viszonylag lassacskán bontakozik ki kettejük között -. Tudom, hogy a regénynek elméletileg egyensúlyoznia kéne a két műfaj határán, ám szerintem ez nem igazán sikerült. Hogy ettől függetlenül - vagy ezzel együtt - milyen lett? Nekem az az igazi egyszer, legfeljebb kétszer olvasós történet, amit az ember berak a bőröndjébe, ha egy rövidebb utazásra készül, hiszen arra, hogy útközben elszórakoztasson minket, egyszerűen tökéletes. 

A cselekménynek elméletileg szerves részét kellene, hogy képezze a jéghoki, ám ezt egyszerű húzással, Gibsonnak sikerült kikerülnie, hiszen a férfi főszereplője, Rob, egy súlyos sérülés miatt nem játszhat többet. Így aztán a történet a továbbiakban az életére koncentrál, megismerhetjük, hogy az amerikai kisvárosban milyen emberek veszik körül, milyen életet él, és ez viszont nagyon jól működik, azt leszámítva, hogy a fülszöveg egy picit csal ezzel kapcsolatban, de nem olyan látványosan. 

Kate esetében, az, ami Robert karakterénél előnyös, itt a hátrányára válik, hiszen ki ne szeretne többet megtudni egy magánnyomozó munkájáról, életviteléről, gondolkodásmódjáról? Az ebben rejlő lehetőségekkel sajnos az írónő nem kezd semmit, így ezzel az erővel Kate akár takarítónő is lehetne, akkor sem változna semmi a történetben. A karaktere amolyan aranyosan szerencsétlen, amivel könnyen lehet azonosulni, bár szerintem ehhez egy tíz évvel fiatalabbnak kellene lennie.

A humor szerintem egy picit erőltetett volt egyébként, vagy csak én nem tudtam velük mit kezdeni, ugyanis én a regénynek csupán egyetlen pontján nevettem jót, bár az is inkább a helyzet abszurditásának volt köszönhető, és én köztudottan nagyon szeretem az ilyesmit, ha több morbid elem lett volna benne, biztosan ódákat zengenék a könyvről.

Egy momentum azonban meglepően imádnivaló volt ebben a történetben, az pedig az amerikai kisvárosban élő nyugdíjasok élete. A maga módján annyira aranyosan volt felvezetve, hogy ki miként próbál meg boldogulni Gospel városkájában, és hogy ennek milyen elemi részét képezik a pletykák. Ebben a szálban szerintem rengeteg potenciál volt, és ebből fel is használ nem keveset az írónő, így erre nem tudok panaszkodni. Számomra ez adta a könyv igazi báját. Ugyan egy kicsit cukormázas a fejemben kialakult kép, de ezért a legkevésbé sem tudom utálni. Annyira szórakoztató volt az ilyen jeleneteket olvasni, hogy azt el nem tudom nektek mondani.

Mindenesetre ezt a könyvet inkább azoknak ajánlom, akik jobban szeretik a játékos elemekben bővelkedő történeteket, mintsem a komoly drámaiságot képviselő könyveket. 

Kedvenc karakter(ek): a gospeli lakosok

Gyűlölt karakter(ek): Rob exe

Pont: 6/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Szieberth Ádám

Kiadta: Athaeneum Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 328

Sorozat: The Chinooks Hockey Team (#3)

Résztvevő blogok listája: 

Február 1. - Kristina blogja

Február 3. - Angelika blogja

Február 5. - Cbooks

Nyereményjáték: 

Valentin-nap és Rachel Gibson legújabb magyarul megjelent könyvének népszerűsítése alkalmából a kiadó játékot szervezett, de mellette mi is a Blogturné Klubban folytatjuk a megszokott nyereményjátékunkat, amelyen megnyerhető lesz a turné végén egy példány A Valentin-nap és egyéb őrültségek-ből.

Mindehhez továbbra is a rafflecopter megfelelő mezőibe kérjük a feladatok megfejtését.

A játék pedig a következő: Minden állomáson egy szintén a Valentin-napon játszódó, vagy ahhoz köthető könyv írójának nevét és címét kell kitalálni, pontosabban az összekevert betűkből kirakni.

a Rafflecopter giveaway