Miért: Tetszett az első rész.
Tartalom: Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet.
A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin
valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig
luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin
Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen
pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal,
tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt.
Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő
egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas,
lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren
körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez
Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen
vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?
Vélemény: Nem hittem volna, hogy az első rész után lesz, ami még meg tud lepni, de azt kell mondanom, hogy tévedtem. Tiffany Reisz remekül játszik a különböző helyzetekkel, mindig a legváratlanabb pontokat tölti fel annyi feszültséggel, hogy az embernek olykor-olykor ökölbe szorul a keze olvasás közben. Emellett az írónő képes újra és újra meglepni az olvasót.
Kezdjük talán rögtön azzal, hogy bár a fülszöveg kétségtelenül Nora-ra koncentrál, valójában távolról sem ő a regény főszereplője. Az erotikus regények írója jelen esetben nem más, mint egy összekötő kapocs a történetben szereplő karakterek között, hiába szerepel sokat, nem érezzük úgy, hogy ő lenne a történet mozgatórugója, hanem valaki egészen más: egy alig tizenhét éves kamaszfiú az egyik oldalon, és egy mindenre elszánt, ám könnyen befolyásolható írónő a másikon. Ebből is láthatjuk, hogy a cselekmény valójában két szálon fut, és ez egyébként meglepően jól működik. Remekül elválik egymástól Michael és Suzanne szála, ám Soren - a mindenki által imádott pap - valamilyen úton-módon mégis megteremti a kapcsolatot a kettő között.
Michael karaktere - jóllehet, az előző részben nem igazán tudtam vele mit kezdeni -, most az egyik nagy kedvencemmé nőtte ki magát. Itt sokkal több minden derül ki róla, nem csak a családi hátterével, de a benne lakozó mazochista hajlamával kapcsolatban is. Sajnáltam, de egyúttal folyamatosan drukkoltam is neki, mivel a könyv jelentős részében egy számára teljesen új szerepben próbál meg helyt állni. Nora kiképzési módszere egyébként érdekes, de szerintem mindenkinek azok a jelenetek fognak megmaradni, amelyekben Mick és Griffin együtt szerepelnek. A kapcsolatuk nem a tolakodó, gyomorforgató nyáltenger, amelytől egy hetero páros esetén is maximálisan ki tudok akadni, hanem lassan alakul ki, és ennek megfelelően nem esik felesleges túlzásokba. Egyszerűen csak jó őket együtt látni. Nincsenek benne különösebb meglepetések, ám akad néhány egészen jó poén, amiken még most is el-elmosolyodom, ha eszembe jutnak.
Erotikában természetesen nincs hiány, és Reisz hozza A szirénben megszokott színvonalat. Mivel a cél egy jó alárendelt megteremtése, a BDSM elemekben ezúttal sem szűkölködnek ezek a részek, ám most sem zavaróak. Érezni, hogy az erőszaknak célja van, ráadásul a szereplőink nem ekként élik meg, hanem a szerelem egyfajta kifejeződéseként, ami sokunknak furcsa lehet, ám szerintem nem teljesen elképzelhetetlen, és érthetetlen. Legfeljebb, mi magunk nem próbálnánk ki szívesen az ilyesmit, de nincs olyan érzésünk olvasás közben, hogy emiatt ítélkeznünk kellene felettük.
A másik fő szálat ugyebár Suzanne-nak köszönhetjük, a fiatal újságírónő ugyanis kap egy fülest, hogy valami nincsen rendben a Szent Szív templom körül, elsősorban a plébános, Soren kapcsán. Alapvetően érdekes dolgok derülnek ki a férfi múltjával kapcsolatban, az ember bepillantást nyerhet az életébe, gyermekkorába, és az akkoriban bekövetkezett változásokba, ami engem többször is ámulatba ejtett, olyan mélységet adott a papnak, akit ezek után még annyira se tudok hova tenni, mint korábban. De talán éppen ez adja Soren zsenialitását. Egy olyan határmezsgyén mozog bravúros ügyességgel, ahol csak nagyon kevesen képesek talpon maradni. Viszont, mindeközben Suzanne-tól kedvem lett volna sírógörcsöt kapni. Vagy ezerszer feltettem magamnak a kérdést, hogy egy olyannyira könnyen manipulálható és megvezethető személy, mint ő, hogy lehet egyrészt újságíró másrészt egyenesen háborús tudósító. Teljesen életidegen a karaktere. Értem én, hogy Soren nem mindennapi vonzereje hat a nőre, de attól, amennyire képes magát alávetni ennek a dolognak - alig néhány perces ismeretség után -, attól a pofám leszakadt néha. Bocsánat a pórias megfogalmazásért, de tényleg erről volt szó.
Mint láthatjátok, ez a kötet nem a cselekményről szól, nem pörögnek benne annyira az események, mint teszem azt az első részben - holott már az sem volt valami gyors -, itt inkább a karakterek megismerésére koncentrálhatunk, aminek egészen biztosan komoly jelentősége lesz a későbbiekre nézve.
Remek folytatás, én csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek tetszett az első rész.
Kedvenc karakter(ek): Wesley, Griffin, Soren, Nora
Gyűlölt karakter(ek): Suzanne
Pont: 10/10
Nyelv: magyar
Fordította: Márton Andrea
Kiadta: Egmont Hungary
Év: 2013
Oldalszám: 472
Sorozat: The Original Sinners (#2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése