2013. július 23., kedd

Liebster Blog Award - Legjobb Blog díja

Amikor pár hete észrevettem, hogy néhány blogger ismerősöm oldalán megjelent ez a kép a hozzá tartozó kérdésekkel és válaszokkal - amik azt a célt szolgálják, hogy megismerjék egymást, tulajdonképpen -, eszembe se jutott, hogy én is meg fogom kapni ezt a díjat. S mégis, legnagyobb meglepetésemre, kétszer is a birtokomba került, amit nagyon szépen köszönök. Most pedig időm is van rá, hogy válaszoljak a feltett kérdésekre. Íme.

ROSELYN kérdései:

Ha állat lehetnél, milyen állat lennél, és miért?

Nem tudom pontosan, de szinte biztos vagyok benne, hogy valamilyen vízi állat, mert amióta csak az eszemet tudom, imádok úszni, meg ehhez hasonlók. Ráadásul rajongok a pingvinekért, szóval azt hiszem, logikus, ha ezt választom.  

Melyik tulajdonságod tartod a legrosszabbnak?

Az őszinteségemet. A legtöbb ember szerint ez egy komoly erény, de sajnos, van az a pont, amikor több kára van, mint haszna. Főleg, ha valaki, hozzám hasonlóan, nyersen fogalmazza meg a véleményét, és nem feltétlen gondol bele, hogy ez miként hat a másikra. Néha azt kívánom, bár ne lennék mindig ilyen. 
  
Elégedett vagy-e a mostani helyeddel a világban, illetve saját magaddal? Ha változtathatnál, min változtatnál?

A helyemmel elégedett vagyok, mindig is az voltam, ám önmagammal sosem leszek, azt hiszem. Máig nem jöttem rá, min kellene változtatnom a leginkább, hogy magammal is kibéküljek.

Allergiás vagy-e valamire? És ha igen, mire?

Nem, hála az égnek.   

Melyik a kedvenc könyves vagy filmes karaktered? Miért?

Nehéz kérdés, mert mindig is sok kedvencem volt, és nehéz kiválasztani azt az egyet, aki mindenkinél közelebb áll a szívemhez. De talán Sukeena az, aki mindig eszembe jut. Wilbur Smith: Ragadozó madarak című könyvében szerepel. Egy arab hercegnő, akit az édesanyja megtanított olvasni a csillagokban. Mindig is tudja, mi vár rá éppen, s a legrosszabbtól sem riad vissza, hanem elfogadja a sorsát. Azt hiszem, emiatt kedveltem meg. Nem a félelem, hanem a bátorság motiválja.
 
Milyen lenne számodra a tökéletes nap?

Egy nap, amit mindazzal tölthetek, amit szeretek. Írással, olvasással, zenehallgatással, majd este a barátaimmal. Ennél többet kívánni se tudnék magamnak, azt hiszem. 

Van-e bakancslistád? Ha van, akkor mi szerepel az első három helyen?

Sokszor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha írnék egyet, de aztán rájöttem, hogy csak egyetlen olyan célom van, amit érdemes lenne papírra vetnem, de ennyit még én is fejben tudok tartani. :)

Melyik a legkedvesebb női, illetve férfi neved?

Női: Eszter 
Férfi: Attila 

A pohár szerinted félig üres, vagy félig teli?

Félig üres.  

Mi volt életedben eddig a legnagyobb teljesítményed, amire büszke vagy?

2004-ben írtam meg életem első fanfic regényét. Tizenhárom éves voltam, mégis sikerült száznegyven oldalt megírnom. Erre még mindig büszke vagyok.

TOFFY kérdései: 

Miért kezdtél el blogot írni?

A magam szórakoztatására. 
 
Mi volt életed első könyve, amit magadtól olvastál el? 

Ha tudnám, megmondanám, de már nem emlékszem. Csak arra, hogy miután megkaptam az első szemüvegemet, nem lehetett a könyveket kirobbantani a kezemből, hiszen végre láttam a betűket. 
 
Mi a kedvenc sorozatod? 

Két örök kedvencem van: A Simpson család, és a Family Guy. 
 
Ki a kedvenc bandád, és miért? 

Three Days Grace, mert lényegében az együttes számainak köszönhetem, hogy elég jó a hallás utáni szövegértésem. 

Mi az a tárgy, amitől sosem tudnál megszabadulni, mert túl kedves neked? 

Anya megőrizte az első babacipőmnek az egyik felét - a másik nem tudjuk, mikor veszhetett el -, ami még nagy is volt a lábamra. Ma pedig elfér a tenyeremben. Néha kabalaként viszem magammal, például egy nehezebb vizsgára. 
 
Volt-e bármilyen karakter, akivel teljes mértékben tudtál azonosulni? 

Katy Swartz a Lux szériából. Akármelyik részt olvasom is éppen, mindig meglepődöm azon, hogy a dolgok igen jelentős részére pont ugyanúgy reagál, ahogyan én is tenném. Eddig semelyik másik karakternél nem éreztem ilyet. 

Melyik az a hely, ahová el szeretnél jutni, vagy eljutottál, és megszeretted? 

Szombathely főtere. Még tizenöt éves koromban jártam arra osztálykiránduláson, és azonnal beleszerettem. Egész idő alatt szívem szerint ott ültem volna egy padon, jegyzetfüzettel a kezemben, és csak írtam volna, ami éppen eszembe jut. Azóta is szeretnék visszamenni, mert kíváncsi lennék, hogy most is ilyen mély benyomást tenne-e rám. 

Mi az a hobbid, amit szeretsz csinálni? 

A blogolás.  

Van-e olyan év, amit szeretnél kitörölni az emlékeidből, vagy a múltadból? Miért? 

Igazság szerint több is van. Ha tehetném, a 2009 és 2013 közötti időszakot - ezekkel az évekkel együtt - meg nem történtté tenném, mert sokkal több fájdalmas dolog történt velem, mint addigi életem során bármikor.

Ha egy lakatlan szigetre mennél, mi lenne az a 7 dolog, amit magaddal vinnél? 
  • a francia buldogomat
  • jegyzetfüzetet
  • tollat 
  • az egyik kedvenc könyvemet (valamelyiket a sok közül)
  • sátrat
  • zseblámpát 
  • hálózsákot 
Mivel sajnos nem sok bloggert ismerek - főleg olyat nem, akire igaz lenne a kevés feliratkozó -, sajnos nem tudom továbbadni a díjat.

2013. július 18., csütörtök

Mira Grant: Deadline

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Fél évvel George halála után, Shaun nem igazán találja a helyét a világban. Továbbra is ő a Világvége Afterparty feje, de valójában nem tesz semmi érdemlegeset az oldal életében. Ez a feladat Becks-re és a többiekre hárul... Amikor azonban felbukkan egy régi ismerős a múltból, minden megváltozik. Shaunt újra érdekelni kezdi valami: ki ölte meg a nővérét? Ki fogja deríteni, akkor is, ha a saját élete múlik rajta.

Vélemény: Mivel nem is olyan régen - néhány hónappal ezelőtt -, szabályos, agyvérzéssel egybekötött hisztirohamot kaptam az első rész végén, muszáj volt nekiesnem a folytatásnak. Tudnom kellett, hogy Grant képes-e fokozni azt a hatást, amit a Feed-del elért nálam, tehát, hogy egyszersmind függővé váltam. Nos, a válaszom: képes rá.
Az egyik legnagyobb pozitívuma ennek a résznek, maga Shaun. És nem azért, mert túlteszi magát a nővére halálán és megy tovább, hanem éppen ellenkezőleg: azért, mert még egyáltalán nincs túl rajta. Szegény srác szabályosan beleőrült a testvére elvesztésébe. Ez már az első kötet végén is látszott, de itt ugyanúgy jelen van. A fiú folyamatosan hallja Georgia kommentárjait, sőt, legtöbbször hangosan, vagy jobb esetben, félhangosan reagál is rá. Még el is mondja, hogy amikor néhány napig figyelmen kívül hagyta a testvére "szövegelését", a végén legszívesebben öngyilkos lett volna. Bármennyire is ciki, még most is szüksége van a lányra, és ha ehhez ilyen őrültségre van szüksége, hát legyen. Neki mindenféleképpen megéri. Hiszen az, hogy az emberek mit gondolnak róla, eddig sem igazán érdekelte.
Azt hiszem, ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Grant kétféle befejezést is írt a Feed-hez. Bár, még nem olvastam a Facebook-ra feltöltött másik befejezést, ha jól tudom, ez  csak annyiban tér el az eredetitől, hogy nem Georgia-t, hanem Shaunt találta el az a bizonyos nyílvessző. A folytatás egyértelmű. Nem tudom pontosan, hogy ez az alternatív befejezés mikor keletkezhetett, de én nem tartom kizártnak, hogy valójában Grant két befejezést is írt, és csak később találta ki, melyikre is építi fel a trilógia folytatását. Hogy mi alapján? Szerintem az döntötte el végül, hogy melyik befejezés ütött volna nagyobbat. És ezen a téren tökéletesen választott. Ha ugyanis Shaun-t iktatta volna ki, abban igazából nem lett volna semmi meglepő, hiszen a karakterek is mindvégig arra számítottak, hogy így lesz, elvégre a fiú az Irwin, tehát ő az, aki folyamatos életveszélynek van kitéve. Georgia könnyebben túltette volna magát az öccse elvesztésén.
Ehhez képest, Shaun-nak most meg kell birkóznia azzal a problémával, hogy a saját értelmezése szerint, teljesen egyedül maradt.
Míg Shaun-t egyre jobban és jobban megszerettem ebben a részben, Kelly Conollis karakterével egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Még egy ilyen idegesítő kiscsajt! 21 éves, ráadásul orvos - virológus -, ehhez képest annyi alkalmazkodási készség/képesség sincs benne, mint egy darab téglában. A regény igen nagy részében csak nyavalyog, és mindig azzal jön, hogy a blog stábja nem törődik a biztonsággal. Azt hiszi, mindenkinél jobban érti a dolgokat, majd, amikor találkozik valaki olyannal, aki nála komolyabb szakmai tapasztalattal és tudással bír, szabályosan megsértődik. És persze akkor is, ha okkal megharagszanak rá. Egyszerűen borzalmas.
Újdonság az előző résszel kapcsolatban, hogy megjelenik benne a romantika. Na, nem az a fajta, rózsaszín felhős, amire sokan gondolnának, hanem egy sokkal reálisabb - mechanikusabb - kapcsolatról van szó, amiben egy, szerintem elfojtott vágy is igen komoly szerephez jut. Nem mondom, a megoldással nem feltétlen értettem egyet, de végül is, nem rossz húzás. 
Igen lassan haladtam ezzel a résszel, s ez nem csak annak köszönhető, hogy menet közben kiolvastam vagy tíz másik regényt, hanem sokkal inkább az, hogy a Deadline jóval töményebb, mint az elődje. Rengeteg minden történik benne, s olykor még a legapróbb részletek is komoly jelentőséggel bírnak, így szinte lehetetlen csak úgy, mindenféle átgondolás nélkül végigrohanni a sorokon. S néha a biológiai dolgok fejtegetése kimondottan unalmassá vált.  Hol nagyon izgalmas volt, hol pedig végtelenül vontatott. Ez pedig nagyban visszavetette az olvasmányélményt, legalábbis az én esetemben mindenféleképpen.

Azt hiszem, ezúttal nem fogok annyira igyekezni, hogy elkezdjem a következő részt... Most erőt kell gyűjtenem hozzá. Nem is keveset, azt hiszem.   

Kedvenc karakter(ek): Shaun
Gyűlölt karakter(ek): Kelly
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: Orbit
Év: 2011
Oldalszám: 581
Sorozat: Newsflesh Trilogy (#2)

2013. július 17., szerda

Kritikalista 2013

Kritikák száma: 44

A

Jennifer L. Armentrout: Obsession 
Jennifer L. Armentrout: Shadows (Lux #0.5)
Jennifer L. Armentrout: Obszidián (Lux #1)
Jennifer L. Armentrout: Onyx (Lux #2)
Jennifer L. Armentrout: Opal (Lux #3)
Jennifer L. Armentrout: Origin (Lux #4)
Jennifer L. Armentrout: Half-blood (Covenant #1)
J. Lynn: Frigid (Frigid #1)

B

Shayla Black - Lexi Blake: A rabul ejtett szűz (Az érzékiség mesterei #1)
Kevin Brooks: Lucas

C

Cora Carmack: Szakítópróba (Losing it #1)
Cora Carmack: Színjáték (Losing it #2)
Kelly Creagh: Nevermore - Sohamár (Nevermore #1)

D

Lauren DeStefano: Wither (The Chemical Garden #1)

F

Beth Fantaskey: Jekel Loves Hyde
Fisher Amelie: Vain (The Seven Deadly #1)

G

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás (Beautiful #1)
Mira Grant: Etetés (The Newsflesh Trilogy #1)
Mira Grant: Deadline (The Newsflesh Trilogy #2)

H

Ellen Hopkins: Tilt

K

Kaori Yuki: Angyalok menedéke (#1)
Kaori Yuki: Angyalok menedéke (#2)
Kaori Yuki: Angyalok menedéke (#3)
Sherrilyn Kenyon: Álomszerető (Dark-Hunter #1)
Sherrilyn Kenyon: Éjféli vad (Dark-Hunter #2)
Sherrilyn Kenyon: Végzetes ölelés (Dark-Hunter #3)
Sherrilyn Kenyon: Ördögi tánc (Dark-Hunter #4, Were-Hunter #1)
Sherrilyn Kenyon: Angyali csók (Dark-Hunter #5)
Sherrilyn Kenyon: Pokoli tűz (Dark-Hunter #6, Were-Hunter #2)
Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök (Dark-Hunter #7)
Sherrilyn Kenyon: Infinity (Chronicles of Nick #1)
Sherrilyn Kenyon: Invincible (Chronicles of Nick #2)

L

David Levithan - Andrea Cremer: Invisibility

M

Isaac Marion: The New Hunger (Warm bodies #0.5)
Katie McGarry: Pushing the limits (Pushing the limits: #1)
Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája (Georgina Kincaid #2)
Shannon Messenger: Vihar szeli ketté (Sky Fall #1)
Stephenie Meyer: A burok (The Host #1)

R

Sylvain Reynard: Pokoli erény (Gabriel's Inferno #1)

S

Scott Speer: Immortal City (Immortal City #1)
Scott Speer: Natural-born Angel (Immortal City #2))

T

J. H. Trumble: Where you are

W

Rachel Ward: Számok - A menekülés (Számok #1)
Tammara Webber: Egyszeregy 










2013. július 15., hétfő

Sylvain Reynard: Pokoli erény

Miért: Toffy ajánlotta.

Tartalom: Gabriel Emerson professzor nappal Danténak, éjszaka pedig a csábítás művészetének a specialistája. Mivel biztos benne, hogy már elnyerte a helyét a Pokol alsóbb bugyraiban, régen lemondott a megváltásról, s értelmetlennek találja, hogy megfossza magát az élet örömteli bűneitől. És hogy minden vágyát kielégítse, beveti közismerten jó megjelenését és kifinomult csáberejét. Ám amikor a hallgatói között feltűnik az okos, csinos és ártatlan Julia Mitchell, akinek fájdalmasan ismerős angyalszemei vannak, minden korábbi cinikus meggyőződése megkérdőjeleződik.
A lány titokzatos bája, visszahúzódó szépsége és veleszületett jósága a végletekig bosszantja a férfi öntelt énjét, ugyanakkor mérhetetlen vonzalmat is ébreszt benne. Pedig jól tudja, hogy számára Julia tiltott gyümölcs. A lány iránti vonzódása és kettejük rejtélyes kapcsolata azonban nemcsak a karrierjét veszélyezteti, hanem olyan útra tereli, ahol elkerülhetetlen a múlt és a jelen összecsapása. (Pioneer Books)

Vélemény: Egy újabb Szürke ötven árnyalata - koppintással volt dolgom, ám ezt a könyvet egyáltalán nem tudom utálni, ha akarnám, akkor se menne, szerintem. Egyrészt ez annak köszönhető talán, hogy egy férfi tollából született az egész történet, ami azt jelenti, hogy sokkal összetettebb, mint a ma divatosnak számító romantikus könyvek. Másrészt, ez a regény olyan, amilyennek az én elképzeléseim szerint annak kellett volna lennie, ami az alapját adta. A cselekménye sokkal összeszedettebb, reálisabb - igaz, nem minden esetben -, s sokkal jobban bemutatja azt, hogy miként éri el a férfi, hogy a nő szabályosan behódoljon neki. Mert Gabriel igenis uralni akarja Juliat, és megvannak hozzá a módszerei, hogy ezt elérje, anélkül, hogy fizikai fájdalmat kellene okoznia neki.  
Ebben a történetben, a nagy többséggel ellentétben, gyakorlatilag a könyv első oldalán megjelenik a később kialakuló háromszög Paul, Julia és Gabriel főszereplésével. Ami már csak azért is érdekes, mert a kezdet kezdetén egyáltalán nem egyértelmű - a múltbeli utalások ellenére sem -, hogy vajon kit fog választani a lány. A két férfi ugyanis jobban már nem is különbözhetne egymástól. Paul a vidéki, Juliához hasonlóan ártatlan fiatalt testesíti meg, aki, ha lehetek őszinte, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mindvégig, amikor éppen jelen volt, olyan érzésem támadt, mintha mű lenne. Túlságosan segítőkész, túlságosan is romantikus jellem, aki előszeretettel becézi Nyuszinak Juliat. Kövezzetek meg érte, de én már régóta nem hiszek az ennyire tökéletes pasi létezésében. Ő nem tűnt annyira valóságosnak, mint a többi szereplő.
Gabriel Emerson... Ő a megtestesült rossz ember. Nem arról van szó, hogy egy teljesen elveszett lélek, aki rossz útra tért, vagy ilyesmi, hanem szó szerint a megtestesült rossz ember. Indulatos, erőszakos, irányításmániás, exdrogos, ex-alkoholista barom. És én ennek ellenére - vagy ezzel együtt, ezt még nem sikerült eldöntenem -, imádtam. Ha jól sejtem, éppen azért, amiért Pault képtelen voltam megkedvelni. Gabrielen érződik, hogy egy hús-vér karakter, olyasvalaki, aki talán még az utcán is szembejöhet veled, ha nagyon figyelmes vagy. És ő nem éppen a jó fajtából való. Több hibája van, mint amennyi jó tulajdonságát most hirtelen fel tudnám sorolni, s mégis, egy szeretetre méltó karakter. Szerintem ennek az az oka, hogy Reynarad bravúrosan adja vissza Gabriel önmarcangoló, és olykor igen felkavaró vívódását, ami anélkül ébreszt empátiát az emberben, hogy az észrevenné. A regény folyamán, amint az várható, elkezd változni, de ez a változás olyan lassú mértékű, hogy az ember csak jóval később veszi észre. 
Julia Mitchell szintén a valósághű viselkedése miatt lopta be magát a szívembe. Olyannyira ártatlan - s teljes mértékben ártalmatlan -, amilyet már régen láttam. A háttér, ami miatt ilyenné vált, remekül lett megalkotva, igaz, azért voltak benne pontok, amiket kissé túlzásnak éreztem, ilyen volt példának okáért a múltját bemocskoló férfi, akivel csak azért volt együtt, relatíve sokáig, hogy megfeleljen az apja elvárásának. Mivel már nem a középkorban élünk, szerintem manapság az ember már nem akar ilyen mértékben alkalmazkodni a családja igényeihez, már ami a szerelem témát illeti. A Gabriel-el való kapcsolata is igen érdekes, amiben egyáltalán nem a szex dominál, sőt, elég sokáig hiányzik belőle - bár ettől függetlenül is akadnak erotikusabb jelenetek -. Rengeteget beszélgetnek. A regény egy igen jelentős hányadát ezek a párbeszédek teszik ki, ám ez mégsem idegesítő, ugyanis mindkét karakter rendkívül művelt, így engem például kimondottan szórakoztattak ezek a részek. 
Az, hogy voltaképpen egy tanár-diák viszonyt taglaló könyvről van szó, sok esetben egyáltalán nem érezhető, jórészt a karakterek kora miatt, hiszen már Julia is egyetemre jár, így elvileg nyugodtan eldöntheti, mit is akar kezdeni a szerelmi életével, de azért néhol elejtenek egy-két utalást arra vonatkozóan, hogy ez így nem teljesen helyes. 
Összességében egy tetszetős könyv, amit érdemes elolvasni, persze, csak akkor, ha valakit nem zavar a lassan kibomló, legtöbbször apró utalásokból felépülő történet. 
 

Kedvenc karakter(ek): Gabriel, Julia
Gyűlölt karakter(ek): Christa
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Kerek Noémi
Kiadta: Pioneer Books
Év: 2013
Oldalszám: 512
Sorozat: Gabriel's Inferno (#1)

2013. július 4., csütörtök

Nosztalgia #4 - Tammara Webber: Egyszeregy

Miért: Régebben olvastam angolul, és ma, meglepő módon, szembejött velem a magyar kiadás. Gondoltam, megosztom az emlékeimet erről a könyvről is.

Tartalom:  Egy ismeretlen megmentő.
Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Na, szóval... Tudom, hogy nemrég még a Pushing the Limits-ről írtam azt, hogy alighanem a legjobb könyv a real-life témájú YA-k közül. Ha nem akarom meghazudtolni ezt az állításomat, akkor az Egyszeregy, vagy, ahogyan én hívom, Easy - mivel ez lenne az eredeti címe -, a második legjobb ezen a téren. De, szerintem, egyik könyv sem fog megsértődni, ha osztott első helyezést kapnak. De, most meg kéne indokolnom, hogy miért.
Először is: imádtam a cselekményt. Tényleg. Az utolsó betűig. Egy pillanatig se untam, pedig nem volt annyira rövid olvasmány. A története nem bonyolult, könnyen kiszámítható, de az, amiről szól, sokkal-sokkal többet ad, mint azt elsőre gondolnád. Jaqueline-t ugye megpróbálja megerőszakolni egy srác - akit szívem szerint többször is a falnak vágtam volna -. Tudom, hogy ez egy pici spoiler, mivel nem derül ki a fülszövegből, azonban ezt fontosnak tartom elmondani, hogy lássátok, mire akarok kilyukadni. Ezt egy olyan YA-író, aki nem gondolkozik, úgy oldaná meg, hogy a hősnője fél mondatban - vagy annyiban sem - megemészti az eseményt, és utána megy tovább, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne, és éli tovább az életét. Mintha az eset meg se történt volna. Webber, hála az égnek, nem ezt csinálta. Jackie-t egész idő alatt kísérti az élmény, annál is inkább, mert az a rohadék nem áll meg egyetlen próbálkozásnál... Ami szintén logikus. Buckot az motiválja, hogy a lány fél tőle, és ezt élvezi. Így aztán, nem is akar megállni addig, amíg el nem éri a célját. S a lány, éppen emiatt, nem arra vár, hogy majd minden egyes alkalommal jön a szőke herceg fehér lovon, és megmenti, hanem megpróbál tenni azért, hogy elkerülhesse ezt a helyzetet, ami azt mutatja, mennyire két lábbal áll a földön ez a lány. Ha valaki példaképet keres magának, Jaqueline tökéletesen megfelel a célnak.
Ott van továbbá ez a Landon és Lucas dolog. Ebbe nem mennék bele mélyebben, csak annyit mondanék, hogy ez a legviccesebb szerelmi háromszög-szerűség, amit ki lehet találni, igaz, Webber még ezt is nem várt drámaisággal tudta felruházni. Igen fontossá válik egy idő után, hogy a lány mit gondol egyikről vagy másikról... És akkor itt térnék át a romantikára.
Ha nagyon szemét akarok lenni, azt mondanám, hogy Lucas karakterében nincs semmi új. Mindenki látott már olyan YA-főhőst, akinek sérült a lelke, és emiatt válik olyanná, amilyennek mi megismerjük. Lényegében itt is erről van szó, csakhogy Jackiehez hasonlóan, Lucas is lenyűgöző mélységgel bír. Nem csak egy tetovált srác, aki kis túlzással mindent megtehet, és ezért vonzó a nőknek, hanem ennél sokkal több. Egy érett gondolkodású fiatalember. Nem srác, fiatalember. Képes kezelni azt, amin a lány keresztülmegy, és minden erejével azon van, hogy segítsen neki. Nem tolakodó személyiség, aki képes ajtóstul rontani a házba, inkább szépen kivárja, amíg a másik nyitottabb lesz az irányába. Ezt pedig nagyon szerettem benne. Amikor a kettejük kapcsolatának alakulása a fő téma a könyvben, nincs olyan érzésem, hogy ez az egész annyira mű lenne... Hanem éppen ellenkezőleg. Nagyon is reális.
Remek könyv egy remek írótól, ami, bár Jennifer L. Armentrout-hoz hasonlóan magánkiadásként kezdte, igenis, megérdemli, hogy az olvasók adjanak neki egy esélyt, elolvassák, és utána, ha épp szükségét érzik, újra és újra elolvassák. Én csak ajánlani tudom, mind magyarul - bár, amikor belelapoztam, egy-két helyen szlengesebbnek éreztem, mint szerintem indokolt lett volna, de ettől függetlenül, jól sikerült fordításról van szó -, mind pedig eredetiben. 

Kedvenc karakter(ek): Jaqueline, Lucas
Gyűlölt karakter(ek): Buck
Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 334
Sorozat: -