Mira Grant: Deadline

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Fél évvel George halála után, Shaun nem igazán találja a helyét a világban. Továbbra is ő a Világvége Afterparty feje, de valójában nem tesz semmi érdemlegeset az oldal életében. Ez a feladat Becks-re és a többiekre hárul... Amikor azonban felbukkan egy régi ismerős a múltból, minden megváltozik. Shaunt újra érdekelni kezdi valami: ki ölte meg a nővérét? Ki fogja deríteni, akkor is, ha a saját élete múlik rajta.

Vélemény: Mivel nem is olyan régen - néhány hónappal ezelőtt -, szabályos, agyvérzéssel egybekötött hisztirohamot kaptam az első rész végén, muszáj volt nekiesnem a folytatásnak. Tudnom kellett, hogy Grant képes-e fokozni azt a hatást, amit a Feed-del elért nálam, tehát, hogy egyszersmind függővé váltam. Nos, a válaszom: képes rá.

Az egyik legnagyobb pozitívuma ennek a résznek, maga Shaun. És nem azért, mert túlteszi magát a nővére halálán és megy tovább, hanem éppen ellenkezőleg: azért, mert még egyáltalán nincs túl rajta. Szegény srác szabályosan beleőrült a testvére elvesztésébe. Ez már az első kötet végén is látszott, de itt ugyanúgy jelen van. A fiú folyamatosan hallja Georgia kommentárjait, sőt, legtöbbször hangosan, vagy jobb esetben, félhangosan reagál is rá. Még el is mondja, hogy amikor néhány napig figyelmen kívül hagyta a testvére "szövegelését", a végén legszívesebben öngyilkos lett volna. Bármennyire is ciki, még most is szüksége van a lányra, és ha ehhez ilyen őrültségre van szüksége, hát legyen. Neki mindenféleképpen megéri. Hiszen az, hogy az emberek mit gondolnak róla, eddig sem igazán érdekelte.

Azt hiszem, ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Grant kétféle befejezést is írt a Feed-hez. Bár, még nem olvastam a Facebook-ra feltöltött másik befejezést, ha jól tudom, ez  csak annyiban tér el az eredetitől, hogy nem Georgia-t, hanem Shaunt találta el az a bizonyos nyílvessző. A folytatás egyértelmű. Nem tudom pontosan, hogy ez az alternatív befejezés mikor keletkezhetett, de én nem tartom kizártnak, hogy valójában Grant két befejezést is írt, és csak később találta ki, melyikre is építi fel a trilógia folytatását. Hogy mi alapján? Szerintem az döntötte el végül, hogy melyik befejezés ütött volna nagyobbat. És ezen a téren tökéletesen választott. Ha ugyanis Shaun-t iktatta volna ki, abban igazából nem lett volna semmi meglepő, hiszen a karakterek is mindvégig arra számítottak, hogy így lesz, elvégre a fiú az Irwin, tehát ő az, aki folyamatos életveszélynek van kitéve. Georgia könnyebben túltette volna magát az öccse elvesztésén.

Ehhez képest, Shaun-nak most meg kell birkóznia azzal a problémával, hogy a saját értelmezése szerint, teljesen egyedül maradt.
Míg Shaun-t egyre jobban és jobban megszerettem ebben a részben, Kelly Conollis karakterével egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Még egy ilyen idegesítő kiscsajt! 21 éves, ráadásul orvos - virológus -, ehhez képest annyi alkalmazkodási készség/képesség sincs benne, mint egy darab téglában. A regény igen nagy részében csak nyavalyog, és mindig azzal jön, hogy a blog stábja nem törődik a biztonsággal. Azt hiszi, mindenkinél jobban érti a dolgokat, majd, amikor találkozik valaki olyannal, aki nála komolyabb szakmai tapasztalattal és tudással bír, szabályosan megsértődik. És persze akkor is, ha okkal megharagszanak rá. Egyszerűen borzalmas.
Újdonság az előző résszel kapcsolatban, hogy megjelenik benne a romantika. Na, nem az a fajta, rózsaszín felhős, amire sokan gondolnának, hanem egy sokkal reálisabb - mechanikusabb - kapcsolatról van szó, amiben egy, szerintem elfojtott vágy is igen komoly szerephez jut. Nem mondom, a megoldással nem feltétlen értettem egyet, de végül is, nem rossz húzás. 
Igen lassan haladtam ezzel a résszel, s ez nem csak annak köszönhető, hogy menet közben kiolvastam vagy tíz másik regényt, hanem sokkal inkább az, hogy a Deadline jóval töményebb, mint az elődje. Rengeteg minden történik benne, s olykor még a legapróbb részletek is komoly jelentőséggel bírnak, így szinte lehetetlen csak úgy, mindenféle átgondolás nélkül végigrohanni a sorokon. S néha a biológiai dolgok fejtegetése kimondottan unalmassá vált.  Hol nagyon izgalmas volt, hol pedig végtelenül vontatott. Ez pedig nagyban visszavetette az olvasmányélményt, legalábbis az én esetemben mindenféleképpen.

Azt hiszem, ezúttal nem fogok annyira igyekezni, hogy elkezdjem a következő részt... Most erőt kell gyűjtenem hozzá. Nem is keveset, azt hiszem.   

Kedvenc karakter(ek): Shaun
Gyűlölt karakter(ek): Kelly
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: Orbit
Év: 2011
Oldalszám: 581
Sorozat: Newsflesh Trilogy (#2)