Scott Speer: Natural-born Angel

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Maddy Montgomery élete a feje tetejére fordult, amióta kilenc hónappal ezelőtt megtudta, hogy félig angyal, s így belecsöppent a hírességek, s az őt üldöző paparazzik világába. Ilyen körülmények között próbálja meg folytatni az életét - úgy mint, középiskola, barátok, és társaik -, miközben amiatt is nyomás nehezedik rá, hogy ő a híres, reflektorfényben élő, Jackson Godspeed barátnője.

Most pedig élete legnehezebb döntésével kell szembesülnie. Az arkangyalok felajánlották neki, hogy vegyen részt az Őrangyalokat képző programban... Ám az sem biztos, hogy sikerrel elvégezheti. Vagy, ehelyett inkább egyetemre megy, ahogyan azt mindig is tervezte. Maddy viszont nem arról híres, hogy csak úgy feladja.

Vélemény: Speer hozta azt a színvonalat, amit az előző rész tükrében vártam tőle. Az a bizonyos mozi-hangulat, amiről az Immortal City kapcsán beszéltem, ebben a kötetben is megvan, és azt hiszem, most már kezdem érteni, mik azok a mozzanatok, amik ezt a hatást maximálisan elősegítik. A fejezetek egy-egy jelenetként is felfoghatóak, ráadásul akadnak olyan elemek, amik vissza-visszatérnek. Ilyen például az ANGEL CITY felirat - igen, a híres Hollywood felirat alternatív verziója -, ami valahogy minden egyes megjelenésével képes valami mást jelenteni. Ehhez hasonlót pedig nem sok könyvben láttam eddig.

Amit viszont külön ki szeretnék emelni ebből az egészből, az Jackson és Maddy kapcsolata. Mivel már lassan egy éve együtt vannak, valóban úgy ismerik egymást, mint a tenyerüket, és ez remekül vissza is köszön a regény lapjain. Sok, a szívemnek kedves jelenetük van ebben a részben, de azért Speer most sem esett túlzásba ezen a téren, és ezt nagyra értékelem benne.

Mégis, egy idő után az is egyértelművé válik, hogy ez a kapcsolat sem lesz hullámvölgyektől mentes, és nem feltétlen azért, mert az egyik ausztrál angyal - Emily - megpróbálja lecsapni Maddy kezéről a legdögösebb pasit egész Los Angeles-ben. Sokkal inkább az váltja ki az ellentétet kettejük között, hogy míg a lányt egyre jobban magába szippantja az angyalok fényűző világa, a csillogással és a különböző alkalmakkal, amikor szinte mindenki csak rá figyel, addig a sérült Jacksont egyre inkább kiveti magából az angyalok közössége, hiszen most nem olyan erős, mint hajdanán volt, sőt, sokan abban is kételkednek, hogy valaha felépül majd súlyos sérüléseiből. És ebben az esetben senki sem mer komoly pénzeket tenni rá, hogy mindenféleképpen együtt is maradnak. Be kell vallanom, hogy ilyen téren jobban tetszett az író megközelítése, mint sok, ma divatos YA-írónőé, akik mindig valami irtózatosan komoly indokot akarnak felvonultatni az eltávolodás okaként - mint az a bizonyos harmadik -, és nem akarnak egy olyan egyszerű dologhoz nyúlni, mint a másik irányába érzett féltékenység. Jacks például saját magát is megdöbbenti azzal, hogy rájön: féltékeny a barátnőjére. Szeretné visszakapni a régi életét, amikor még jórészt körülötte forgott a világ. Na, nem Maddy nélkül, hiszen a lányt még mindig szereti, de a mellőzöttséget akkor is nehezen viseli, mivel nincs hozzászokva, hogy a barátnője lassan nagyobb sztárnak számít, mint ő. Ez az a fajta beismerés, amit egy férfi se mondana ki soha hangosan, de ettől még igenis ott lehet a felszín alatt. 
Speer behoz még egy karaktert, hogy megalkosson egy szerelmi háromszöget, és azt kell mondanom, hogy ez sem erőltetett. Persze, már Thomas felbukkanásától kezdve sejteni lehet, hogy ez a végcél, mégsem érzi úgy az ember, hogy ezt minden áron le akarják tolni a torkán. Egyszerűen azt reprezentálja, hogy Maddy, bár angyal, valójában ember is. S választania kell a két faj között. Ami tök jó, meg minden, de amikor meghozza a döntését, és a másik srác megint előjön azzal, hogy döntsön, azt hittem, felrobbanok dühömben. Elsőre nem volt elég egyértelmű, vagy mi az ördög? Ettől függetlenül imádom ezt a háromszöget, tényleg.  
Az előző kötetben ugyan nem volt túl hangsúlyos, de megjelent egy olyan politikus, aki el akarja törölni az angyalok "egyeduralmát" a világban. Mivel nézetei egyre népszerűbbé teszik, az angyalok egy igen szemét húzást vetnek be. Cserébe Linden keresztülviszi a törvényt, ami szabályosan kirobbantja a háborút emberek és angyalok között. Megjegyzem, valahogy megértem Teddy Lindent. Egyszerűen ocsmány, amit az Arkangyalok és a Tizenkettők Tanácsa művel ebben a könyvben. Például Sylvester éppen egy olyan ügyben nyomoz, ami folyamatosan emberéleteket követel, s amikor segítséget kér az Arkangyaloktól, azok lényegében csak legyintenek, hogy oldd meg, nekünk csak és kizárólag a saját jólétünk számít, a többi kit érdekel? Mi vagyunk az angyalok, te meg csak egy halandóvá tett volt angyal, mégis mit akarsz tőlünk? Az ilyen viselkedéstől a gyomrom felfordul, komolyan mondom. 
Istenem, hogy lehet ekkora függővéggel befejezni ezt a könyvet?!! Nem tudom, hogy fogom kibírni egy egész évig... Jobb lesz, ha Speer siet a folytatással. Mert ezt olvasnom kell! 

Kedvenc karakter(ek): Jackson, Maddy, Thomas, Sylvester
Gyűlölt karakter(ek): Emily, Gabriel
Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: angol
Kiadta: Razorbill
Év: 2013
Oldalszám: 384
Sorozat: Immortal City (#2)