Rachel Ward: Számok - A menekülés

Miért: Abstractelf ajánlotta.

Tartalom: Jem tizenöt éves, londoni lány, zűrös kamasz. Mióta az anyja kábítószer túladagolásban meghalt, egyik nevelőszülőtől a másikhoz kerül. Tudja, hogy semmi sem tart örökké, sőt egészen pontosan tudja, meddig tart ez az egész. Nem létesít kapcsolatot az emberekkel, próbál nem a szemükbe nézni, és őrzi a titkot már tizenöt éve.  

Mindenkinek van a szemében egy szám, de gondolom én vagyok az egyetlen, aki ezt meg is bírja látni. Amúgy, én se csak úgy egyszerűen látom őket, persze, hanem valahogy ott vannak. A levegőben vannak. Vagyis inkább úgy belülről jelennek meg nekem. Érzem ezeket a számokat. Valahol a szemem mögött érzem meg őket. De azért ott vannak, tényleg. Nem lényeg, ha nem hiszel nekem, attól még ott vannak. És tudom is mit mutatnak. Akkor értettem meg, amikor az anyám meghalt. 

London egyik külvárosi negyedében szegődik Jem mellé Spider, a nyurga és izgága fekete srác, aki megpróbál a társa lenni. De el lehet-e mondani valakinek végre a számok és a halál titkát? Mi történne, ha mindannyian előre ismernénk halálunk időpontját? (Librum)

Vélemény: Ilyen még sohasem fordult velem elő. Tetszett a könyv, a történetét szabályosan faltam, ám a stílusa eleinte - sőt, ha őszinte akarok lenni, később se - egyáltalán nem tetszett. Végre egy olyan könyv, ahol nem feltétlen a kiművelt, jónevű - vagy legalábbis átlagos - középiskolába járó lány a főszereplő, hanem olyasvalaki, aki nem is állhatna távolabb ettől a leírástól. Amolyan kisegítő-osztályba jár, ahol a tanárok egyedüli célja, hogy valamilyen úton-módon elrugdossák a diákokat az érettségiig, hogy aztán az alantasabbnál alantasabb munkákból próbálják meg fenntartani magukat. Emellett iszik, dohányzik, káromkodik, mint a kocsis, és mégis, meglepő módon, ettől lesz jó, vagyis, jobban mondva, inkább emberi. Róla könnyedén elhiszed, hogy hús-vér ember, mert a legtöbben már találkoztunk ilyennel. S egy olyan ember, aki, még, ha nem is hisszük el róla, igenis, meg akar változni. S képes is rá, csak hinnie kell benne. Ennyi az egész.

S ugyanez a helyzet Spiderrel - becsületes nevén Teddy -, Jem haverjával is. Az ő kuriózumát az adja, hogy Ward többször is kiemeli a fiú afrikai származását, s hozzáteszi, hogy ezzel még most is - a regény 2009-ben játszódik - képes feltűnést kelteni Angliában. Na, nem a fővárosban, ahol kis túlzással, a világ összes nációja megfordult már legalább egyszer, hanem a kisebb településeken, ahol viszont nincsenek hozzászokva az emberek az ilyesmihez. Spider kilóg a sorból. Nem is kicsit. Kettejük kapcsolata leginkább egy hullámvasúthoz hasonlóan ingázik fel s alá, annak függvényében, hogy Jemnek éppen milyen kedve van. A képessége miatt igyekszik minél nagyobb távolságot tartani az emberekkel, ám Spider nem tágít mellőle, sőt, éppen ellenkezőleg, bármikor a lány segítségére siet, ha annak szüksége lenne rá. Amolyan igazi önfeláldozó jellem. S, bár eleinte szentül hittem, hogy puszta kalandvágyból teszi ezt, idővel rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Teddy tényleg ilyen. Hogy ez a nagymamája, Val hatása-e, vagy valami másé, számomra nem derült ki a történetből. De ettől függetlenül, nagyon megszerettem.

Én személy szerint azokat a részeket élveztem a legjobban, amiket Jem és Spider meneküléssel töltöttek. Izgalmasak és lendületesek voltak, mindig volt miért izgulnom, hol azért, hogy megtalálják-e őket, hol meg azért, hogy sikerül-e egyáltalán némi ennivalóhoz jutniuk. Bár, be kell vallanom, hogy minden lelkesedésem ellenére, számomra kissé furcsa volt. Mármint, tényleg nem tettek semmit, csak annyit, hogy elkerültek egy közelgő katasztrófát, amit nem tudtak volna megakadályozni, hiszen ki hitte volna el a lánynak, hogy látja az emberek halálának időpontját? Senki, finoman szólva. Mégis menekülnek, a rendőrség üldözi őket, holott, ha hagyták volna, hogy a zsaruk egyből kihallgassák őket, az első pillanattól kezdve egyértelmű lett volna, hogy semmi közük az egész balhéhoz. De ez persze csak az én véleményem.
Bármennyire is szerettem volna, nem nyerte el a tetszésemet. Vannak benne jó, és nagyon érdekes részek, de legtöbbször úgy éreztem, a történetvezetés nem állja meg a helyét... Ráadásul a vége hihetetlenül összecsapottnak tűnt a számomra. Mintha Ward minél előbb be szerette volna fejezni ezt a könyvet, ahelyett, hogy a lehető legjobban kidolgozza. Ígéretesnek tűnt, ám nem azt adta, amit vártam. 

Ugyan, nem fogok iparkodni, hogy mihamarabb olvashassam a folytatást, de azért nagyon bízom benne, hogy a következő rész már sokkal jobb lesz.

Kedvenc karakter(ek): Spider
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bajkán László
Kiadta: Librum Kiadó
Év: 2010
Oldalszám: 272
Sorozat: Számok (#1)