Blogturné #67 - Jennifer Probst: Keresd a tökéletest

Miért: Tetszett az első rész.

Tartalom: Az egyre népszerűbb házasságközvetítő remekül működik Verilyben, és Kennedy Ash hihetetlenül eredményesen végzi munkáját. Álomrandikat szervez, keze között még a legfélénkebb ügyfelek is kivirulnak, és sosem retten vissza a nehézségektől még akkor sem, amikor jelentkezik nála Nate Ellison Raymond Dunkle, aki atomtudós és mérhetetlenül ellenszenves ember. Kennedy megfogadja, hogy átformálja ezt a szörnyeteget, és a férfiból lesz a legjobb parti Verilyben. Bár Kennedy magabiztosságot és szexuális vonzerőt sugároz, zavaros múltja miatt tele van bizonytalansággal. Amikor rájön, hogy benne és Nate-ben rengeteg a közös, és tökéletes párt alkothatnának, vajon képes-e hallgatni a szívére? Vagy félelmei miatt a partvonalra kényszerül, és onnan kell figyelnie, hogy Nate megtalálja a szerelmet valaki mással? (Libri)

Vélemény: Az első résszel sem volt semmi bajom, de be kell vallanom, ez ezerszer jobban tetszett, mint az Kate és Slade története. Itt sokkal inkább a humor dominált, nem egyszer azon kaptam magam, hogy hangosan nevetek, és szabályosan jobbra-balra dőlök a nevetéstől. Probst most bizonyította be nekem, hogy nagyon is ért hozzá, hogyan kell a romantika és erotika mellé nem kevés humort is belecsempészni egy könyvbe, amitől az sokkal szórakoztatóbbá és gördülékenyebbé válik. Én személy szerint szinte észre sem vettem, hogy egyre fogynak az oldalak, csak azon kaptam magam, hogy egyszeriben vége lett a könyvnek. Nem gondoltam volna, hogy képes lesz ennyire lekötni a figyelmemet, egyébként. 

Ugyanakkor beismerem, annak, hogy ilyen komoly hatást gyakorolt rám, az az elsődleges oka, hogy Kennedy és Nate valóban a lehetetlen párosok közé tartoznak. Gyakorlatilag mindenben különböznek egymástól. A nő rendkívül pedáns, korábbi tapasztalatai miatt kényesen ügyel a külső megjelenésére, míg a férfi semmi rosszat nem lát abban, ha némiképp ételfoltos ruhában jelenik meg egy randevún. És mégis, valahogy rájön az ember olvasás közben, hogy kiegészítik egymást, bár nem feltétlen abban az értelemben, ahogyan az általában a romantikus regények esetében lenni szokott. Inkább a humoruk miatt, ami nagyon hasonló, na meg talán a világlátásuk.

Számomra külön emlékezetes, ahogyan Ken megpróbálja felvenni a harcot a saját démonjaival, amik egy olyan személyes tragédia miatt jelentek meg az életében, amin én személy szerint igencsak meglepődtem, hiszen a nő mindig maga a tökéletesség mintapéldánya, éppen ezért nem sokan feltételeznék róla, hogy példának okáért komoly önértékelési gondokkal küzd.
Mondanom sem kell, hogy azért Nate sem jár egyszerűbb cipőben, hiszen neki is vannak gondjai az életében, mint például a testvére, akitől én több soron rosszul lettem, annak ellenére, hogy a motivációja, egy szórakoztató irodalomba sorolt műhöz képest egészen komplex, ami nekem kellemes meglepetés volt a sokszor egysíkú karakterekkel operáló történetek tengerében.
Természetesen, erotikában most sincs hiány, bár szerintem itt azért sikerült tartania a mértéket az írónőnek. Egyik-másik jelenet nekem kifejezetten tetszett, amin igencsak meglepődtem, ugyanis nem vagyok odáig az igen hosszú, rétesztészta-szerűen elnyújtott jelenetekért, ebben a könyvben mégsem zavart. Lehet, hogy Probst stílusa tehet erről, vagy én szoktam hozzá jobban, nem tudom, de a lényeg, hogy jól elvoltam ezekkel a részekkel is.
Külön pozitívumként emelném ki, ahogy az írónő vegyíti a szálakat. Igen ötletesen hozza be és mutatja be nekünk az új szereplőit, akikről - ha valaki olvasta már a további kötetek fülszövegeit - tudni lehet, hogy kik azok, akik idővel saját történettel gazdagodnak majd. Mégis, az, ahogyan felbukkannak, és becsatlakoznak az eseményekbe, nem nevezhető direktnek. Tényleg olyan érzése van az embernek olvasás közben, hogy csak a véletlen sodorja egymás közelébe az adott karaktereket, ám pont annyira sikerül felkeltenie az érdeklődésünket, hogy szívesen várjuk a folytatást. Nálam legalábbis ez a helyzet.
Jópofa, szerintem akár többszöri olvasásra is alkalmas könyv, jó humorral, életszerű, kissé bohókás karakterekkel. Egy pohár koktél, vagy jeges tea mellé tökéletes olvasnivaló erre a nyárra. Én nem bántam meg, hogy belekezdtem a sorozatba, sőt. Várom a következő részt!

Kedvenc karakter(ek): Nate, Kennedy
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Babits Péter
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 380
Sorozat: Searching for (#2)

Résztvevő blogok listája:

07.14. - Angelika blogja
07.15. - CBooks
07.16. - Szembetűnő
07.17. - Kristina blogja
07.18. - Deszy könyvajánlója
07.19. - Dreamworld
07.20. - Insane Life

Nyereményjáték:  

A történetben Kennedy mindent elkövet annak érdekében, hogy formába rázza a kissé szétszórt, randizásra totálisan alkalmatlan Nate-et. Ez a folyamat viszont több lépésből áll. Mostani játékunk során megismerkedünk a legalapvetőbbekkel.

Nektek nincs más dolgotok, mint követni a turné hét állomását - amelyeken a “Hozd magad formába!” ütemterv egy-egy lépéséhez illő kérdésekkel találkozhattok -, valamint válaszolni mindegyik kérdésre, hogy esélyetek nyíljon megnyerni a Libri kiadó által felajánlott Keresd a tökéletest könyvek egyikét.

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

A mai kérdés: Melyik században vált ismertté Magyarországon a fagyi?

 a Rafflecopter giveaway

Patrick Ness: Válasz és Kérdés

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Todd, a kegyetlen hadsereg elől menekülve, a végzetes sebesülést szerzett Violával egyenesen a legfőbb ellenség, a Mesterpolgár karjai közé fut. Violát elszakítják tőle, őt börtönbe zárják, és meg kell tanulnia a Mesterpolgár új rendje szerint létezni.
Milyen titkok rejtőznek a városon kívül? Viola életben maradt? Hol van?
Mi az a titokzatos Válasz?
Majd újabb és újabb bombák robbannak… (Vivandra)

Vélemény: Már az első résztől is szabályosan leesett az állam, de szerintem nem túlzok, ha azt mondom, ennek a kötetnek többszörösen sikerült felülmúlnia az elődjét. Itt ugyanis a szó szoros értelmében nem jutottam szóhoz olvasás közben. Annyira megdöbbentő, lehengerlő volt az egész, bár... Nem feltétlen a jó értelemben. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy rossz lett volna a könyv, mert erről szó sincs, viszont ezerszer nyomasztóbb volt, mint a trilógia kezdő kötete.
Ezúttal nem a világ és a karakterek bemutatásán, hanem sokkal inkább a szálak mozgatásán volt a hangsúly. Sokszor, bár úgy érezhettem volna, hogy nem történik semmi, mégis folyamatosan pörögtek az események, mindig volt mire figyelni. Ez nagyban köszönhető a kettős nézőpontnak, hiszen a főszereplőink, Todd és Viola külön vannak mozgatva . Új kapcsolatokat alakítanak ki, ezek közül én egyet emelnék ki, méghozzá a fiú és a Mesterpolgár kettősét. Volt valami nagyon abszurd az egészben. A Mesterpolgár igazán komoly manipulátorrá lépett elő már az előző részhez képest is, amivel, lehet, hogy ez furcsa kijelentés, de számomra abszolút eladta a könyvet, annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal görcsbe rándult a gyomrom, amikor csak megjelent a színen. Érdekes volt látni, ahogy képes átformálni Toddot egy olyan emberré, amilyennek ő szeretné látni, ugyanakkor, valahogy mégsem tudja maximálisan elérni a célját, mert a fiúban van valami plusz, ami a férfiből értelemszerűen hiányzik, ez pedig az a fajta elemi jóság, ami vagy megvan valakiben, vagy nincs, ráadásul egyszerűen kiirthatatlan. S, amikor Viola is felmerül a színen, ez csak még jobban meglátszik.
A történet továbbra is mellőzi a romantikát, de szerintem nem hiányzik belőle - bár azért néha volt egy-két jelenet, aminél drukkoltam valami ilyen jellegű kis színesért, összességében mégsem káráltam miatta -. Érdekesebb látni azt, ahogy a Mesterpolgár megpróbálja kiépíteni a maga kis tökéletes, totálisan uralható városi társadalmát. Megjegyzem, ehhez azért kellett az az asszisztálás, amit Haven polgárai készségesen meg is tesznek neki. Ijesztő volt látni a teljesen elpuhult embereket, élükön Ledger polgármesterrel, aki annyira szánalmas volt, hogy arra nehéz szavakat találni. A szürke kisegér még enyhe kifejezés arra, hogy mekkora semmi volt az egész ember, mint megjelenés, mint jellem szempontjából.
Pörgős, izgalmas, letehetetlen könyv, de ennél többet nem tudok róla mondani anélkül, hogy spoilerekkel árasztanám el ezt a bejegyzésemet. Bár, azt azért kihangsúlyoznám, hogy ez a Válasz és Kérdés dolog, hogy vajon melyik mit jelent ebben a világban, nekem nagyon tetszett. Új volt, érdekes és izgalmas, és még arra is hajlamos volt, hogy rámhozza a frászt.
Szerintem ez megint egy olyan kötet, amit muszáj elolvasni ahhoz, hogy az ember tudja és értse, miért üt akkorát, hogy utána az ember napokig nem képes róla épkézláb mondatokban beszélni, csak tőmondatos szuperlatívuszokban. Ness stílusa még mindig remek, annak ellenére, hogy majd' egy éves kihagyás után nem egyszerű visszarázódni a nyelvtanilag direkt hibás mondatok világába, de azért az író ért hozzá, hogyan terelje el erről az olvasói figyelmét, akiknek ez idővel már fel sem tűnik. Inkább csak egy kis adalék, ami még egyedibbé teszi ezt a regényt. Egyedivé és felejthetetlenné.

Kedvenc karakter(ek): Todd, Viola

Gyűlölt karakter(ek): Prentiss Mesterpolgár, Coyle nővér

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Ágoston Alex

Kiadta: Vivandra Kiadó

Év: 2011

Oldalszám: 498

Sorozat: Chaos Walking (#2)

Budapest Pride Blogturné

Miért: Ez lett az egyik kedvenc részem a sorozatban. 

Tartalom: Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet. A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt.
Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem? (Athanaeum)

Vélemény: Rendhagyó módon, most egy olyan könyvről írok, amiről már találhattok bejegyzést a blogon, ám most Tiffany Reisz: Az angyal című regényének csak egy bizonyos aspektusáról szeretnék írni nektek ennek a rendhagyó blogturnénak a keretein belül, ez pedig a történetben lévő homoerotikus szál. Ugyanakkor, a bejegyzésem spoileres, ezért csak az olvassa tovább a bejegyzést, aki ismeri a sorozatot, vagy nem zavarja az ilyesmi! Előre is köszönöm! 

Mint arra már utaltam, található itt egy konkrét szál az igencsak gazdag Griffin Fiske és Michael között, aki az olvasóknak már az első részből is ismerős lehet, hiszen a fiú Norával vesztette el a szüzességét. Mindebből hamar kisül, hogy a kamaszfiú valójában biszexuális, és ez többször is bizonyítást nyer a könyv folyamán. Ennek ellenére a valódi hangsúly a két férfi kapcsolatának alakulásán van, ami nem nevezhető éppen zökkenőmentesnek. Ez elsősorban Griffin jelleméből fakad, aki megszokta, hogy mindig mindent azonnal megkap, bármit is akarjon, ehhez képest ott az önmagában még némiképp bizonytalan fiú, aki nem tudja, hogyan is viszonyuljon a másikhoz. Ugyanakkor saját magát is le kell győznie, ugyanis, mivel sokáig megrögzött, alkohol és drogfüggő playboyként élte az életét, próbál egyfajta bűnbánatot tartani - félig-meddig, mikor, hogy sikerül -, s ennek az is része, hogy igyekszik megtagadni magától a valódi boldogságot.
Eközben Michael se nagyon tudja, mit kezdjen a saját másságával, és itt most nem a biszexuális volta, hanem a mazochizmus iránt érzett vonzódása a kérdéses. Az élete nagy részét azzal töltötte, hogy elhitte, nem normális, hogy szeret fájdalmat okozni magának, erre jön Soren, s minden egy csapásra megváltozik az életében. Ennek ellenére ő mindig is inkább Norának lesz hálás, mint a papjának. Előbbit azonban amolyan apapótléknak tartja, mivel a saját, vér szerinti felmenője igencsak elutasító. 
Nagyon lassan alakulnak ki az érzelmek kettejük között, ráadásul olyanformán, hogy az az embernek szinte fel sem tűnik, csak azon kapja magát, hogy a két karakter végre együtt van. Én pedig éppen ezt szerettem benne. Nem volt tolakodó, az arcodba nyomott dolog, hanem egyszerűen csak megtörtént. Ez most sablonos mondatnak tűnhet a részemről, de Mike és Griffin tényleg azt szeretik meg a másikban, amilyen az illető, és ez teljesen független attól, hogy milyen nemmel születtek. Ha az egyikük történetesen nő lett volna, akkor is pontosan ugyanez történt volna, legfeljebb kevésbé éreztük volna a dolog súlyát - főleg azon a ponton, amikor Griffin még Sorennel is képes szembemenni azért, hogy végre megszerezhesse magának a fiút.

Ha valaki esetleg maguktól az erotikus jelenetektől tartana, megnyugtatom, hogy itt távolról sem ezen van a hangsúly. Nem az az írónő célja, hogy polgárt pukkasszon, vagy kiborítsa az olvasóit, ő csak felvázolja egy szerelmi kapcsolat kialakulását, ami jelen esetben két férfi között megy végbe a tradicionális szereposztás helyett, de a nehézségek és a lépcsőfokok maximálisan megegyeznek.   Én mindössze egyetlen egy direkt jelenetre emlékszem, de az is nagyon szépen van megfogalmazva, egyáltalán nem zavaró a dolog. S persze, ha valaki úgy érzi, hogy egyáltalán nincs gyomra az ilyesmihez, nyugodtan át is ugorhatja azt a részt.

Nyereményjáték: 

Természetesen a megszokott játék sem maradhat el! :) Három nyeremény könyv vár a szerencsés nyertesre: 1 példány Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el, 1 példány Ryan Loveless: Ethan és Carter, és 1 példány Becca Prior: A tanítvány.
Alább elolvashatod minden blogger kedvenc LMBT hírességét, közéleti személyiségét, a Te feladatod pedig, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely blogon kiről olvashattál.

Figyelem: 72 óra áll rendelkezésre a nyertesnek az értesítő e-mailre válaszolni. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Kizárólag magyarországi címre postázunk! Sok szerencsét!

Az én kedvenc LMBTQ hírességemet Gwen Araujo-nak hívják. Valójában Edward Araujo néven született, 1985-ben. Transznemű volt, aki igyekezett nőként élni az életét, annak ellenére, hogy egy olyan korszakban nőtt fel, amikor az orvostudomány még csak kapisgálta, miben is rejlik a transzneműség lényege, s a nemátalakító műtétek sem voltak túl gyakoriak. A nevét kedvenc énekesnője, Gwen Stefani miatt választotta. 2002. október 5-én gyilkosság áldozata lett. Az ő története egy tipikus példa arra, amikor az emberek támadólag lépnek fel azzal szemben, amit nem értenek. Ugyanis, amikor Gwen barátai rájöttek, hogy valójában férfinak született, csoportosan összeverték, amibe a lány belehalt. 

Gwen életét, és a halálát követő tárgyalást a Gyűlölt másság című filmben dolgozták fel. Édesanyja a mai napig a transzneműek jogaiért vívott küzdelem egyik élharcosa.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #66 - Jennifer Probst: Keresd az alkalmat

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Verilyben sikeresen működik a házasságközvetítő, amelyet Kate Seymour irányít két barátnőjével karöltve. Kate nem pusztán okos üzletasszony, de titkos erő birtokában is van: amikor a szerelem ott vibrál a levegőben, akkor mintha áramütés érné. Ezt érzi, amikor találkozik Slade Montgomeryvel, a kissé indulatos és döbbenetesen jóképű válóperes ügyvéddel, aki egy napon beront a házasságközvetítő irodába, és bizonyítékot követel: nem teszik-e tönkre az ő sérülékeny húgát, aki Kate legújabb ügyfele? Kate csak úgy tudja meggyőzni a férfit arról, hogy ő nem csaló, ha megtalálja neki álmai asszonyát. De vajon sikerül-e Kate-nek megtartania a két lépés távolságot, amikor a férfi olyan hatással van rá, hogy szinte remeg a lába a jelenlétében? Vagy talán a házasságközvetítő is révbe ér egyszer? (Libri)

Vélemény: Mivel még sohasem olvastam az írónőtől, nem igazán tudtam, mire számítsak. Éppen ezért nem is voltak különösebb elvárásaim vele szemben, csak egy könnyed, kikapcsolódást ígérő könyvre vágytam, s ezt maximálisan megkaptam tőle. Probst jól ír, ezt el kell ismerni, kellemes, lendületes stílusa van, bár ez a rész kétségtelenül nem a humorra épít elsősorban. Inkább érezzük ezt egy bevezető kötetnek, annak ellenére, hogy a mai divatnak megfelelően minden kötet más-más párossal foglalkozik, most éppen Kate-tel és Slade-del.
Meg kell mondanom, nem tudtam elképzelni, hogyan fog működni az a csipetnyi misztikum a könyvben, amit az írónőnek sikerült belecsempésznie ebbe az egyébként teljesen realista világba, de be kell vallanom, szerintem nagyon találó volt. Nekem kifejezetten tetszett Kate képességének működése, de még az is, amikor elbizonytalanodik ennek sikerességével kapcsolatban. Adott egy újfajta ízt a történetnek, de nem zavaró, vagy fantasyba illő módon. Inkább olyan volt, mintha megfejelték volna egy kis spiritualitással az egész Kinnection - Katék ügyönksége - koktélt. 
Kate és Slade kettőse szerintem nagyon jól fel lett építve - bár be kell látnom, nem hoznak túl sok újat a romantikus regények tengerében -, számomra főleg a férfi főszereplőnk adott egy aprócska, de szerintem jópofa újdonságot, ugyanis mindenki kedvenc válóperes ügyvédje szemüveges. Ez tényleg nem tűnik nagy dolognak, de gondoljatok bele: manapság minden pasi karaktert abszolút tökéletesnek ábrázolnak, így az ember egy ilyen csekély tökéletlenségnek is képes örülni, mert végre valami, ami nem sztenderd. Bár lehet, hogy csak én díjazom az ilyesmit, ezt nem tudom.
A kettejük közötti romantika tetszetős, bár, mint a legtöbb felnőtt könyv, egy idő után már ez is csak a szexről szól szinte, ami picit zavaró lehet, annak ellenére, hogy vannak egészen emberi pillanatok is a könyvben. Ilyen például Kate kutyája, Robert, ami azért érdekes, mert a kutyus két hátsó lába már használhatatlan, s jól be van mutatva, hogy emiatt milyen egyedi, sajátos ritmust alakítanak ki ők ketten, s ezzel együtt milyen boldoggá teszik egymást. Aranyos és megható történet az övék, nekem igencsak közel nőtt a szívemhez.
A Társszerzők működésének bemutatása nekem nagyon tetszett, bár nem vagyok otthon a témában, így nem tudnám nektek megmondani, hogy a Probst által vázolt kép vajon mennyiben hiteles, avagy mennyiben nem... de szerintem lehet benne valamennyi realitás, hiszen mindhárom nő nagyon lelkiismeretesen és a végletekig alaposan végzi a munkáját, ami olykor igen viccesen nyilvánul meg... De ettől függetlenül én például nem nevezném ezt a részt annyira humorosnak. Aranyos, egyszer olvasós, de nem egy humortenger. Szórakoztató, de nem a megnevettető, sírva röhögős módon. Nem bonyolult a cselekmény, de jól bemutatja, milyen nehéz párt találni egy bizonyos életszakaszban, épp akkor, amikor az ember talán a legjobban vágyik az ilyesmire.
Én csak ajánlani tudom ezt a könyvet, ha valami habkönnyű kikapcsolódásra vágysz, ebben megkapod. Van egy megfoghatatlan, kellemes, nyugodt hangulata, amitől egyszerűen öröm olvasni. Felnőtt irodalommal kapcsolatban szerintem még nem éreztem ilyesmit, így ez nekem nagyon jó élmény volt.

Kedvenc karakter(ek): Kate, Slade
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 8/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Babits Péter
Kiadta: Lib
ri Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 490
Sorozat: Searching for... (#1)

Résztvevő blogok listája:

06.27. - Kristina blogja
06.28. - Angelika blogja
06.29. - Szembetűnő
06.30. - Deszy könyvajánlója
07.01. - Dreamworld
07.02. - Insane Life
07.03. - CBooks

Nyereményjáték:  

A Keresd az alkalmat hősnőjének, Kate-nek, saját bevallása szerint akut vígjáték függősége van, s a regényben számos komédiát említenek. Hét állomásos játékunkban hét különböző szórakoztató mozifilm magyar címét kell kitalálnotok a közreadott rövid jellemzések alapján.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai kitalálandó film:

David Dobkin rendezte ezt a 2005-ös amerikai romantikus vígjátékot, amit gyakran szoktak a haver filmek példájaként említeni. A forgatókönyvet Steve Faber és Bob Fisher írta, a zenéért pedig Rolfe Kent felelt.

a Rafflecopter giveaway

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Miért: Zsebi ajánlotta.

Tartalom: Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét… (Móra)

Vélemény: Ezzel biztosan sokaknál ki fogom húzni a gyufát, de engem a legkevésbé sem győzött meg az írónő. Ugyanarra a könnyed, egyszerű történetre számítottam, mint amilyet Marni Bates-től olvastam, ehhez képest, elég hamar arra lettem figyelmes, hogy ideges lettem olvasás közben. Ezt a hatást pedig a főszereplőnknek, Averynek sikerült kiváltania belőlem elsősorban, akit esküszöm, szívem szerint több alkalommal is kivágtam volna az ablakon. 

Én elhiszem, hogy elvileg zseni a lány, de ebből miért következik, hogy az élethez viszont annyira sötét, hogy sötétebb már nem is lehetne? Nem viccelek, nem látja a fától az erdőt, a lehető leglehetetlenebb következtetéseket vonja le az egyes dolgokból - például abból, hogy, hogy együtt nőtt fel Aidennel, számára egyenesen következik, hogy össze kell házasodniuk, mert egymásnak teremtette őket az ég, meg mit tudom én. Ehhez persze nagyban hozzájárul a két édesanya is, akik igen erőteljesen adják alá a lovat ezen a téren, de olyan mértékben, hogy azt hittem, a pofám leszakad tőle. Egyébként is erős túlzásnak érzem, ahogy a két család, jobban mondva a két nő kapcsolatát mutatja be a könyv, de ez lehet, hogy csak az én sekélyességemet jelzi, ezt nem vitatom.
Adott ez a nagyon furcsa szerelmi háromszög Avery, Aiden és Grayson között, ami leginkább attól válik azzá, hogy elképesztően gyorsan alakul ki. Az egyik pillanatban az idősebbik fiú még oda se bagózik a lány jelenlétére, a következőben pedig már csak rá tud gondolni... Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra ez több, mint irreális. Éppen ezért nem tudom azt mondani, hogy a romantika kimagaslóan jó lett volna, bár azt el kell ismernem, voltak aranyos  Ráadásul nem vagyok odáig az ilyen hősszerelmes típusokért, bár az tény, hogy az öcsike sokkal többször húzta ki nálam azt a bizonyos gyufát, ugyanis akkora szemétláda, hogy néha kedvem támadt volna felgyújtani. Egyébként sem szeretem azokat a karaktereket, akik azt hiszik magukról, hogy ők az atyaúristen, ráadásul Aiden még rendesen rá is játszik erre, amitől nekem még a gyomrom is felfordult.
A mellékszereplők terén azért éreztem némi kreativitást Oram részéről, ezen a téren kiemelném a tudós klub egyik tagját, Libby-t, akinek néhányszor sikerült megnevettetnie, főleg azért, mert egy kockákra egyáltalán nem jellemző attitűddel rendelkezik, ami jó pillanatokat eredményez. Igazi fénypont volt az én szememben, de lássuk be, ez még kevés ahhoz, hogy elvigye a hátán a könyvet.
Nem kell tőle sokat várni, talán egyszeri kikapcsolódásnak még jó is lehet, ha az embert megfogja a történet.

Kedvenc karakter(ek): Libby, Owen
Gyűlölt karakter(ek): Avery, Aiden
Pont: 4/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította:Vándor Judit
Kiadta: Móra Könyvkiadó
Év: 2015
Oldalszám: 232
Sorozat: -

Marni Bates: Roksztárt kaptam karácsonyra

Miért: Valami pörgős, könnyed könyvet akartam olvasni. 

Tartalom: Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…

Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszerû ReadySet dobosa.
Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel… (Móra)

Vélemény: Az Ugly Love után, ami a maga módján igencsak megfeküdte a gyomromat, valami könnyedebb könyvet akartam olvasni. Így jutottam arra, hogy megpróbálkozom Marni egyik könyvével, akit a Könyvhéten volt szerencsém látni dedikálás közben. Igazság szerint már ott észrevettem, hogy mennyire pozitív személyisége van. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de olyan személyisége van a lánynak, ami szabályosan felvillanyozza a környezetét. Egész idő alatt mosolygott, minden dedikáltatóval nagyon kedves volt, sőt, még ajándékot is hozott nekik. Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy szívesen olvasnék tőle, hogy vajon ez a fajta attitűdje mennyire tükröződik vissza a könyveiben... És azt kell mondanom, eléggé. 

A Rocksztárt kaptam karácsonyra egy nagyon aranyos kis limonádé, feltéve, ha az ember úgy kezdi el olvasni, hogy előtte kikapcsolja az agyát, s ahelyett, hogy a történet lehetetlenségére és életszerűtlenségére koncentrálna, inkább a poénokra figyel. Ha ilyen mentalitással vág bele valaki imádni fogja, mint én. Holly és Nick története nagyon aranyos, nagyon rózsaszín, és elképesztően cukormázas, de közben tele van öniróniára és szarkazmusra építő poénokkal, amik remekül megtörik ezt a "minden tökéletes, cuki és szép" légkört. 

Mindkét főszereplőnk egy-egy egyéniség, de azért ne várjuk tőlük, hogy megmentik a világot... Nem is ez a céljuk, hanem az, hogy szórakoztassanak minket, és azt sikerül is. Mivel az esetek túlnyomó többségében be vannak zárva a hajó egyik lakosztályába, rengeteg párbeszéd van benne, amik pattogósak, viccesek, egyszerűen felderítik az embert - ami elég kellemetlen tud lenni, ha az éjszaka közepén hangosan röhögsz rajta, miközben a szüleid a szomszéd szobában már pihenni szeretnének -. Remekül kijön, hogy mennyire különböznek egymástól, és ehhez semmi köze annak, hogy a fiú híres, a lány pedig nem. A felfogásuk és a gondolkodásmódjuk teljesen eltérő, és ez nagyon meglátszik, de szerintem éppen ez teszi érdekessé. A romantika olykor kissé mesterkélt - a körülményeket figyelembe véve ez nem is csoda -, de vannak igazán jó

Ami nagyon tetszett még, az a mellékszereplők. Külön kiemelném ezen a téren a ReadySet banda két másik tagját, Christ és Timet, utóbbit főleg azért, mert - enyhe spoiler, bár ez már gyakorlatilag azonnal kiderül - ő az egyik meleg karakter a könyvben, ám ez teljesen természetesen van tálalva a könyvben. Nincs benne semmiféle dráma, csak egy mellékes információ. Nincs túlragozva, részletezve, vagy ilyesmi, mert ez egy kicsit sem számít. Teljesen természetesnek veszi mindenki, és ezt imádtam. 

Negatív ellenpéldaként említeném Holly két unokatestvérét, Claire-t és Allisont, akiket szívem szerint elástam volna a hátsó kertben. Ennyire unszimpatikus, akasztani való karakterekkel már régen találkoztam, de ide sorolhatnám az anyjukat is, akinek az a mániája, hogy Holly súlyán problémázik... Amire én csak annyit tudok mondani, hogy végre egy olyan főhősnő, aki, bár nem kövér, vagy ilyesmi, de van rajta mit fogni. Nem is emlékszem rá, hogy mostanában olvastam volna olyan könyvet, amiben a főhősnőnknek nem tökéletes az alakja, de ez valójában nincs kihangsúlyozva, tehát nem arra épít a cselekmény, hogy bár a lány duci, mégis megtalálja a nagy szerelmet.

Ugyan ez a kötet elméletileg nem tartozik bele a Smith High-sorozatba, vannak benne utalások az első részre, ami azonban nekem egy kicsit sem volt zavaró, annak ellenére, hogy még nem olvastam azt a könyvet - de ezek után mindenféleképpen sort kerítek majd rá -. Sőt, még azt is mondhatnám, hogy sikerült meghoznia a kedvemet az olvasáshoz.

Kedvenc karakter(ek): Nick, Tim, Corey
Gyűlölt karakter(ek): Allison, Claire, Jen
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Zalotay Melinda
Kiadta: Móra Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 302
Sorozat: -

Colleen Hoover: Ugly Love

Miért: Előbb-utóbb érkezik belőle a filmadaptáció.

Tartalom: Amikor Tate Collins megismerkedik a pilótaként dolgozó Miles Archerrel, eszébe sem jut, hogy ez szerelem lenne első látásra. Még azt se mondhatni, hogy barátok lennének. Ami közös bennük, az a végtelen fizikai vágy egymás iránt. Amikor ez napvilágra kerül, rájönnek, hogy tökéletesen illenek egymáshoz. Miles nem vágyik szerelemre, Tate-nek ideje sincs rá, így nem marad más, csak a szex. Azonban Milesnak van két szabálya. 

Soha ne kérdezz a múltról. 

Ne várj semmiféle közös jövőt.

Vélemény: Eleinte nagyon utáltam ezt a könyvet. Annyira lassan, szenvedősen indul be a cselekmény, hogy többször azon kaptam magam, hogy inkább félreteszem, hogy még véletlenül se kelljen vele foglalkoznom, mert csak felidegesítem magam rajta, hogy a szó szoros értelmében nem történik semmi. Persze, Tate beköltözik a testvéréhez, Corbinhoz, meg persze találkozik férfi főszereplőnkkel, Miles-szal, de ebben ki is merül, és oldalakon keresztül mintha csak a nihil folyna mindenhonnan. Kissé olyan érzésem volt, mintha nem is Hoover írta volna, ugyanis mind Miles, mind pedig Tate olyan bicskanyitogatóan idiótán viselkednek kezdetben, hogy szívem szerint egyenként vágtam volna ki őket az ablakon.

Majd, ahogy nagy sokára végre elkezdődött a valódi történet, Hoover elővette azt a stílust, ami egy gyengébb lelkületű olvasónak garantáltan könnyeket csal majd a szemébe. Két szálon fut az egész, van egy múlt és egy jelen, s az előbbit Miles, míg az utóbbit Tate szemszögén keresztül látjuk, nem véletlenül. 

A fiú múltjában tulajdonképpen az első szerelem kibontakozását követhetjük nyomon, igaz, van benne pár jó csavar, de szerintem Rachel annyira felesleges karakter, hogy azt el nem tudom nektek mondani. Komolyan nem értem, mit látott meg benne Miles, azt meg pláne nem, hogy volt képes rajongani egy olyan lányért, aki gyakorlatilag nem csinál semmit egész idő alatt, csak vegetál, mint a sarokba állított szobanövény. Lehet, hogy egyébként nem lett volna olyan rossz női karakter, ha nem nyomja el őt teljesen a múltban szintén komoly szerepet játszó Mr. Archer és Rachel édesanyja, Lisa. Két ennyire önző embert, mint ezek ketten, régen nem láttam ezen a planétán. Semmi nem érdekli őket magukon és a saját boldogságukon kívül, így történhet meg az, hogy szinte teljesen vakok azzal kapcsolatban, hogy mi zajlik körülöttük. És amikor végre hajlandóak kinyitni a szemüket, még nekik áll feljebb... Utálom az ilyet. 

A jelenben ugye arra fut ki az egész történés Miles és Tate között, hogy megállapodnak, egy üres szexkapcsolat lesz köztük, és kész, mondván össze lehet kötni ilyen formán a kellemeset a hasznossal. Sok kritikában olvastam - a készülő film előzetese és a könyv kacsán is -, hogy a Szürke ötven árnyalatához hasonlítják, megjegyzem, szerintem teljesen alaptalanul. Nem arról van szó, hogy alárendelné magát egyik fél a másiknak, hanem arról, hogy mindketten annyit kapnak, amennyit beleadnak ebbe a dologba, vagyis szexuális élményt, abból pedig elég sokat, csak mondom. Egy idő után már nem is számoltam, hány jelenetet írt le nekünk az írónő igen részletesen, de ebben a könyvben ezt maximálisan el tudtam fogadni, hiszen ez volt a lényege. Nem romantikus, nem nyálas, és egy picit sem rózsaszín, hanem nagyon is nyers és húsba vágó az egész, amilyen őszinteség sugárzik belőlük ezekben a pillanatokban. Nem is tudok, vagy pálcát törni felettük amiatt, hogy ezt az utat választották, hiszen manapság egyre gyakoribb az ilyesmi... De talán minden ilyen helyzetben ott rejlik a kérdés, hogy vajon meddig lehet fenntartani egy érzelmektől mentes, testiségen alapuló kapcsolatot. Mikor érkezik el a fordulópont, ha elérkezik egyáltalán? Meg lehet-e oldani egy ilyen problémát? Sok kérdést vet fel a könyv ezzel kapcsolatban, de nem mondhatnám, hogy mindenre teljesen kielégítő választ kapnánk.

A Tate-ben végbemenő változás elég megindító, hiszen eleinte, mint rezidens, valóban csak annyira vágyik, amennyit Miles adni tud neki, majd éppen a férfi miatt, ez fokozatosan fordul át valami egészen másba. És ez adta számomra leginkább a dráma-faktort, amit Hoover imád minél tovább fokozni.Én ugyan nem sírtam el magam olvasás közben, de azt nem mondom, hogy nem akadtak pillanatok, amikor nagyon közel álltam hozzá. Szokásához híven, az írónő remekül bánik a szavakkal, sikerül elérnie, hogy pont annyira legyen hatásos a történet, hogy napokig ne tudj elfeledkezni. Mert szép dolog a szerelem, csak van az a pont az ember életében, amikor valami egészen másba fordul át ez az érzés.

Kedvenc karakter(ek): Miles
Gyűlölt karakter(ek): Mr. Archer, Lisa, Rachel
Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: Simon & Schuster
Év: 2014
Oldalszám: 400
Sorozat: -