Kelly Oram: Cinder és Ella

Miért: Zsebi ajánlására.

Tartalom: Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…

Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét? (Móra)

Vélemény: Úgy tűnik, sportot űzök abból, hogy néha olyan könyveket vegyek a kezembe, amik így vagy úgy, de emlékeztetnek a saját életemben előforduló helyzetekre, persze nem teljes egészükben, csak bizonyos vonásaikban - de ebbe szerintem ne menjünk most bele, mert akkor lehet, hogy sosem érnék a bejegyzés végére -. Ez persze nem jelent gondot, mert azt leszámítva, hogy néha igazán érdekes fejeket vághattam olvasás közben, a Cinder és Ella maximálisan meggyőzött arról, hogy ne írjam le magamban teljesen Kelly Oramot - mint ahogyan azt tettem korábban a Szívzűrterápia strébereknek kapcsán -. 
Ez a történet egyszerre vicces, aranyos, és néhol bizony elképesztően szívszorító. Emlékszem, volt egy pont, amikor komolyan tartottam tőle, hogy teljesen elgyengülök, és akkor bizony eltörik nálam a mécses... De szerencsémre, ezt azért sikerült megúsznom.
Kifejezetten tetszett, ahogyan Ella új élete be lett mutatva, bár tény, hogy az újdonsült családja minden egyes tagját agyon tudtam volna verni, igencsak sokáig. Számomra ugyanis elképesztő, és gusztustalan volt látni, hogy hogyan kezelik a lányt, mintha valami utolsó pária lenne, szabályosan undorodik tőle még a saját apja is. Ennek tetejébe pedig, a lány kifejezett kérése ellenére, szántszándékkal olyan helyzetekbe kényszeríti bele, hogy néha komolyan elgondolkoztam, biztos, hogy egy apának így kell viselkednie? Főleg egy olyannak, aki egy másik nőért faképnél hagyta a gyerekét, majd éveken át úgy tett, mintha nem is létezne, miközben az új feleség gyerekeit boldogan felnevelte? Hogy is van ez? Rengeteg önző karakter van a történet elején, ezért aztán csak még közelebb nőtt a szívem Ella, de a maga módján Cinder is. Persze kettejük története sok szempontból nem említhető egy lapon, hiszen a lánynak klasszisokkal komolyabb problémákkal kell szembesülnie az átlagos életében, mint a fiúnak a maga átlagon felüli életvitelében, ami sokszor nagyrészt az irányítottságról, na meg a csillogásról szól. Mindkettejük helyzete megérthető valahol, de azért tegye fel a kezét, aki jobban sajnálta Cindert! Mindjárt gondoltam.
A két főszereplőnk közötti kapcsolat engem nagyon szórakoztatott, főleg az a vonása, hogy csak e-mailek segítségével tartják a kapcsolatot, ami persze megkönnyíti Cinder dolgát, hiszen nem kell attól tartania, hogy muszáj lenne felfednie a személyazonosságát a lány előtt, de azért ez elég kellemetlen helyzeteket is szül, és ez a fajta megközelítés nekem kifejezetten tetszett, mivel Oram bemutatja, hogy azért az ilyen távkapcsolatoknak - legyen szó barátságról, vagy effektív párkapcsolatról, az most lényegében mindegy - igenis megvannak a maga komoly hátrányai is.
Egyszerűen nem tudok rosszat mondani erre a könyvre. Persze vannak benne kifejezetten gonosz karakterek, de miattuk nem lenne értelme lehúzni a regényt, hiszen okkal gonoszak. Kifejezetten igaz ez Cinder "barátnőjére" Kaylee-re, akitől esküszöm, sokszor kedvem támadt meztéláb rugdosni a falat, olyan lehetetlenül viselkedett. Különösen igaz volt ez a regény csúcspontján, ami az egyik legszebb pillanat kellett volna, hogy legyen, erre neki még azt is sikerült szépen tönkretennie. Hát gratulálok neki! Szívesen lenyelettem volna vele egy ciánkapszulát.
Mindenféleképpen ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a mesefeldolgozásokat, mert a Cinder és Ella elképesztően jól, és meglepően hitelesen hozza a kötelezőt. Minden benne van, ami egy ilyen modern tündérmeséhez kell, egyszerűen nem tudtam vele betelni. Egyszer muszáj lesz beszereznem.

Kedvenc karakter(ek): Cinder, Ella

Gyűlölt karakter(ek): Kaylee, Ella családja

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Vándor Judit

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 400

Sorozat: -

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Miért: Zsebi ajánlotta.

Tartalom: Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét… (Móra)

Vélemény: Ezzel biztosan sokaknál ki fogom húzni a gyufát, de engem a legkevésbé sem győzött meg az írónő. Ugyanarra a könnyed, egyszerű történetre számítottam, mint amilyet Marni Bates-től olvastam, ehhez képest, elég hamar arra lettem figyelmes, hogy ideges lettem olvasás közben. Ezt a hatást pedig a főszereplőnknek, Averynek sikerült kiváltania belőlem elsősorban, akit esküszöm, szívem szerint több alkalommal is kivágtam volna az ablakon. 

Én elhiszem, hogy elvileg zseni a lány, de ebből miért következik, hogy az élethez viszont annyira sötét, hogy sötétebb már nem is lehetne? Nem viccelek, nem látja a fától az erdőt, a lehető leglehetetlenebb következtetéseket vonja le az egyes dolgokból - például abból, hogy, hogy együtt nőtt fel Aidennel, számára egyenesen következik, hogy össze kell házasodniuk, mert egymásnak teremtette őket az ég, meg mit tudom én. Ehhez persze nagyban hozzájárul a két édesanya is, akik igen erőteljesen adják alá a lovat ezen a téren, de olyan mértékben, hogy azt hittem, a pofám leszakad tőle. Egyébként is erős túlzásnak érzem, ahogy a két család, jobban mondva a két nő kapcsolatát mutatja be a könyv, de ez lehet, hogy csak az én sekélyességemet jelzi, ezt nem vitatom.
Adott ez a nagyon furcsa szerelmi háromszög Avery, Aiden és Grayson között, ami leginkább attól válik azzá, hogy elképesztően gyorsan alakul ki. Az egyik pillanatban az idősebbik fiú még oda se bagózik a lány jelenlétére, a következőben pedig már csak rá tud gondolni... Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra ez több, mint irreális. Éppen ezért nem tudom azt mondani, hogy a romantika kimagaslóan jó lett volna, bár azt el kell ismernem, voltak aranyos  Ráadásul nem vagyok odáig az ilyen hősszerelmes típusokért, bár az tény, hogy az öcsike sokkal többször húzta ki nálam azt a bizonyos gyufát, ugyanis akkora szemétláda, hogy néha kedvem támadt volna felgyújtani. Egyébként sem szeretem azokat a karaktereket, akik azt hiszik magukról, hogy ők az atyaúristen, ráadásul Aiden még rendesen rá is játszik erre, amitől nekem még a gyomrom is felfordult.
A mellékszereplők terén azért éreztem némi kreativitást Oram részéről, ezen a téren kiemelném a tudós klub egyik tagját, Libby-t, akinek néhányszor sikerült megnevettetnie, főleg azért, mert egy kockákra egyáltalán nem jellemző attitűddel rendelkezik, ami jó pillanatokat eredményez. Igazi fénypont volt az én szememben, de lássuk be, ez még kevés ahhoz, hogy elvigye a hátán a könyvet.
Nem kell tőle sokat várni, talán egyszeri kikapcsolódásnak még jó is lehet, ha az embert megfogja a történet.

Kedvenc karakter(ek): Libby, Owen
Gyűlölt karakter(ek): Avery, Aiden
Pont: 4/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította:Vándor Judit
Kiadta: Móra Könyvkiadó
Év: 2015
Oldalszám: 232
Sorozat: -