Miért: Alexandra Bracken.
Tartalom: Majdnem öt év telt el azóta, hogy a különleges képességű Pszí-gyerekeket családjuktól elszakítva elzárták a világ elől. A már tizenhét éves Zu ezt nem képes tovább tétlenül nézni, és harcba száll a Pszí-gyerekek jogaiért a téves információk és előítéletek egyre növekvő hullámában. Ám amikor azzal vádolják, hogy szörnyű bűncselekményt követett el, újra kénytelen elmenekülni, hogy életben maradjon. Zu elhatározza, hogy végre tisztázza a nevét, ám közben kénytelen szövetségre lépni két titokzatos Pszí-gyerekkel, Romannel és Priyankával, akik lehet, hogy segítenek neki ártatlanságát bebizonyítani, vagy elárulják, mielőtt esélye lehetne rá. De ahogy biztonságos menedékhelyet és válaszokat keresve együtt utaznak, Zu közelebb kerül hozzájuk, és megtanul bízni bennük; közben az ország újjáépítésének látszata alatt még sötétebb titkokra lelnek. Zu sorsa és minden Pszí-gyerek jövője forog kockán. Zu hallatja a hangját, és szembeszáll azokkal, akik el akarják nyomni, háttérbe akarják szorítani a Pszí-gyerekeket, és megmenti azokat, akik egykor védelmezői voltak. (Maxim)
Vélemény: Noha nem mondhatnám, hogy a sorozat első három része kifejezetten a szívemhez nőtt volna (bár a legutóbbit, emlékeim szerint kimondottan szerettem), úgy voltam vele, hogy ha már olvastam az eddigieket, hát erre is érdemes sort kerítenem, és azt kell mondanom, hogy nem bántam meg.
Szerintem kimondottan jót tett a szériának, hogy most egy "új" főszereplőt kaptunk Zu személyében. Ő ugyan eddig is szerepelt, de nem volt annyira előtérbe helyezve, mint most. Emellett, az is tény, hogy az ő karakterén látszódik leginkább a fejlődés, amit az indokol, hogy már öt évvel járunk a Sötét elmék történései után. Mondhatnám, hogy kaptunk egy fiatal nőt, de azért Zu valahol még mindig egy gyerek (vagy csak az én fejem vetítette ki rá újra és újra ezt a képet), bár kétségtelenül érettebb (ha nem is mindig megfontoltabb).
Érdekes, hogy a konfliktus valójában nem változott meg a trilógiához képest. Bár névleg a Pszí-gyerekek szabadok (hiszen már nem élnek táborokba zárva), valójában ez a szabadságuk csak névleges, hiszen az idősebbek még mindig rettegnek tőlük (nem feltétlen alaptalanul, teszem hozzá), ez pedig megnehezíti az életüket.
A kormány, ebből a félelemből kiindulva, továbbra is korlátozza a fiatalokat, sőt, adott esetben meg is vezeti őket. Több nagyon jó csavar is van a könyvben, én azonban csak a robbantást emelném ki, mert számomra az volt a legfájdalmasabb. Nem csak azért, mert sajnáltam, hogy ennek a terrorcselekménynek (erre nincs jobb szó) több halálos áldozata is volt, hanem azért, mert folyamatosan érződik, hogy mű az egész. Értsétek: koncepciós per az egész, ami arra van, hogy a felnőttek bebizonyíthassák: a gyerekek továbbra is veszélyt jelentenek a társadalomra. Noha a regénynek vannak kimondottan negatív főszereplői (hellő, Clancy), én azt mondanám, hogy éppen ez a tetű szervezet az, ami megtestesíti a gonoszságot ebben a részben.
A cselekmény egyébként sokkal öszeszedettebbnek érződik, mint eddig (mintha Bracken mostanra rázódott volna bele az általa megteremtett világba), és tele van izgalmakkal. Karakterek terén kapunk újakat, mint például Roman, de a régi szereplők is tiszteletüket teszik az események sűrűjében.
Szerintem kimondottan jót tett a szériának, hogy most egy "új" főszereplőt kaptunk Zu személyében. Ő ugyan eddig is szerepelt, de nem volt annyira előtérbe helyezve, mint most. Emellett, az is tény, hogy az ő karakterén látszódik leginkább a fejlődés, amit az indokol, hogy már öt évvel járunk a Sötét elmék történései után. Mondhatnám, hogy kaptunk egy fiatal nőt, de azért Zu valahol még mindig egy gyerek (vagy csak az én fejem vetítette ki rá újra és újra ezt a képet), bár kétségtelenül érettebb (ha nem is mindig megfontoltabb).
Érdekes, hogy a konfliktus valójában nem változott meg a trilógiához képest. Bár névleg a Pszí-gyerekek szabadok (hiszen már nem élnek táborokba zárva), valójában ez a szabadságuk csak névleges, hiszen az idősebbek még mindig rettegnek tőlük (nem feltétlen alaptalanul, teszem hozzá), ez pedig megnehezíti az életüket.
A kormány, ebből a félelemből kiindulva, továbbra is korlátozza a fiatalokat, sőt, adott esetben meg is vezeti őket. Több nagyon jó csavar is van a könyvben, én azonban csak a robbantást emelném ki, mert számomra az volt a legfájdalmasabb. Nem csak azért, mert sajnáltam, hogy ennek a terrorcselekménynek (erre nincs jobb szó) több halálos áldozata is volt, hanem azért, mert folyamatosan érződik, hogy mű az egész. Értsétek: koncepciós per az egész, ami arra van, hogy a felnőttek bebizonyíthassák: a gyerekek továbbra is veszélyt jelentenek a társadalomra. Noha a regénynek vannak kimondottan negatív főszereplői (hellő, Clancy), én azt mondanám, hogy éppen ez a tetű szervezet az, ami megtestesíti a gonoszságot ebben a részben.
A cselekmény egyébként sokkal öszeszedettebbnek érződik, mint eddig (mintha Bracken mostanra rázódott volna bele az általa megteremtett világba), és tele van izgalmakkal. Karakterek terén kapunk újakat, mint például Roman, de a régi szereplők is tiszteletüket teszik az események sűrűjében.
Számomra komoly meglepetést okozott ez a könyv (azt nem mondom, hogy olyan, mintha nem is az írónő írta volna, mert erről szó sincs), de úgy érzem, ezt főleg Zu-nak köszönhetem.
Gyűlölt karakter(ek): a kormány
Pont: 10/9
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 496
Sorozat: The Darkest Minds (#4)
Résztvevő blogok listája:
12. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 02. CBooks
01. 05. Deszy könyvajánlója
Nyereményjáték:
Alexandra Brackennek már több könyve is megjelent magyarul. A játék során borítórészletek alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik könyvére gondoltunk. Nem lesz más feladatotok, csak írjátok be a Rafflecopterbe az adott borítórészlethez tartozó regény magyar címét.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése