Miért: Sorozatfolytatás.
Tartalom: Etta Spencer nem sejtette, hogy időutazó, egészen addig, amíg egy napon a tengeren ébredt, a múltban. Az első kötet folytatásában, megfosztva a nagy hatalmú varázstárgytól, ami egyetlen reménye volt anyja megmentésére, ezúttal szintén időutazó kedvesétől, a 18. századi kalóztól, Nicholastól szakad el, csakúgy, mint a saját természetes életidejétől. Mikor akarata ellenére a Gubancolóknál köt ki – e lázadó utazók vették el tőle a csillagórát –, megesküszik, hogy megszerzi tőlük a csodatévő műszert, és végleg megsemmisíti. Ehelyett vezérük, Henry Hemlock felfedi előtte titkát: ő az apja.
Hirtelen minden megkérdőjeleződik, amiért Etta eddig küzdött. Olyan útra kell lépnie, amely egész jövőjét átformálja. Nicholas a lány keresésére indul. Segítői és társai ebben, a kezdetben ellenséges Ironwood rokona, Sophia és az eleinte szintén érdekből melléjük álló kínai zsoldoslány, Li Min. Nemcsak Ettát keresik, de a mindent befolyásoló, az idővonalat átállító csillagórát is. Ez utóbbi egyre iszonyatosabb pusztítást okoz, s a tét is fokozatosan nő. Mindeközben egy olyan ősi erő is belép a műszerért folyó küzdelembe, amely sokkal hatalmasabb és gonoszabb, mint az egymással vetekedő időutazó családok. A tét immár egy világégés. (Maxim)
Vélemény: Sokszor szoktam panaszkodni, hogy szükségét érezném, hogy egyes sorozatok új kötetei előtt a korábbi részeket is újra elolvassam, ám most, számomra szinte csodával határos módon, erre nem volt szükség. Az időutazók világa ezúttal azonnal berántott, már nem problémáztam olyan apróságokon, minthogy nekem nem tetszik az Etta becenév, meg ehhez hasonlók. Ezúttal csak hagytam, hogy elvarázsoljon.
Az elszakadt szerelmesek története most két szálon folytatódott, ami, attól eltekintve, hogy szerintem az írónőnek nem kimondottan erőssége a férfi szemszög, egyáltalán nem volt rossz. Nick-et még mindig nagyon kedvelem, de emlékeim szerint, az előző rész során sokkal jobban odáig voltam érte. Nem hiszem, hogy a karakterrel lett volna probléma, nekem inkább az a benyomásom támadt, hogy némileg megváltozott az ízlésem a könyves pasik terén. Az Etta-val való kapcsolata meglepően mély érzelmekről tanúskodott, helyenként már-már megrázóan őszinte leírásokkal találkoztam.
Azt azért el kell mondanom, hogy ez a kötet sem nevezhető gyorsnak, viszont, szerintem mélyebb lett, mint az elődje. Jobban megismerhettük a világ működését, és még meglepően komoly erkölcsi kérdések is felszínre kerültek, amit én személy szerint nem vártam volna ettől a regénytől.
Az új helyszínek közül én most csak egyet emelnék ki, a prágai csillagászati órát, de azt sem feltétlen a történetbeli jelentősége, hanem egy minimális személyes kötődés miatt. Amikor az édesanyám Prágában töltött pár napot a legjobb barátnőjével az akkori munaadójuk jóvoltából, akkor ezt a helyszínt is meglátogatták. Jó volt egy olyan dologról olvasni, amit, még ha én személyesen nem is láthattam, az édesanyám fényképeinek hála, már élt róla egy kép a fejemben (és nem kellett a Google képkeresőjét bújnom olvasás után).
Mivel ez a rész is meglehetősen hosszúra sikerült, sajnos itt elkerülhetetlen volt, hogy legyen benne valami, amit picit fölöslegesnek érezzek, és ez Belladonna volt. Önző és szerintem meglehetősen egoista nőszemély, aki komolyan mondom, sportot űzött abból, hogy megalázza, vagy tönkretegye az embereket. De, még ő sem volt hozzá elég, hogy elrontsa számomra a könyvet, mindössze az ő részeit szívem szerint kivágtam volna. Olykor hasonló érzésem volt az Ősapa kapcsán is, ugyanakkor megértem, hogy szükség volt rá a történetben, hiszen kellett egy igazi gonosz, aki ellen érdemes küzdeni.
Rendkívül pozitív csalódás volt számomra ez a duológia a Sötét elmék után, és maximálisan meggyőzött arról, hogy Alexandra Bracken könyeit érdemes olvasni.
Az elszakadt szerelmesek története most két szálon folytatódott, ami, attól eltekintve, hogy szerintem az írónőnek nem kimondottan erőssége a férfi szemszög, egyáltalán nem volt rossz. Nick-et még mindig nagyon kedvelem, de emlékeim szerint, az előző rész során sokkal jobban odáig voltam érte. Nem hiszem, hogy a karakterrel lett volna probléma, nekem inkább az a benyomásom támadt, hogy némileg megváltozott az ízlésem a könyves pasik terén. Az Etta-val való kapcsolata meglepően mély érzelmekről tanúskodott, helyenként már-már megrázóan őszinte leírásokkal találkoztam.
Azt azért el kell mondanom, hogy ez a kötet sem nevezhető gyorsnak, viszont, szerintem mélyebb lett, mint az elődje. Jobban megismerhettük a világ működését, és még meglepően komoly erkölcsi kérdések is felszínre kerültek, amit én személy szerint nem vártam volna ettől a regénytől.
Az új helyszínek közül én most csak egyet emelnék ki, a prágai csillagászati órát, de azt sem feltétlen a történetbeli jelentősége, hanem egy minimális személyes kötődés miatt. Amikor az édesanyám Prágában töltött pár napot a legjobb barátnőjével az akkori munaadójuk jóvoltából, akkor ezt a helyszínt is meglátogatták. Jó volt egy olyan dologról olvasni, amit, még ha én személyesen nem is láthattam, az édesanyám fényképeinek hála, már élt róla egy kép a fejemben (és nem kellett a Google képkeresőjét bújnom olvasás után).
Mivel ez a rész is meglehetősen hosszúra sikerült, sajnos itt elkerülhetetlen volt, hogy legyen benne valami, amit picit fölöslegesnek érezzek, és ez Belladonna volt. Önző és szerintem meglehetősen egoista nőszemély, aki komolyan mondom, sportot űzött abból, hogy megalázza, vagy tönkretegye az embereket. De, még ő sem volt hozzá elég, hogy elrontsa számomra a könyvet, mindössze az ő részeit szívem szerint kivágtam volna. Olykor hasonló érzésem volt az Ősapa kapcsán is, ugyanakkor megértem, hogy szükség volt rá a történetben, hiszen kellett egy igazi gonosz, aki ellen érdemes küzdeni.
Rendkívül pozitív csalódás volt számomra ez a duológia a Sötét elmék után, és maximálisan meggyőzött arról, hogy Alexandra Bracken könyeit érdemes olvasni.
Kedvenc karakter(ek): Nick
Gyűlölt karakter(ek):
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 464
Sorozat: Passenger (#2)
Résztvevő blogok listája:
05.29 Always Love a Wild Book
05.31 Kelly és Lupi olvas
06.02 Sárga könyves út
06.04 CBooksNyereményjáték:
Az első résznél történelmi eseményeket kerestünk, most a regény változatos helyszíneit vesszük célba. Minden állomáson találsz egy kérdést, a megfejtést írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.
Nicholas is járt ebben az európai városban 1430-ban, ahol megcsodálhatta az akkor már működő híres csillagászati órát. Melyik városban járt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése