Blogturné - Marissa Meyer: Cinder

Miért: Többen is ajánlották.

Tartalom: 126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Őszinte leszek, a szó szoros értelmében évekig győzködtem magam arról, hogy egy kicsit sem érdekel engem ez a könyv. Azzal magyaráztam ezt, hogy sohasem voltam az a fajta, aki szeretné a meséket, így modern köntös ide, vagy oda, elkönyveltem magamban, hogy nekem ez sohasem tetszene... Mégis, mivel olyan sokan győzködtek, a nyár folyamán végül is megvettem, és el is kezdtem. Noha az élet több alkalommal is közbeszólt, most, hogy a végére értem, be kell vallanom: régen tévedtem ekkorát. 

Marissa Meyer egy olyan utópisztikus világot teremtett meg, amely azonnal magával ragadott, holott nem tartom magam kimondottan sci-fi rajongónak, sőt, éppen ellenkezőleg. Ennek ellenére, volt valami a regény kezdetében, ami azonnal letaglózott. Talán az az enyhe morbid felhang, amivel Cinder kiborg létére utalt az írónő, vagy Kai herceg felbukkanásának mikéntje érte el bennem ezt a hatást, nem tudom pontosan, de az biztos, hogy azonnal megszerettem. 

Ne tévesszen meg senkit: ez a történet nem csak egy régi, gyerekkori klasszikus újramesélése modern köntösbe ágyazva, hanem annál sokkal több. A karakterek, de még maga a világ is, olyan mondanivalóval van felruházva, ami jócskán túlmutat az eredeti művön. Hiszen mikor olvashattunk Hófehérke történetében emberek ezreit pusztító pestisjárványról, vagy éppen a földönkívüliekkel folytatott páratlan politikai játszmákról, amelyek teljes egészében átszövik a könyvet, éppen ezért nem is nagyon lehet egy lapon emlegetni egy mezei ifjúsági regénnyel. 

Mint tudjuk, Hamupipőke gyakorlatilag azonnal beleszeret az ő hercegébe, ehhez képest Cinder és Kaito kapcsolata nagyon lassan bontakozik ki a szemünk előtt, és sokáig nem is lehet ezt romantikusnak nevezni. Mindketten emberként kezelik a másikat, s nem úgy, mint a tárdadalom, amely körülveszi őket. Nem egy trónörökös és egy megvetett, fémvázzal teletűzdelt lány egymáshoz való viszonyának változását látjuk, hanem sokkal inkább két egyszerű emberét, akik szívük szerint elmenekülnének azelől, amit a sors rájuk mért. Éppen emiatt mindketten rendkívül szerethetőek, míg például az őket körülvevő negatív szereplők - Adri, a mostoha, vagy épp Levana a holdkirálynő - kifejezetten utálatosnak lettek megalkotva. Mindenesetre, ők ketten is újabb elemekkel gazdagítják a már ezer meg egyszer olvasott/hallott történetet, így a róluk szóló részeket is élvezet olvasni. Ráadásul, a pillanat, amikor Cinder és Kai herceg világa valóban egymásnak ütközik, alighanem a regény legmeghatározóbb pontja, sőt, továbbmegyek, maga a tetőpont. Annyi feszültséggel van tele, hogy szinte görcsösen szorítottam a könyvet, annyira izgultam értük, hogy jól sikerüljön... De a végeredményről már nem az én tisztem beszámolni.

Meyer a mellékszereplők tekintetében is kitett magáért - azon, hogy ki-kit személyesíthet meg vajon az eredeti műből, lehet gondolkozni, mert véleményem szerint olykor nem is annyira egyértelmű ez a kérdés -, bár én közülük csak egyetlen egyet emelnék ki, Iko-t a kis androidot, aki Cinder leghűségesebb barátja és társa jóban-rosszban egyaránt. Mivel egy programozott személyiségről van szó, azt hihetnénk, hogy egy rendkívül egysíkú lényről lehet szó, de ez távolról sincsen így. Iko-nak valódi személyisége, és világképe van, ami olykor kimondottan vicces, máskor azonban  inkább elgondolkodtató.

Rengeteg új, meglepő elem, fordulat, és egy rendkívül izgalmas cselekmény, mindez megtalálható ebben a könyvben. Ha valaki már eddig is sokat gondolkozott azon, hogy beszerezze-e, csak bátorítani tudom. Még az is könnyedén megszeretheti, aki sohasem volt az a mese-rajongó. Ráadásul minden korosztály találhat benne valami újat, ami miatt azonnal megszereti majd. Örülök, hogy ezzel a történettel zárhattam a 2014-es évet.

Kedvenc karakter(ek): Kai, Cinder

Gyűlölt karakter(ek): Adri, Levana

Pont: 20/10

 Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Bujdosó István, Szabó Krisztina

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 448

Sorozat: Lunar Chronicles (#1)

Résztvevő blogok listája:

10.25 - Deszy könyvajánlója - EXTRA
10.26 - CBooks - Értékelés
10.27 - Deszy könyvajánlója - Értékelés
10.28 - Nem félünk a könyvektől - Értékelés
10.29 - Kelly & Lupi olvas - EXTRA
10.30 - Hagyjatok! Olvasok! - EXTRA
10.31 - Sorok között blog - EXTRA
11.01 - Függővég - EXTRA
11.02 - Hagyjatok! Olvasok! - Értékelés
11.03 - Nem félünk a könyvektől - EXTRA

Nyereményjáték:

A Cinder nem titkoltan Hapupipőke feldolgozás, ahogy ezt már a blogturnénk felvezetőjében is
olvashattátok. Ennek örömére merüljünk el a Hampipőke feldolgozások világában!
Minden állomáson egy jelenetfotót találtok valamilyen filmből, ami részben vagy egészben Hamupipőke-feldolgozás, vagy legalábbis merített Hamupipőke történetéből.
A feladat egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba a filmek címét! (Angol és magyar címet is elfogadunk.)

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #213 - Melissa Landers: Összefonódva

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Miután megmentették a világaik közötti szövetséget, Cara és Aelyx végre egy kis nyugalomhoz jutottak. A kis szigeten napokat tölthetnek azzal, hogy kagylókat gyűjtenek a parton, és éjszakákat egymás karjában. Azonban ez az idilli állapot nem tart túl sokáig… Az egyezség, amelyet a Föld és a L’eihr kötött, olyan ősi erőket keltett életre, amelyek pusztulással fenyegetnek. Az Aribol, a titokzatos őrök, akik a csillagközi béke fenntartásáért felelősek, megfenyegetik a galaxist, és mindennek okaként a szövetségre hivatkoznak. Megparancsolják, hogy egy hónapon belül mindenkinek vissza kell térnie a saját bolygójára a saját világa fajtársaihoz, nem lehet keveredni, vagy a kipusztulás lesz mindkét világ végzete. Ketyeg az óra, Aelyx és Cara pedig csapatot toboroz a Földön, és megpróbálják megoldani a rejtélyt: kik az Aribol tagjai, mit akarnak, és mi az igazi oka annak, hogy a két bolygó szövetsége ennyire feldühítette őket. Ahogy a feszültség tetőfokára hág, Aelyxnek és Carának keményebben kell harcolnia, mint valaha. Nemcsak a kettejük jövőjéért, hanem világaik megmentéséért. (Maxim)

Vélemény: Noha vártam már ezt a könyvet, hiszen mégis csak egy kedvenc sorozatom utolsó részéről van szó, mégis úgy éreztem, kicsit fű alatt érkezett. Nem volt meg bennem az a nagy hype, hogy bárcsak olvashatnám már... De, amikor elkezdtem, azonnal be tudott rántani. Jó volt viszacsöppenni Aelyx-ék világába, noha néha gondolkodnom kellett, mi is történt az előző részben.
Itt a regény elején Cara szinte belecsöppen a telepes életbe, ráadásul nem is egyszerű lakos, hanem egyenesen vezető szerepben. Bevallom, egy kicsit nekem is furcsa volt, hogy egy tizenéves lányra bíznak egy annyira komoly szerepet, mint a két faj közötti kapcsolattartás, annak ellenére, hogy ugye ezt már megalapoztva az Elválasztvá-ban. Szerintem ehhez még nagyon fiatal, éppen ezért, nem is nagyon tud mit kezdeni vele, amikor az emberek probléámákkal fordulnak hozzá. Nem véletlen vannak vitái például Jake-kel, az egyik telepessel. Benne számomra az volt a legérdekesebb, hogy a Földön egy gazdag üzletember volt, mégis képes volt mindent feladni azért, hogy telepessé váljon. Csak éppen azzal nem számolt, hogy ez a létforma teljesen más lesz, mint az, amit megszokott, hiszem a földönkívüliek nem ugyanúgy viszonyulnak a dolgokhoz, mint az emberek. Az ő küzdelme nekem egyébként tetszett, mert kicsit kilógott a könyvből.
Ami viszont engem a legjobban meglepett, az a romantika volt. A legtöbb regényben az erotika, mint olyan, még, ha csak nagyon érintőleges is, akkor is általában a közepén-végén kap helyet, nyilván azért, hogy az olvasók kicsit érezzék a súlyát. Ehhez képest, Landers azt a megoldást választotta, hogy Cara-ék szinte a regény legelején átesnek a tűzkeresztségen. Nem kell megijedni, semmi közönséges, vagy bő kifejtés nincs benne, azt hiszem alig fél oldalban le van tudva az egész, jelezve, hogy itt nem ez a lényeg. A kapcsolatuk továbbra is erős marad, de nem lesz ettől függő, ami szerintem egy marha jó húzás volt.
Igazság szerint csak azért nem voltak általam utált karakterek a könyvben, mert nagyrészt mindenkinek a motivációját meg lehet érteni, mindegy, melyik oldalon állnak. Ez egyébként engem kimondottan meglepett, mármint ritkán találkozom olyannal, amikor egy író nem határozza meg konkrétan, hogy ki képviseli a jó, és ki a rossz oldalt, hanem mindkettőt ugyanúgy kezeli. Ez számomra egy üdítő változtatás volt, és személy szerint, imádtam, mert ettől lett érdekes. Hiszen azzal is egyet lehet érteni, aki támogatja a telepeseket és azokat is, akiket nem. 

Ez lenne a regény legnagyobb konfliktusforrása, mégis, az időnk legnagyobb részében inkább az a téma, hogy vajon Cara és Aelyx hol fogják folytatni a közös életüket, hol lenne számukra jobb: a L'eihr-en, vagy a Földön. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, így a maga módján ez is érdekes kérdés, de szerintem az a fontosabb, ami magát a nagy egészet érinti.
Érdekes, bár nem sok újdonságot adó lezárást kaptunk, ami szépen összefoglalja a küzdelmet, amit a fiataloknak véghez kell vinniük, nem csak a saját, de a két nép boldogulása érdekében is. Nincsenek nagy mondanivalók, de azért akadnak benne olyan gondolatok, amiket jól esik átrágnia az embernek.
Melissa Landers nekem nem okozott csalódást, remélem, később más sorozatokat is ír majd, amiket talán alkalmunk nyílik majd elolvasni. 

Kedvenc karakter(ek): Aelyx, Cara, Jake
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó 
Év: 2016
Oldalszám: 320
Sorozat: Alienated (#3)

Résztvevő blogok listája:

November 25 - Insane Life

November 27 - Sorok között

November 29 - Kelly & Lupi olvas

December 1 - Deszy könyvajánlója

December 3 - CBooks

December 5 - Dreamworld

Nyereményjáték:

Főhőseink már ismerik az űrutazást és felkészültek mindenre.

Mostani játékunkban híres, kultikus sci-fi filmsorozatokat és sorozatokat keresünk, amiket a többség ismer. Képeken a hozzájuk tartozó emblematikus űrhajó, tárgy vagy lényt látjátok és ezek alapján kell kitalálni, mit láttok a képen. Elég a főcím, nem kell a film részének pontos megnevezése.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #134 - Rick Yancey: Az ötödik hullám

Miért: Érdekel a filmadaptáció

Tartalom: Az első hullám nyomán sötétség támadt.

A második hullámot csak a szerencsések élték túl.

A harmadikat pedig a szerencsétlenek.

A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.

Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.

Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot? (Cartaphilus)

Vélemény: Nagyon érdekes élmény volt olvasni ezt a könyvet. Mivel férfi írta, voltak vele szemben bizonyos elvárásaim, amiket azt hiszem, sikerült teljesítenie. Elvégre nincs benne indokolatlan mennyiségű romantika, amire később majd még bővebben is ki szeretnék térni, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a világ felépítésére. Igaz, a Yancey által felvázolt, disztópikus világgal egy gondom volt: annyira lassan bontakozik ki a szemünk előtt, hogy pontosan mi is történt, hogy én olykor úgy éreztem, szabályosan elvesztettem a fonalat olvasás közben, és el kellett telnie pár oldalnak, mire teljesen összeállt volna a fejemben a kép. Egy plusz dolog, ami nekem kifejezetten tetszett - de ezzel lehet, hogy teljesen egyedül leszek -, ami a lassú történetvezetéssel áll összefüggésben: gyakorlatilag az utolsó ötven oldalra pörög fel igazán a cselekmény, ekkorra érnek össze a szálak, és tudjuk meg végre, hogy mire is fut ki az egész invázió és a többi. Mivel a regény egyébként nem unalmas, ez nem feltűnő amúgy.

Ez annak köszönhető, hogy Yancey négy különböző szálat mozgat egyszerre, bár ezek közül kettő az igazán hangsúlyos. Egyrészt ott van Cassie, a főszereplőnk, aki túlélte az Azok invázióját, és egyedül próbál életben maradni - na meg a kedvenc M-16-osa társaságában. Tőle tudjuk meg a legtöbbet arról, hogy mi is történt pontosan, az egyes hullámok hogyan követték egymást, és miként hatott ki az emberi társadalomra. Egy dolog nem tetszett vele kapcsolatban, az, hogy néha átment eléggé picsogósba. Mondhatjuk, hogy mivel egy tizenéves lányról van szó, ez valahol jogos lehet, de én nem igazán éreztem annak. Kissé furcsán vette ki magát, hogy az egyik pillanatban még bátor, a következőben, meg kifejezetten hisztis. De ezt leszámítva, a maga módján, egy jó főhősnő, csak fejlődnie kell még egy kicsit. Remélhetőleg, ez a Végtelen tengerben már megtörténik.
Nem meglepő módon, hozzá kapcsolódik a történetben az a minimális romantikus szál, ami észrevehető, ez pedig a közte és Evan között kibontakozó kapcsolat, ami szerintem egyszerűen túl gyors. Ha valaki rajong az insta-love-ért, ezt imádni fogja, ezt garantálom.
A másik, legtöbbször felmerülő szemszög Ben Parishé, aki tulajdonképpen egy elég érdekes szerepet tölt be a könyvben. Nem sokat tudunk meg arról, hogy milyen kapcsolat volt az invázió előtt Cassie és közte, inkább csak utalgatnak rá, de az igazat megvallva, rá kellett jönnöm, hogy nincs is jelentősége, hiszen annyira megváltozott a világ, amennyire csak lehetett.
Nagyon erősen érződik a váltás a két karakter szemszöge között, de ez nem feltétlen annak köszönhető, hogy a lány szemszöge E/1-ben, a fiúé pedig E/3-ban íródott, hanem annak, hogy teljesen más a hangulata. Ben karaktere szerintem kifejezetten ijesztő. Egy agymosott zombi vált belőle - hogy hogyan és miként, azt érdemes elolvasni -, nem véletlen, hogy a társai Zombi közlegénynek szólítják. Egészen egyszerűen üres szegény. Nem úgy, hogy a karaktere érdektelenné válna, hanem egyszerűen látod rajta, hogy egy katona, és nem több. Bedarálta a rendszer, mondjuk így. Ez egyébként szerintem egy kifejezetten bátor húzás volt az írótól, mivel nem arra van kifuttatva a szála - egyelőre -, hogy ő majd meg fog térni, meg ehhez hasonlók.
A disztópia rajongóinak maximálisan tudom ajánlani ezt a könyvet.

Kedvenc karakter(ek): Evan
Gyűlölt karakter(ek): Ben
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Havadi Krisztina
Kiadta: Cartaphilus Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 472
Sorozat: The 5th Wave (#1)

Résztvevő blogok listája:

01.10 Media Addict

01.12 Letehetetlen

01.14 Deszy könyvajánlója

01.15 Kelly & Lupi olvas

01.16 CBooks

01.18 MFKata Gondolatai

01.20 Tekla Könyvei

01.22 Dreamworld

01.24 Könyvszeretet

Nyereményjáték:

Te mit vinnél magaddal, ha az életedért folytatott küzdelemben magadra maradnál? Mi kerüljön a túlélőcsomagba? Mi segítünk!

Minden állomáson újabb kellék kerül a pakkodba, és ha ügyesen csomagolsz, Tiéd lehet a könyv két példányának egyike.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai tárgy: Nem csak szadomazó könyvek főhőseinek lehet rá szüksége, ha hurkolni és rögzíteni szükséges

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #105 - Melissa Landers: Elválasztva

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Cara mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe? (Maxim)

Vélemény: Kivételesen - mivel elég feszített tempót kell diktálnom magamnak - a Szívkarambol turnéhoz hasonlóan, most is egy TOP 10-es listával készültem nektek, hogy megmutassam, miért is szerettem meg ezt a folytatást, és tartom maradandó élménynek. 

1. Valódi folytatás. - Nem volt olyan érzésem olvasás közben, hogy egy felesleges, üres, átvezetőt olvasok, hanem valóban folytatta az előző kötetet, és beharangozta számunkra a lezárást. Számomra ez egy nagy pozitívum volt. 

2. Aelyx. - IMÁÁÁÁDOM ezt a srácot. Lehet, hogy nem egy Daemon Black, de azért földönkívülihez mérten igazán finom falat ő is. Ráadásul, most már egyre jobban érződik rajta, hogy igenis hat rá a földi élet, a maga furcsa módján kezd emberibbé válni. Komolyan. Vannak testi vágyai :D Nagy előrelépés a sztoikus nyugalomhoz képest, nem igaz? 

3. Cara. - Meglepő, vagy sem, Cara is rengeteget változik ebben a részben a kezdetekhez viszonyítva. Egyrészt, végre a saját szemével is látja a bolygót, ahová ki kellene települnie, és végre van róla saját véleménye, ami nem mindig pozitív, de ő van annyira elkötelezett a céljai iránt, hogy még a leghajmeresztőbb próbát is bevállalja, hogy bizonyítsa a saját kitartását és rátermettségét. A régi, kissé nyafka lányból ezt nem néztük volna ki. 

4. David és Syrine. - Talán ők adják a történet kevéske, de aranyos humorát, ugyanis ahogyan a katona és a lány - akiről korábban amúgy nem voltam túl jó véleménnyel - kapcsolatának alakulása egyszerűen fenomenális. Ők a jó példa arra, hogy miért működhetne egy ilyen viszony, ha a két fél végre belátná, hogy a másiknak nem csak gyengeségei, hanem ugyanolyan erősségei is lehetnek, mindegy, hogy ember, vagy egy másik galaxis szülötte. Egyszerűen jó rájuk nézni, függetlenül attól, hogy ez a szál kicsit légbőlkapottnak tűnik, mintha az írónő ezzel próbált volna meg hozzácsapni pár oldalt a könyvhöz. És még így is működik, és nem vet ki magából olvasás közben. 

5. Valódi konfliktus. - Ebben a részben éleződik ki igazán az emberek és földönkívüliek közötti konfliktus. Az ELME olyan szinten akcióba lép, hogy nekem komolyan felállt olykor a szőr a hátamon amiatt, amit meg mertek tenni. És ha belegondoltok, az a legfurcsább az egészben, amúgy, hogy az emberek szempontjából nagyon is sok múlik ezen a szövetségen. Ehhez képest, ők csinálják legjobban a fesztivált. Mintha nem tudnák belátni ésszel, hogy valójában a tűzzel játszanak... Ez pedig elég érdekes helyzeteket szül. 

6. Nem olyan tökéletes Leihr - Ez az ötlet volt a nagy kedvencem. Landers felvázolja, hogy azét az Út tagjai, meg úgy egyáltalán, a bolygó lakói, nem feltétlen tökéletesek. Persze van ellenpólus is, mint például Elle, aki nagyon aranyos és imádnivaló, de összességében én például arra jutottam, hogy a világ összes pénzéért se tenném be a lábamat oda. Túl steril, túl átlátszó, túl mű az egész. Ettől pedig elég hátborzongató tud lenni. 

7. Valódi szerelmi dráma - Cara és Aelyx egy igazi, reális problémával néznek szembe, ami próbára teszi a kapcsolatukat, és ez nem feltétlen a távolság - bár kétségtelen, hogy az is megnehezíti a dolgukat -. Felmerül egy kérdés, aminek a körüljárása mindkét karakter szempontjából fontos, és amire jutnak... Na az szerintem egy nagyon jó húzás volt. Nem volt kiszámítható és evidens, hogy úgy fognak dönteni, ahogyan. Szóval van ám miért izgulni. 

8. Igazi pillanatok - Vannak nagyon reális pillanatok a történetben. A dráma tényleg dráma, teljesen átérezhető, átélhető. A romantika most elég kevés, de amikor jelen van, az üt. És még ezer meg egy ilyen jó apróság van a regényben, ami miatt nekem egészen a szívemhez nőtt.

9. Úgy általában az egész - Egyszerűen úgy jó ez a könyv, ahogy van. Nem tudok benne mit utálni, mert még a negatív szereplőknek is komoly helye van a nagy egészben, és nem feleslegesen vannak beletéve.

10. A vége - Nem tasliszerű, nem cliffhanger, szép lezárás, de azért sejteti, hogy igen grandiózus befejezésre számíthatunk Landerstől. Jelen pillanatban el sem tudom képzelni, milyen lesz majd, de tudom, hogy jó lesz. A zsigereimben érzem. Egy ilyen második rész után csak remek lehet.

Kedvenc karakter(ek): Aelyx, Cara, David
Gyűlölt karakter(ek): Jaxen
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bihari György
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 374
Sorozat: Alienated (#2)

Résztevő blogok listája:

11/12 Kelly & Lupi olvas

11/14 Insane Life

11/16 Dreamworld

11/18 Deszy könyvajánlója

11/20 CBooks

11/22 Könyvszeretet

Nyereményjáték:

Cara a Leihr bolygóra költözik egy időre, míg Aelyx a Földön teljesít szolgálatot. Így a mi játékunk is más bolygóra kényszerült szereplőkről szól.

Minden blogon találtok egy kissé homályos képet, amiről ki kell találnotok, hogy kit / mit ábrázol és beírnotok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Blogturné #29 - Melissa Landers: Elidegenítve

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Bevezető: Néha olyan helyzetben találjuk magunkat, amilyenre álmainkban sem számítottunk volna. Épp így jár ezzel Cara is, amikor váratlanul egy idegen bolygó nagyon is dögös pasiját kapja cserediákként. A turnénkból megtudhatjátok, hogyan boldogul egymással két fiatal, akiket szó szerint fényévek választanak el egymástól. És a végére még talán az is kiderül, hogy nem is kettejük kapcsolata a legfontosabb tényező az egyenletben.

Természetesen a nyereményjáték sem maradhat el, három példányt sorsolunk ki azok között, akik bebizonyítják, hogy egy L’eihr sem hozhatja őket zavarba.

Tartalom: Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást? (Maxim)

Vélemény: Amikor először kinyitottam Melissa Landers könyvét, komolyan tartottam tőle, hogy nem fog nekem tetszeni. Eleinte nagyon megfoghatatlannak tűnt az egész történet, és az igazat megvallva, nem is egészen értettem - függetlenül, a mint láthatjátok, elképesztően részletes, gyakorlatilag mindent előre eláruló fülszövegtől - mire is megy majd ki az egész, ugyanis volt valami elképesztően idegesítő Cara személyiségében. Olyan tudálékos, állandóan okoskodó karakter a történet elején - értem én, hogy okos, meg ehhez hasonlók, de ez még nem jogosítaná fel szerintem, hogy úgy viselkedjen néha, mintha ő találta volna fel a spanyol viaszt -, hogy kimondottan örültem, amikkor kapott az élettől egy igen komoly pofont, a hozzá érkező cserediák, Aelyx személyében.

A fiú ugyanis a meglehetősen extrovertált Carával ellentétben nagyon is visszahúzódó. Tény és való, hogy egy másik bolygóról származik, éppen ezért semmi igazán meglepő nincsen abban, hogy nem barátkozik össze azonnal senkivel, sőt, még a lányt is, akivel gyakorlatilag a nap majd' minden egyes percében kénytelen ugyanazt a levegőt szívni, igen nehezen engedi be a páncélja mögé. Lehet, hogy ezzel nem mondtam túlságosan újat, de szerintem már régen láthattunk példát arra az ifjúsági irodalomban, amikor a férfi főszereplőnk nem az a domináns vadállat, mint amit az utóbbi évek sztenderdjei szerint megszokhattunk. Félreértés ne essék, azért Aelyx sem egy szent, sőt, azt kell mondanom, hogy éppen ellenkezőleg. Mint mindenkinek, neki is van egy nem éppen világos oldala, ám ezt Landers remekül adagolja, éppen ezért képes elvarázsolni a női olvasókat. Igaz, én sokkal jobban élveztem a későbbi részeket, amikor már megbarátkoztak egymással, de azt el kell ismernem, hogy a kapcsolatuk alakulása már a kezdetektől fogva rendkívül érdekes egyébként. 

Mégis, engem nem Cara és Aleyx fogott meg, hanem sokkal inkább a világ, amelyben élniük kell. Az én véleményem szerint ez az, amiben az írónő igazán emlékezeteset alkotott, ugyanis nem arról van szó, hogy megérkeznek a földönkívüliek, és erre, mint egy varázsütésre mindenki térdre veti magát előttük, hanem éppen ellenkezőleg. A regény rengeteget foglalkozik a tolerancia kérdésével, ugyanis Aelyx jelenlétét nem mindenki fogadja ám jól. Külön jó példa erre Cara baráti köre, akik esküszöm nektek, annyira elviselhetetlen módon viselkednek, hogy csak miattuk többször is megfontoltam, hogy kidobom az ebook-olvasómat az ablakon. Amit Tori és Eric művelnek, szerintem nem más, mint a közönséges hiszti netovábbja. Egyáltalán nem tudtam komolyan venni, hogy ők szívvel-lélekkel az ELME-ügyét szolgálnák - amelynek feltett célja Aelyx népének likvidálása a bolygónkról -, inkább tűnt gyerekes civakodásnak az, ahogyan a nemtetszésüket kinyilvánították. Ugyanakkor például a folyamatos tüntetések, atrocitások és ehhez hasonlók folyamatosan jelen vannak a könyvben - sokkal nagyobb fenyegetést jelentve, mint amennyit a két mellékszereplőnk együttesen valaha képes lett volna összehozni -, és az én meglátásom szerint nagyon jól működnek, ugyanis valóban átformálják mind Cara, mind pedig Aelyx gondolkodásmódját. 

És még egy dolog: szerintem ez a regény nem romantikus. Persze, mint azt már tudhatjátok, kibontakozik valami a két főszereplőnk között, ám ez annyira lassan alakul ki, és olyan későn válik jelentőssé, hogy én szívem szerint megspórolnám ezt a jelzőt. Van itt ennél sokkal érdekesebb csámcsognivaló is, és érdemesebb arra koncentrálni. 

Talán éppen az ilyen húzások miatt, leginkább Scott Speer Immortal City című könyvéhez tudnám hasonlítani ezt a regényt, amely szintén dugig van a mai társadalomra is vonatkoztatható kritikákkal. Ha valaki előszeretettel elmélkedik ilyesmin, mint például a tolerancia, vagy akár a környezetvédelem kérdése, javaslom, hogy kukkantson bele ebbe a regénybe, és garantáltan nem fogja megbánni. Én sem tettem.

Kedvenc karakter(ek): Aelyx

Gyűlölt karakter(ek): Tori

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Marczali Ferenc
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 364
Sorozat Alienated (#1)

Résztvevő blogok listája:

nov. 11. - Roni olvas 

nov. 12. - MFKata Gondolatai

nov. 13. - Dreamworld

nov. 14. - CBooks

nov. 15. - Book Heaven

nov. 16. - Deszy könyvajánlója

nov. 17. - Kelly & Lupi olvas

nov. 18. - Insane Life

nov. 19. - Könyvszeretet

Nyereményjáték:

Egy űrutazás során olyan dolgokat lát az ember, amit addig maximum könyvekből vagy dokumentumfilmekből ismert. Tarts Te is Carával és Aelys-szel a L'eihr-re, és találd ki, mit látnak, mit tapasztalnak útközben!

Minden állomáson egy-egy kis versikét/találós kérdést találtok, mely valamely űrhöz kapcsolódó tárgyat, fogalmat, helyet rejtenek. Találd ki, mire gondolhatott Aelys, írd be a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez, és esélyes lehet megnyerni a 3 nyereménykönyv egyikét!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

A mai vers:

Évek óta kutatjátok,

keresitek rajta az élet-nyomot,

pedig ez a Vörös Bolygó

nem lesz az új otthonotok!

a Rafflecopter giveaway