Blogturné #230 - Christie Golden: Asassin's Creed filmregény

Miért: AC

Tartalom: A sötétben munkálkodva szolgáljuk a fényt. Orgyilkosok vagyunk.

Callum Lynch nem jó ember.

A halálsoron várja kivégzését, amikor váratlanul új esélyt kap az Abstergo iparvállalattól: amíg nekik dolgozik egy titkos kutatóbázison, életben hagyják.

Egy a genetikai emlékezetet előhívó forradalmi technológiának, az Animusnak köszönhetően Callum Lynch a cég megbízásából átéli ősének, Aguilar de Nerha XV. századi Spanyolországban végbement kalandjait.

Callum a régmúlt újraélése közben rádöbben, hogy egy rejtélyes titkos társaság, az Orgyilkosok tagjainak leszármazottja. Saját kíváncsiságától hajtva igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyeket, amikkel szembesül Aguilar életén keresztül, és mérhetetlen tudásra tesz szert.

A jelenbe visszatérve minden újdonsült képességére szüksége lesz, hogy szembeszállhasson az orgyilkosok ősellenségével, a nagyhatalmú és elnyomó Templomos renddel. (Fumax)

Vélemény: Igazság szerint, nehezen tudom eldönteni, hogy kinek is merném ajánlani ezt a könyvet, ugyanis a filmről kijövő kritikák egyáltalán nem voltak biztatóak annak idején (én személy szerint húsz perc után bealudtam rajta első körben), és már a borítón is látszik, hogy jelen esetben Golden nem támaszkodhatott a saját írói vénájára, mint az Eretnekség esetében, hanem a már kész forgatókönyv alapján dolgozott. Így pedig, aki látta a filmet, annak voltaképpen felesleges elolvasnia a regényt, ugyanis dettó ugyanaz a kettő, gyakorlatilag frame-ről frame-re, csak az egyik le van írva, a másikat pedig egy vásznon, vagy monitoron látod viszont, de nem igazán tapasztalsz különbséget. 

Amennyire imádtam az Eretnekség stílusát, a filmregény annyira szenvtelen, és egyszerűen üres volt. Callum karakterét például, szerintem lehetetlenség megkedvelni, ugyanis vagy azzal van elfoglalva, hogy éhes, és állandóan enni szeretne - de tényleg -, vagy az Animusban állva, Aquilar bőrébe bújva (aki merő véletlenségből dettó ugyanúgy néz ki, mint a leszármazottja... Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az ACban a megváltozott külső is tetszett, mert az Animusban lévő embernek adott esetben egy teljesen más testet is meg kellett szoknia, ami az emlékekben, történetesen másképp is mozgott, mint amihez ő hozzá van szokva a való életben -)... 

Szóval, az őse bőrébe bújva, áll egy körben és csuklyával fedett fejjel mormol maga elé. Sajnálom, mert szeretem ezt az univerzumot, de ez a sztori most nekem iszonyatosan mellément. Nem csak, hogy kevés volt a történelmi háttér, ami például az Eretnekségben nagyjából a sztori felét tette ki, de szerintem a szereplők egyszerűen nullák. Senkiről nem tudok nektek érdemben mondani semmit, amiről később emlékeznék rá. És ez így nagyon nem okés. 

Pedig, ez az Éden Almája például nem is volt rossz dolog, bár bevallom, a működése nekem még ma sem teljesen tiszta. Értem én, hogy mire képes. de valahogy az Éden Szigonnyal összevetve mondjuk, én nem nagyon látom értelmét a létezésének (a fanok etéren nyugodtan kijavíthatnak). 

Sajnálom, hogy ez a könyv ennyire semmitmondó, és kicsit sem maradandó dolog volt, mert szerettem volna úgy lelkendezni miatta,mint a már fent említett elődje, de nem tudok. Próbálok pozitívumot keresni benne, és egyszerűen nem találok, csak felidegesítem magam azzal, ha eszembe jut. Lehet, jobb lett volna, ha Goldennek teljes szabadkezet adnak, és csak egy minimális storyboardot adnak a kezébe, hogy na ezekből hozz ki valamit, mert így, ebben a formában ez édeskevés. 

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Bayer Antal
Kiadta: Fumax Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 344
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

04/04 Kelly & Lupi olvas

04/05 Cbooks

04/07 Dreamworld

Nyereményjáték:

A történetben ezúttal az Éden almájáért folytatnak vérre menő küzdelmet orgyilkosok és templomosok egyaránt. Ám arról fogalmuk sincs, hogy a Blogturné Klub bloggerei is beszálltak a versenybe, és megszereztek néhány kulcsfontosságú adatot. Csupán egy a bökkenő, ezek valójában elég hiányos információk.

Ahhoz tehát, hogy megnyerjétek a könyv egy példányát, nincs más dolgotok, mint a meglévő információk alapján kitalálni, mikor melyik híres történelmi személynél járt az alma, majd az utolsó tulajdonos alapján kitalálni, most hol is lehet.
Vagyis:
1) Az állomásokon olvasható szöveg alapján meg kell fejtenetek az aktuális tulajdonost, és a nevét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (pl.: VIII. Henrik)
2) Főmegfejtés gyanánt elküldeni az Éden almájának jelenlegi lelőhelyét. (Fontos, ez nem ugyanaz, mint a filmben.) Ebben sokat segít az utolsó tulajdonos személye, valamint a közös blogunkon (www.blogturneklub.com) található segítség.

3) Az első tulajdonost a www.blogturneklub.com oldalon találjátok.

A harmadik tulajdonos:

Név: olvashatatlan

Közkeletű név: (olvashatatlan) Magnifico

Élt: 14_9-1_92.04.__.

Elhunyt: Care___

Rang: _ire___ uralkodója (signore)

Éden almája - megszerzési mód: családi örökség révén felmenőjétől

Egyéb információk:

Államférfi, a művészetek és a tudomány patrónusa, a család legkiemelkedőbb alakja. Pártfogoltja Verrocchio leghíresebb tanítványa volt.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #229 - Christie Golden: Eretnekség

Miért: AC.

Tartalom: Végtelen ​összecsapás.

Ősi bűn.

Új felfedezés.

Simon, mint a templomosok Belső Szentélyének tagja hideg fejjel és a szokott gyakorlatias hozzáállásával lát munkához az Abstergo Industry történelemkutatási részlegének új vezetőjeként.

Azonban csillapíthatatlan kíváncsiságának köszönhetően magával ragadja a lehetőség, hogy őse, a legendás Jeanne d’Arc mellett harcoló Gabriel Laxaart emlékein keresztül első kézből tapasztalja meg a történelmet.

Amikor első projektje részeként belép egy újonnan tervezett Animusba, meglepő tényekre bukkan arról, hogy milyen mélyen húzódik a templomosok és az orgyilkosok közötti konfliktus, és hogy mi mindenre képes Gabriel a nőért, akit egyszerre szeret és csodál.

És köztük a legveszélyesebb igazságra: Hogy ki az eretnek… és ki az igazhitű. (Fumax)

Vélemény: Noha ez a kötet nem Oliver Bowden tollából született, és nem is kimondottan a videójátékok univerzumához kapcsolódik, azt hiszem, bátran elmondhatom, hogy az eddig olvasott Assasin's Creed könyvek közül, ez lett a kedvencem. 

Egyrészt, kicsit más a hangulata, mint azoknak, amikhez eddig szerencsém volt. Ez a kötet jobban koncentrál a külvilágra - ebben leginkább a YA AC-ra hajaz, amelyre egyébként több alkalommal is visszautal a könyv, például az egyik karaktere eredetileg a Sasfészek alkalmazottja -, vagy jobban mondva a jelenre, mint mondjuk az Egység, ami naplóbejegyzésekből épült fel elsősorban. Nagyjából fele-fele arányban látjuk az Animusban és a Abstergo-ban játszódó eseményeket, viszont, itt szerintem mindkettő érdekes. A főszereplőnk, Simon, ugyanis a Rend legbelső körének tagja lesz, és mint ilyen, páratlan lehetőséget kap. 

Találkozhat Jeanne d'Arc-cal, akinek a megítélése egyébként még manapság is kérdéses, bár már sokkal többet tudunk a személyét övező híres perről, és persze a kivégzéséről is. Ennek oka, hogy megtalálták a pere teljes jegyzőkönyvét, ami ma már egy kutatható anyag. Könnyen lehet, hogy erről Golden is hallott, ugyanis beleemelt olyan részeket a történetbe, amelyek Jeanne vallomásában is olvashatóak. A lány, tárgyalása során beismerte, hogy hangokat hall, amelyek szent Mihály, és Szent Katalin hangján szólnak hozzá, ők adják számára az utasításokat, ők vezették el Orleans-ba, meg ehhez hasonlók. Persze, Golden történetében a Hangok inkább a Előttünk Valókkal állnak kapcsolatban, de igazság szerint nincs jelentősége, nekem már az is tetszett, hogy ezt bele tudta szőni a könyvbe. 

Jeanne egyébként szerintem vegyes fogadtatású karakter lesz, én személy szerint nem kedveltem különösebben, talán amiatt, mert sosem rajongtam azért, ha valaki nagyon túlbuzgó, márpedig őt tényleg csak az érdekli, hogy a francia trónt a valódi királynak visszaadhassa. Nemes cél, nem mondom, de engem kicsit zavart, hogy szinte semmi másról nem tud beszélni. Talán miatta lett Simon őse, Gabriel is egy kicsit száraz karakter, hiszen a lány Árnyékaként szinte mindig a nyomában jár, és már azzal is megelégszik, hogy egyáltalán a közelében lehet - említettem már, hogy ez nem egy romantikus történet? -. Kettejüket inkább Gabriel végtelen rajongása köti össze, ám ezt szerintem az írónő egészen ügyesen adagolja, és remekül tudja érzékeltetni, ahogyan az egyszerű parasztfiú rajongása lassan átszivárog az egyébként komoly történész szerepében tetszelgő Simon-ba is. 

A férfi kénytelen szembesülni az Orgyilkos eszmékkel, amelyek, ha akarja, hanem, valamilyen szinten befolyásolják a továbbiakban. Éppen ezért, én nagyon remélem, hogy Simonnal a későbbi kötetekben is találkozhatunk majd, mert az ő jelleme kap egy érdekes, plusz színezetet, amiből egy esetleges folytatásban sok mindent ki lehetne hozni. 

Kedvenc karakter(ek): Simon

Gyűlölt karakter(ek): a Templomosok zöme

Pont: 10/20

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Bayer Antal

Kiadta: Fumax Kiadó

Év: 2017

Oldalszám: 440

Sorozat: Assasin's Creed (#9)

Résztevő blogok listája: 

03/31 Dreamworld

04/01 CBooks

04/02 Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték: 

Ezúttal, Jeanne-hoz hasonlóan, híres asszonyokat kell majd felismernetek a játék során, a képeik alapján. Mindhárman, a maguk módján ugyan, de komoly hatást gyakoroltak a történelemre. Nincs más dolgotok, mint a képhez tartozó nevet (nem muszáj a teljes nevet, lehet ez titulussal együtt is, mint például Viktória királynő) beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyesen válaszolók között egy példányt fogunk kisorsolni az Eretnekség című könyvből.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #228 - Matthew J. Kirby: A New York-i felkelés

Miért: Assasin's Creed.

Tartalom: Owen ​élete fenekestül felfordul, amikor apja, akit a fiú meggyőződése szerint ártatlanul ítéltek el, meghal a börtönben. Monroe, a fiú iskolájának informatikusa felajánlja neki, hogy egy Animus használatával lehetővé teszi Owen számára, hogy tisztázza apja nevét. Az eszköz segítségével ugyanis feltárhatja a saját DNS-ében rejlő genetikus emlékeket.

Ám Owen nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint hitte. A szimuláció alatt ugyanis felfedez egy ősi és nagy hatalmú, rég elveszettnek hitt relikviát – az Édenszigonyt. Két rivális titkos szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze ezt az ereklyét. Owen számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy csak úgy menekülhet meg, ha ő találja meg először a Szigonyt.

Monroe irányítása alatt Owen és néhány másik fiatal egy olyan szimulációba lépnek be, amely a DNS-eikben lévő közös emlékeken alapul: az 1863-as New York-i felkelés idejébe térnek vissza. Owen és társai súlyos kihívásokkal kerülnek szembe a forrongó város utcáin, ott megélt tapasztalatiknak pedig hosszú távú következményei lesznek a jelenben.A többszörösen díjnyertes Matthew J. Kirby trilógiájában egy az Assassin’s Creed világában játszódó teljesen új történetet ismerhetünk meg, amely szorosan illeszkedik a kánonba, számtalan utalással a játékokra és a decemberben mozikba kerülő filmre. (Fumax)

Vélemény: Bevallom, durván kezdek rákapni az Assasin's Creed könyevkre. Ugyan a játékokat csak hallomásból ismerem, és puszta kíváncsiságból olvastam el annak idején az Egységet. Ami, és ez talán engem lepett meg a legjobban, teljesen berántott. Aláírom, hogy ezek a könyvek sem az irodalom koronás fői, viszont egy olyan alternatív világot mutatnak be, ami nekem kimondottan felkeltette az érdeklődésemet. Az pedig, hogy a mostani történetünk ráadásul tinédzserekkel operál - legalábbis részben -, csak még inkább kíváncsivá tett. 

Az Egységben, a felépítése miatt szó sem esik az Animusról és a genetikailag kódolt emlékekről, így számomra a történet ezen vonala az újdonság varázsával hatott, és talán azt is mondhatom, hogy valamennyire le is nyűgözött. Pedig összességében nem találja fel ezzel a spanyolviaszt az AC-sorozat, de ad neki egy érdekes plusz töltetet, amin akár el is lehet gondolkozni, hogy vajon létezik-e olyan, hogy az ember a génjeiben hordoz bizonyos kollektív, vagy egyéni emlékeket. Régebben voltak kutatások arra vonatkozóan például, hogy holokauszt túlélők leszármazottai - általában unokák, dédunokák -, minden különösebb ok nélkül horogkereszteket rajzolnak, vagy Hitlert emlegetik, anélkül, hogy családjuk erről beszélt volna előttük. Lehet arról vitatkozni, hogy ebben vajon mennyi igazság van, vagy mennyi nem, de az én meglátásom szerint akkor is elgondolkodtató. 

Owen története egyébként nem is rossz, bár tény, hogy kissé klisésen indul azzal, hogy a fiú a saját szakállára próbál az édesapja után nyomozni, hogy aztán, mint azt a fülszövegből is megtudjuk, valami egészen másra bukkan. 

Az Éden Szigony, mint olyan, egy elméletileg a világ előmenetelét befolyásoló eszköz, ami az idők folyamán, nem meglepő módon, a Templomosok és az Orgyilkosok között kézről-kézre jár, és fontos szerepet játszik abban is, hogy a történetünk főszereplőjét, a felkelést életre hívja.

Itt sem hiányoznak a meglepően érzékletes leírások, amik azt taglalják, hogy az a bizonyos tömeg, ami voltaképpen végigdúlja New York városát, miként viselkedik, hogyan olvad egybe, és miként próbálnak meg ebben a káoszban boldogulni a szereplőink, akikről érdemben nem nagyon tudnék nektek mit mondani, ugyanis idejük legnagyobb részét a szimulációban töltik, így nem sok minden derül ki róluk, sajnos. De bízom benne, hogy a folytatásban ez változni fog, a könyv lezárása is erre utal, egyébként. 

Visszatérve a felkelésre. Az egészet voltaképpen az robbantja ki, hogy lehetőséget adnak arra, hogy a gazdagabbak kivásárolják gyerekeiket a besorozás alól. Nyilván vannak ennek ellenzői is - például Abraham Lincoln -, de ez a tömeget nyilván nem nyugtatja meg. Hiszen Észak-Amerika elméletileg mára korszakban teljesen az egyenlőségről szól/szólna, így érthető, ha az embereket dühíti egy ilyen rendelkezés.

A kialakult káosz miatt rendkívül eseménydús az egész könyv, több szálon át követhetjük nyomon, hogy miként adaptálódik a kialakult helyzethez például egy operaénekesnő, vagy egy jószándékú rendőr, esetleg egy a lányát védelmezni akaró édesapa. Sok különböző, érdekes történetben lehet elmerülni, bár a sok név miatt lehet, hogy olykor kissé zavarossá válik a helyzet - ezért sem merek most velük dobálózni -. 

Összességében én csak ajánlani tudom ezt a könyvet, engem sikerült pillanatok alatt berántania. Ha valaki csipázza ezt az univerzumot, akkor ne hagyja ki ezt a sorozatot se. :) 

Kedvenc karakter(ek): Javier, Sean

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar

Fordította: Rusznyák Csaba

Kiadta: Fumax Kiadó

Év: 2016

Oldalszám: 312

Sorozat: The Last Descendants (#1)

Résztvevő blogok listája:

02.06. - CBooks

02.08. - Bibliotheca Fummie

02.10. - Dreamworld

02.12. - Függővég

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban minden állomáson találtok egy kérdést a történet gerincét képző New York-i felkeléssel kapcsolatban. A válaszokat megtaláljátok az adott posztban. Akik velünk játszanak, megnyerhetik a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt. Sok sikert mindenkinek!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


1. kérdés: Melyik későbbi amerikai elnök támogatta az ablocionista mozgalmat?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #227 - J. Kenner: Izzó vágy

Miért: Sorozatzáró kötet. 

Tartalom: Mi lehet vonzó egy férfiban? A sejtelmesség? A titokzatosság? A kiszámíthatatlanság? Esetleg az, hogy gazdánk lesz, és örökké rabságban tart majd bennünket? Kat nem az átlagos fiatal nők életét éli. Apja csaló, ő is benne van egy-két stikliben. Szexuális élete nem igazán kielégítő. Cole magányos férfiként tengeti mindennapjait. Sármos, különleges, de sötét titkokat őriz, emiatt szinte soha nem lehet felszabadult. Kat már-már feladatának érzi, hogy átadja magát Cole-nak és a bűnös élvezetnek. A férfi biztos abban, hogy szerelme veszélyes utakra tévedt. Kat azonban érzi, hogy szenvedés nélkül nincs gyönyör. Fájdalom nélkül nincs boldogság. Kínzatás nélkül nincs szenvedély. Tudja, hogy az egyetlen út, ha Cole rabszolganőjévé válik, és mindent megtesz, amit a férfi akar. (Athenaeum)

Vélemény: Bevallom, eleinte egyáltalán nem értettem ezt a könyvet. Nem arra gondolok, hogy zavaros lett volna, vagy ilyesmi, de a szereplők motivációi számomra nagyon furcsán hatottak. Az egy dolog, hogy a hőseink, Kat és Cole már korábbról ismerik egymást, mégis zavart, hogy a nő gyakorlatilag a könyv legelső oldalán már azon rugózik, hogy meg akarja magát dugatni a férfival. Nem azt mutatja be, hogy bármilyen értelemben komolyabb érdeklődést táplálna iránta, mindössze a testi vágy motiválja a történet mondhatni teljes egészében. Lehet, én vagyok az idióta, de még az erotikus regények esetében sem ugrálok az ilyen szexéhes főhősnőkért, így talán érthető, hogy bizony, ő sem lopta be magát a szívembe. Persze, ez egyébként, mint ötlet nem rossz, biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, akinek éppen ez a vonal nyeri majd el a tetszését ezzel a regénnyel kapcsolatban.

Az ugyan pozitívumként írható fel, hogy a nő nem is rejti véka alá, hogy bizony-bizony, ő sem éppen ártatlan, ma született bárány, hanem voltaképpen egy aljas, megmegátalkodott csaló. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy ezek után vajon megfelelő főhősnő-e, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a sorozatban a szereplők nem éppen ma született bárányok, lényegében mindenkinek van valami rejtegetnivalója, így szinte borítékolható volt, hogy ezalól ő sem lesz kivétel. 

Számomra alighanem a lány ennyire egyoldalú viselkedése volt a regény abszolút mélypontja, ám szerencsére, Kenner-nek van érzéke hozzá, hogy ezt ellensúlyozza valamivel, jelen esetben például Cole karakterével. 

Ezt a pasit úgy fogja körül a rejtélyesség burka, mint egy második bőrréteg. Egyáltalán nem az a tipikus férfi, aki egy ilyen nőszemély láttán kapva kapna a lehetőségen, hanem éppen ellenkezőleg, megpróbálja tartani magát a csábítással szemben - hogy ez meddig sikerül neki, azt majd meglátjátok -, ez pedig nekem adott egy kis pluszt ehhez a könyvhöz. Ugyanis üdítő volt látni, hogy most nem a nőnek kell dolgoznia azért, hogy legyen valami, és nem szerencsétlen férfinak/srácnak kell tepernie, mint az állat - bocsánat a nyersségért, de itt tényleg erről van szó -, ha el akarja érni a célját. 

A romantika, mint olyan, szerintem ebben a történetben nem létezik, szexben és erotikában nincs hiány, ez kétségtelen, de nekem hiányzott belőle az igazi érzelmi töltet, ami akad benne, az pedig leginkább műnek hatott az én szememben. Ugyanakkor a BDSM-vonal, mint olyan - és ez engem lepett meg a legjobban -, szerintem nem igazán illett bele ebbe a részbe. Számomra mezei romantikus-erotikus történetként jobban működött volna. Nem azt mondom, hogy Cole-ból nem néztem volna ki ilyesmit, csak nem tudom... Van, amikor egyszerűen nem működik a dolog, értitek, mire gondolok? Hiába kapunk rá egy relatíve korrekt indokot, hogy miért is érdekli a főhősünket az ilyesmi, mégis úgy éreztem, hogy nekem ez most nem passzol. Az is lehet, hogy csak túl sok hasonló regényt olvastam korábban, ez sem kizárt. 

A cselekmény, bár helyenként kiszámítható, van benne egy-két egész jónak mondható csavar, amiért megéri elolvasni, de azért nem szabad tőle hatalmas csodát várni.

Kedvenc karakter(ek): Cole

Gyűlölt karakter(ek): Kat

Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar

Fordította: Szilágyiné Márton Andrea

Kiadta: Athenaeum Kiadó

Év: 2017

Oldalszám: 320

Sorozat: Wanted (#3)

Résztvevő blogok listája:

02.01 Kristina blogja

02.03 CBooks

02.05 Insane Life

Nyereményjáték:

Az írónőnek, J. Kennernek hazánkban az Izzó vággyal együtt hét könyve jelent meg. Olvastad őket? Nem? Sebaj, kis keresgéléssel minden választ megtalálsz.

Minden állomáson egy borító részletét látjátok, J. Kenner valamelyik magyarul megjelent könyvéről és ki kell találnotok melyik könyv borítójából származik a részlet.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Sierra Cartwright: Megkötve

Miért: Egy ideje el akartam olvasni.

Tartalom: Az ​érintésed felszabadít, a csókod megköt.

Három fivér, egy nagy hatalmú család. Connor Donovan mindössze 27 éves, amikor átveszi a cég irányítását. Lara Bertrand céltudatos nő, aki eléri, amit akar. A fiatal milliárdos erőt sugárzó grafitszürke szemei, és forró éjszakákat sejtető hangja azonban leveszi a lábáról. Lara tudja, a két család nemcsak üzleti vetélytárs, de generációkra visszamenőleg gyűlöli egymást. Mégis, hogy megmentse apja cégét a biztos csődtől, sorsdöntő lépésre szánja el magát, és felajánlkozik a Donovan-fiúnak.

A kíváncsiságod űz hozzám. Mitől félsz? Attól, amit most kérni fogsz tőlem.

Connor nem csak az üzleti életben, de az ágyban is domináns. Felelősséget vállal, a korlátlan hatalomért cserébe. Nem feleséget keres, nem is szerelmet, hanem játszótársat, de a játék néha véresen komolyra fordul… (Libri)

Vélemény: Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Sierra Cartwright könyve - több más irónő regényéhez hasonlóan - azt a tábort erősíti, amelyik a Szürke ötven árnyalata sikerén felbátorodva jelent meg a világon, hiszen a történet számtalan párhuzamot mutat a fent említett kötettel. Sok esetben olyan érzésem volt, mintha szószerinti átvételeket olvasnék, csak jobban megírva, és felvezetve.

Először is, adott a gazdag, hihetetlenül befolyásos üzletember, aki a szabadidejében természetesen domináns énje kiélésére koncentrál. Ugyan Connor annyira nem elmebeteg és idegesítő, mint amilyen számomra Christian Grey karaktere volt, de azért őt sem kell félteni, ha dilikről van szó. Példának okáért itt is van egy szerződés, igaz, ez egy valódi házassági szerződés, amit érdekből kötnek meg, de ettől még vannak benne a házaséletre vonatkozó passzusok is, természetesen.

Másodszor: irgalmatlan mennyiségű erotika, na meg szex. Ezzel mondjuk éppenséggel nem volt problémám, mert összességében nekem kellemes csalódást jelentettek ezek a jelenetek. Sokkal közönségesebb, nyersebb leírásokra számítottam, ehhez képest, Cartwright szerintem kimondottan jó stílusban ír. Nem éreztem annyira erőltetettnek, bár igaz, egy-két részt én inkább kihúztam volna a helyében. Nem azért, mert minősíthetetlenek lettek volna, hanem amiatt, hogy legyen egy kis szünet is a végtelen szexáradat közepette, legyen valami történet is, ne csak dugás. Reménykedem benne, hogy ilyen téren a második rész, ami Connor testvérével, Nathan-nel foglalkozik majd, ha jól emlékszem, ebből a szempontból jobban sikerül majd, de ez még a jövő zenéje.

Egyébként, az erotikus regények zöméhez hasonlóan, itt is elmondható az, hogy bár E3-ban íródott a regény, ettől még a karakterek egyáltalán nincsenek kidolgozva. Gyakorlatilag semmit nem tudunk meg például a szereplők külleméről, legfeljebb felszínes leírást kapunk, hogy körülbelül el tudjunk képzelni valakit - vagy esetleg önmagunkat a főhősnő helyébe képzelni -. Ugyanakkor belsőleg sincsenek túlmagyarázva: Connor a domináns, Lara a gazdag, de határozott nő, aki a hajmeresztő ötlettől sem riad vissza, minthogy az apja cégének megmentése érdekében hozzámenjen az egyébként számára teljesen idegen férfihoz. Az, hogy voltaképpen önként és dalolva sétál bele az alárendeltségi viszonyba, nekem annyira nem volt meglepő, valahogy érezhető volt, hogy Lara-nak ezzel kapcsolatban közel sincsenek olyan komoly fenntartásai, mint Ana-nak.

A környezetről se tudunk meg semmit, akármelyik amerikai metropolis elképzelhető, mint lehetséges helyszín, és engem ez például kicsit zavart. Szeretem, ha azért valamennyire elhelyezik a történetet egy városban - például Jennifer Probst a Searching for... sorozatot Seattle egyik külvárosában (?), vagy külső kerületében (?) Verily-ben, amiről azért valamivel többet is megtudhatunk, azon kívül, hogy létezik. Amiről itt többet megtudhatunk, az a Donovan család maga, akiket azért valamivel jobban megismerhetünk az értekezletek alkalmával, például. Azon például, hogy Erin, Connor húga, egy fűzőboltot szeretne nyitni, nekem kimondottan tetszett, de nem tudnám nektek megmondani miért, talán a riposzt miatt, amit Nathan-nel folytatnak ezzel kapcsolatban, A pattogó párbeszéd engem szórakoztatott.

Nem okoz komoly meglepetést, én fordulatosnak se mondanám, de mégis, összességében nincs bennem megbánás amiatt, hogy elolvastam. Tudtam, hogy egy koppintást veszek a kezembe, pontosan láttam, mit várhatok tőle, és azt hozta azért. Ettől még nem fogom felpontozni, hiszen nem adott akkora pluszt, hogy erős, vagy meghatározó darabnak tituláljam.

Kedvenc karakter(ek): Lara

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/5

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Hoppán Eszter

Kiadta: Libri Kiadó

Év: 2016

Oldalszám: 400

Sorozat: The Donovan Dynasty (#1)

Blogturné #226 - Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Soha de soha

Miért: Colleen Hoover.

Tartalom: Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.

Ma délelőtt óta vadidegenek.

A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Noha szerettem Hoover és Fisher közös könyvét - jóllehet, az utóbbihoz még nem volt szerencsém, de amennyire tudom, a két írónő nagyon jó barátságban van egymással, így talán nem is meglepő, hogy egy közös ötlettel rukkoltak elő -, van egy apócska problémám ezzel a sztorival, mégpedig az, hogy három vékonyka kötetre van bontva, ahelyett, hogy egyetlen, hosszabb kötetben kaptuk volna meg Silas és Charlie történetét, pedig annak több értelmét láttam volna, ugyanis ez a kezdés finoman szólva is zavaros, sőt, meg merném kockáztatni, hogy egyenesen érthetetlen volt. Éppen ezért, én azt javasolom, hogy ha valakit érdekel ez a sorozat, inkább várja meg, amíg a három rész megjelenik, mert szerintem így, önmagában ez a rövid könyv élvezhethetetlen volt. 
Hiába jó a két írónő stílusa, az, hogy szinte semmit sem árul el az események hátteréről, borzasztóan idegesítővé tette a számomra. Adott a két főhős, akik egyik napról a másikra nem emlékeznek semmire. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én egyszer csak amnéziásan ébrednék, egészen biztosan orvosért kiáltanék, ezzel szemben Silas-ék inkább a vegetációt választják, amitől persze a helyzetük nem lesz jobb, inkább csak kínosabb. 

Mindent csak sejtetnek a váltott szemszögben íródott fejezetek. Sejtetik, hogy gáz van a két család között - igen, befigyel egy Rómeó és Júlia szál, de sajnos, egyelőre nem a jó fajtából -, ahogyan azt is, hogy a szerelmesek boldogsága se éppen olyan felhőtlen, mint lennie kellene. Az egész teljesen zavaros, és biztos vagyok benne, hogy lesznek, akiknek tetszeni fog ez a teljes homály effektus, de én sajnos nem tartozom ezek közé. Én jobban szeretem, ha azért látszik a fény az alagút végén a vaktsötét zsákutca helyett.

Tetszett, hogy Silas legalább próbálkozik, ő teszi meg a lehető legtöbbet azért, hogy ez a zavaros helyzet valamilyen úton-módon megoldódjon. Talán ez arra is utalhat, hogy ő a lelkiismeretesebb kettejük közül, ezt még nem tudom biztosan, hiszen konkrétumokra nem nagyon lehet számítani a cselekményben... már olyan konkrétumokra, amelyek segítenének a megértés folyamatában. 
Ezzel szemben ott van Charlie, aki inkább csak kiborulni szeret, valahányszor megtudnak valamit az életükről - vagyis elég gyakran -. Tény, hogy egy alkoholista anyával nem lehet könnyű az élet, mivel az a nő gyakorlatilag életképtelen, ha viszont ezt valaki a szemére veti, hisztizni kezd. Minden darabokban van körülötte, ő pedig nem össze akarja állítani a kirakós darabjait, hanem sokkal inkább kidobni a kukába. 
Elméletileg ott a romantikus szál a régi Charlie és a régi Silas között - amire többek között egy igen zavarbaejtő bizonyíték is akad -, azonban az amnéziás verzióiknál inkább csak amolyan furcsa feszengés a jellemző, főleg a lány részéről. Egyáltalán nem tudják, mit kezdjenek egymással, de nem is csoda. Remélem, valami jó magyarázatot fogunk kapni a végén, mert napok óta ezen kattogok, és újra és újra felhúzom magam rajta, amíg nem jönnek a folytatások. 
Ha egy kicsit kevésbé elszálltra sikerült volna ez az indítás, talán én is jobban szerettem volna, de egyelőre inkább csak azt érzem, hogy idegesít a történet. Tudni akarom, miért kellett ezt három részre szedni, na meg azt is, hogy mire akar kimenni ez az egész. 

Kedvenc karakter(ek): Silas

Gyűlölt karakter(ek): Brian

Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar

Fordította: Kamper Gergely 

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2016

Oldalszám: 196

Sorozat: Never, Never (#1)

Résztvevő blogok listája:

01.07 Kelly és Lupi olvas

01.09 Deszy könyvajánlója

01.11 Könyvvilág

01.13 CBooks

01.15 Dreamworld

01.17 Sorok között

Nyereményjáték:

Hat állomás, hat film!  A játékunk természetesen az amnéziával függ össze. Minden állomáson egy-egy  filmplakát részletet találsz, ami alapján ki kell találnod az adott film címét, melyben jelentős szerepet játszik az amnézia, illetve valamelyik főszereplő amnéziás. A feladatod az, hogy a film címét beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába.  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #225 - Katie McGarry: Kísérj el!

Miért: Sorozatfolytatás

Tartalom: A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen.

A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.

West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hullik szét a családja.

Ki kell állnia – férfiként.

Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért? ( Könyvmolyképző)

Vélemény: Azt kell mondanom, nem indul annyira szerencsésen ez az évem könyves szempontból, ugyanis Katie McGarry sorozatának negyedik kötete számomra az eddigi leggyengébb. Mind Noah, Beth, és Isaiah történetét szerettem valamiért, éppen ezért izgatottan vártam West történetét, annak ellenére, hogy már a megjelenése előtt is úgy éreztem, hogy lehet, ez a könyv bizonyos értelemben felesleges lesz. Elvégre a sorozat alapvetően a három barát életéről szólt, az ő problémáikról, most pedig Isaiah barátnőjének, Rachel-nek a bátyja kerül a középpontba. Ő relatíve sokat szerepelt az előző részben, és érdekelt is a története, de ahogy elkezdtem olvasni, az az érzés kerített hatalmába, hogy az írónő ezt már nem ugyanazzal a lelkesedéssel vetette papírra, mint az előző részeket, amikben volt egy sajátos báj, annak ellenére, hogy mindben akadt valamilyen szívszorító, fájdalmas dráma is.  

Ez a regény azonban engem a legelejétől kezdve untatott, nem is kicsit. Nagyon hirtelen csak bele a dolgokba, hogy aztán hagyja lógni a levegőben jó sokáig. Ilyen például az, hogy Haley miért fordít hátat a nagyapja edzőtermének, meg az egész ökölvívásnak. Engem például alapvetően ez a mozzanat érdekelt a legjobban, ugyanis, bár ezt sokan nem néznék ki belőlem, annak idején másfél évig K-1-eztem, na nem versenyszinten, csak hobbiként, éppen ezért, rengeteg emléket idéztek fel bennem az edzőtermi részek, amiket szerettem is. Amikor azonban ezt hátrahagyja a könyv - vagy félreteszi egy időre -, és jönnek a személyes nyűglődések, na, az már nem olyan jó. Vontatottá, és rendkívül lassúvá válik az egész, ami ennek a könyvnek egyszerűen nem áll jól, hiszen elvileg mindkét főszereplője elég dinamikus személyiség. De csak elvileg. 

Nekem olyan érzésem volt, mintha az írónő arra épített volna, hogy mindkét fiatalt nagyon-nagyon megsajnáljuk, ezért a lehető legváltozatosabb csapásokkal sújtja őket, amiket azonban sikerül annyira túlzásba vinnie, hogy egy idő után elvesztik a súlyukat, és az olvasó már fel sem veszi ezeket, csak továbblapoz. Nekem az egyik mélypont ezen a téren az volt, amikor Mr. Young, még a történet elején fogja, és kivágja a saját fiát. Tudom, kevesebbért is öltek már embert, mint amiért a férfi berág Westre, de azért hagyni, hogy a fia az autójában éjszakázzon meg ilyenek... Hát nem tudom, nekem ez nagyon furcsa volt. 

West nem rossz srác, ő sem a humorbomba, de azért vannak vicces megnyilvánulásai. Próbál kősziklaként viselkedni, amibe Haley kapaszkodhat a saját bajai közepette, csakhogy, ezzel van egy aprócska gond: mindeközben az ő élete is konkrétan apró darabokra hullik, meg ő maga sincs csúcsformában. Nem annyira kiemelkedő férfi főszereplő, mint mondjuk Isaiah vagy Noah volt, és ezt nagyon sajnálom. 

Haley-t kemény csajnak próbálja beállítani McGarry, ehhez képest, az esetek többségében inkább áll a sarokban, vagy játssza a mártírt, aki a rajta vitatkozó pasik közé veti magát. Nincs egy határozott kiállása, a világképe napraforgómódjára változik, leginkább úgy, ahogyan a nagyapja akarja, aki egyébként szintén egy címeres szemétláda tud lenni, a lány nagybátyjával egyetemben. Lehet, hogy küzdősportot űz, de ettől még nem lesz bátor és kemény lány. Ahhoz tennie is kellene érte, és nem csak változatos módokon szenvednie, hol a családja miatt, hol pedig azért, mert szinte azonnal beleszeret Westbe. 

Végtelen nyavalygás, nulla történet... A stílus ugyan még mindig jó, de három viszonylag erős kötet után nekem ez nagyon kevés volt, sajnos ahhoz, hogy megmentse West és Haley történetét. 

Kedvenc karakter(ek): West
Gyűlölt karakter(ek): Matt
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 488
Sorozat: Pushing The Limits (#4) 

Résztvevő blogok listája:

01.07. - Kristina blogja

01.08. - Könyvvilág

01.09. - Angelika blogja

01.10. - MFKata gondolatai

01.11. - CBooks

01.12. - Kelly & Lupi olvas

01.13. - Deszy könyvajánlója

01.14. - Dreamworld

01.15. - Sorok között

Nyereményjáték:

Az ökölvívós téma minket is megihletett!

Mostani turnénk minden egyes állomásán találhattok egy fotót - egy fotót egy híres magyar ökölvívóról. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, kiről van szó, majd a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem!

A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway