Blogturné #17 - Abbi Glines: Te vagy nekem a levegő

Miért: Abbi Glines.

Bevezető: A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Abbi Glines legújabb regénye, a Te vagy nekem a levegő. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sadie és Jax perzselő nyári történetét.

2014. szeptember 15-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartalom: A tengerparti kisvárosban, Sea Breeze-ben Sadie felfedezi, hogy a szenvedélynek semmi sem állhat az útjába. Felkavaró olvasmány a bestsellereiről híres Abbi Glinestól. Sadie White a nyári szünetben a tengerparton dolgozik, de nem holmi strandőrként. Mivel a mamája terhes, és nem hajlandó dolgozni, ezért helyette Sadie lesz az egyik közeli szigeten nyaraló gazdag család házvezetőnője. Amikor a család megérkezik a nyári vakációra, Sadie döbbenten látja, hogy a tulajdonos nem más, mint Jax Stone, a világ egyik legismertebb ifjú rockere. Ha Sadie egy mindennapi lány lenne – ha nem azzal telne az élete, hogy gondját viseli az anyjának, és rendben tartja az otthonukat –, akkor talán feldobná, hogy egy rocksztárnak dolgozhat. De nem ez a helyzet. Sadie-t nem izgatja a hírnév, ám Jax mégis vonzódik hozzá. A lány lenyűgözi, de a fiú küzd a vonzalom ellen. Jax világában a kapcsolatok nem működnek, és minél jobban kívánja Sadie-t, annál erősebb a meggyőződése, hogy a lány többet érdemelne. A nyár végére Jax rájön, Sadie nélkül lélegezni sem képes. Vajon a szerelem legyőzi a két világ közt tátongó szakadékot? (Maxim)

Vélemény: Egy dolgot nagyon sajnálok, mégpedig azt, hogy ennyire későn jelenik meg ez a regény, ami valójában nem más, mint a nyári romantikus regények egyik iskolapéldája. Az ember igazán át tudja érezni a könyv lapjairól sugárzó nyári hangulatot, ami lehet, hogy így kissé visszarepít minket az időben olvasás közben egy forró, nyári délutánra, amikor a tó -, vagy éppen medence partján ülve olvasgathatunk egy ilyen könyvet... Ám a hatás nem teljesen az igazi. Ettől függetlenül persze bármikor kézbe lehet venni, ha fel akarjuk dobni a napunkat, mert arra az időjárástól eltekintve is tökéletes. 

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon ez a könyv a YA, vagy már sokkal inkább az NA műfajába sorolható-e, de a végén arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyos szempontból talán egyik be sem... Ugyanis az írónő nagyon ügyesen egyensúlyozik a kettő határán, éppen ezért képtelen vagyok egyértelműen besorolni. Sok vonása van, ami inkább a YA-regényekre jellemző, de akadnak benne olyan utalások, amikkel inkább az NA-ban találkozhatunk. 

Jelen esetben pedig nem az erotikus tartalomra gondolok, ami, mint tudjuk, már-már a New-Adult könyvek alapkövetelményének számít, hanem sokkal inkább arra, hogy olyan témákkal is foglalkozik - hogy mennyire hitelesen, nos, arról talán lehetne vitatkozni -, amik inkább a komolyabb olvasókat vonzhatják. Gondolok itt például a mentális betegségekre, és ehhez hasonlókra, amik már nem feltétlen tartoznak a könnyedén megemészthető kategóriába, éppen ezért az olvasó sok esetben azzal tölti az idejét, hogy a könyvben felvetett kérdéseken, problémákon mereng. 

A két főszereplőnktől nem érdemes túl sokat várni, ők pontosan azt hozzák, amit ennek a műfajnak a sztenderdjei megkövetelnek, bár őszinte leszek, számomra a rocker teljesen mást jelent, mint amit Jax megtestesít ebben a könyvben. Nekem személy szerint inkább a kis tinisztárok jutottak róla eszembe, függetlenül attól, hogy teszem azt zongora helyett, ezúttal egy gitárt adtak a kezébe. Ettől még roppant szimpatikus és szerethető srác - bár az én ízlésemhez mérten egy túlságosan is romantikus lélek -, de ha valaki tetovált, agyonpiercingelt és tetőtől-talpig feketébe öltözött srácra számít, akkor azt kell mondanom, hogy csalódni fog. 

Sadie-vel kapcsolatban én inkább azt emelném ki, hogy megértem, mennyire nehezen tud hozzászokni a Jax körüli felhajtáshoz, és ehhez hasonlókhoz, de véleményem szerint bizonyos dolgokat egyszerűen rosszul reagál le. Tipikusan az a forrófejű lány, aki előbb cselekszik, és utána kérdez. Nem egy előnyös tulajdonság, de mindenki tud mutatni legalább egy ilyen személyt mutatni a környezetében. Ellenben az anyja egyszerűen elképesztő. Életképtelen, ráadásul rendkívül idegesítő. Annyiszor kiakasztott, hogy néha komolyan elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha baseballütővel vágnám agyon... Végül csak azért nem került bele a Gyűlölt karakterek részbe, mert Glines egy egész jó magyarázatot épített fel köré.
Továbbra is egy remek stílussal megáldott írónővel van dolgunk, aki remélhetőleg még sokáig örvendeztet meg minket a könyveivel. 

Kedvenc karakter(ek): Jax

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: ?

Kiadta: Maxim Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 264

Sorozat. Sea Breeze (#1)

Résztvevő blogok listája:

09.15. - Dreamworld 

09.16. - Kristina blogja

09.17. - CBooks

09.18. - Angelika blogja

09.19. - Kelly & Lupi olvas

09.20. - MFKata gondolatai

09.21. - Nem harap a...

09.22. - Zakkant olvas

09.23. - Könyvszeretet

09.24. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

A történetben Jax Stone egy világhírű, ifjú rocksztár. Ezért mostani játékunk során egy kis zenei kalandozásra hívunk Benneteket. Az egyes állomásokon található dalszövegrészletek alapján találjátok ki, mi a dal címe és ki/kik az előadói. 

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk.

"Now that it's over, I just wanna hold her
I'd give up all the world to see
That little piece of Heaven looking back at me"

a Rafflecopter giveaway

Filmes élmények #3 - Az emlékek őre

Néhány nappal ezelőtt - szeptember 11-én - mutatták be itthon az Emlékek őre című filmet, amit Lois Lowry azonos című regénye alapján készítettek. Ennek örömére nyomon követhettétek az ehhez kapcsolódó retroturnét, és nyerhettetek tíz darab páros belépőt a premier előtti vetítésre, amin én is részt vettem.

Nos, azt kell mondanom, hogy a film, bár remekül átadja a könyvre is jellemző bezártságot sugalló hangulatot, és a történetet is egészen szépen követi, mégis, akadnak benne olyan változtatások, amiket én nem feltétlen érek fel ésszel - bár kétségtelen, hogy sok esetben éppen ez adja a film igencsak abszurd, ám szerintem élvezhető humorát -. Azt azonban nagyon sajnálom, hogy a film előzetese gyakorlatilag azonnal lelövi az egyik legnagyobb csavart, nevezetesen azt, hogy az Emlékek Őre fokozatosan ismerkedik csak meg a színekkel, és kezdi el új módon megismerni az őt körülvevő világot. Az ehhez kapcsolódó, montázsszerű jelenetek egyszerűen zseniálisak. Gyakorlatilag emlékezteti a nézőt arra, hogy egy elképesztően színes világban éli le az életét, és ha ezt összevetjük a könyvben, illetve a filmben tapasztalható egy merő szürkeséggel, akkor képesek leszünk ezt értékelni, és hálát adni, amiért ezt egyelőre nem akarják elvenni tőlünk.

Ha valaki olvasta a regényt, akkor az tudhatja, hogy Jonas 12 éves, míg ebben a történetben 17-18 körül lehet. Ezzel, tekintve, hogy a történet mondanivalója igen komoly, nekem még nem volt különösebb problémám... Azzal azonban, hogy éppen a karakterek kora miatt, megpróbáltak beleerőltetni egy szerelmi szálat, már a legkevésbé sem voltam kibékülve. Értem én, hogy ez ma már egy filmgyártási trend, hogy bármilyen ifjúsági történetről legyen is szó, kell bele némi romantika, de amikor ezt egy cselekmény a legkevésbé sem követeli meg, akkor mégis minek kell beleerőszakolni? Annyira kilógott a történet többi részéhez képest, hogy az valami elképesztő. 

Miután ezen a tényen sikerült túltennem magam, már valami egészen más kötötte le a figyelmemet, ez pedig a töménytelen mennyiségű, LMBT-áthallásos szöveg volt. Esküszöm, régen nevettem ennyit egyetlen drámai történeten - aminél, ha jobban belegondolunk, ez egyáltalán nem így kellene, hogy legyen -, mint ezen. Jonas és az Örökítő kapcsolata egy olyan bromance-szá nőtte ki magát, amilyenre én a könyvből egyáltalán nem emlékszem, így alighanem ez egy forgatókönyvírói bravúr lehetett... Ami működik is és nem is. Sokszor elképesztően vicces ezeket a párbeszédeket hallgatni, de néha már-már kínos is, amitől az ember vagy kényelmetlenül érzi magát egy idő után, vagy nem. Persze, valahol megérhető, hogy ez egy remek humorforrást tud biztosítani, de ha valaki nem szereti az ilyesmit, akkor kétlem, hogy élvezné. 

Nekem leginkább az tetszett, ahogyan a film bemutatja, mennyire agymosottá tudnak válni az emberek egy olyan környezetben, ahol a feljebbvaló hatalom az életük minden egyes szegmensét képes behatárolni, és szabályozni. Hiába élnek ezeken a telepeken kolóniák, mesterségesen létrehozott családok, és ehhez hasonlók, amik elméletileg tökéletesen működnek, bennem egyetlen egy érzés maradt meg igazán, ez pedig a magány. Folyamatosan az járt a fejemben - már annak idején, a könyv olvasása közben is -, hogy mennyire magányos lehet így leélni egy életet, hogy valójában nem tartozol igazából sehová, csak lógsz a levegőben. és azt teszed, amit mondanak neked. 

Szerintem a film messze jobban sikerült, mint azt vártam. Persze, a változtatásokkal nem feltétlen értettem egyet, de mégis, azt kell mondanom, hogy képes volt átadni a könyv lényegét, és valódi mondanivalóját. Ez pedig véleményem szerint egy remek adaptációvá teszi, amit bátran merek ajánlani bárkinek, aki szereti a dísztópia világát, mert az remekül fog szórakozni abban a rövid, ám tartalmas másfél órában, amit ez a film felölel.

Kiera Cass: Az Igazi

Miért: A Párválasztó sorozat harmadik része.

Tartalom: A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.

Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.(GABO)

Vélemény: Amennyire nem szerettem a második részt - ennek okairól bővebben olvashattok az Elitről szóló kritikámban -, olyannyira szerettem az Igazit. Noha ennek is vannak bizonyos hibái - erről egy kicsit később írok majd -, mégis, végig úgy éreztem olvasás közben, hogy Cass végre valahára visszatalált azokhoz a pozitívumokhoz, amik az első részt már-már zseniálissá tették. 

Rengeteg izgalmas jelenettel töltötte meg ezt a kötetet, amelyek közül nem egy olyan hatással  volt rám, hogy a körmömet rágva vártam, vajon most mi fog történni. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni azt, hogy végre, valahára megértük azt, hogy ismételten vannak a palota falain kívül zajló jelenetek is. Lehet, hogy ez nem tűnik nagy dolognak, de amikor két köteten keresztül szinte végig ugyanazokat a falakat látod magad előtt, akkor az ilyesmi elképesztően jó hatással tud lenni az emberre. Olyan érzés, mintha felszabadulnál és megtapasztalhatnál valami újat, ami igazából nem is annyira új, de már annyira elszoktál tőle, hogy időbe telik, amíg sikerül ehhez a helyzethez alkalmazkodnod. Nos, ezt a helyzetet remekül visszaadja Cass, erre nem lehet panasz. Továbbá, nem egy karakterből valami egészen mást hozott ki, mint amire számítani lehet. Nekem ebből a szempontból Celeste volt az abszolút kedvencem, ugyanis ő folytatja azt a viselkedést amit már a korábbi részekben is megszokhattunk tőle, mégis, miután az ember bepillantást nyer a lány gondolataiba, azonnal megérhetővé, sőt, szerintem kimondottan szerethetővé válik... Míg például Kris-szel kapcsolatban éppen ennek a fordítottja történhet meg az olvasóval, bár én ebben nem vagyok olyan biztos, lévén, mindenki másként reagál le bizonyos dolgokat, attól függően, hogy egy karakter mennyire áll a szívéhez közel.

És itt térnék át a két főszereplőnkre, Maxon-ra és Americá-ra, akikkel sajnos megint csak igen komoly problémáim voltak. A herceg ismételten bebizonyítja, hogy rendkívül könnyen manipulálható személyiség, sok esetben arra fordul, amerre az apja parancsolja neki. Fel nem foghatom, hogy ha valaki ennyire nem képes önálló döntéseket hozni - példának okáért, majdnem lemondja az egész Párválasztót, mert az apja még véletlenül sem akarja, hogy America nyerjen -, arra miért és hogyan merne a népe rábízni egy egész országot? Mi sem bizonyítja jobban Maxon alkalmatlanságát, hogy csak egy bizonyos csavarnak köszönhetően képes elérni a célját. Egyetlen egy ponton volt benne kellő határozottság - ott kimondottan imádtam a karakterét -, de aztán rövid idő elteltével megint az az idealista bájgúnár lett belőle, akitől néha sírógörcsöt tudtam volna kapni.

Americá-ban azt nem tudtam elviselni, hogy gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra kitalálta, hogy ő annyira, de annyira szerelmes Maxonba, hogy az egész kötetben ezen kattog, na, meg azon, hogy ha mégse lenne az övé álmai hercege, akkor még mindig ott van neki Aspen. Na itt álljunk meg egy percre. A lány gyakorlatilag elismerte, hogy a palotaőr, akiért régebben  meg volt veszve, gyakorlatilag nem más a szemében, mint egy kis szamár, ami megteszi a közmondásban emlegetett ló helyett. Ilyen nincs. Nem bírom, amikor valaki ennyire önző. S, ha még ez nem lenne elég, a karakterére egyáltalán nem jellemző módon, képes teljesen gátlástalanná válni annak érdekében, hogy megkapja, amit akar. Miért? Annyira vak, hogy nem veszi észre a tényt, hogy Maxonnak pont a visszafogottsága miatt tetszett meg igazán, nem pedig azért, mert ugyanazt a rámenős figurát alakítja, mint Celesete - akinek, zárjójelben jegyzem meg, ez ezerszer jobban áll -? 

Mindettől eltekintve, a történet nagyon jó, rengeteg izgalmas jelenettel megspékelve, amelyeknek köszönhetően minden szál összefut végre, és minden addig rejtett utalás értelmet nyer. Igazság szerint, ez tökéletes lezárásra lett volna a könyvnek - még akkor is, ha én a végeredménnyel nem vagyok megelégedve -, ám jön a folytatás. Még két köteten keresztül biztosan szórakoztatnak majd minket a Párválasztó karakterei, 2015 májusában érkezik a negyedik rész, ami az Örökös címet viseli. Kíváncsian várom, vajon hány bőrt képesek még lehúzni erről a sorozatról.

Kedvenc karakter(ek): Celeste, Lucy, Georgia, Nicoletta

Gyűlölt karakter(ek): Clarkson

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Gázsity Mila

Kiadta: GABO Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 335

Sorozat: The Selection (#3)

Kiera Cass: A palotaőr

Miért: Párválasztó novella.

Tartalom: Néhány fejezet Aspen szemszögéből az Elit című kötetből.

Vélemény: Mint az a rövid fülszövegből is látszik, ennek a novellának nincs olyan komolyabb összefoglalása, mint mondjuk a Hercegnek volt korábban. Sőt, igazából, ha megnézi az ember a novelláskötetet, ott nem is talál semmit erről a történetről, de, akkor most lássuk.

Az események a Halloween-i bál utáni reggelen kezdődnek, és valamivel az egyik támadás után érnek véget, ha jól emlékszem. Ebből is látszik, hogy egy rendkívül rövid időszakot ölel fel, ennek ellenére, mégis, én azt mondanám, hogy kicsit hosszúra sikerült. Nem, mintha ez rossz lenne, hiszen teljesen lényegtelen, kinek a szemszögéből látjuk ezeket az eseményeket, az így is úgy is izgalmas. Gondoljatok csak bele, mi történt Marlee-val. Számomra teljesen mindegy, hányadjára olvasom el ezt a részt, minden egyes alkalommal ugyanazt a dühöt hozza ki belőlem.Ugyanakkor tény, hogy ha valaki figyelmesen olvasgatta az előző részt, akkor ezzel a novellával elképesztően gyorsan lehet haladni, ugyanis a legnagyobb részét megismételt párbeszédek alkotják, elsősorban Aspen és America között.

Ha jól sejtem, ez a novella azt a célt szolgálja, hogy az ember - ha eddig még nem tette meg, akkor - meg tudja kedvelni Aspent is, mint a központi szerelmi háromszögünk harmadik tagját, és ne csak Maxont, akiről a rajongók zöme nyilván ódákat tudna zengeni - nekem ez még nem sikerült, meglátjuk, hogy vajon az Igazi elolvasása után változik-e ez a helyzet. -. Nos, azt nem állíthatom, hogy engem maximálisan meggyőzött volna, de azt el kell ismernem, hogy most már jobban átérzem, és megértem, hogy mi motiválja ezt a fiút. Ez azonban nem jelenti azt, hogy különösebben kötődést éreztem volna felé. Annál is inkább, mert Cass éppen azokra a részekre nem tér ki ebben a rövid szösszenetében, amelyekben tényleg kimondottan érdekes lett volna Aspen reakciója. Vagy, akár jobban kifejthette volna az egykori Hatos és a palota viszonyát. Elvégre, ha belegondolunk, ez a helyzet rengeteg dolgot megváltoztatott benne. Már-már meg merem kockáztatni, hogy új ember lett belőle. A palotában töltött idő pedig, szerintem kimondottan jót tett neki, már, bár az Americával való kapcsolatától én még mindig falnak megyek. Egyszerűen annyira hiteltelenné válik az, hogy ők szeretik egymást, hogy az valami elképesztő. Az első részben még elhittem, hogy képtelenek elszakadni egymástól, és a lány adott esetben képes lenne Aspent választani a herceg helyett, ám mostanra teljesen megkopott ez a fejemben kialakult kép. 
Ami ténylegesen megfogott ebben a novellában, az a néhány csatajelenet volt, amiket Cass itt is vázol, ám ezúttal sokkal kézzelfoghatóbb formában. Ezek a jelenetek valódi izgalmakat rejtenek, és végre nem csak azt követhetjük figyelemmel, amikor a Kiválasztottakat és a királyi család tagjait elmenekítik, hanem azt is, ahogyan a palotaőrök felveszik a harcot a lázadókkal. Itt végre volt miért aggódni, és a körmömet rágni, ezért külön gratulálok az írónőnek.
Aki szereti a sorozatot, ezt a kis kiegészítő novellát is imádni fogja, de azt nem tudom garantálni, hogy képes lesz megkedvelni a mi palotaőrünket.

Kedvenc karakter(ek): -

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 8/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Gázsity Mila

Kiadta: GABO kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 111

Sorozat: The Selection (#2.5)

Blogturné #16 - Michael Grant - Katherine Applegate: Éva és Ádám

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Bevezető: Eljátszottál már azzal a gondolattal, hogy számítógépes szimulációs program segítségével tökéletes társat tervezz magadnak? Mit szólnál, ha később egyszer csak szembejönne veled az utcán?  Katherine Applegate és férje, Michael Grant történetében Evening Spiker lehetőséget kap erre! Kövesd végig az EVE és ADAM turnét, ahol nyolc blogger véleményét olvashatod erről a nem hétköznapi témájú könyvről, és esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét.

Tartalom: Kezdetben vala az alma. Azután a baleset, a szörnyű, bénító sérülés és a kórház. Evening Spiker alig nyeri vissza az eszméletét, amikor egy furcsa fiú már ki is viszi a kórházból, és sietve az édesanyja kutatóintézetébe, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárba szállítja. Itt Eve-nek más dolga sincs, minthogy gyógyuljon, és elviselje a kísérteties elszigeteltségét, amelyet csak uralkodó természetű anyja, egy furcsa orvoscsapat és az ideszállításában közreműködő titokzatos fiú szakít meg időről időre.

Amikor Eve már azt hiszi, biztosan meghal – bár nem éppen a sérüléseitől, hanem az unalomtól – anyja különleges feladatot bíz rá: meg kell terveznie a tökéletes fiút.
Eve egy az emberi genetika oktatására kifejlesztett lenyűgözően aprólékos szimuláció segítségével nekiáll, hogy tetőtől talpig megtervezzen egy fiút: a szemét, a haját, az izmait, sőt még az agyát és a lehetséges személyiségjegyeit is. Éva megtervezi Ádámot aki maga lesz a tökély, a tökéletes emberpéldány, a tökéletes pár… vagy mégse? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nem is tudom, hol kezdjem. Mivel már olvastam koprodukcióban írt könyvet (David Levithan Invisibility-jét), ami nem sikerült olyan jól, eleinte kicsit tartottam attól, hogy vajon Grant és Applegate hogyan muzsikálnak majd ezen a téren... De azt kell mondanom, remek munkát végeztek. Bár a két stílus könnyen szétválasztható, ez mégsem zavaró, szépen kiegészíti egyik a másikat, így igazán élvezetes olvasmány ebből a szempontból.
A világfelépítés már az előzménynovellában (Love Sucks Then You Die) is nagyon tetszett, holott ott még csak a hangulatából kaphattunk némi ízelítőt... Na, meg abból, hogy egy elég nagyvolumenű háttértörténetről lesz majd szó az Éva és Ádámban. És ezekért már akkor is maximálisan megérte elolvasni. Az a steril, már-már a kórházakra jellemző érzet a lapokon is remekül visszaköszön, és számomra ez adta meg az olvasás valódi ízét. Komolyan mondom, már csak akkor érezhettem volna át jobban, ha éppen egy kórházi ágyban fekve olvastam volna. Ám szerencsémre, erre nem került sor.

Ami nagyon nem tetszett ebben a történetben, az a romantika volt. Valahogy nem éreztem a súlyát. Egyáltalán nem úgy tűnt, hogy Solo - akiről, természetesen, bár utálom a Star Warst, mégis állandóan Han Solo jutott eszembe - és E.V. között annyira szoros kapcsolat lenne, mint amilyennek néha megpróbálták beállítani az írók, számomra sokkal inkább egy a levegőben lógó vékony szálacska volt, amivel semmi igazán komolyat nem kezdtek, ugyanakkor véleményem szerint ez így volt tökéletes - bár van egy jelenet ezzel kapcsolatban, amit a mai napig nem sikerült megemésztenem -.
Magával a két főszereplővel nem volt különösebb problémám, hacsak nem az, hogy E.V. a lehető legkevésbé sem képes normális barátokat találni magának... Ez persze betudható annak, hogy az élete nagy részét a biológiának és a tanulásnak szentelte, de na. Ekkora bakot lőni már régen nem láttam senkit, mint ahogyan az neki sikerült. Bár, ennek kétségtelenül megvan az az előnye, hogy ebben a könyvben nincsen két egyforma karakter, mindenki különbözik a másiktól, jól elkülöníthetőek egymástól.

Elvégre, a történetnek nem ez volt a központi témája, hanem az, hogy vajon képes-e az ember Istent játszani, s ha igen, akkor vajon meddig mehet el ezen a téren? Nekem ez a gondolat tetszett a legjobban az egész regényben - és nem feltétlen azért, mert lényegében az egész cselekmény eköré lett felépítve -, ugyanis, ha belegondolunk, a mai világban ugyanez zajlik. A tudomány képviselői sok esetben megpróbálnak istenné válni - elég, ha a részecskegyorsítóra, és ehhez hasonlókra gondolunk -, a különbség csupán csak annyi, hogy Grant és Applegate könyvében a világ már eljutott arra a fejlettségi szintre, ahol ezt bátran megtehetik. Erre talán E.V. anyja a legjobb példa, aki több esetben is végtelen önzésről tesz tanúbizonyságot. Annyira számító, pénzéhes és irányításmániás, hogy esküszöm, a hideg futkosott a hátamon, valahányszor megjelent a színen, és ezen még az sem segített, amikor a könyv egy ponton megpróbálja őt felmenteni, mintha minden, amit tett, teljességgel megbocsátható, vagy elfogadható lenne. Sajnálom, de a világ nem így működik. Bár tény, hogy a pénz és a hatalom diktál napjainkban - éppen úgy, ahogyan a könyvben -, azt azért be lehet látni, hogy ez így nem feltétlen egészséges.
Visszatérve az Istent játszás gondolatához: mint azt nyilván kitalálhattátok, nem véletlen a regény címe. Idővel Adam is megjelenik a színen - bár cseppet sem abban a formában, ahogyan én számítottam rá -, és azt kell mondanom, hogy egy rendkívül szórakoztató jelenség a könyvben. Az esetlensége, ami ugyan csak ritkán mutatkozik meg, remek színfoltot jelent az egyébként igen komor hangulatot árasztó regényben. Bár azon vitatkozhatnánk, hogy vajon tényleg ő-e a tökéletes férfi, ettől függetlenül, nekem azonnal az egyik kedvencemmé vált.
Ha valaki szereti a komolyabb mondanivalóval rendelkező történeteket, annak teljes szívemből tudom ajánlani.

Kedvenc karakter(ek): Adam

Gyűlölt karakter(ek):

Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Felföldi Edit

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: ?

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája: 

08.24. - Kelly & Lupi olvas
08.26. - Dreamworld
08.28. - Nem harap a…
08.30. - Zakkant olvas
09.01. - Könyvszeretet
09.03. - Deszy könyvajánlója
09.05. - Media Addict
09.07. - CBooks

Nyereményjáték: 

A könyv borítóján is megjelenik a szimbolikus jelentéssel rendelkező alma motívum. A blogturné játéka most a leghíresebb almákkal foglalkozik! Fejtsd meg minden állomáson a feltett kérdést és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, így esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét!

Kérdés:  Melyik az a divatcég, akinek egyik legnépszerűbb illatát alma formájú üvegbe zárták?

a Rafflecopter giveaway

Kiera Cass: Az Elit

Miért: Tetszett az első rész.

Tartalom: A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…(GABO)

Vélemény: Sajnos azt kell mondanom, hogy amennyire szerettem az első részt, már-már olyannyira nem tudtam elviselni az Elitet. Azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy alighanem ez lehet a legrosszabul sikerült rész ebben a szériában. Nos, akkor lássuk, miért.
A romantika elképesztően rossz. Vontatott, unalmas, és szerintem több szempontból is indokolatlan. Míg a szerelmi háromszöget, ami Aspen, America és Maxon között kirajzolódott, a Párválasztóban nem tartottam rossznak, itt leginkább az idegeimre ment. Amit America művel ezzel a két fiúval, számomra egyszerűen elképesztő. Olyan, mint egy napraforgó, ahhoz fordul, aki éppen szép dolgokat sugdos a fülébe, vagy éppen ellenállhatatlanul csókolja - bár nem számoltam, de szerintem ebben a részben tagadhatatlanul Aspen vitte a prímet ebből a szempontból -. A lány állandóan, és meglepően sokat szenved a herceg miatt, mivel az szemmel láthatóan elunta, hogy az Ötös Kiválasztott csak gondolkodik azon, hogy akar-e hercegné lenni. Esküszöm, a regény több, mint felében ezen agonizál, és attól függően, hogy épp melyik szerelme tartózkodik mellette, változik meg a döntése. Mindennek ellenére, azt hiszi magáról, hogy már megnyerte a versenyt. Én ezen lepődtem meg a legjobban, egyébként. Többször is kiveri a hisztit amiatt, hogy a herceg a többi lánnyal is romantikusan viselkedik - mivel. éppen ez a dolga -, de, ha neki ehhez nincs kedve, az rendben van.A legtöbb esetben értelmetlenebbnél-értelmetlenebb veszekedéseket folytat Maxonnal, bár kétségtelen, hogy egy ponton maximálisan egyetértettem a főszereplőnkkel... És ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikerült teljes egészében megutálnom a mi hőn szeretett trónörökösünket.
Vele leginkább az volt a bajom, hogy egész idő alatt úgy viselkedett, mint egy marionett-bábu, amit az édesapja igen rövid drótkötélen rángat. Nagyon ritkán sikerül csak kijátszania a férfit, és amikor igen, akkor sem olyan mértékben, mint kellene. Noha nem szívlelem Clarksont, többször is elgondolkoztam rajta, hogy ha vajon ennyire határozatlan, és könnyen befolyásolható gyermekem lenne, vajon a korona közelébe engedném-e... Legnagyobb valószínűleg nem. Mintha sorozatban rossz döntéseket hozott volna.
A feszültséget egyébként rendkívül jól adja vissza Cass, igen érzékletesen ír le bizonyos dolgokat, még akkor is, ha egyes elemeitől én személy szerint a falat kapartam. Ugyanakkor nagyon tetszett, hogy ez a regény már a legkevésbé sem "ártatlan". Igenis, vannak benne véresebb és izgalmasabb jelenetek egyaránt, végre valahára megjelenik az intrika is a palota falai között, hiszen hat olyan lány versenyez egymással, akik bizonyos szempontból semmitől sem riadnak vissza a győzelem érdekében. Erre talán Celeste a legjob példa, aki, bár tagadhatatlanul az egyik legutálatosabb szereplő a könyvben, mégis, ő legalább őszintén játszik. Nem rejti véka alá, hogy számára ez az egész a korona elnyeréséről, és nem az igaz szerelem megtalálásáról szól, s, még, ha emiatt nem is kedveli meg az ember, legalább pontosan megérti, miért olyan, amilyen.
Tagadhatatlan, hogy a világfelépítés kezd egyre komplexebbé válni, például egyre többet tudhatunk meg a lázadókról, aminek én kifejezetten örültem, akárcsak annak, hogy Illéa megalakulásával kapcsolatban is kiderült néhány dolog... Bízom benne, hogy ezzel az Igaziban is foglalkozik majd az írónő.

A remek kezdés után komoly mélyrepülést jelentett ez a regény, bízom benne, hogy a folytatás hozza a Párválasztó színvonalát, a történet és a karakterek terén egyaránt.

Kedvenc karakter(ek): Marlee, Carter

Gyűlölt karakter(ek): Maxon, Celeste

Pont: 5/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Gázsity Mila

Kiadta: GABO Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 356

Sorozat: The Selection (#2)

Blogturné #15 - Katie Cotugno: Hogyan szeress?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom:  

ELŐTTE:

Reena Montero szerette Sawyer LeGrande-ot amióta az eszét tudta: olyan természetes volt ez számára, akár a levegővétel, és olyan végtelen, akár az idő. Csakhogy Sawyer ezt látszólag egyáltalán nem észlelte… amíg egy napon, hihetetlen ugyan, de megvilágosodott. Reena és Sawyer zűrös és bonyolult kapcsolatba kerültek egymással. Aztán Sawyer hirtelen, egyetlen szó nélkül lelépett a párás floridai városból, Reena pedig magára maradt összezavarodva és – terhesen.

UTÁNA:

Szinte három év telt el, és Reena életének középpontjába egy új viszony került: a lánya, Hannah iránti szeretet. Reena megtanult Sawyer nélkül élni, és végre képes saját maga irányítani életének különös és váratlan eseményeit. Ám éppolyan hirtelen és váratlanul, ahogy annak idején lelépett, Sawyer egy napon ismét feltűnik a városban. Reena semmit nem akar tőle, viszont hazugság lenne azt állítani, hogy Sawyer megjelenése nem mozgat meg benne valamit. A múltbeli események után azonban vajon megengedheti-e magának, hogy újból belészeressen Sawyer LeGrande-ba? (Ciceró)

Vélemény: Javaslom, hogy mielőtt elkezditek olvasni ezt a könyvet, készüljetek fel rá, hogy nagyon heves érzelmeket képes kiváltani az emberből. Nem csak a témája miatt - bár egyébként, szerintem ez kimondottan érdekes -, hanem azért is, mert nagyon furcsa a múlt és a jelen viszonya. Nekem néha olyan érzésem támadt, mintha ugyanazt a történetet olvasnám el két idősíkban, egymással párhuzamosan, noha a hangulatok picit eltérő volt.  A múltban van valami vidámság, amit az első szerelem okozta boldogság vetít bele, annak ellenére, hogy már itt sem kevés szenvedéssel kell szembenéznie a két főszereplőnknek. Ezzel szemben a jelent egyfajta melankólia jellemzi, ami nagyon könnyen átragad az olvasóra, így teljesen bele lehet feledkezni.

Ez a könyv számomra egy igazi érzelmi hullámvasút volt. Hol örültem - hiszen látszott, hogy Reena megtanult együtt élni azzal a gondolattal, hogy egyedül fogja felnevelni Hannah-t, és ennek megfelelően próbálja meg kialakítani az életét, olyannyira, mégis, megtalálja az egészséges egyensúlyt, és a saját álmairól, vágyairól sem feledkezik el -, hol pedig dühöngtem, mert jött Sawyer, és ez az egész gondosan felépített rendszer kártyavár módjára dőlt össze, csak azért, mert a tékozló fiú Sawyer hazatért. 

Az ő karakterét, talán meglepő módon, ki nem állhattam. Egy ennyire idióta sráccal egyik lánynak se lett volna szabad kezdenie, nemhogy még gyereket szülnie neki. Úgy rángatja Serena-t, ahogyan neki tetszik. Maximálisan kihasználja szegény lányt, úgy bánik vele, mint egy darab ronggyal, amit akkor kap elő a farzsebéből amikor csak kedve tartja... És a legrosszabb az egészben, hogy Sawyer meg van róla győződve, hogy ez így rendben van. Nem szimpatikus karakter, de ad valami pluszt Reena karakteréhez, és ahhoz a jellemfejlődéshez, amin a megváltozott élete miatt kellett keresztülmennie.

Ugyanakkor, bármennyire is utálom a fiút, egy percig sem tudom elítélni Reenát, ugyanis volt szerencsém  - vagy inkább balszerencsém - van szinte szórul-szóra ugyanezt a történetet a saját családomban is végignézni. Éppen ezért, bár nem akarom, majdnem nap mint nap látom, mennyire ki tud fordulni magából az ember, amikor a gyermeke apja - aki addig ki tudja, hol járt - visszatér. A gyermek egy annyira erős köteléket jelent két ember között, amit egyszerűen képtelenség eltépni. Nagyon fájdalmas, amikor egy nem működő kapcsolatról van szó, de tagadhatatlanul ott van, és életük végéig összeköt két embert. Ezzel sajnos együtt kell tudni élni. Van, akinek ez sikerül, s van, akinek nem. Éppen ezért, bár szeretném, nem tudok pálcát törni a lány felett, megértem, hogy a régi érzései újra felszínre törtek, de azt nehezen tudom megemészteni, hogy ezt a helyzetet nem jut eszébe azonnal tisztázni Aaronnal, akivel éppen együtt jár. Próbálhat az ember, mint külső szemlélő tanácsokat adni, de ha jobb, ha felkészül rá, hogy a szavai javarészt süket fülekre találnak. Valahol nagyon frusztráló volt ezt újra átélni a könyvet lapozgatva. Többször is, majdhogynem rákiabáltam a főszereplőnkre, hogy "Ne csináld!".

Ha valaki nem találkozott még ilyesmivel a saját életében, szerintem az is nyugodtan adhat egy esélyt ennek a történetnek, ugyanis Cortugno stílusa könnyedén magával ragadja az embert, így szinte falja a sorokat, és észre sem veszi, hogy a végére ér. Elgondolkodtat - hogy például adott esetben mi mit tennénk, ha ilyesmi történne velünk -, érzelmekkel tölt el, és éppen ezért emlékezetes marad mindenkinek. 

Kedvenc karakter(ek): Hannah, Reena

Gyűlölt karakter(ek): Sawyer

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Tulics Mónika

Kiadta: Ciceró Könyvstúdió

Év: 2014

Oldalszám: 392

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája: 

09.01. - Angelika blogja

09.03. - CBooks

09.05. - Kristina blogja

09.07. - Nem harap a…

09.09. - Dreamworld

09.11. - Kelly & Lupi olvas

09.13. - Media-Addict

Nyereményjáték:

A szerelem nem ismer semmilyen határt, így nyelvi korlátokat sem. Lássuk, sikerül-e megtalálnotok, hogyan hangzik hét idegen nyelven a legszebb vallomás: Szeretlek!

A feladat egyszerű: Olvassátok össze a kiemelt betűket, majd a rafflecopter megfelelő mezőjébe írjátok be azt a nyelvet, amelyhez az adott fordítás tartozik.

A helyes megfejtők között a Ciceró Könyvstúdiónak köszönhetően Katie Cotugno: Hogyan szeress? című regényének három példányát sorsoljuk ki.

(Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre, hogy sorsolás után jelentkezzenek. A kiadó csak Magyarország területén belül postáz.)

a Rafflecopter giveaway