Blogturné #16 - Michael Grant - Katherine Applegate: Éva és Ádám

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Bevezető: Eljátszottál már azzal a gondolattal, hogy számítógépes szimulációs program segítségével tökéletes társat tervezz magadnak? Mit szólnál, ha később egyszer csak szembejönne veled az utcán?  Katherine Applegate és férje, Michael Grant történetében Evening Spiker lehetőséget kap erre! Kövesd végig az EVE és ADAM turnét, ahol nyolc blogger véleményét olvashatod erről a nem hétköznapi témájú könyvről, és esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét.

Tartalom: Kezdetben vala az alma. Azután a baleset, a szörnyű, bénító sérülés és a kórház. Evening Spiker alig nyeri vissza az eszméletét, amikor egy furcsa fiú már ki is viszi a kórházból, és sietve az édesanyja kutatóintézetébe, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárba szállítja. Itt Eve-nek más dolga sincs, minthogy gyógyuljon, és elviselje a kísérteties elszigeteltségét, amelyet csak uralkodó természetű anyja, egy furcsa orvoscsapat és az ideszállításában közreműködő titokzatos fiú szakít meg időről időre.

Amikor Eve már azt hiszi, biztosan meghal – bár nem éppen a sérüléseitől, hanem az unalomtól – anyja különleges feladatot bíz rá: meg kell terveznie a tökéletes fiút.
Eve egy az emberi genetika oktatására kifejlesztett lenyűgözően aprólékos szimuláció segítségével nekiáll, hogy tetőtől talpig megtervezzen egy fiút: a szemét, a haját, az izmait, sőt még az agyát és a lehetséges személyiségjegyeit is. Éva megtervezi Ádámot aki maga lesz a tökély, a tökéletes emberpéldány, a tökéletes pár… vagy mégse? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nem is tudom, hol kezdjem. Mivel már olvastam koprodukcióban írt könyvet (David Levithan Invisibility-jét), ami nem sikerült olyan jól, eleinte kicsit tartottam attól, hogy vajon Grant és Applegate hogyan muzsikálnak majd ezen a téren... De azt kell mondanom, remek munkát végeztek. Bár a két stílus könnyen szétválasztható, ez mégsem zavaró, szépen kiegészíti egyik a másikat, így igazán élvezetes olvasmány ebből a szempontból.
A világfelépítés már az előzménynovellában (Love Sucks Then You Die) is nagyon tetszett, holott ott még csak a hangulatából kaphattunk némi ízelítőt... Na, meg abból, hogy egy elég nagyvolumenű háttértörténetről lesz majd szó az Éva és Ádámban. És ezekért már akkor is maximálisan megérte elolvasni. Az a steril, már-már a kórházakra jellemző érzet a lapokon is remekül visszaköszön, és számomra ez adta meg az olvasás valódi ízét. Komolyan mondom, már csak akkor érezhettem volna át jobban, ha éppen egy kórházi ágyban fekve olvastam volna. Ám szerencsémre, erre nem került sor.

Ami nagyon nem tetszett ebben a történetben, az a romantika volt. Valahogy nem éreztem a súlyát. Egyáltalán nem úgy tűnt, hogy Solo - akiről, természetesen, bár utálom a Star Warst, mégis állandóan Han Solo jutott eszembe - és E.V. között annyira szoros kapcsolat lenne, mint amilyennek néha megpróbálták beállítani az írók, számomra sokkal inkább egy a levegőben lógó vékony szálacska volt, amivel semmi igazán komolyat nem kezdtek, ugyanakkor véleményem szerint ez így volt tökéletes - bár van egy jelenet ezzel kapcsolatban, amit a mai napig nem sikerült megemésztenem -.
Magával a két főszereplővel nem volt különösebb problémám, hacsak nem az, hogy E.V. a lehető legkevésbé sem képes normális barátokat találni magának... Ez persze betudható annak, hogy az élete nagy részét a biológiának és a tanulásnak szentelte, de na. Ekkora bakot lőni már régen nem láttam senkit, mint ahogyan az neki sikerült. Bár, ennek kétségtelenül megvan az az előnye, hogy ebben a könyvben nincsen két egyforma karakter, mindenki különbözik a másiktól, jól elkülöníthetőek egymástól.

Elvégre, a történetnek nem ez volt a központi témája, hanem az, hogy vajon képes-e az ember Istent játszani, s ha igen, akkor vajon meddig mehet el ezen a téren? Nekem ez a gondolat tetszett a legjobban az egész regényben - és nem feltétlen azért, mert lényegében az egész cselekmény eköré lett felépítve -, ugyanis, ha belegondolunk, a mai világban ugyanez zajlik. A tudomány képviselői sok esetben megpróbálnak istenné válni - elég, ha a részecskegyorsítóra, és ehhez hasonlókra gondolunk -, a különbség csupán csak annyi, hogy Grant és Applegate könyvében a világ már eljutott arra a fejlettségi szintre, ahol ezt bátran megtehetik. Erre talán E.V. anyja a legjobb példa, aki több esetben is végtelen önzésről tesz tanúbizonyságot. Annyira számító, pénzéhes és irányításmániás, hogy esküszöm, a hideg futkosott a hátamon, valahányszor megjelent a színen, és ezen még az sem segített, amikor a könyv egy ponton megpróbálja őt felmenteni, mintha minden, amit tett, teljességgel megbocsátható, vagy elfogadható lenne. Sajnálom, de a világ nem így működik. Bár tény, hogy a pénz és a hatalom diktál napjainkban - éppen úgy, ahogyan a könyvben -, azt azért be lehet látni, hogy ez így nem feltétlen egészséges.
Visszatérve az Istent játszás gondolatához: mint azt nyilván kitalálhattátok, nem véletlen a regény címe. Idővel Adam is megjelenik a színen - bár cseppet sem abban a formában, ahogyan én számítottam rá -, és azt kell mondanom, hogy egy rendkívül szórakoztató jelenség a könyvben. Az esetlensége, ami ugyan csak ritkán mutatkozik meg, remek színfoltot jelent az egyébként igen komor hangulatot árasztó regényben. Bár azon vitatkozhatnánk, hogy vajon tényleg ő-e a tökéletes férfi, ettől függetlenül, nekem azonnal az egyik kedvencemmé vált.
Ha valaki szereti a komolyabb mondanivalóval rendelkező történeteket, annak teljes szívemből tudom ajánlani.

Kedvenc karakter(ek): Adam

Gyűlölt karakter(ek):

Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Felföldi Edit

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: ?

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája: 

08.24. - Kelly & Lupi olvas
08.26. - Dreamworld
08.28. - Nem harap a…
08.30. - Zakkant olvas
09.01. - Könyvszeretet
09.03. - Deszy könyvajánlója
09.05. - Media Addict
09.07. - CBooks

Nyereményjáték: 

A könyv borítóján is megjelenik a szimbolikus jelentéssel rendelkező alma motívum. A blogturné játéka most a leghíresebb almákkal foglalkozik! Fejtsd meg minden állomáson a feltett kérdést és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, így esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét!

Kérdés:  Melyik az a divatcég, akinek egyik legnépszerűbb illatát alma formájú üvegbe zárták?

a Rafflecopter giveaway

Jus Accardo: Érintés

Miért: Már régóta terveztem.

Tartalom: Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Igazából csak sajnálni tudom, hogy ilyen sokáig halogattam ezt a könyvet, ugyanis, amint elkezdtem olvasni, rá kellett jönnöm, hogy olyan, mintha egyenesen nekem írták volna. Mindig is bírtam a nagyszájú, nem éppen félénk főhősöket - nemtől függetlenül -, és Deznee Crossról maximálisan elmondható, hogy pont ez a fajta karakter. Nem riad meg a saját árnyékától, és az, hogy a kedvenc passziója, hogy kihúzza az apjánál azt a bizonyos gyufát, azonnal megszerettette velem. Jó a stílusa, és úgy egyáltalán, a vagányságával azonnal belopja magát az ember szívébe. Ugyanakkor az is megmutatkozik, hogy bizony, Deznee is emberből van, neki is lehetnek gyengébb pillanatai, amikor a lehető legmélyebbről kell erőt merítenie a folytatáshoz. Mégis, róla például egyáltalán nem volt nehéz elképzelnem, hogy tényleg a hecc kedvéért képes volt hazavinni Kale-t. Hát igen, Kale... 

Azt hiszem, most már értem, miért tartozik a népszerű könyves pasi karakterek közé, bár be kell vallanom, hogy engem nem a külső leírása küldött padlóra - függetlenül attól, hogy nagyon is jól nézett ki a fejemben -, hanem sokkal inkább a viselkedése. Az a gyermeki ártatlanság, amivel képes rácsodálkozni a világ számunkra teljesen természetes dolgaira, egyből megdobogtatja az ember szívét, még akkor is, ha a lelkünk mélyén tudjuk, hogy valójában egy gyilkosról beszélünk. És igen, én is tisztában vagyok vele, hogy Kale nem szabad akaratából tette, amit tett, de ettől függetlenül mégis az, ami. És erről az írónő sem feledkezik el, rengeteg apró utalással célozgat rá az olvasónál, hogy a fiú akármennyire is vonzó, meg ehhez hasonlók, akkor sem egy ma született bárány. Ezt pedig egyenesen imádtam ebben a könyvben. Ugyanakkor nagyon kíváncsi leszek, hogy később mivel tudják majd megmagyarázni a Dez és Kale között kialakult kapcsolatot, és itt most nem a szerelemre gondolok, hanem a fiú képességére, amire Deznee egyáltalán nem úgy reagál, mint kellene.
Még egy pozitívum a többi mellett: a rengeteg rejtély. Valahogy semmi sem teljesen egyértelmű a cselekményben, mindig vannak kiskapuk, és persze csapdák is, amiket vagy észrevesz az ember, vagy nem. Rengeteg akciódús, és be kell vallanom, kiszámíthatatlan jelenetet kapunk már az első részben is, éppen ezért kíváncsian várom, mi lesz majd a folytatásokban, mert egy trilógia, ami ilyen erős kezdéssel indít, az én szememben már csak jó lehet.
Érdekes módon, bár nem voltam kibékülve a negatív karakterekkel, mégis, félig-meddig meg tudtam őket érteni... Kivéve Marshall Cross-t. Az az ember szerintem egy fanatikus nem normális görény. Aki gyakorlatilag csak a saját önző céljaiból vállal egy gyereket, akit aztán igazándiból nem is nevel, csak hagyja, hogy élje világát, az számomra nem ember. És félreértés ne essék, ha Cross olyan erősen fogta volna Dez-t, nyilván nem az a hősnő lett volna belőle, akit bírok, de egyszerűen ennek a pasinak a nemtörődömségétől a fejemet a falba tudnám verni. Bizonyos értelemben ő a megtestesült rossz szülő. Csak a Denazen és persze a bujkáló Hatosok üldözése adja élete értelmét - természetesen más nem is nagyon érdekli -, ami már alapvetően is gyomorfogató. Bárkit képes átvágni a palánkon, ha az a saját önös érdekeit szolgálja. Nincs benne könyörületesség, semmi. Szívem szerint egy péklapáttal verném agyon. Bízom benne, hogy nem éli meg a sorozat végét.
Egy nagyon jó stílusban megírt könyv, ami gyakorlatilag már az első pillanattól kezdve leköti az olvasóját, és éppen ezért remek kikapcsolódást nyújt igazából bármikor.

Kedvenc karakter(ek): Deznee, Kale,

Gyűlölt karakter(ek): Marshall Cross

Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Lánc Brigitta

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 366

Sorozat: Denazen (#1)