Tartalom: Sophie és Agatha a múlttal és a jelennel egyszerre csatázik azért, hogy történetüknek tökéletes vége lehessen.
Az egykori legjobb barátnők – most ellenségek – azt hitték, történetük véget ért, amikor útjaik szétváltak. Agatha visszakerült Gavaldon városába Tedrosszal, míg Sophie az iskolában maradt a szép fiatalemberrel, aki egykor az Iskolamester volt.
Ám ahogy berendezkednek új életükben, történetük elkezdi újraírni magát… és nem csak az ő történetük. A két lány távol van egymástól, közben a Gonosz átvette az uralmat, és a múlt galádjai erős bosszúvággyal élednek fel. Nemcsak második esélyt akarnak meséiknek, hanem át akarják formálni a Jó és Rossz régi világát egy olyan új uralommá, amelynek királynője Sophie. A Gonosz halálos hatalomátvételének útjában csak Agatha és Tedros áll, akik azt akarják, hogy végre tényleg boldogan éljenek, míg meg nem halnak. (Twister)
Ami érdekes, hogy a gondot nem Sophie és a Gazgató, hanem az álompár, Tedros és Agatha jelenti, akiknek a kapcsolata komoly próbatételt kell, hogy épp kiálljon, miközben, számomra abszolút sokkoló volt a tény, hogy mindketten szenvednek a hercegnő legjobb barátnőjének a hiányától. Minden hibája és ballépése ellenére, a szőke lány immáron mindkettejükhöz közel került, ami nekem, bevallom, hogy nagyon is tetszett, annak ellenére, hogy eddig nem tudtam szimpatizálni a lánnyal. De itt tényleg látható változáson megy át, szerencsére. Na nem kell teljes jellemcserére számítani, mert azért erről szó sincs, de a Gazgató mellett - legyen az amúgy bármilyen szívdöblesztő is elvben, nekem folyton Jack Frost jutott róla eszembe abból a karácsonyi meséből - azért kénytelen ráébredni, hogy az élete nem lesz fenékig tejfel, és közel sem biztos, hogy a Gonoszság mintaképe a megfelelő pár a számára.
A Jó szerelmespár eközben közel sem áll valami fényesen, a regény mondhatni legelején például Sophie apja tartóztatja le őket, meg ehhez hasonlók, de szerencsére, a problémákból ő is tanulnak. Lehet, hogy a megszokottnál többet marják egymást, egyébként, de képesek kiállni amellett, amiben hisznek. És ha az éppen Sophie ügye, vagy a kettejük szerelme, na azért igenis odateszik magukat. Bár... megjegyzem, bármennyire is szeretem Tedrost, nem bírtam, hogy ha szóba került Agatha anyja, aki tényleg az életét kockáztatja értük, vagy bárkinek az anyja, neki okvetlenül elő kell vele hozakodnia, hogy az ő anyja mekkora egy ringyó, aki lelépett Lancelottal. Ezt már az első részben is tudtuk! Minek ezt előrántani újra és újra a kalapból? Nőjj már fel, Tedros! Egy királynak nem az a dolga, hogy napestig nyavalyogjon hol ezért, hol azért, hanem igenis cselekednie kell. Neki kellene viselnie a nadrágot - ami sajnos sokszor nem jön össze - Agatha helyett, de nem kevés idejébe telik, mire erre egyáltalán rájön. Kicsit olyan érzésem van, mintha Arthur semmire sem tanította volna meg szerencsétlent, pedig állítólag megtette.
Tényleg borzasztó hosszú ez a rész, de én nem mondanám, hogy bántam. Szükség volt erre a rengeteg oldalra, nem csak a főszereplőink fejlődése, hanem a töménytelen mennyiségű esemény miatt is, ami itt történik. Lehet, hogy lassan indul be, de hamar csap át monumentálisba - és már olykor kicsit követhetetlenbe is -, de mégis megmarad egy szórakoztató mesének, ami szerintem felnőtteknek ugyanolyan szórakoztató olvasmány lehet, mint egy kamasznak.
Kedvenc karakter(ek): Agatha, Tedros, Sophie
Gyűlölt karakter(ek): Gazgató
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Twister Média Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 776
Sorozat: JRI (#3)

Résztvevő blogok listája:
03.31 Always Love a Wild Book
04.02 CBooks
04.04 DreamworldNyereményjáték:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése