Tartalom: Rose hercegnő a legidősebb tizenkét lánytestvér közül, akik arra kárhoztattak, hogy a gonosz Kőbezárt király palotájában, mélyen a föld alatt táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve átok ül rajtuk, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra – az igaz szerelemre. A Széttáncolt cipellők című mese újrafeldolgozásával Jessica Day George megint megmutatja, milyen mesterien alkot valami teljesen újat egy történetből, amelyről csak hittük, hogy ismerjük. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Alapvetően nem vagyok odáig a mese újraírásokért, ezalól talán egyedül a Beastly volt a kivétel, amit nagyon szerettem, annak ellenére, hogy a Szépség és a Szörnyeteg című mesét kimondottan utáltam gyerekkoromban. Mégis, van bennem némi érdeklődés eziránt a téma iránt, hiszen ezután olvastam a Csók pont jókort és a Cindert is, utóbbit pedig egyenesen imádtam, a hajmersztő világa ellenére is. Szóval talán a kíváncsiság vezetett el engem az Éjféli bálig.
Azt azért be kell látnom, hogy kissé nehézkesen indult be a történet. Rengeteg idő megy el a bevezetéssel, Galen bemutatásával, amivel alapvetően nem volt nagy bajom, mert az ő szála eleinte kimondottan lekötött, bár bevallom, a rokonsága reakciója nekem kissé suta volt, amikor a sosem látott unokaöccsük megjelent, és az egyik pillanatban még elhitték, hogy ő az, akinek mondja magát, a következőben kétségbe vonják - ez főleg a nagybácsira volt igaz, bár be lehet tudni annak, hogy nem ő a főszereplőnk vérszerinti rokona, hanem a nagynéni, aki talán hamarabb felismeri a testvére vonásait a katonában -.
Azt azért be kell látnom, hogy kissé nehézkesen indult be a történet. Rengeteg idő megy el a bevezetéssel, Galen bemutatásával, amivel alapvetően nem volt nagy bajom, mert az ő szála eleinte kimondottan lekötött, bár bevallom, a rokonsága reakciója nekem kissé suta volt, amikor a sosem látott unokaöccsük megjelent, és az egyik pillanatban még elhitték, hogy ő az, akinek mondja magát, a következőben kétségbe vonják - ez főleg a nagybácsira volt igaz, bár be lehet tudni annak, hogy nem ő a főszereplőnk vérszerinti rokona, hanem a nagynéni, aki talán hamarabb felismeri a testvére vonásait a katonában -.
A katonai múlt egészen érdekes, félig-meddig talán még hitelesnek is mondható, de én kicsit furcsállom, hogy a háború és az ott látott borzalmak nem nyomták rá igazán a bélyegüket a fiú személyiségére, hanem kicsit olyan a viselkedése, mintha semmi különös nem történt volna vele az elmúlt, azt hiszem hat évben.
Mégis, nem ez volt számomra a legfurcsább, hanem inkább az, hogy George konkrétan a története legfontosabb szereplőit felejtette el kidolgozni: a hercegnőket. Esküszöm, egyikről se tudnék nektek különösebb jellemleírást adni, mert szinte semmi sem derül ki róluk, a neveiket leszámítva, amit azonban akkor se tudnék felsorolni, ha valaki puskával kényszerítene rá. Ez a baj igazából a mese alapjával: mivel rengeteg karakter van benne alapvetően, de az eredeti sem dolgozta ki egyiket sem, így ennek az írónő sem látta értelmét, pedig legalább Rózsával illett volna kezdenie valamit, ha már köré csoportosul majd a történet kissé elbaltázott, de romantikusnak szánt szála. Egyetlen előnye van talán, hogy nagyon lassan bontakozik ki, viszont ebből a folyamatból mi szinte semmit sem látunk. Egy okot se tudnék nektek mondani, a királyság megszerzésének lehetőségén túl, ami miatt Galen-nak egyáltalán szándékában állhatott megszeretni a hercegnőt. Nem is tudom, nekem kicsit fura volt az egész. Rózsa ugyanis annyira üres és kidolgozatlan, mint egy darab tégla. Szegényke annyira semmilyen, hogy könnyedén elveszne a tömegben. A testvérei által alkotott masszába csak azért nem olvad bele teljesen, mert ő a legidősebb, ezért az uralkodó sokszor hivatkozik rá, így voltaképpen a mi fejünkben is rögzül a fontossága.
Ugyanakkor azt meg kell hagyni, hogy a hangulata viszont kimondottan tetszett. Arra én is emlékeztem, hogy ez nem éppen egy vidám történet, de itt valahogy ez a sötét atmoszféra nagyon jól átjött. Rengeteg a rejtély ugye a széttáncolt cipellők körül, amit szépen lassan fel lehetett volna építeni, csakhogy ez az írónőnek egyáltalán nem sikerült. Csak egyik pillanatról a másikra bedob mindent, és kész. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én az efféle megoldásokat nem szeretem. A Kőbezárt Király nagyon érdekes ellenség lehetett volna, ám őt sem sikerült kibontani igazán. Az egyetlen karakter, akiről viszonylag sokat tudunk meg, az a hercegnők anyja - akivel kapcsolatban kénytelen voltam megállapítani, hogy a Kőbezárt mellett ő a második legönzőbb személy a világon, annak ellenére, hogy voltaképpen már rég halott, amikor az események zöme zajlik -.
Sajnos gy rendkívül kidolgozatlan adaptációval van dolgunk, ami persze hasonlít az alapműre, ami ihlette, de sajnos közel sem hozott ki belőle annyit, mint lehetett volna.
Mégis, nem ez volt számomra a legfurcsább, hanem inkább az, hogy George konkrétan a története legfontosabb szereplőit felejtette el kidolgozni: a hercegnőket. Esküszöm, egyikről se tudnék nektek különösebb jellemleírást adni, mert szinte semmi sem derül ki róluk, a neveiket leszámítva, amit azonban akkor se tudnék felsorolni, ha valaki puskával kényszerítene rá. Ez a baj igazából a mese alapjával: mivel rengeteg karakter van benne alapvetően, de az eredeti sem dolgozta ki egyiket sem, így ennek az írónő sem látta értelmét, pedig legalább Rózsával illett volna kezdenie valamit, ha már köré csoportosul majd a történet kissé elbaltázott, de romantikusnak szánt szála. Egyetlen előnye van talán, hogy nagyon lassan bontakozik ki, viszont ebből a folyamatból mi szinte semmit sem látunk. Egy okot se tudnék nektek mondani, a királyság megszerzésének lehetőségén túl, ami miatt Galen-nak egyáltalán szándékában állhatott megszeretni a hercegnőt. Nem is tudom, nekem kicsit fura volt az egész. Rózsa ugyanis annyira üres és kidolgozatlan, mint egy darab tégla. Szegényke annyira semmilyen, hogy könnyedén elveszne a tömegben. A testvérei által alkotott masszába csak azért nem olvad bele teljesen, mert ő a legidősebb, ezért az uralkodó sokszor hivatkozik rá, így voltaképpen a mi fejünkben is rögzül a fontossága.
Ugyanakkor azt meg kell hagyni, hogy a hangulata viszont kimondottan tetszett. Arra én is emlékeztem, hogy ez nem éppen egy vidám történet, de itt valahogy ez a sötét atmoszféra nagyon jól átjött. Rengeteg a rejtély ugye a széttáncolt cipellők körül, amit szépen lassan fel lehetett volna építeni, csakhogy ez az írónőnek egyáltalán nem sikerült. Csak egyik pillanatról a másikra bedob mindent, és kész. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én az efféle megoldásokat nem szeretem. A Kőbezárt Király nagyon érdekes ellenség lehetett volna, ám őt sem sikerült kibontani igazán. Az egyetlen karakter, akiről viszonylag sokat tudunk meg, az a hercegnők anyja - akivel kapcsolatban kénytelen voltam megállapítani, hogy a Kőbezárt mellett ő a második legönzőbb személy a világon, annak ellenére, hogy voltaképpen már rég halott, amikor az események zöme zajlik -.
Sajnos gy rendkívül kidolgozatlan adaptációval van dolgunk, ami persze hasonlít az alapműre, ami ihlette, de sajnos közel sem hozott ki belőle annyit, mint lehetett volna.
Gyűlölt karakter(ek): Kőbezárt Király
Pont: 10/6
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Szakál Gertrúd
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2011
Oldalszám: 282
Sorozat: The Princesses of Westfalin Trilogy (#1)
Résztvevő blogok listája:
08.08. - Szembetűnő
08.10. - CBooks
08.12. - Kelly&Lupi olvas
08.14. - Sorok közöttNyereményjáték:
A mesében meghatározó szerepet töltenek be a virágok, ezért arra gondoltunk, ebben a játékban egy picit próbára tesszük, mennyire vagytok jártasak a virágetikettben. Milyen többletjelentéssel bírnak a virágok színei? Hogyan válassz virágszínt ajándékozáskor? Minden állomáson rövid ismertetőt találtok, hogy bizonyos színek mit is jelentenek a virágetikettben. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik színről van szó, és azt beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem! A sorsoláson csak azok vesznek részt, akik minden állomáson helyesen válaszoltak. A beírt megoldáson már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értestjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A Kiadó csak magyarországi címre postáz.
A mai szín: Ez a szín a mély érzelmek, a szerelem és szenvedély kifejezője - “virágnyelven” is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése