Miért: Megtetszett a fülszövege
Tartalom: Naomi Carradine vagyok.
Hat hónapja még boldog voltam.
Egy hónapja diliházba zártak.
Tegnap Lachlan meglátogatott. Megcsókolt. És azt mondta, kezd elmenni az eszem.
Órákkal később Max belopózott a gondolataimba. Emlékeztetett arra, hogy nem vagyok őrült, és hogy szüksége van a segítségemre.
Néhány perce, amikor próbáltam összerakni a múltamat, még távolabb sodródtam a valóságtól.
És most… mindenki azt hiszi, megbolondultam. De tudom, hogy ő létezik, és kellek neki.
Te hiszel nekem?
Egy hónapja diliházba zártak.
Tegnap Lachlan meglátogatott. Megcsókolt. És azt mondta, kezd elmenni az eszem.
Órákkal később Max belopózott a gondolataimba. Emlékeztetett arra, hogy nem vagyok őrült, és hogy szüksége van a segítségemre.
Néhány perce, amikor próbáltam összerakni a múltamat, még távolabb sodródtam a valóságtól.
És most… mindenki azt hiszi, megbolondultam. De tudom, hogy ő létezik, és kellek neki.
Te hiszel nekem?
Vélemény: Nagyon furcsa olvasmányélményt jelentett számomra ez a könyv. Már a kezdet kezdetén maga alá temetett egy melankólia, s ahogy haladtam előre a történetben, ez csak egyre rosszabb lett. Régen volt már ilyenben részem, hogy szívem szerint felvágtam volna az ereimet olvasás közben. Nem azért, mert rossz volt, hanem sokkal inkább amiatt, mert annyira át tudtam érezni Naomi fájdalmát, még, ha néha nem is egészen értettem, mi is történik vele.
A történet lényege abban áll, hogy Naomi ugyebár egy bolondok házába kerül, de a kezdet kezdetén ötletünk sincs, hogy miért. Bár, ő váltig állítja, hogy normális, a dolgok nem egészen így állnak, hiszen máskülönben nem nyüzsögnének körülötte az orvosok... De, ahogy bepillantást nyersz a gondolataiba, te magad is egyre-másra elbizonytalanodsz. Én egy ponton már mindenben és mindenkiben kételkedtem. Naomiban és az orvosokban egyaránt.
Egyébként a lány szerethető karakter, bár szerintem a többség, hozzám hasonlóan inkább szánni fogja majd. A két fiúval való kapcsolata pedig... hát, nem is tudom. Én azt mondanám, hogy nagyon elvont. Érthető is meg nem is, romantikus is, meg nem is. Lachlan a támogató, míg Max, ezt nem tudom jobb szóval kifejezni, a galád csábító képében tetszeleg, s egy ponton rájössz, hogy te magad sem tudnál választani kettejük között. Mindkettőben van valami, ami megfog.
Szenvedsz olvasás közben. Nem azért, mer rossz a könyv, hanem mert annyira nehéz, és annyira komoly témákat feszeget, hogy képtelenség sokat olvasni belőle egyszerre. Szabályosan megfekszi a gyomrodat, s egy időre félre kell tenned, hogy aztán újult erővel ismét nekivághass.
Ez most nagyon hülyén fog hangzani, de fogalmam sincs, mi lett a történet vége, mert egy akkora csavar van benne, amit még mindig nem sikerült megemésztenem. Emlékszem, csak ültem az ágyamon, és folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy mi a fenét is olvastam éppen? Nagyon felkavaró, és elképesztően furcsa az egész. Arra sarkall, hogy újra és újra elolvasd az utolsó oldalakat, hogy biztosan jól értetted-e, ami oda van írva, vagy sem... S szerintem éppen ezért marad emlékezetes a regény, bár nem feltétlen pozitív értelemben. Nem azt mondom, hogy nem fog tetszeni, hanem azt, hogy annyira nyomasztó élményt fog jelenteni, hogy sokáig úgy fogod érezni, nagyon utálod ezt a könyvet. Majd, amint leülepszik, rájössz, hogy nem utálod, csak nem érted.Éppen ezért akár az egész könyvet érdemes újra és újra elolvasni, mert a csavar után teljesen más érzés szembesülni a történet valódi értelmével és jelentőségével. Egy egészen újszerű élményt ad.
Leginkább egy modern drámához, vagy kamaradarabhoz tudnám hasonlítani ezt a könyvet, mert kevés szereplőt mozgat, s a története sem olyan hosszú valójában, mint amilyennek első nekifutásra érződik. Read stílusa nem rossz, bár néha szerintem kissé túlbonyolítja a dolgokat, így a megfogalmazása furcsává válhat olykor.
Olyasvalakinek tudnám ajánlani ezt a könyvet, aki nem bánja, ha át kell éreznie egy szereplő szenvedését, s nem érzi magát rosszul attól, ha egy történet komoly nyomot hagy benne. Nem épp egyszerű olvasmány, de rendkívül hatásos tud lenni, főleg, ha még nem találkoztál hasonlóval.
A történet lényege abban áll, hogy Naomi ugyebár egy bolondok házába kerül, de a kezdet kezdetén ötletünk sincs, hogy miért. Bár, ő váltig állítja, hogy normális, a dolgok nem egészen így állnak, hiszen máskülönben nem nyüzsögnének körülötte az orvosok... De, ahogy bepillantást nyersz a gondolataiba, te magad is egyre-másra elbizonytalanodsz. Én egy ponton már mindenben és mindenkiben kételkedtem. Naomiban és az orvosokban egyaránt.
Egyébként a lány szerethető karakter, bár szerintem a többség, hozzám hasonlóan inkább szánni fogja majd. A két fiúval való kapcsolata pedig... hát, nem is tudom. Én azt mondanám, hogy nagyon elvont. Érthető is meg nem is, romantikus is, meg nem is. Lachlan a támogató, míg Max, ezt nem tudom jobb szóval kifejezni, a galád csábító képében tetszeleg, s egy ponton rájössz, hogy te magad sem tudnál választani kettejük között. Mindkettőben van valami, ami megfog.
Szenvedsz olvasás közben. Nem azért, mer rossz a könyv, hanem mert annyira nehéz, és annyira komoly témákat feszeget, hogy képtelenség sokat olvasni belőle egyszerre. Szabályosan megfekszi a gyomrodat, s egy időre félre kell tenned, hogy aztán újult erővel ismét nekivághass.
Ez most nagyon hülyén fog hangzani, de fogalmam sincs, mi lett a történet vége, mert egy akkora csavar van benne, amit még mindig nem sikerült megemésztenem. Emlékszem, csak ültem az ágyamon, és folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy mi a fenét is olvastam éppen? Nagyon felkavaró, és elképesztően furcsa az egész. Arra sarkall, hogy újra és újra elolvasd az utolsó oldalakat, hogy biztosan jól értetted-e, ami oda van írva, vagy sem... S szerintem éppen ezért marad emlékezetes a regény, bár nem feltétlen pozitív értelemben. Nem azt mondom, hogy nem fog tetszeni, hanem azt, hogy annyira nyomasztó élményt fog jelenteni, hogy sokáig úgy fogod érezni, nagyon utálod ezt a könyvet. Majd, amint leülepszik, rájössz, hogy nem utálod, csak nem érted.Éppen ezért akár az egész könyvet érdemes újra és újra elolvasni, mert a csavar után teljesen más érzés szembesülni a történet valódi értelmével és jelentőségével. Egy egészen újszerű élményt ad.
Leginkább egy modern drámához, vagy kamaradarabhoz tudnám hasonlítani ezt a könyvet, mert kevés szereplőt mozgat, s a története sem olyan hosszú valójában, mint amilyennek első nekifutásra érződik. Read stílusa nem rossz, bár néha szerintem kissé túlbonyolítja a dolgokat, így a megfogalmazása furcsává válhat olykor.
Olyasvalakinek tudnám ajánlani ezt a könyvet, aki nem bánja, ha át kell éreznie egy szereplő szenvedését, s nem érzi magát rosszul attól, ha egy történet komoly nyomot hagy benne. Nem épp egyszerű olvasmány, de rendkívül hatásos tud lenni, főleg, ha még nem találkoztál hasonlóval.
Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 8/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Dudás éva
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 328
Sorozat: -
Résztvevő blogok listája:
Június 1 - Kelly Lupi olvas
Június 3 - MFKata gondolatai
Június 5 - Deszy könyvajánlója
Június 7 - CBooks
Június 9 - Kristina blogja
Nyereményjáték:
Naomi Carradine diliházba kerül, látogassunk meg hát mi is párat. :) A
Szétcsúszva turné keretén belül, a WOW Kiadó által felajánlott egy
példányt a Szétcsúszva c. könyvből azok között sorsoljuk ki, akik a
legtöbb filmek által híressé vált bolondok házát/elmegyógyintézetet
felismer. Filmcímet, de akár magának az elmegyógyintézetnek a nevét is
elfogadjuk megoldásként.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek
pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni,
ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése