Blogturné #65 - Julianne Donaldson: Edenbrooke

Miért. Rákaptam a történelmi romantikusokra.

Tartalom: Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen az unalmas Bathból és egyre terhesebbé váló udvarlója ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni, ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe.
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik félelmetes összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Talán meglepő lehet, de a turné egy másik résztvevőjéhez hasonlóan, sohasem olvastam Jane Austen-könyveket - valahogy kimaradt az életemből az írónő -, így bár sokan mondták, hogy ez a könyv az övéire hajaz, ezt nem tudnám megerősíteni, bár az is biztos, hogy tényleg azokat a régi kosztümös filmeket juttatta eszembe olvasás közben, amik egy időben igen népszerűek voltak.

Mit is mondhatnék erről a könyvről? Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy aranyos, méghozzá nagyon. Még a fluffy szóval tudnám igazán jellemezni, amiről nekem mindig az ilyen habos-babos nagyon cukros, édes kis történetek jutnak eszembe, mint amilyen összességében ez is. 

Marianne és Philip szabályosan bearanyozzák az ember napját a lényükből fakadó ártatlansággal. Nagyon rányomja a bélyegét a kapcsolatukra a kor túlzott udvariassága, és az ebből fakadó udvarlási nehézségek, mondjuk így. Nagyon lassan bontakozik ki az egymás iránti vonzalmuk, én még azt is meg merem kockáztatni, hogy valóban egy barátságból bontakozik ki, nem pedig a kezdetektől fogva jelenlévő fizikai vonzalomból. Ennek megfelelően rengeteg párbeszéd van a könyvben, s az én szememben tagadhatatlanul ez a legnagyobb erőssége az egész könyvnek, mivel ebben látszik igazán, hogy tényleg beszélgetés útján ismerhetjük meg a másikat igazán, s ez megalapozhat egy életreszoló kapcsolatot. 

Marianne és az ikertestvére nagyon különböznek egymástól, és ez úgy is meglátszik a cselekményen, hogy Cecily nagyon sokáig nem szerepel a történetben, mindössze a lány utalgat a testvérére, aki egy valódi törtető, míg Marianne inkább idealista, romantikus lelkületű lány, aki a szőke hercegre vár fehér lovon, még akkor is, ha sokszor azt vallja, ő nem akar férjhez menni - ez egyébként is butaság, ha belegondolunk, a kor nemeshölgyeinek nem igazán volt választási lehetőségük ezen a téren. Azt esetleg eldönthették, hogy kihez mennek férjhez, de azt nem, férjhez mennek-e egyáltalán, ugyanis ebben a kérdésben nem volt apelláta. Ettől függetlenül a főszereplőnk nagyon szerethető, mert emberi. Könnyű vele együtt érezni, már-már együtt lélegezni is, egyszerűen hat az emberre olvasás közben. 

Philip engem csak azért nem ragadt annyira magával, mert tőlem picit távol áll ez a romantikus, úriemberes stílus, amit ő képvisel. Félreértés ne essék, elvárom, hogy egy férfi udvarias legyen - ki nem? -, de a fiú ebből a szempontból számomra picit túlzás... Biztosan lesznek olyanok, akik éppen ezt imádják majd benne. 

A cselekmény ne várjatok túl sokat, rendkívül kiszámítható, de mivel annyira aranyos az egész, igazából nem nagyon gondolkozunk azon olvasás közben, hogy vajon mi fog történni a folytatásban. Minden lépést látunk előre, és mégis öröm olvasni. 

Donaldson megalkotta a könnyed kikapcsolódáshoz leginkább passzoló könyvet, amit akár egy napozással eltöltött délután alatt ki lehet olvasni, és jó érzéssel teheti le az olvasó, amikor vége van. Ha másolta is Austent, én nem bánom, mert nagyon jól sikerült a könyv, és egy élmény volt olvasni. 

Kedvenc karakter(ek): Marianne

Gyűlölt karakter(ek): - 

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Molnár Edit

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 320

Sorozat: Edenbrooke (#1)

Résztvevő blogok listája:

06.16 Insane Life

06.19 Kristina blogja

06.22 CBooks

06.24 Deszy könyvajánlója

06.26 Dreamworld

Nyereményjáték: 

A könyv írónője nagy Jane Austen rajongó és ez látszik a könyvön. Nagyon kellemes élményt nyújthat a rajongóknak. Mostani játékunk ezért ehhez kapcsolódik.

Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik Austen könyvből, nektek pedig be kell azonosítanotok, hogy melyik könyvből származik.

Csak a címét várjuk megfejtésnek.

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

A mai idézet:  "Az emlékezet néha mindent megőriz, szolgálatkész, engedelmes; máskor zavaros és gyönge, ismét máskor zsarnoki és ellenőrizhetetlen! Kétségtelen, hogy az ember minden tekintetben valóságos csoda; de az a képessége, amellyel emlékezik és felejt, különösen rejtélyesnek látszik."

a Rafflecopter giveaway