Tartalom: Eleanor Schreiber egy zavarodott, zabolátlan tizenéves lány, aki
megesküszik, hogy soha többé nem lép templomba. A lázadó tini azonban
találkozik Stearns atyával, aki örökre megváltoztatja az életét. Már
semmi nem állhat annak útjába, hogy az legyen, amit a sorsa diktál neki:
Nora Sutherlin, az ismert erotikus regényíró, egyben Manhattan
legismertebb dominája… (Athaeneum)
Vélemény: Azt hiszem, ez volt az a rész, amit minden eddiginél könnyebben tudtam olvasni - annak ellenére, hogy az előző részekkel hamarabb végeztem -, ennek pedig egy igen egyszerű oka van: rengeteg jelenetet már betéve ismerhetünk belőle, hiszen az egész kötet központi kérdése nem más, mint Soren és Nora kapcsolatának kezdete, s annak alakulása.
Érdekes úgy látni az eseményeket, hogy valójában már pontosan tudod, mi is fog történni, hiszen számtalan visszautalással találkozhattunk már a legelső részben is - hát, még az Úrnőben, ahol Nora elég sokat mesélt Marie-Laure-nak arról, miként is került kapcsolatba a pappal, aki Ducatival jár, s valósággal megbabonázza az egyházközösséget, amely kezdetben egyáltalán nem akarta befogadni őt... S nem mellesleg mi is hasra eshetünk tőle olykor, hiába tudjuk, hogy csak egy kitalált karakterről van szó. Annál is inkább, mivel sokszor kiabál az agyunk, hogy ennyire ambivalensen tökéletes férfi úgysem létezik.
Az Úrnőben megszokott mesélős formula itt is megmaradt, ugyanis az események két szálon jelennek meg a szemünk előtt: először is láthatjuk Nora-t, aki alighanem élete eddigi legkeményebb időszakán megy át, másrészt az éppen kinyíló Eleanort, aki még csak most próbálja meg felfedezni a saját szexualitását, s keresi helyét a világban, amelyet, mint tudjuk, Soren mellett talál majd meg, nem mindennapi módon. Számomra érdekes volt összehasonlítani, hogy mi az, amiben Nora és fiatalkori énje megegyeznek, s mi az, amiben az idők múlása már igencsak érezteti a hatását. Eleanorban még ott van az a fiatalos lendület, a türelmetlenség, és a végtelen vágyódás. Ezzel szemben Nora már egy sokkal megfontoltabb nőalakként jelenik meg, ami nem is csoda, hiszen lassan közelebb ér a negyvenhez, mint a húszhoz, így értelemszerűen már képes józanabb döntéseket hozni, mint a fiatalkori énje, aki olykor szeret fejjel rohanni annak a bizonyos falnak.
Eleanor és a kedvenc papunk kapcsolatának alakulását egyfajta abszurd humor jellemzi, amivel már számtalanszor találkozhattunk a korábbi részekben is, ugyanakkor például a dolog romantikus oldala mintha itt még jobban kidomborodna, mint a korábbiakban bármikor. Itt érezhetjük át igazán, hogy egy valóban tiltott viszonyról van szó, amely részben éppen emiatt bontakozik ki eszméletlen lassúsággal, amelytől sokszor úgy érezhetjük, mintha Soren a mi idegeinken is táncolna, nem csak a rá vágyó Eleanor-én. Bár a történet most nem feltétlen az erotikára épít, azért nem kell félnünk, nem Nora-ról lenne szó, ha a jelenbe azért nem csempészett volna bele nekünk néhány ilyen jellegű részt, jóllehet, szerintem minden olvasó a regény tetőpontjára vár inkább olvasás közben.
Az előző részekkel ellentétben, most érezhetően egyfajta átvezető kötetről beszélhetünk, amelynek az a célja, hogy előkészítsen valamit, ám arra, hogy vajon mire fut majd ki az egész történet, amelyben Nora előéletét ismerhetjük meg - A szent, A király és a Szűz -könyveken keresztül -, azt nem tudnám nektek megmondani, de annyi biztos, hogy nagyon érdekes lesz. Hiszen újabb és újabb férfiak és nők bukkannak fel, akik képesek meglepni minket, s újra s újra fordítani a történet alakulásán, amit én imádok a Reisz könyvekben. Megszokott történet, megszokott stílusban, mégis újszerű érzés olvasni. Én nagyon szerettem.
Érdekes úgy látni az eseményeket, hogy valójában már pontosan tudod, mi is fog történni, hiszen számtalan visszautalással találkozhattunk már a legelső részben is - hát, még az Úrnőben, ahol Nora elég sokat mesélt Marie-Laure-nak arról, miként is került kapcsolatba a pappal, aki Ducatival jár, s valósággal megbabonázza az egyházközösséget, amely kezdetben egyáltalán nem akarta befogadni őt... S nem mellesleg mi is hasra eshetünk tőle olykor, hiába tudjuk, hogy csak egy kitalált karakterről van szó. Annál is inkább, mivel sokszor kiabál az agyunk, hogy ennyire ambivalensen tökéletes férfi úgysem létezik.
Az Úrnőben megszokott mesélős formula itt is megmaradt, ugyanis az események két szálon jelennek meg a szemünk előtt: először is láthatjuk Nora-t, aki alighanem élete eddigi legkeményebb időszakán megy át, másrészt az éppen kinyíló Eleanort, aki még csak most próbálja meg felfedezni a saját szexualitását, s keresi helyét a világban, amelyet, mint tudjuk, Soren mellett talál majd meg, nem mindennapi módon. Számomra érdekes volt összehasonlítani, hogy mi az, amiben Nora és fiatalkori énje megegyeznek, s mi az, amiben az idők múlása már igencsak érezteti a hatását. Eleanorban még ott van az a fiatalos lendület, a türelmetlenség, és a végtelen vágyódás. Ezzel szemben Nora már egy sokkal megfontoltabb nőalakként jelenik meg, ami nem is csoda, hiszen lassan közelebb ér a negyvenhez, mint a húszhoz, így értelemszerűen már képes józanabb döntéseket hozni, mint a fiatalkori énje, aki olykor szeret fejjel rohanni annak a bizonyos falnak.
Eleanor és a kedvenc papunk kapcsolatának alakulását egyfajta abszurd humor jellemzi, amivel már számtalanszor találkozhattunk a korábbi részekben is, ugyanakkor például a dolog romantikus oldala mintha itt még jobban kidomborodna, mint a korábbiakban bármikor. Itt érezhetjük át igazán, hogy egy valóban tiltott viszonyról van szó, amely részben éppen emiatt bontakozik ki eszméletlen lassúsággal, amelytől sokszor úgy érezhetjük, mintha Soren a mi idegeinken is táncolna, nem csak a rá vágyó Eleanor-én. Bár a történet most nem feltétlen az erotikára épít, azért nem kell félnünk, nem Nora-ról lenne szó, ha a jelenbe azért nem csempészett volna bele nekünk néhány ilyen jellegű részt, jóllehet, szerintem minden olvasó a regény tetőpontjára vár inkább olvasás közben.
Az előző részekkel ellentétben, most érezhetően egyfajta átvezető kötetről beszélhetünk, amelynek az a célja, hogy előkészítsen valamit, ám arra, hogy vajon mire fut majd ki az egész történet, amelyben Nora előéletét ismerhetjük meg - A szent, A király és a Szűz -könyveken keresztül -, azt nem tudnám nektek megmondani, de annyi biztos, hogy nagyon érdekes lesz. Hiszen újabb és újabb férfiak és nők bukkannak fel, akik képesek meglepni minket, s újra s újra fordítani a történet alakulásán, amit én imádok a Reisz könyvekben. Megszokott történet, megszokott stílusban, mégis újszerű érzés olvasni. Én nagyon szerettem.
Kedvenc karakter(ek): Nico, Soren
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
Kiadta: Athaeneum Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 504
Sorozat: The Original Sinners (#5)
Résztvevő blogok listája:
06.01. - Angelika blogja
06.03. - Függő/vég
06.05. - CBooks
06.07. - Kelly & Lupi olvas
Nyereményjáték:
Játékunk
ismét a Nora Sutherlin életében oly fontos szerepet betöltő férfiak
körül forog, ám ezúttal csavarintottunk kicsit a feladványon.
Monogramjuk alapján a férfi szereplők vezeték neveit várjuk
megfejtésként, segítség gyanánt pedig a kis vonalak arról árulkodnak,
hány karakterrel kell kipótolnotok a megadott kezdőbetűt.
(Figyelem!
A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek
72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben
új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A mai feladvány:
A mai feladvány:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése