Scott Speer: Immortal City

Miért: Toffy-tól kaptam kölcsön.

Tartalom: Jackson Godspeed a legdögösebb angyal egy olyan városban, amely az angyalok megszállottja. Mindenki odáig van érte. 

Mindenki, Maddy Montgomeryt leszámítva. Őt egyáltalán nem érdeklik a mennybéli hírességek... Egészen addig, amíg Jackson fel nem bukkan abban a gyorsétteremben, ahol dolgozik, és vonzódni kezdenek egymáshoz. Eközben egy sorozatgyilkos szedi angyal áldozatait a Halhatatlan Városban...

Vélemény: Eddigi életem során nem egy olyan könyvet olvastam már, amelyiknél úgy éreztem, mintha egy mozifilmbe csöppentem volna, de talán egyiknél sem volt olyan erős ez az érzés, mint az Immortal City-nél. Itt ugyanis valóban meglátszik, hogy a könyvet egy hollywoodi rendező írta, talán éppen azért, hogy beintsen egyet a szakmának, de erről majd később. 

Van valami az író stílusában, amitől mindvégig úgy érzed magad, mintha egy moziteremben ülve, popcornt majszolva néznéd az éppen aktuális sikerfilmet, ami első ránézésre a szokásos, amerikai blődlinek tűnik. Már a könyv trailere - megtalálható a kritika alján - is a rendező keze nyomát viseli, ezzel mintegy tovább erősítve ezt a hatást. 

Hiszen egy olyan világot jelenít meg, ahol az angyalok köztünk élnek, egyikük beleszeret egy lányba, aki a tipikus szürke egér kategóriába tartozik, és kész. Ennyi az egész. A felszínen. De, ha egy kicsit jobban elmerülsz benne, rájössz, mennyire abszurd világot vetít eléd... És, hogy ez milyen jól párhuzamba állítható a mai, amerikai társadalommal. 

Az angyalok ugyanis nem mondhatnám, hogy ugyanazok a jófiúk, akiknek hittük őket. Persze, ma is megmentik az embereket, játsszák a szorgos őrangyalt... Pénzért. Igen súlyos összegeket elkérnek azért, hogy megmentsék egy ember életét - alsó hangon is százezer dollár, per alkalom -. Akit megmentenek, azonnal bekerül a hírekbe, és ő is amolyan sztárrá válik, hiszen egy angyal megmentette! Az emberek arról ábrándoznak, hogy ebben nekik is részük lehet egyszer, de amíg nem, addig is olyan termékekbe ölik a pénzüket, amelyeket angyalok reklámoznak. Mániákusan követik őket, úgy rajonganak értük, mint a mai kor embere a sztárokért. És itt jön képbe az a beintés, amiről beszéltem. Speer ugyanis rámutat arra, hogy ez ma sincs másként. Hollywood világa ugyanígy működik. 

Ebben a világban kell boldogulnia Maddy-nek, akinek az egyetlen "bűne", hogy magasról tesz az egész angyal-mizériára. Fogalma sincs arról, melyik angyal kivel randizik, nem követi őket mindenfelé, semmi ilyesmi. Sőt, még hipermodern Blackberry-je sincs... Ami egyenlő azzal, hogy az iskolatársai szemében gyakorlatilag láthatatlan. Egész Los Angelesben alig pár száz olyan ember van, aki úgy gondolkodik, mint ő. De Maddy legalább egy percig sem bánkódik amiatt, hogy különcként kezelik. Kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy ilyesmi miatt aggódjon. S ez teszi őt senkivé. Nem a külseje, vagy ehhez hasonló, hanem az, hogy köszöni szépen, de nem kér ebből az értelmetlen, elvakult fanatizmusból. És ezt imádtam benne.

Nem úgy, mint a legjobb barátnője, Gwen, aki a ló túloldaláról szemléli a világot. Istenem, mennyire utáltam azt a csajt! Lehet, hogy ő és Maddy legjobb barátnők, de én legtöbbször úgy éreztem, hogy szívem szerint megfojtanám egy kanál vízben... Csak, mert megérdemli. Legtöbbször egy angyalmániás, buta libaként viselkedik.
Jacksonról igazából nem tudok mit mondani. Persze, ő is egyfajta tucatszereplő, akárcsak a többiek, de ettől függetlenül, mégis szerethető, akárcsak Maddy. Talán éppen azért, mert a lány rádöbbenti arra, hogy talán nem az az angyalok elsődleges kötelessége, hogy azokra vigyázzanak, akiket kirendelnek a számukra, hanem sokkal inkább az, hogy ott segítsenek, ahol csak tudnak. Innentől kezdve pedig Jackson világa egyszersmind a feje tetejére fordul.
A romantika része kifejezetten tetszett. Nem volt sok és erőltetett, mint sok írónő esetében, ebből is látszik, hogy egy férfi írta. Amennyi volt belőle, annyi kellett, de elég is volt.  
Furcsa módon, az angyalok kifacsart világa sokkal jobban lekötötte a figyelmemet, mint a történet gyilkossági szála. Azok a jelenetek szabályosan kirántottak abból a világból, amibe Jacksonék történetét olvasva kerültem. Ráadásul, ahhoz képest, hogy ez milyen fontos lenne a nagy egész szempontjából, elég kevés helyet kap a könyvben. Lehet, hogy éppen ezért nem érdekelt annyira. De a csavart, amit Speer beleépített, nagyon szerettem. Bízom benne, hogy ez nem csak egy trilógia lesz... Majd az idő eldönti.
Mindent összevetve: megéri elolvasni. Aki szereti a társadalomkritikában bővelkedő könyveket, ezt is imádni fogja. Vagy legalábbis tetszeni fog neki.

Kedvenc karakter(ek): Jackson, Maddy 
Gyűlölt karakter(ek): Vivian, Ethan, Gwen
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: Razorbill
Év: 2012
Oldalszám: 368
Sorozat: Immortal City (#1)