2014. december 14., vasárnap

Juss Accardo: Érinthetetlen

Miért: Denazen-novella.

Tartalom: Kale napjait erőszak és halál töltötte be, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkoló fegyvernek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert Hatos, kivételes képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Kale érintése azonnali halált jelent.
Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a Denazen veszélyére. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Alábecsülték azonban azt, amennyire a Deanazen vissza akarja őket szerezni.
Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akit épp akkor mentettek meg, nehogy a cég kezébe kerüljön, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet a célja érdekében. Samsen jött el értük, a rémálom Kale múltjából, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik előttük, hogy megvan a maga hátborzongató terve. Kale-nek minden kiképzésnél szerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De elég lesz ez? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mint láthatjátok, a fülszöveg gyakorlatilag mindent elárul a történetről, pedig egy alig több, mint száz oldalas novelláról beszélünk. Éppen ezért én se tudom, miről is írhatnék ezzel a résszel kapcsolatban, holott tagadhatatlanul fontos a második rész szempontjából az, ami ebben történt. A legfontosabb talán Kiernan felbukkanása - akit én egész idő alatt kevertem a Joss Stirling: Storm és Stone regényében szereplő Kierannal, pedig egyikük fiú, a másikuk pedig lány, de nem probléma -, akit én azonnal megkedveltem. Nem is tudom, talán azért, mert nem adja be olyan könnyen a derekát Kale-nek és Dez-nek, hanem sokkal szkeptikusabb. Időre van szüksége, mire megkedveli őket. 
Az, hogy ezt az időt éppen egy vidámparkban kell eltölteniük, nekem külön tetszett. Hiszen eszembe sem jutott volna Kale-t egy olyan környezetben próbára tenni, ami az esetek kilencven százalékban tele van emberekkel. S, bár azt hihetnénk, hogy már csak a helyszínből adódóan is, egy humorral teli novellával van dolgunk, azt kell mondanom, hogy ez a rész a legkevésbé sem bővelkedik benne. Nem azt mondom, hogy nincs egyetlen megmosolyogtató momentum sem, de közel sem annyi, mint az Érintésben, és nekem ez egyébként nagyon bejött. Külön öröm volt a számomra, hogy még egy ilyen helyszínen is sikerült egy annyira erős, feszültségekkel teli légkört összehoznia az írónőnek, hogy egy ponton le sem tudtam tenni a novellát. Főleg Samsen felbukkanása után nem... Úristen, az az ember! Még most is feláll a nemlétező szőr a hátamon, ha eszembe jut, pedig nem tegnap volt szerencsém ehhez a novellához. 
Ha találkoztatok már igazán irritáló főgonosszal, akitől szabályosan levert a víz, valahányszor megjelent a neve az olvasott könyv lapjain, na, akkor előre szólok, hogy ez a pasas ugyanilyen hatást válthat ki az olvasókból. Mindig is tudtam, hogy a Hatosokban komoly parafaktor van, de Samsen karaktere talán mindegyikükön túltesz... És ez nem csak a képességének köszönhető, egyébként, hanem az egész lényéből áradó borzalomnak. Vele biztosan nem akarnál összefutni egy sötét sikátorban, még a verőfényes napsütésben sem. Mivel én alapvetően bírom az ilyen karaktereket, nekem kimondottan tetszett, hogy az első részhez képest még lehetett fokozni a thrilleres elemeket, de persze azonnal felmerült bennem a kérdés, hogy ha már egy novella is ilyen magasra teszi ezt a lécet, mi lesz a fennmaradó többi kötetben? Lehet ezt még fokozni? Nos, én már megkaptam erre a kérdésre a választ, nektek viszont még el kell olvasnotok a folytatásokat - minimum a Mérgezést -, hogy kiderüljön.
A stílus nekem továbbra is nagyon tetszik, az pedig, hogy ezúttal Kale szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket, nekem külön tetszett. Annál is inkább, mert nem éreztem hiteltelennek, mint sok más esetben, amikor egy írónő próbálja meg visszaadni a férfi szemszöget. 
Egy kevés szereplővel, ellenben izgalmas, pörgős cselekménnyel operáló novelláról beszélünk, ami remekül kitölti az első és a második rész közötti réseket. Igazából, szerintem nincs különösebb jelentősége, hogy sorban olvassátok-e, vagy más a második kötet után, hiszen a spoilerek így is úgyis előfordulnak az előzményekkel,vagy épp a folytatásokkal kapcsolatban, szóval ez gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ettől még persze egyik sem lesz se jobb, se pedig rosszabb, mint a többi. Én csak ajánlani tudom őket. 

Kedvenc karakter(ek): Kale
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Károlyi Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: Denazen (#1.5)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése