Juss Accardo: Érinthetetlen

Miért: Denazen-novella.

Tartalom: Kale napjait erőszak és halál töltötte be, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkoló fegyvernek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert Hatos, kivételes képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Kale érintése azonnali halált jelent.
Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a Denazen veszélyére. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Alábecsülték azonban azt, amennyire a Deanazen vissza akarja őket szerezni.
Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akit épp akkor mentettek meg, nehogy a cég kezébe kerüljön, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet a célja érdekében. Samsen jött el értük, a rémálom Kale múltjából, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik előttük, hogy megvan a maga hátborzongató terve. Kale-nek minden kiképzésnél szerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De elég lesz ez? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mint láthatjátok, a fülszöveg gyakorlatilag mindent elárul a történetről, pedig egy alig több, mint száz oldalas novelláról beszélünk. Éppen ezért én se tudom, miről is írhatnék ezzel a résszel kapcsolatban, holott tagadhatatlanul fontos a második rész szempontjából az, ami ebben történt. A legfontosabb talán Kiernan felbukkanása - akit én egész idő alatt kevertem a Joss Stirling: Storm és Stone regényében szereplő Kierannal, pedig egyikük fiú, a másikuk pedig lány, de nem probléma -, akit én azonnal megkedveltem. Nem is tudom, talán azért, mert nem adja be olyan könnyen a derekát Kale-nek és Dez-nek, hanem sokkal szkeptikusabb. Időre van szüksége, mire megkedveli őket. 
Az, hogy ezt az időt éppen egy vidámparkban kell eltölteniük, nekem külön tetszett. Hiszen eszembe sem jutott volna Kale-t egy olyan környezetben próbára tenni, ami az esetek kilencven százalékban tele van emberekkel. S, bár azt hihetnénk, hogy már csak a helyszínből adódóan is, egy humorral teli novellával van dolgunk, azt kell mondanom, hogy ez a rész a legkevésbé sem bővelkedik benne. Nem azt mondom, hogy nincs egyetlen megmosolyogtató momentum sem, de közel sem annyi, mint az Érintésben, és nekem ez egyébként nagyon bejött. Külön öröm volt a számomra, hogy még egy ilyen helyszínen is sikerült egy annyira erős, feszültségekkel teli légkört összehoznia az írónőnek, hogy egy ponton le sem tudtam tenni a novellát. Főleg Samsen felbukkanása után nem... Úristen, az az ember! Még most is feláll a nemlétező szőr a hátamon, ha eszembe jut, pedig nem tegnap volt szerencsém ehhez a novellához. 
Ha találkoztatok már igazán irritáló főgonosszal, akitől szabályosan levert a víz, valahányszor megjelent a neve az olvasott könyv lapjain, na, akkor előre szólok, hogy ez a pasas ugyanilyen hatást válthat ki az olvasókból. Mindig is tudtam, hogy a Hatosokban komoly parafaktor van, de Samsen karaktere talán mindegyikükön túltesz... És ez nem csak a képességének köszönhető, egyébként, hanem az egész lényéből áradó borzalomnak. Vele biztosan nem akarnál összefutni egy sötét sikátorban, még a verőfényes napsütésben sem. Mivel én alapvetően bírom az ilyen karaktereket, nekem kimondottan tetszett, hogy az első részhez képest még lehetett fokozni a thrilleres elemeket, de persze azonnal felmerült bennem a kérdés, hogy ha már egy novella is ilyen magasra teszi ezt a lécet, mi lesz a fennmaradó többi kötetben? Lehet ezt még fokozni? Nos, én már megkaptam erre a kérdésre a választ, nektek viszont még el kell olvasnotok a folytatásokat - minimum a Mérgezést -, hogy kiderüljön.
A stílus nekem továbbra is nagyon tetszik, az pedig, hogy ezúttal Kale szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket, nekem külön tetszett. Annál is inkább, mert nem éreztem hiteltelennek, mint sok más esetben, amikor egy írónő próbálja meg visszaadni a férfi szemszöget. 
Egy kevés szereplővel, ellenben izgalmas, pörgős cselekménnyel operáló novelláról beszélünk, ami remekül kitölti az első és a második rész közötti réseket. Igazából, szerintem nincs különösebb jelentősége, hogy sorban olvassátok-e, vagy más a második kötet után, hiszen a spoilerek így is úgyis előfordulnak az előzményekkel,vagy épp a folytatásokkal kapcsolatban, szóval ez gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ettől még persze egyik sem lesz se jobb, se pedig rosszabb, mint a többi. Én csak ajánlani tudom őket. 

Kedvenc karakter(ek): Kale

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Károlyi Eszter

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: ?

Sorozat: Denazen (#1.5)

Blogturné #33 - Jus Accardo: Mérgezés

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Mikor a Sumrun éjszakáján egy Hatos megmenti Kale életét, figyelmezteti, hogy ennek következményei lesznek. Egy csere. Valamit adniuk kell a fiú visszanyert életéért cserébe. De Dez nem is sejtette, hogy épp azt az egy dolgot veszíti majd el, amiért bármit megadna… És nem elég, hogy Dez elveszíti Kale érintése elleni immunitását, az a Hatos, aki segít megtanítani Kale-nek, hogyan tudja irányítani a képességét, az első pillanattól kezdve odavan a srácért. Jöhet még ennél is rosszabb? Igen, Jade meg tudja érinteni Kale-t. De most a csábító Dez legkisebb problémája. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mivel közeleg az év vége, és ezzel együtt a vizsgaidőszakom is, már szinte egyáltalán nincs időm olvasni, ami azzal jár, hogy példának okáért ezt a könyvet sem sikerült még maradéktalanul befejeznem, ennek ellenére már tudom, hogy bátran ajánlhatom nektek ezt a könyvet, úgyhogy lássuk, miért is érdemes beszerezni Jus Accardo, Denazen sorozatának folytatását. 

Dez szarkasztikus humora még mindig képes mosolyt csalni az arcomra, igaz, több alkalommal is úgy éreztem, hogy akár én magam is kiejthetném bizonyos szavait a számon, ami csak még inkább megkönnyítette a dolgomat abban a tekintetben, hogy bele tudjam magam élni az ő helyébe. Mivel ilyesmiben már régen nem volt részem, most kimondottan örültem, hogy újra a kezembe vehettem Accardo könyvét. Ráadásul most megmutatkozott egy számomra egészen új oldala, mégpedig a féltékenységé. Meglepő igaz? Ki hinné, hogy Dez féltékeny lehet, annak ellenére, hogy elméletileg csak ő képes megérinteni Kale-t? 

Már a fülszövegből is kisül, hogy ez ebben a kötetben megváltozik, de, hogy miért és hogyan az legyen meglepetés. Bár annyit talán elmondhatok, hogy nekem szabályosan leesett az állam, amikor rájöttem, mire is megy ki a játék. Sok mindenre számítottam, de egy ilyen jellegű csavarra egyáltalán nem.

Mindenesetre az tény, hogy ezeknek az újításoknak köszönhetően a szerelmi háromszög megoldása szerintem remekül sikerült, igaz, ha belegondolok, szerintem ez már nem is háromszög, hanem egy elég absztrakt forma. Négy ember alkot két háromszöget, amiből igen érdekes szituációk sülnek ki. Vegyük például Alex és Dez civódását. Azt már az Érintésből tudhatjuk, hogy ők ketten nem véletlenül mentek szét, de talán azt is érezhetjük, hogy bármennyire is ellenkezik a lány, azt nem mondhatjuk teljes bizonyossággal, hogy ez a kapcsolat normálisan le lett zárva. Én úgy érzem, ez ebben a részben is megmutatkozik, igaz, én nem bírom Alex karakterét - nincs vele igazából különösebb bajom, mindössze nem szimpatikus -, de ez jelen esetben nem jelent semmit.

Amit azonban muszáj kiemelnem, az az egyik résztvevő, Jade. Gyerekek, ha találkoztatok igazán irritáló, elképesztően ribancos szereplővel, akkor ezt szorozzátok meg hárommal, és emeljétek négyzetre, így megkaphatjátok Jade-t. Nem tudom elképzelni ugyan, de lehet, hogy valakinek tetszik majd ez a beképzelt, nagyravágyó, ugyanakkor tenyérbemászó, irritáló stílus, amit ez a csaj képvisel, de én szabályosan falnak megyek tőle. Többször is feltettem magamnak azt a kérdést, hogy vajon mikor hoz már valaki egy shotgunt és lövi le a francba. Értem én, hogy szükség van rá, de muszáj volt ennyire irritálóan megalkotni?

Ettől függetlenül, a cselekmény nagyon jó. Lendületes, ám nem túl gyors, magával ragadja az embert, és, mint azt már tapasztalhattuk, izgalomból és akcióból sincs ám hiány, mindig van miért tövig rágni a körmünket. Számomra az adrenalin egyik legütősebb forrását a két újonnan megismert mellékszereplőnk, az ikrek jelentik. Nem is tudom mi fogott meg bennük annyira - talán a nem mindennapi kinézetük -, de az tuti, hogy valahányszor megjelentek a színen, hevesebben kezdett verni a szívem. Számomra egy remek para-faktort jelentenek ebben a könyvben, már alig várom, hogy megtudjam, mi sül majd ki a folyamatos felbukkanásukból. És mellesleg, a háttértörténetük is érdekelne, csak mondom. Ha valaki szerette az első részt, akkor ezt is olvassa el egészen bátran nem fogja megbánni!

Kedvenc karakter(ek): Dez, Kale
Gyűlölt karakter(ek): Jade, Alex
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Lánc Brigitta
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám:
Sorozat: Denazen (#2)

Résztvevő blogok listája: 

O

P

11.07. Függővég
11.09. Kelly & Lupi olvas
11.11. Media - Addict
11.13. Könyvszeretet
11.15. Angelika blogja
11.17. Deszy könyvajánlója 
11.19. Dreamworld
11.22. CBooks
 
Nyereményjáték:

Itt az idő, hogy megszenvedjetek egy Toxic példányért! 3 szerencsés ismét nyerhet egy kópiát.

Dez nem túl szerencsés mostanában. Rálőnek, összeverik, üldözik aztán mindennek tetejében még meg is mérgezik. Minden erejére és szövetségesére szüksége lesz, hogy túlélje az újabb kalandot. Te vajon túlélnéd? Játékukban ezúttal a mérgező természet tudásotokat teszteljük. Minden állomáson találtok két-két képet. El kell döntenetek, hogy melyiktől szenderülnétek örök álomba. Sok sikert!

a Rafflecopter giveaway

Jus Accardo: Érintés

Miért: Már régóta terveztem.

Tartalom: Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Igazából csak sajnálni tudom, hogy ilyen sokáig halogattam ezt a könyvet, ugyanis, amint elkezdtem olvasni, rá kellett jönnöm, hogy olyan, mintha egyenesen nekem írták volna. Mindig is bírtam a nagyszájú, nem éppen félénk főhősöket - nemtől függetlenül -, és Deznee Crossról maximálisan elmondható, hogy pont ez a fajta karakter. Nem riad meg a saját árnyékától, és az, hogy a kedvenc passziója, hogy kihúzza az apjánál azt a bizonyos gyufát, azonnal megszerettette velem. Jó a stílusa, és úgy egyáltalán, a vagányságával azonnal belopja magát az ember szívébe. Ugyanakkor az is megmutatkozik, hogy bizony, Deznee is emberből van, neki is lehetnek gyengébb pillanatai, amikor a lehető legmélyebbről kell erőt merítenie a folytatáshoz. Mégis, róla például egyáltalán nem volt nehéz elképzelnem, hogy tényleg a hecc kedvéért képes volt hazavinni Kale-t. Hát igen, Kale... 

Azt hiszem, most már értem, miért tartozik a népszerű könyves pasi karakterek közé, bár be kell vallanom, hogy engem nem a külső leírása küldött padlóra - függetlenül attól, hogy nagyon is jól nézett ki a fejemben -, hanem sokkal inkább a viselkedése. Az a gyermeki ártatlanság, amivel képes rácsodálkozni a világ számunkra teljesen természetes dolgaira, egyből megdobogtatja az ember szívét, még akkor is, ha a lelkünk mélyén tudjuk, hogy valójában egy gyilkosról beszélünk. És igen, én is tisztában vagyok vele, hogy Kale nem szabad akaratából tette, amit tett, de ettől függetlenül mégis az, ami. És erről az írónő sem feledkezik el, rengeteg apró utalással célozgat rá az olvasónál, hogy a fiú akármennyire is vonzó, meg ehhez hasonlók, akkor sem egy ma született bárány. Ezt pedig egyenesen imádtam ebben a könyvben. Ugyanakkor nagyon kíváncsi leszek, hogy később mivel tudják majd megmagyarázni a Dez és Kale között kialakult kapcsolatot, és itt most nem a szerelemre gondolok, hanem a fiú képességére, amire Deznee egyáltalán nem úgy reagál, mint kellene.
Még egy pozitívum a többi mellett: a rengeteg rejtély. Valahogy semmi sem teljesen egyértelmű a cselekményben, mindig vannak kiskapuk, és persze csapdák is, amiket vagy észrevesz az ember, vagy nem. Rengeteg akciódús, és be kell vallanom, kiszámíthatatlan jelenetet kapunk már az első részben is, éppen ezért kíváncsian várom, mi lesz majd a folytatásokban, mert egy trilógia, ami ilyen erős kezdéssel indít, az én szememben már csak jó lehet.
Érdekes módon, bár nem voltam kibékülve a negatív karakterekkel, mégis, félig-meddig meg tudtam őket érteni... Kivéve Marshall Cross-t. Az az ember szerintem egy fanatikus nem normális görény. Aki gyakorlatilag csak a saját önző céljaiból vállal egy gyereket, akit aztán igazándiból nem is nevel, csak hagyja, hogy élje világát, az számomra nem ember. És félreértés ne essék, ha Cross olyan erősen fogta volna Dez-t, nyilván nem az a hősnő lett volna belőle, akit bírok, de egyszerűen ennek a pasinak a nemtörődömségétől a fejemet a falba tudnám verni. Bizonyos értelemben ő a megtestesült rossz szülő. Csak a Denazen és persze a bujkáló Hatosok üldözése adja élete értelmét - természetesen más nem is nagyon érdekli -, ami már alapvetően is gyomorfogató. Bárkit képes átvágni a palánkon, ha az a saját önös érdekeit szolgálja. Nincs benne könyörületesség, semmi. Szívem szerint egy péklapáttal verném agyon. Bízom benne, hogy nem éli meg a sorozat végét.
Egy nagyon jó stílusban megírt könyv, ami gyakorlatilag már az első pillanattól kezdve leköti az olvasóját, és éppen ezért remek kikapcsolódást nyújt igazából bármikor.

Kedvenc karakter(ek): Deznee, Kale,

Gyűlölt karakter(ek): Marshall Cross

Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Lánc Brigitta

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 366

Sorozat: Denazen (#1)